A kutyák arca beszédes – mondják. De közel sem annyira, mint a testük. Mivel kedvenceink (sajnos vagy szerencsére?) nem tudnak beszélni, testükkel jelzik felénk és a többi állat felé, hogy érzik magukat.
Amikor kimegyünk egy parkba, szinte minden kutyát más és más pozícióban látunk. Amikor elkezdenek egymással játszani, ismerkedni, akkor kell igazán odafigyelnünk testük jeleire, hogy elkerüljük az esetleges konfliktusokat. Mik azok az alapvető jelzések, amikre érdemes odafigyelni? Megmutatjuk!
A kutya kihúzza magát, fejét felemeli. Mind a négy mancsa a földön, esetleg – vadászkutyáknál jellemzően – egyik mellső mancsát kissé felemeli. Mereven előre néz, szemét a figyelem tárgyára fordítja.
Görbített hát, lesunyt fej, óvatos, lassú mozgás jellemző a félős kutyákra. Fülük lekonyul, farkukat behúzzák, sokszor egészen a hasukig. Olykor apró, vékony hangú nyüszítések kísérhetik.
Félelmi agresszió
A félelem könnyen fordulhat agresszióba. A kutya ilyenkor testét megfeszíti, farkát mereven tartja, de akár csóválhat is. Lába készen áll arra, hogy elmeneküljön, füleit hátrahúzza, hátán felborzolódik a szőr. Morog és vicsorít, hogy elijessze azt, amitől fél.
A domináns agressziót gyakran összekeverik a félelmi agresszióval. Ha az agresszió domináns típusú, a kutya, bár megfeszítve tartja testét, nem húzza be farkát és nem sunyja le a füleit. Fejét büszkén emeli magasba, farkát úgyszintén. Előfordulhat csóválás is. A domináns agresszió legfontosabb figyelmeztető jele a háton felborzolt szőr mellett az íny felhúzása a felső ajkakon vicsorítás közben, valamint a fülek előre fordítása és a szemkontaktus fenntartása az ellenséggel.
A domináns agresszióra való válaszadás egyik típusa, de a gazda felé is gyakran kimutatott jelzés. A kutya ilyenkor lekuporodik, mancsát előre nyújtja, farkát azonban lelógatva tartja. Füleit hátracsapva figyeli a válaszreakciót.
A domináns agresszióra történő legkedvezőbb válasz. A kutya behúzza farkát, lehajtja a fejét, onnan pislog fel a domináns félre, de a szemkontaktust kerüli. Ezt a pozíciót csak néhány másodpercig tartja fent, mielőtt az oldalára gördülve feltárná hasát, leggyengébb pontját. Ez által elismeri, hogy teljesen rábízza magát a domináns félre, tegyen vele, amit kíván. Ha fél, be is pisilhet. Ha nem fél, füleit feltartja, várja a jelzést a domináns féltől, hogy felállhat és távozhat.
A kutya energikusan, farkát csóválva közeledik, majd egyfajta meghajlást mutat be. Mellső lábait előre nyújtja, miközben fenekét a magasba emeli. Fejét feltartja, vár. Ha nem kap választ, fejét forgatva figyeli a reakciókat, esetenként rövid időre az egyik mellső mancsát emelgeti.
A kutya egyre többször emeli fel és teszi le egyik mellső mancsát, majd felváltva emelgeti őket. Toporog, feláll, tesz egy kis kört, majd visszaül, és fejét feltartva figyel.
A türelmetlenség könnyen fordul idegességbe. A kutya megnyalja a száját, egyre többször (nem csak az etetés előtti időszakban jellemző), ásítozik, melynek néha hangot is ad.
A kutya vehemensen csóvál, akár az egész fenekét, testét rázva. Toporoghat, gyakori a körbe-körbe ügetés is, egyes fajtáknál az egy helyben forgás is. Szemét nem tartja egy ponton huzamosabb ideig, össze-vissza tekintget, esetenként ugat is. Szőre a tarkóján is sima, száját lazán tartja, liheg.
Fekvő helyzetben előre nyújtott mancs, fej a mancsra helyezve, a farok lóg, néha egy-egy lassú csóválás előfordulhat. Fül középen, nem hegyeződik, nem is lapul hátra. Ásítozás fáradt kutya esetében előfordulhat, azonban ha ez lapos pislogásokkal társul, nem kell idegességtől tartanunk.
Álló helyzetben a test laza tartása jellemzi, a kutya ilyenkor csak lógatja a farkát, szimatol, nézelődik, de semmit nem bámul, szuggerál hosszabb ideig. Szőre a tarkóján is sima, fülei középtartásban vannak.
Természetese a kutyák testbeszéde ennél jóval több elemet tartalmaz, igen apró átfedésekkel, könnyen fordul át egyik viselkedés a másikba. Ezek azonban azok a jelek, melyeket egy átlag gazdinak is érdemes ismerni és figyelni, hogy kutyájával a lehető legjobban jöjjenek ki minden helyzetből.
(szerző: Kerényi Zsolt)