Az ősmagyar kor a nyelv történetének az ugor együttélés felbomlásától (i. e. 1-2. évezred fordulója) a honfoglalásig (895-896) tartó korszaka. Nyelvemléktelen kor, azaz magyar nyelvű nyelvemlék nem dokumentálja ezt a nyelvállapotot. A rokon nyelvek történetéből és a későbbi, első magyar nyelvemlékekből lehet mégis következtetéseket levonni a hangkészlet, a szókincs és a nyelvtani rendszer korabeli állapotára.