Közzététel dátuma: Nov 30, 2015 10:29:6 AM
A magyarság vándorlással kezdte önálló életét, a gyűjtögető, halászó-vadászó népből lovas nomád nép lett, s ezt tükrözik a korabeli jövevényszavak is. A kelet-európai pusztákon vándorló magyarok sokat tanultak a szomszédos török népektől. Erről vall a honfoglalás előtti kb. háromszáz ótörök (csuvasos) jövevényszavunk is, pl.: bor, bors, borsó, árpa, búza, dara, gyümölcs, tarló, sarló, eke, boglya, szérű, őröl, sátor, kapu, borjú, bika, ökör, tinó, ürü, kos, kecske, disznó, tyúk, bátor, gyöngy, gyapjú, sajt, túró, serte, billog, ól, vályú, tarló, szérű, alma, dió, szőlő, bor, komló, kender, tiló, csepű, bölcső, ács, gyűszű, szatócs, gyárt, tűr, gyúr, béke, tanú, tolmács, kalauz, bér, tor, gyász, érdem, sárkány, betű, szám, ok, idő, gyertya, borz, béka, ürge, görény, oroszlán, turul, iker, öreg, szeplő, apró, orosz, kék, sárga, gyűlik stb.
További szavakat tanultunk el ebben a korszakban az iráni, valamint a szláv nyelvekből.
Iráni jövevényszavaink a következők: tej, tehén, nemez, hús, tíz, vászon, asszony, híd, vért, gazdag, kard, vásár, vám.
A keleti szláv nyelvekből még a honfoglalás előtt meghonosodott nyelvünkben a lengyel, a jász, a görög, a varsa, a zátony, a tanya, a kereszt és a szombat szó.
Források:
Gaál Edit: Nyelvről, anyanyelvről 15 éveseknek című tankönyve a Sulinet Tudásbázisban: >>>
Balázs Géza - Benkes Zsuzsa: Magyar nyelv a gimnáziumok és szakközépiskolák 12. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010. 63. oldal
Antalné Szabó Ágnes - Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció a 11-12. évfolyam számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. 123. oldal