A nyelveket nemcsak a köztük feltárható rokoni összefüggések alapján, hanem azoktól függetlenül, más szempontok szerint is szokás osztályozni.
Nyelvhasonlítás
A nyelvek közti hasonlóság (ház szavunk német megfelelője: Haus) vizsgálata során nem csak a nyelvrokonságra derülhet fény. Két nyelv akkor is hasonlíthat egymásra bizonyos mértékig, ha nem rokonok. A szókészlet egyezéseinek oka lehet a véletlen hasonlóság vagy a szókölcsönzés (az iskola a latin schola [szkhóla] átvételével került nyelvünkbe). A szomszéd népek nyelve különösen nagy hatással lehet egymásra. Nemcsak szavakat kölcsönöznek egymástól, hanem a nyelvtani rendszerük is hasonlóságot mutathat. A magyar nyelvben pl. sok a német és a szláv jövevényszó, mert ezeknek a népeknek a szomszédságában élünk. Nyelvtani rendszerünk néhány furcsasága is idegen hatással magyarázható.
Például:
a) az el kell mennem szerkezet helyett az erdélyi magyarság körében általános az el kell menjek változat a román nyelv hatására; Sopron környékén pedig német hatásra (vö. ich muß gehen) gyakori az el kellek menni, el kellesz menni stb. forma;
b) az ún. terpeszkedő kifejezések (pl. elintézésre kerül ahelyett, hogy elintézik) megjelenése többnyire német befolyással magyarázható.
A nyelvföldrajz (vagy areális nyelvészet, amelynek alapvető feladata a nyelvi jelenségek térbeli eloszlásának tanulmányozása) a szomszédos népek nyelve közti kölcsönhatásokkal is foglalkozik.
Nyelvtipológia
A nyelvtipológia aszerint csoportosítja a nyelveket, hogy nyelvtani rendszerükben milyen sajátosságok figyelhetők meg. A több ezer éves különélés során az azonos ősnyelvből származó nyelvek annyira eltávolodhatnak egymástól, hogy ma már nem feltétlenül tartoznak egy nyelvtípusba. Az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó orosz nyelvnek pl. gazdag ragozási rendszere van, ezzel szemben a vele rokon angolban alig vannak végződések. Ennek ellenkezőjére is találunk példát: az egymással rokonságban nem álló nyelvek nyelvtani szerkezete hasonlíthat egymáshoz. A japánban és a magyarban egyaránt a családnév után használják az utóneveket. Ha a nyelvrokonság bizonyítására használatos szempontok közül valamelyiket kiemeljük - pl. csak a szókészletet vagy csak a nyelvtani szerkezeteket hasonlítjuk össze -, téves következtetésekre juthatunk. A nyelvrokonság és a nyelvtípus összetévesztése vezethetett többek között a holt sumér nyelvnek a magyarral való alaptalan rokonításához.
A nyelvtípusok elhatárolására vállalkozó kísérletek közül két, egymást többé-kevésbé fedő osztályozás bizonyult időtállónak. Az egyik négy csoportra osztja fel a világ nyelveit:
1. Izoláló nyelvek
Az izoláló (más néven elszigetelő) típusba tartozó nyelvek változatlan, izolált szótövek egymás mellé helyezésével alkotják meg mondataikat. A nyelvtani viszonyokat a segédszók, a hangsúly és a szórend segítségével fejezik ki. Ilyen a kínai, a maláj, az indonéz, a vietnámi, de a tőlük rokonságban igen távol álló angol is ebbe az irányba fejlődött.
A következő indonéz példákban megfigyelhető, hogyan is működik az izoláló nyelv.
orang ('ember'); saya ('én'); tahu ('tud'); sudah ('régen')
orang-orang ('emberek')
saya tahu ('tudok')
saya sudah tahu ('tudtam')
2. Agglutináló nyelvek
Az agglutináló (avagy ragasztó) nyelvek a szótőhöz ragasztott toldalékokkal fejezik ki a nyelvtani viszonyokat. Tipikus képviselője ennek a csoportnak a magyar nyelv.
Amit a magyar egyetlen szóalakkal ki tud fejezni, azt más nyelvek sokszor csak hárommal:
magyarul: látlak
németül ich sehe dich; angolul I see you; franciául je te vois.
3. Flektáló nyelvek
A flektáló (azaz hajlító) nyelvtípus a nevét arról a sajátosságról kapta, hogy a nyelvtani kategóriákat a szótő megváltoztatásával képes kifejezni. Az ismert indoeurópai nyelvekben találunk bőven példát.
