Rock and roll teljes gőzzel - AC/DC koncert teltházzal

Serfőző Melinda| NOL| 2009. március 23., illetve nyomtatásban: március 25., hétfő

(A fénykép, a fotógaléria, a beágyazott videó és a Wikipédia-hivatkozás csak az elektronikus megjelentésnek része)

A mai zenekarok többsége vehetne néhány leckét az AC/DC-től – bár valószínűleg felesleges lenne, hiszen a rock and roll nem tanítható. Vagy érzi az ember harminc színpadon töltött év után is, vagy nem. A Young testvérek zenekara még ma is ugyanazzal az energiával játszik.

A recept tulajdonképpen egyszerű, mégis alig néhány zenekar képes élni vele: ne akarj korszerű lenni, ne akard követni a trendeket, maradj meg annál, ami már jól bevált – ez az AC/DC esetében a látványmániától mentes, „egyszerű” rock and roll. Vagyis zúzós, mégis fülbemászó dalok, amelyek több mint harminc éve ugyanazt az érzést váltják ki a hallgatóból: hogy élni jó. Ilyen zenét persze nem lehet írni, ha valaki ilyet akar írni – mint ahogy az együttes koncertjei sem lennének ennyire energikusak, ennyire felejthetetlenek, ha a zenészek azon erőlködnének, hogy jó legyen, és nem élveznének évtizedek múltán is minden egyes estét a színpadon. A koncert első percétől kezdve, amikor egy animációs film teljesen felfűtött gőzmozdonya berobbant a színpadra, majd hatalmas hangerővel elkezdődött a Rock and Roll Train, egészen a szokásos zárószám, a We Salute You utolsó akkordjáig azt sugallta az együttes: mi jól érezzük magunkat, ez a mi zenénk, ha tetszik, gyere és érezd jól magad te is.

Ezért lehet rajongótáboruk még mindig hatalmas, annak ellenére, hogy nemcsak a zenéjük ugyanolyan, mint húsz éve, de a koncertjeik is tele vannak visszatérő elemekkel: Angus Young biztos, hogy rövidnadrágos iskolai egyenruhában kezd, majd félmeztelenre vetkőzik, és megmutatja AC/DC feliratú alsónadrágját (fiatalon a hátsóját), biztos, hogy több kilométert fut és ugrál koncert közben, és háton fekve is gitározik. Biztos, hogy a We Salute You-val búcsúznak, és nem hagyják ki a Highway to Hellt, a TNT-t és a You Shook Me All Night Long-ot.

(képgaléria)

Mégis tízezrek kíváncsiak a koncertjeikre – annyira, hogy világszerte órák, napok alatt fogytak el a jegyek a mostani turnéra. Itthon is, eddig példátlan módon szűk két nap alatt elkelt az összes belépő, és a hoppon maradt rajongók attól tartottak, a koncert előtt a jegyek ára majd az egekbe szökik a dílereknél. Valóban keltek el jegyek harminc-negyvenezer forintért, de hétfő délután az egyik internetes aukciós portálon már a 25 ezerért kínált jegyekre sem licitáltak. Fél nyolc körül az Aréna előtt valaki negyven jegyen szeretett volna túladni, de a vevők sokallották a harmincezres árat – valószínűleg kilencre, a koncert kezdetére az eredeti, 16-19 ezer forintos árak közelébe esett az árfolyam.

A tizenötezer férőhelyesre bővített Aréna persze így is megtelt, és ezúttal nemcsak a küzdőtéren volt igazi koncerthangulat: a biztonsági őrök sem tudták megakadályozni, hogy az ülőhelyekre szorult rajongók felálljanak a helyükről, és a széksorok között és előtt csápolják és ugrálják végig a két órát. Talán a szigorú ajtónállók is belátták, hogy ezt a koncertet tényleg nem lehetett ülve kibírni.

Tudjon meg többet az AC/DC-ről a Wikipediából

A Budapesti koncert: (videó)

Eredetileg a Népszabadság Online-on: >>>