Super Hold  effektus az  evangéliumban

Super Hold  effektus az  evangéliumban

Nagyjából  egy  éve  szenvedek  ettől a szuper hold  baromságtól.  Próbáltam  megfejteni, hogy  hogyan  jutottunk  el  idáig. 72- ben  születtem,  ráadásul  falun. A  falusi ember  még  akkor  is  együtt  élt  a  természettel, ha a városba járt  dolgozni. Mindenkinek  volt  kertje, minden háznál tartottak  állatokat. A  kútból húztuk a vizet, már  iskolába  jártam, mikor  elkezdődött  a  közművesítés, és  megjelent a vezetékes  víz  a házban. A  suliban  magunkba  szívtuk az  élet  alapvető dolgait. Kisiskolásként  is  tudtam, hogy a előttem van észak, hátam  mögött dél, balra a Nap nyugszik, jobbra  pedig kél. Esténként  figyeltük a csillagokat, kerestük a göncölszekeret.

Majd  beköltöztünk a városba. Ott  már akkor  sem néztük a csillagokat, ha  parancsba adták, mert a közvilágítás  elnyomta a  csillagok  fényét. De a Hold  még  makacsul  kitartott.

Valahol  az  internet  megjelenésével változott  meg  a  világ. mikor  megszüntek a közös  film nézések a családi asztalra  könyökölve, mindenki a  saját dolgát bámulta a képernyőn a kisszobában. Ez  volt  az  első kegyelemdöfés a családi kapcsolatnak.

A  második  kegyelemdöfés a  mobiltelefon volt  internetkapcsolattal, amikor a már haldokló, de az  illuziót fenntartó emberi kapcsolatok is  az  utolsót  rúgták.

A  harmadik  kegyelemdöfés  az  volt, mikor  az  egyén  haldokló, de  még  vergődő , tudásra és  tapasztalatra épülő logikáját lecserélte a  közösségi média készen tálalt véleménye, és a gondolkodás  helyett  és  a felelősségteljes  magatartás helyett elég volt ha  megnyomod a like  gombot.

Ez  volt  az  a  pont, mikor az én korosztályom  fejéből sikerült  kitörölni a kertművelést, a kerekes kutat, a  göncöl szekeret és a Hold  ismétlődő fázisait. Helyette  jött az  internet, hazudott másodpercenként, mi  meg csak néha  nyomtunk  egy  like-ot, ha  éppen felfogtuk hogy  miről is  van szó. A  fiatalabbak pedig  minden  egyes  korosztállyan egyre  kevesebb és  hitványabb  infót  kaptak a valóságból, az  értékes és  fontos  információkból, amiknek  természetes  gyümölcse  a  józan ész  és  a  bölcsesség.

A  dolog  érdekessége, hogy  ez  a folyamat  nem a véletlen műve, hanem tudatos társadalom manipulálás. Ennek  köszönhető, hogy 2025- ben mindent  elhiszünk, amit az  agymosó média tálal. Válogatás nélkül  fogyasztunk  mindenféle  moslékot, legyen az segget  riszáló idióta nő a Tik-Tok felületén, vagy  politikai óriás plakát a belvárosban. A  szuper hold  sztori  is  egy  pauszpapír, amivel szondázzák a bírka népet. Mert a világ  legtermészetesebb dolga, hogy  minden hónapban  egyszer  telihold  van. De ha az ember  annyira elvakult, hogy napi 24 órát görnyed  lefele a telefonját bámulva, akkor  már  ezt is  elhiszi, hogy  szenzáció  történt, mert  jön  a Szuper Hold!

Hogy miköze  mindennek  az  evangéliumhoz?  Mert  szerintem  tökéletes  a párhuzam. Sok évvel  ezelőtt a kereszténység is úgy épült fel, hogy  tudtam, merre van észak meg dél. Tudtam a Biblia tanítását, ismertem a hitelveket. Amit tanultam, azt  megéltem a hétköznapokban. Nem csak a természettel  éltem  együtt, hanem a  keresztény  ember hétfőtől vasárnapig gyakorolta  azt, amiben hitt. Hogy  ki milyen ismerettel rendelkezett, az  más téma, de amit  megértett, azt  gyakorolta.

Az  Adventista  egyház is a nyolcvanas  években tapasztalta meg a változást, ahogy  én a városba  költözést. Megjelent a modern  gondolkodás az  adventista  egyházban, megjelent a Szentháromság  , mint  új és  idegen hitelv. Az  átmenet  fokozatos volt. Az  öregek, akik  tiltakoztak, apránként  kihaltak, akik meg újak  voltak, azok már  csak a modern teológiával  találkoztak.

Az  egyházban is  megjelent a média, tisztes távolságot  tartva, de  kitartóan kullogva a világ  mögött.  Műholdas  közvetítés, tömött  sportcsarnokok  sztár prédikátorokkal.  Ez volt  az  első  kegyelemdöfés a keresztény családnak, mert  ezzel automatikusan  kivették az  egyén kezéből a  bizonyságtevést, mint a másik és a  saját  lelkem formáló  eszközét. A  keresztény  családot, ahol  a  hittestvérek közösen kutatták a Bibliat, felváltotta a média, ahol  megmondják hogy  miben kel  hinni.

A  második kegyelemdöfés akkor  történt, mikor  a  szociálmédia lett  a  misszió terület. A  facebook lett a  misszió harctere, ezzel elvette az  egyén kezéből nem  csak a személyes  bizonyságtevés lélelkformáló erejét, de  még azt  az  egészséges  kényszert  is, hogy  mekem  úgy  kell  élnem, ahogy  prédikálok.  Az  interneten  lehetek szentfazék  hamis  néven, hamis  fotóval, amúgy   meg  azt  csinálok  otthon, amit akarok.

Az  utolsó  kegyelemdöfés most volt, nem olyan régen. Mikor  már  nincs  közösség, akik  közössen  kutatják  a Bibliát, már  nincs személyes  bizonyságtevés, ami  egyben egy hiteles  magatartást  is  hozott  magával, most már csak  annyit  jelent  kereszténynek  lenni, hogy bólintok, amikor a  szószékről parancsolnak, hogy  bólintani  kell, adományozok, mikor  azt  mondják hogy fizetni kell, megyek és  " missziózok"  mikor  azt  mondják  hogy  menni  kell.

Hogy  miért is kell fizetni, menni,  tenni, hinni, stb...az a  teológusok  jobban  tudják. Eljutottunk  a  teológiai  Szuper Hold jelenséghez, amikor tálalják a semmit, közlik hogy ez bizony szenzáció, mi  meg  birka mód bégetünk, mert  most  bégetni kell. Nem számít, hogy  mit  tanít  a Biblia,  mit  üzent Ellen G. White prófétanő, mi is volta hitelveknen megírva, mit is  gyakoroltunk az  elmúlt  évtizedekben. Mások  irányírják  az  életünket, a gondolatunkat, a hitünket.