Betűhív közlés áttördelve:
Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk.
buol ozuk epedek.
Walasth vylagumtul
sydou fyodumtul
ezes urumemtuul.
O en eses urodum
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.
Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya
Vylag uilaga
viragnac uiraga.
keseruen kynzathul
uos scegegkel werethul.
Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul scepsegud
wirud hioll wyzeul.
Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui sumha nym hyul
Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn
O ygoz symeonnok
bezzeg scouuo ere
en erzem ez buthuruth
kyt niha egyre.
Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.
Sydou myth thez turuentelen
fyom merth hol byuntelen
fugwa huztuzwa
wklelue kethwe ulud.
Keguggethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.
Forrás:
ELTE-BIÖP - Középkori magyar költészeti szöveggyűjtemény: >>>
Olvasata (Pais Dezső szerint):
Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek,
Választ világumtuul,
zsidou fiodumtuul,
ézes ürümemtüül.
Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
én junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!
Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.
Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.
Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!
Ó, igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére:
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.
Tüüled válnum;
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!
Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!
Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!
Forrás:
ELTE-BIÖP - Középkori magyar költészeti szöveggyűjtemény: >>>
Értelmezése (Pais Dezső szerint):
Valék siralom-tudatlan.
Siralomtól süppedek,
Bútól aszok, epedek.
Választ világomtól-
Zsidó, fiacskámtól,
Édes örömemtől.
Ó én én édes uracskám,
Egyetlen egy fiacskám!
Síró anyát tekintsed,
Bújából kinyujtsad /kihúzzad/!
Szemem könnytől árad,
És keblem bútól fárad.
Te véred hullása
Én keblem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága!
Keservesen kínzatol,
Vas szegekkel veretel.
Ó nekem, én fiam,
Édes mint a méz! /Édesb méznél?/
Szegényül /szégyenül?/szépséged,
Véred ürül /patakzik/ vízként.
Siralmam, fohászodásom-
/ezekkel/ Terjed /mutatkozik/ kívül
Én keblemnek belső búja,
Mi soha el nem hűl /enyhül/.
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon uracskám,
Kit világ féljen!
Ó igaz Simeonnak
Biztos szava ére /beteljesedett/;
Én érzem e bútőrt,
Mit hajdan ígére.
Elválnom tőled,
De ne volna,
Hogy így kínzatol,
Fiam, halálra.
Zsidó, mit téssz, törvénytelen,
Mert fiam hal bűntelen.
Fogva, huzogatva,
Öklelve, kötve ölöd.
Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne légyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Egyetemben öljétek!
Forrás: