Közzététel dátuma: Jun 17, 2015 10:43:11 AM
A stílusminősítések egyes típusai a következő sorrendben követik egymást:
a) A címszó (társadalmi, földrajzi vagy életkori) nyelvváltozatbeli hovatartozására utaló jelzések
Általános
„Általános”-ként jelöljük a szót, ha használata nem korlátozódik egy vagy néhány társadalmi vagy földrajzi dialektusra, hanem a legtöbb társadalmi rétegben és nyelvjárásban él, még ha nem is egyformán gyakori mindegyikben. Az ilyen szavak nagyjából egyformán természetesen hangzanak egy falusi földművesnek, egy városi hajléktalannak, egy a társadalmi elithez tartozó csúcsértelmiséginek, egy teljesen magyar hátterű és egy etnikailag vegyes mikro- vagy makrokörnyezetben élő személynek a szájából. (Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy alacsonyabb műveltségű ember beszédében közömbös, míg a magasabb műveltségűében bizalmas stílusértékű.)
Ez a feltétel azonban nem vonatkozik a gyermeknyelvre, vagyis annak, hogy egy szót „általános”-nak minősítsünk, nem feltétele, hogy a kisgyermekek is használják, mivel a gyermekek dialektusa ilyen értelemben nem társadalmi dialektus, hanem életkori.
Az „általános” jelölést a szótárakban nem szokás alkalmazni, erre a kategóriára a más jellegű minősítés hiánya utal. (Hasonló itt a helyzet, mint az alább tárgyalt „közömbös” minősítéssel, amely a stílusváltozati dimenzión helyezkedik el.) A mi szótárunk azonban egyszersmind adatbázis, ill. „munkaterület” is, ilyenként viszont a minősítés szükséges, mivel egy befejezetlen munkában a minősítés hiánya nem mindig utal egy általános kategóriára, hanem nagyon gyakran éppenséggel adathiányból fakad.
Népies
A „népies” kategóriába nemcsak a kevésbé iskolázott falusi lakosság nyelvhasználatára jellemző szavakat soroljuk, hanem azokat is, amelyek a kevésbé iskolázott városi lakosság nyelvhasználatában élnek. (Ezek azok a szavak, amelyeket az értelmező kéziszótár -- nagyon megtévesztő, inkorrekt terminológiával -- „vulgáris”-nak vagy „pongyola használatú”-nak nevez.) A „népies” kategória tehát településtípustól és földrajzi helyzettől függetlenül utal a kevésbé iskolázott beszélőkre.
A „népies” szavak többnyire informális beszédhelyzetben használatosak -- s így gyakori a (nép) (biz) stílusérték-együttelőfordulás, ugyanakkor a kevésbé iskolázott emberekre bizonyos hiperkorrekt (eredetű) alakok használata is jellemző, amelyek éppenséggel választékos stílusértékűek; ezekre utalhat a (nép) (vál) együtt-előfordulás.
Idegenes
„Idegenes” stílusértékűnek azokat a szavakat minősítettük, melyeknek a használata a többségi nyelv nagyobb hatásának kitett lakossági rétegekre jellemző, elsősorban azokra, akik államnyelvi többségű területeken élnek, és/vagy államnyelvi iskolákat látogattak, és/vagy vegyes házasságban élnek. Ez a minősítés nem tartalmaz semmiféle értékítéletet, különösen nem nyelvi szempontból, hiszen egy nyelv idegen eredetű elemei köztudomásúan nem tekinthetők eredendően rosszabbnak a belső keletkezésűeknél.
Az „idegenes” stílusértékű szavak jelentős részének használata inkább a kevésbé iskolázott beszélőkre jellemző, így az (id) (nép) kombináció jellemzőnek tekinthető. Ugyanakkor más típusú idegen szavak használatában, a műveltségszavakéban, inkább az iskolázottabb rétegek járnak elöl.
Tájnyelvi
A „tájnyelvi” kategória -- szemben a népnyelvivel -- földrajzi vonatkozású; ide azokat a szavakat soroltuk, amelyek az adott régió magyarlakta területének csak egy kisebb részén használatosak, a (regionális) köznyelvben nem ismeretesek. Ilyen típusú szavakból keveset vettünk fel, lévén szótárunk alapvetően általános szótár.
