Cikk

A véleményközlő műfajok közül a cikkben a legkiegyensúlyozottabb a tény és a vélemény aránya. Ez a műfaj célkitűzésével függ össze: a cikkben az újságíró egy aktuális közéleti esemény közérdekű voltát: jelentőségét, fontosságát igyekszik bizonyítani a közönség előtt.

Az esemény súlyának megítélésekor a szerző természetesen saját, többé-kevésbé személyes véleményét fejti ki (a cikkben a véleménymondás lehetősége a jelentőség megítéléséig terjed), ám ezt a véleményt az újságíró érvekkel támasztja alá, hogy ne tűnjön mindenestül szubjektívnek. Annak érdekében, hogy a vélemény pontról pontra alá legyen támasztva érvekkel, a tényt a cikk részletesen ismerteti - így az objektív megállapítások bizonyítékul szolgálnak a szubjektív kijelentések mellett. A cikk felépítését emiatt gyakran jellemzi a lépésről lépésre technika: a tényközlő és a véleményközlő részek (az állítások és bizonyításuk) váltogatják egymást.

A cikk tehát érvelő szöveg, méghozzá a publicisztikai műfajok közül legerőteljesebben érvelő. Meggyőző erejét gyakran az is segíti, hogy a szavak (az írott vagy elhangzó szöveg) mellett vizuális elemek is megjelennek: fényképek, rajzok, ábrák, grafikonok, táblázatok, diagramok stb.

A nyílt levél a cikknek az a változata, amelyben a megfogalmazás formája levél, a levél megszólítottja pedig egy olyan személy, aki a cikkben tárgyalt eseményhez kötődik: illetékes benne, felelős érte stb. A cikk szerzője az eseménnyel kapcsolatos véleményét látszólag e személynek címezve fejti ki, de a kommunikációs üzenet valódi vevői a médiafogyasztók. A megnevezett címzettől reakciót az újságíró jellemzően egyáltalán nem vár (ha kapna, az személyes reakció volna, így kettejük között személyközi kommunikáció zajlana); számít viszont a médiafogyasztók tömeges reakcióira, így a nyílt levél végeredményben ugyancsak a tömegkommunikáció egyik formája. A médiafogyasztó voltaképpen belehallgatózik a nyílt levél szerzőjének és címzettjének (létre nem jövő) személyközi kommunikációjába.