A személyközi kommunikáció funkciói

A kommunikáció céljai és hatásai

Ahogyan a hétköznapi szituációkban egymással kommunikálunk, az többféle célt szolgál szándékainknak megfelelően, és olyan hatásai is vannak, amik szándékolatlanok. Elárulhatjuk például, hogy megszülettek a macskánk kölykei (ezt minden bizonnyal szándékosan tesszük); és közben esetleg megjelenítjük azokat az érzelmeinket is, amelyek a macskaszaporulattal kapcsolatosak (ez viszont történhet akár szándékunk ellenére is). Ezeket a célok és hatások elérését nevezzük a kommunikáció funkcióinak - ezekre a dolgokra való a kommunikáció, ezeket a funkciókat tölti be.

Csakhogy egy teljes kommunikáció (mondjuk egy tízperces beszélgetés két kismama között a játszótéren, miközben a gyerekeik az apukákkal homoktortát sütnek a homokozóban) rengeteg funkciót tölt be. Egyes funkciókat úgy, hogy ezek a tíz perc alatt megjelennek, majd eltűnnek; másokat viszont úgy, hogy ezek végig jelen vannak vagy állandó, vagy változó intenzitással.

A kommunikációs folyamat egységei: a gesztusok

Ugyanaz a kommunikáció egyazon pillanatban zavarba ejtően sok funkciót is képes betölteni. Ezért célszerű a funkciókról úgy gondolkodni, hogy nem a teljes kommunikációhoz kötjük őket, hanem annak csak egy-egy jelzéséhez (a kommunikáció összetett rendszerében tehát a jelzéseket tekinthetjük egységeknek).

Az egymással kommunikáló két kismama pillanatonként több ilyen elemi jelzést is lead egymásnak: szavakat mondanak ki, ezeket meghatározott módon ejtik ki, közben gesztikulálnak, és a testtartásuk, az arcjátékuk is jelentéseket fejez ki. Ezeket az elemi jelzéseket nevezzük kommunikációs gesztusoknak.

A gesztusok általában nem egyesével követik egymást a kommunikáció során, hanem jellemzően egymással párhuzamosan megfigyelhetőek. A funkciókat az egyes gesztusok hordozzák, de úgy, hogy egy gesztus egyszerre több funkciót is szolgálhat. Az is fontos, hogy ugyanazt a funkciót többnyire nem csak egy gesztus hordozza még egyazon pillanatban sem, hanem egymással párhuzamosan több is.

A gesztusok összességét nevezzük üzenetnek - és fordítva: a kommunikációs üzeneteket gesztusokra lehet bontani.

A kommunikációs gesztusok rögzítése

Egy kommunikációs üzenet rögzítése már csak a funkciók megragadhatósága szempontjából is lényegesen több, mint az elhangzó szavak leírása - hiszen még az sem biztos, hogy egyáltalán hangzanak el szavak. Az üzenet egészét a verbális és a metakommunikációs gesztusok együttesen alkotják, így adott esetben szükség lehet rá, hogy ezt is, azt is rögzítsük. Ám az üzenet verbális része sem merül ki a szavakban, amik elhangzanak: idetartoznak a beszéd hangzó eszközei is, amelyek jelentősen befolyásolják, hogy a jelentésnek a szövegben rejlő lehetőségei közül melyik valósul meg. A metakommunikációs gesztusokat is érdemes több csoportra osztani, és ezeket külön-külön vizsgálni. Egy kommunikációs helyzet egészét jellemzi, hogy a kommunikáló felek tekintete találkozik-e egymással, hogy milyen testtartást vesznek fel, és hogy melyikük mennyire igyekszik közel kerülni a másikhoz (illetve a többiekhez). A kommunikációs helyzetet pillanatról pillanatra befolyásolja, hogy az egymással kommunikálók arckifejezése hogyan változik, illetve hogy milyen taglejtéseket tesznek.

A teljes üzenet írásban való rögzítésére alkalmas lehet egy táblázat, ami minden gesztust feltüntet, típusonként elkülönítve és időrendben. Ebben a táblázatban külön-külön oszlopot kapnak a különböző típusba tartozó gesztusok, az egymás alatt szereplő sorok pedig az időben egymást követő gesztusok rögzítésére alkalmasak:

A kommunikáció funkcióinak csoportosítása

A funkciók csoportosíthatók annak megfelelően, hogy milyen típusú dologgal kapcsolatos a kommunikáció célja, illetve hatása. A személyközi kommunikáció funkcióit leggyakrabban kétféle dologgal hozzák összefüggésbe: a kommunikáció folyamatával, illetve a kommunikáció információtartalmával.

A kommunikáció folyamatával kapcsolatos funkciók

Egyes gesztusainkkal az a célunk, hogy jelezzük valakinek vagy valakiknek, hogy kommunikálni szeretnénk velük, vagy ellenkezőleg: hogy az eddig folytatott kommunikációt a maguk részéről lezártnak tekintjük. Ezek a gesztusok tehát az adó és a vevő közötti kapcsolat alakítását szolgálják; az egyik kapcsolatnyitó, a másik kapcsolatzáró funkciót hordoz. Olyan gesztusaink is vannak, amikkel azt igyekszünk elérni, hogy a kommunikáció során a másik fél lankadó figyelmét újra felkeltsük - ezek tehát kapcsolatfenntartó funkciót hordoznak. A kommunikáció folyamatával ez a három funkció függ össze.

Fontos megjegyezni, hogy egy teljes kommunikációs folyamatnak nem minden gesztusa hordozza e három funkció valamelyikét - sőt a gesztusok többségében egyiket sem lehet tetten érni.