A „tájnyelvi” szavak rendszerint „népiesek” is, mivel használatuk általában a kevésbé iskolázott társadalmi rétegekre jellemző. Stílusváltozati értékük többnyire „bizalmas”, de a tájnyelvi elemek közt elvileg természetesen „választékos” szavak is előfordulhatnak.
Gyermeknyelvi
A „gyermeknyelvi” minősítést olyan lexémák kaphatják, melyeknek használata jórészt a beszélni tanuló kisgyermekekre és a környezetükben élő, velük kommunikáló nagyobb gyerekekre és felnőttekre korlátozódik. A gyermeknyelv átmeneti kategória: a gyermek szempontjából dialektus, de a gyermekkel beszélő felnőtt szempontjából regiszter. „Gyermeknyelvi” minősítésű szóra egyelőre nincs példánk.
A gyermeknyelvi szavak -- erős érzelmi töltetük miatt -- természetes módon kombinálódnak az érzelmi dimenzión található „kedveskedő” minősítéssel.
b) A címszó regiszterbeli hovatartozására utaló jelzések
A regiszterek sorából hiányzik a többinél nem kevésbé fontos hétköznapi regiszter, amelyet a szótárak nem szoktak külön számon tartani, ugyanis az e regiszterhez tartozó szavak egyszersmind „bizalmas” stílusértékűek is a stílusváltozati dimenzión, így jelölésük a regiszterbeli dimenzión redundánsnak látszik. Elvi okokból azonban védhető volna egy ilyen kategória bevezetése szótárunkban.
Egy további „láthatatlan” kategória azokra a nem kisszámú szókészleti elemekre utal, amelyek bármilyen regiszterben előfordulhatnak, még ha nem föltétlenül azonos gyakorisággal is. Az ilyenekre szótárunk nem alkalmaz külön minősítést, hanem a regiszterbeli minősítés hiánya utal rájuk. Ezt egyfajta hiányosságnak tekinthetjük, mivel az ilyen szavak explicit jelölésének hiánya miatt nem mindig lehet tudni, hogy a regiszterbeli dimenzión a minősítés hiánya valóban azt jelenti-e, hogy az érintett szó bármilyen regiszterben használatos, vagy pedig adathiányról van szó (vö. a dialektusbeli dimenzió „általános” és a stílusváltozati dimenzió „közömbös” minősítésével).
c) A címszó stílusváltozati hovatartozására utaló jelzések
Az öt kategóriából csak három az alapvető, a „közömbös”, a „választékos” és a „bizalmas”; az „emelkedett” ugyanis a „választékos” kategórián belül helyezkedik el, a „lezser” pedig a „bizalmas” kategórián belül.
d) Időbeliségre utaló jelzések
Az időbeliség szempontjából irreleváns, azaz nem régies, nem elavult, nem történeti, nem új szavakat nem minősítjük, csak a fenti minősítések hiánya utal rájuk.
A „kissé régies” nem önálló minősítés, hanem a „régies” minősítéshez tartozik.
e) A címszó által kifejezett érzelmi viszonyulásra utaló jelzések (expresszív stílusértékű szavak)
Ezeket a kategóriákat a megszokott módon használjuk, a Magyar értelmező kéziszótár és más szótárak gyakorlatának megfelelően. Közös, átfogó stílusértékük az „expresszív” lehetne. Ezzel a terminussal lehetne jelölni azokat az erős érzelmi töltetű szavakat, amelyeket nem lehet megnyugtatóan besorolni egyik kategóriába sem. Azonban ezt a minősítést adatbázisunkban egyelőre nem alkalmazzuk.
f) A címszó relatív gyakoriságára utaló jelzések
Az a)--f) kategóriák mindegyikére vonatkozóan elmondjuk még, hogy bizonyos jelölések -- pl. a címszó regiszterbeli hovatartozására utaló (szleng) és a címszó stílusváltozati hovatartozását tükröző (biz) vagy a szintén a címszó regiszterbeli hovatartozására utaló (irod) és a címszó stílusváltozati hovatartozását tükröző (vál) -- törvényszerűen együtt járnak ugyan, de a szótárunkban mindegyik jelölést feltüntetjük, mivel a szótári anyag feldolgozásához mindegyik minősítésre egyformán szükség van, a terjedelmi korlátok pedig szótárunk esetében nem játszanak jelentős szerepet.