Az interjúban az újságíró közérdeklődésre számot tartó interjúalannyal beszélget valamilyen aktuális témáról. A közvetítő szerepét tölti be a médiafogyasztók és az interjúalany között: az a feladata, hogy azokat a kérdéseket tegye fel beszélgetőpartnerének, amelyeket a közönség is megkérdezne. Az interjú sikeressége, érdekessége nagyban múlik azon, hogy az interjúalanynak legyen közérdekű mondanivalója az aktuális témáról, de azon is, hogy az újságíró tájékozott legyen mind az aktualitással, mind az interjúalannyal kapcsolatban - másképpen nem tudná megkérdezni tőle mindazt, amit a közönség megkérdezne.
Az interjú szerkezetét a párbeszéd sokkal jobban meghatározza, mint a riportét, hiszen az újságírónak egyetlen beszélgetőtársa van (akkor is, ha ez egy kosárlabdacsapat, rockegyüttes vagy művész házaspár), és az egyetlen beszélgetés az interjúnak szinte az egész terjedelmét kitölti. Az újságíró az interjúalanyhoz képest a háttérben van: a beszélgetés menetét kérdéseivel ő is irányítja ugyan, de kevésbé, mint beszélgetőtársa a válaszaival. Aki készíti az interjút, az nem lehet akaratos, makacs, nem engedhet meg magának érzelmi kitöréseket, nem zárkózhat el egyes témák szóba kerülésétől, és nem vethet hirtelen véget az interjúnak - az interjúalany mindezt megteheti. Az újságírónak szövegmennyiségből is lényegesen kevesebb jut, mint partnerének.
Az újságíró személyes nézőpontja az interjúban is érvényesül, de itt - a tudósítással és a riporttal ellentétben - még direkt véleménynyilvánításra is lehetősége van. Kellően ügyes (vagy kellően tisztességtelen) újságíróval persze előfordulhat az is, hogy kimondatja interjúalanyával a maga álláspontját, a maga véleményét.