A kommunikáció információtartalmával összefüggő funkciók

A vevő az adó gesztusaiból információkhoz jut(hat), az információk pedig kapcsolatosak lehetnek a kommunikáció bármelyik tényezőjével. Ezen az ötleten alapul a kommunikációs funkciók leggyakrabban emlegetett hatos felosztása, amely Roman Jakobson orosz származású amerikai nyelvésznek (1896-1982) egy 1960-os tanulmányában látott napvilágot.

E felosztás szerint egy gesztus hordozhat vagy kérhet információt a kommunikáció környezetével, vagyis az üzenet témájával kapcsolatban - az ilyen esetekben tájékoztató (referenciális) funkcióról beszélünk. Kiderülhet az üzenetből az is, hogy az adónak milyen a hangulata, milyen érzelmeket él át - az ilyen információt tartalmazó gesztusok hordozzák a kifejező (emotív) funkciót. Az adónak lehetnek olyan gesztusai, amikből a vevő azt érti meg, hogy neki magának valamilyen tennivalója van - felismeri tehát e gesztusok felhívó (konatív) funkcióját.

A funkciók hatos felosztásában ezek számítanak a kommunikáció alapfunkcióinak.

Előfordulhat az is, hogy egy gesztus célja a kommunikáció során az, hogy információt adjon vagy kérjen a csatorna használhatóságáról, arról, hogy nincsen-e benne jelen annyi zaj, amennyi már korlátozza vagy lehetetlenné teszi a kommunikációt - ezek a gesztusok fatikus funkciójúak. Ugyanígy adhat vagy kérhet információt az adó a kód használhatóságáról: arról, hogy a vevő ismeri-e a használatba vett jelkészlet egészét vagy az abba tartozó valamelyik jelet - az a gesztus, amiből ilyen kérdés vagy közlés olvasható ki, metanyelvi funkciót hordoz. Végül pedig fontos információt adhat az üzenet saját magáról is: egyes vonásai azt a jelentést hordozzák a vevő számára, hogy az üzenetek milyen csoportjába, kategóriájába, műfajába tartozik az az üzenet, amelyet éppen befogad. Az efféle jelentést hordozó gesztusoknak van poétikai funkciójuk.

Ezt a második három funkciót nevezhetjük a kommunikáció kiegészítő funkcióinak.

A funkciók kétféle csoportosításának együttes alkalmazása

Amikor egy előadó megáll a zajongó, izgő-mozgó közönségével szemben, és két perc néma várakozás után hangosan megköszörüli a torkát a mikrofonba, annak a felek közötti kapcsolat szempontjából kapcsolatnyitó, az információtartalom szempontjából pedig felhívó funkciója van.

A rádióban elhangzik a mondat: "Itt a vége, fuss el véle!" - ennek egyfelől kapcsolatzáró funkciója van, másfelől poétikai funkciót hordoz, mert jelöli a műfajt, amihez a most véget ért szöveg tartozik: mese volt, tehát tartalmát hiba lenne közvetlenül vonatkoztatni a valóságra.

További kommunikációs funkciók a viselkedésközpontú elmélet szerint

A Jakobson-féle kommunikációelméletet, amelynek a funkciók hatos felosztása is része, már a hatvanas-hetvenes években meghaladta a kutatás, különösen a nyelvhasználatot középpontba helyező úgynevezett pragmatikai irányzat. Ez azonban nem felülírta, csupán árnyalta a képet, például a kommunikáció funkcióit illetően is.

Abból indult ki, hogy a nyelvhasználat nem merül ki az információközlésben, hanem egyszersmind viselkedésként, a nyelvet használó ember viselkedéseként is felfogható. Így az emberi kommunikáció szolgál olyan célokat is, amik ezzel a viselkedéssel függenek össze: egyes gesztusokat azért teszünk, hogy általuk megfeleljünk külső elvárásoknak, viselkedési normáknak; másokat azért, hogy valamilyen hatást (pl. kedveset vagy agresszívat) gyakoroljunk a környezetünkre - és így tovább.

A viselkedésközpontú kommunikációelmélet a hat jakobsoni funkción túl újabb hetet feltételez. Ezek neve: cselekvő, megismerő (kognitív), felidéző (evokatív), szakráis, hagyományőrző, hatáskeltő, elvárásoknak megfelelő.

"A nyelvi kommunikáció tehát beágyazódik az ember teljes kommunikációs tevékenységébe, viselkedésébe: fontos meghatározói az együttműködés, az erőfeszítés, az empátia, az etika és az esztétika. [...] Világosnak tűnik, hogy együttműködés nélkül nincs megértés, nincs kommunikáció. Az együttműködéshez fizikai és szellemi erőfeszítésre (energiára) is szükség van. A megértés alapja az empátia: a beleélés, azaz a kommunikáló partner világával való némi azonosulás. A kommunikációnak vannak etikai vonatkozásai is, hiszen a kommunikációval árthatunk és gyógyíthatunk is. [...] Ne feledjük, hogy akkor is adunk magunkról kommunikációs üzeneteket, amikor arra nem is gondolunk - nem lehet nem kommunikálni -, valamint azt sem, hogy az érzelmi kommunikáció túlnyomó többsége a nem szóbeli csatornákon mozog. tehát: beszél a csend, mesél a szem..." (Balázs Géza - Benkes Zsuzsa: Magyar nyelv a gimnáziumok és a szakközépiskolák 9. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010. 30-31. oldal)