Az angol rendhagyó múlt idők egy részén (do - did - done; take - took - taken; fly - flew - flown; see - saw - seen; sing - sang - sung; ring - rang - rung stb.) is szemléltethető a flektálás jelensége.
A németben:
ich singe ('énekelek') - ich sang ('énekeltem')
die Tochter ('valakinek a lánya') - die Töchter ('valakinek a lányai')
4. Poliszintetikus nyelvek
A tőlünk helyileg távol eső és kevéssé ismert indián nyelvek egy része az ún. poliszintetikus (vagy inkorporáló, azaz bekebelező) nyelvtípusba tartozik. Az elnevezés arra utal, hogy egyetlen szóval sok nyelvtani vonatkozást képesek kifejezni, szómondatokat alkotnak. Ide sorolható az irokéz és az eszkimó nyelv is.
Az ismertetett felosztás csak nagy általánosságokban érvényes. Egy-egy példa elhangzása után sokszor azonnal lehet ellenpéldát mondani akár ugyanabból a nyelvből is. A nyelvtípusok tehát nem különülnek el élesen egymástól, és a nyelveket a rájuk legjellemzőbb tulajdonság alapján szokás ilyen vagy olyan nyelvtípusba tartozóként megnevezni. Az egyes nyelvek történetük során ráadásul akár típust is válthatnak.
- A ma izolálónak tartott angol nyelvben egykor gazdag toldalékrendszer volt, melynek nyomai ma is felfedezhetők: I am reading ('olvasok'), vagy he says ('ő mondja'), miközben a rokon nyelvek fektáló tulajdonságait is mutatja: I sing a song ('éneklek egy dalt').
- Az izoláló indonéz nyelv is ismeri a képzőket; a következő két példában azonban a képzők a tipikustól eltérően nem a szótő után (szuffixumként) helyezkednek el; az egyik körülöleli a szótőt (konfixum): penting ('fontos') - ke-penting-an ('fontosság'); a másik pedig beékelődik a szótőbe (infixum): tani ('könny') - t-um-ani ('könnyezik').
- A flektáló nyelvtípusba tartozó németben is vannak toldalékok: bringen ('vinni') - brachte ('vitt') - brachten ('vittek'). De elöljárószókat is használ, ami pedig izoláló jelenség: im Zimmer ('szobában').
- Egyes agglutináló nyelvekben találhatunk poliszintetikus jelenségeket is. A latinban és az oroszban a részes eset és a többes szám összefonódását figyelhetjük meg (egyazon toldalék fejezi ki a részeshatározós esetet és a többes számot): terrae ('földnek') - terris ('földeknek'); земле ('földnek') землям ('földeknek').
A mai magyar nyelvben is találunk példát a más nyelvtípusokra jellemző jelenségekre.
- Az -nk toldalék (akár igei személyrag, akár birtokos személyjel) egyszerre fejezi ki a többes számot és az első személyt; a látlak igealak végződése is komplex: nemcsak az derül ki belőle, hogy aki lát, az egyes számú és első személyű, hanem az is, hogy akit lát, az (vagy egyes, vagy többes szám) második személyű. Poliszintetikus jellemvonás az is, hogy ugyanannak a szótőnek van igei és főnévi jelentése is (fagy, nyom, csap stb.).
- Az, hogy egyes szótöveink többalakúak (és különböző toldalékok előtt más-más alakjukat kell használni) flektáló jelenség (teszel - tehet - tevő - tétel).
- A névelők, a névutók, az elváló igekötők, a tagadó- és egyéb segédszók használata izoláló vonás.
A nyelvtípusok ismertetett négyes csoportosításának van egy egyszerűbb, mindössze két típust elkülönítő változata. Ennek alapján a nyelvek egy része analitikus (tulajdonképpen izoláló, mint az angol vagy a kínai), más részük szintetikus (toldalékokat használ, mint például a latin, a német, az orosz vagy a magyar; jellemző nyelvtani eszközei a szóképzés és a szóösszetétel).
Forrás: Gaál Edit: Nyelvről, anyanyelvről 15 éveseknek. Calibra Kiadó, Budapest, 1993. 31-35. oldal (Nyelvtípusok fejezet)
Illetve ennek elektronikus változata a Sulinet Tudásbázisban: A nyelvek osztályozása: >>>, illetve Nyelvek típusai: >>>