Embedded Files
A nyelv történetét az írásbeliség megjelenése és elterjedése után a nyelvemlékek segítségével tanulmányozhatjuk. Nyelvemléknek tekintünk minden olyan írott, nyomtatott vagy lemezre, hangszalagra stb. felvett szöveget, szövegrészletet, amely a vizsgálat idejénél régebben keletkezett, azaz egy a vizsgálat koránál régebbi nyelvállapotot rögzít. Történeti szempontból természetesen a tegnap vagy két éve létrejött szövegek még nem értékesek.
A magyar nyelvtörténet csak a latin betűs magyar írásbeliség történetével foglalkozik, abból állapít meg törvényszerűségeket. Föltehetőleg már a honfoglalás előtt és utána még évszázadokig élt, majd folyamatosan visszaszorult a rovásírás. Ennek nyelvemlékeit a rovásírások hasonlósága, többféle, több nyelv szerinti megfejthetősége (olvasata), a bizonytalan értelmezések miatt egyelőre nem tudták bevonni a magyar nyelvtörténet tárgyalásába.
A magyar történelem viharos századai miatt sok kézirat, kódex megsemmisült, külföldre került, illetve elveszett. Több korai kézirat más kódexek borítójában, a könyvkötő által erősítés gyanánt szétvágva, összehajtogatva és beragasztva rejtőzik.
Magyarországon az első nyomdát 1471-ben Hess András létesítette Budán. Ettől kezdve egyre fontosabb szerepet kapott a magyar nyelvű nyomtatott könyv a műveltség terjesztésében. Az első teljes terjedelmében magyar nyelvű nyomtatott könyvet Krakkóban adta ki Komjáti Benedek 1533-ban (Az Zenth Pal leveley magyar nyelven). Az első nyomtatott nyelvemlékeket ősnyomtatványoknak nevezzük. A vallási tárgyú kiadványok mellett a 16. században már mesék, históriás énekek, széphistóriák és drámák is megjelentek nyomtatásban.
Források:
Gaál Edit: Nyelvről, anyanyelvről 15 éveseknek. Calibra Kiadó, Budapest, 1993. 73., 75. és 79. oldal
Elektronikus változata a Sulinet Tudásbázisban: >>>
Balázs Géza - Benkes Zsuzsa: Magyar nyelv a gimnáziumok és szakközépiskolák 12. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009. 52-53. oldal
Antalné Szabó Ágnes - Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció tankönyv a 11-12. évfolyam számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. 107. oldal
Az összefüggő gondolatokat magyar nyelven kifejtő nyelvemlékeinket szövegemlékeknek nevezzük. Első magyar nyelven írott szövegemlékünk a Halotti beszéd és könyörgés (rövidítve: HB), amely 1200 körül keletkezett.
A könyvnyomtatás feltalálása előtti nyelvemlékeink kézzel írott kódexekben, sokszor idegen nyelvű környezetben maradtak fenn: a többnyire latin nyelvű ún. anyakódexben magyar nyelvű vendégszövegekként jelentek meg. A Halotti beszédet például a Pray-kódexben találták meg. Az első magyar nyelvű vers, az Ómagyar Mária-siralom (1300 körül jött létre) irodalomtörténeti szempontból is figyelemre méltó alkotás.
A legtöbb kódexünk a 15-16. században keletkezett. Közülük az első teljesen magyar nyelven írott könyv a Jókai-kódex. Mátyás királynak egész könyvtára volt kódexekből. A híres Corvinák néhány darabját az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. A kódexek lapjait aprólékos munkával többnyire szerzetesek és apácák másolták, a kezdőbetűket színes képecskékkel, iniciálékkal díszítették.
Egyik legismertebb szórványemlékünk a Tihanyi Apátság alapítólevele - 1055-ben keletkezett, az eredetije Pannonhalmán tekinthető meg -, melyben 58 magyar közszó található.
A szórványemlékek közé tartoznak a latin nyelven írott geszták (pl. Anonymus Gesta Hungaroruma a 12. század második feléből) és krónikák (pl. Kézai Simon Képes Krónikája 1282-85-ből) is.
A nyelvemlékek között szórványemlékeknek nevezzük azok az írott forrásokat, amelyek idegen nyelven íródtak, s a szövegben magyar szavak csak elszórtan jelennek meg. Az idegen nyelvű szövegben szereplő magyar szavak többsége valamilyen tulajdonnév (földrajzi vagy személynév), amelyet nem tudtak idegen nyelvre lefordítani.A legjelentősebb külföldi szórványemlék a 950 körül keletkezett görög nyelvű írás: Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak fia okulására írott, A birodalom kormányzásáról címet viselő mű. A szöveg magyar tulajdonnevekben gazdag, megtalálhatók benne a fővezérek (Álmos, Árpád, Levedi, Üllő, Tas), a törzsek (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi) és az egyes földrajzi helyek (Etelköz, Tisza, Maros, Levédia) neve, de néhány tisztséget jelölő köznevet is tartalmaz (gyula, vajda).
A honfoglalás után görög vagy latin nyelven íródtak az első birtokadományozó vagy egyházi létesítményeket alapító hivatalos levelek. A neveket ezekben az idegen nyelvű szövegekben is magyarul írták, így ezek az első hazai szórványemlékeink. Idővel a magyar nyelvű részek egyre inkább elszaporodtak az ország területén keletkezett írásművekben.
Page updated
Google Sites
Report abuse