Tankönyvszövegek

A szófajok olyan csoportokat jelentenek, amikbe a szavakat általában egyértelműen be lehet sorolni.

Valójában szóalakok besorolásáról van szó (a szóalak aktuális morfémakapcsolat: szótőnek vagy szótöveknek, illetve képzőknek, jeleknek és egy ragnak a szövegkörnyezet, illetve a beszédhelyzet által meghatározott, kötött sorrendű együttese).

Minden szótő jelentésében adottak már valamelyik szófaj jellemzői, azaz minden szótőnek van szófaja. (A szóalakban azonban ehhez képest még változhat a szófajiság.)

A valamelyik szófajhoz tartozás olyan tulajdonsága a szónak (szóalaknak), ami szövegkörnyezettől független (ellentétben a mondatrészszereppel, ami a szónak éppen a mondatban vagy a tágabb szövegkörnyezetben betöltött helyét jelenti). (A zenéből vett párhuzammal kifejezve: a szófajiság olyan, mint a zenei hangok ábécés neve: abszolút, mindentől független jellemző; a mondatrészszerep pedig mint a szolmizációs név: a hangsorban, a dallamban betöltött relatív hely.)

Vannak ugyanakkor homonimák, ahol az egymással azonos alakú szavak más-más szófaji csoportba tartoznak. Ilyen esetekben azért van szükség szövegkörnyezetre a szófajiság megállapításához, hogy kiderüljön, az azonos alakú pár melyik tagjával van dolgunk.

Minden nyelvben vannak szófajok: úgy tűnik, a nyelv olyan jelenség, ami elképzelhetetlen szófajok nélkül. A szófajok léte ezek szerint nyelvi univerzálé.

A szófaji csoportok nem csak a jelentés alapján jönnek létre, hanem három szempont együttes érvényesítésével.

I.: jelentés

A szó jelentésének típusáról van szó igazából; olyan típusokról, amikre más-más kérdések tehetők fel (pl. milyen?, kicsoda?, mit csinál?). A típusokat egymástól a különböző kérdőszó különíti el (az egyik típusra a hány? kérdőszó kérdez rá, a másikra viszont a milyen?); az azonos típusba tartozó jelentések típusazonosságát pedig az azonos kérdőszó teszi látványossá (az, hogy mindegyik jelentésre a micsoda? kérdőszóval lehet rákérdezni).

II.: tipikus mondatbeli szerep

A mondatbeli szerep a mondatrészszerepet jelenti. Ez alapvetően a szó jelentéséből következik, mégis külön szempontként érdemes vizsgálni, mert az gyakran egyértelműbb, mint a jelentéstípus megragadása. Kivételes esetben szinte minden szófajú szó betölthet bármilyen mondatrészszerepet, nem is nehéz példát találni arra, amikor pl. egy ige alany a mondatban (Ez a gyűlöllek végül mindent eldöntött.), vagy hogy főnév kerül mennyiségjelzői szerepbe (Tenger a gondom.) Az azonban ezeken a példákon is érződik, hogy ezek kivételes esetek, az ige nem szokott alany lenni, a főnév nem szokott mennyiségjelző lenni. És azok a mondatrészszerepek is megnevezhetőek, amiket az adott szófajok rendszeresen, jellemzően töltenek be, amik nem kivételek: ezt jelenti a tipikus mondatrészszerep.

a) milyen mondatrész lehet a szó

b) milyen mondatrészekkel bővíthető

III.: a toldalékokkal kapcsolatos viselkedés

a) toldalékoltság (milyen toldalékokat visel az adott szófajú szóalak kötelezően)

b) toldalékolhatóság (mik a lehetséges toldalékai az adott szófajú szóalaknak, és mik azok a toldalékok, amiket kizárt, hogy megkaphasson)

Csak a három szempont együttes érvényesítésével lehet biztosan meghatározni minden szó szófaját.

Szófajok

tulajdonképpeni alapszófajok:

ige

névszók:

főnév

melléknév

számév

határozószó

alapszófajokat helyettesítő szófajok:

névmások (névszókat helyettesítenek, nem tartalmas fogalmi jelentéssel rendelkeznek, teljes jelentésüket, konkrét vonatkozásukat csak a szövegkörnyezetben vagy a beszédhelyzetben nyerik el)

kereszteződő (vagy átmeneti) szófajok:

igenevek (igei és névszói tulajdonságokat egyaránt mutatnak)

kettős szófajú szavak:

anyagnevek (fn/mn)

népnevek (fn/mn)

főnévként használt folyamatos melléknévi igenevek

viszonyszók

segédigék

névutók és névutómelléknevek

igekötők

névelők

kötőszók

módosítószók

tagadószók

mondatszók

interakciós mondatszók

mondatértékű módosítószók

indulatszók

hangutánzó mondatszók