7. Jézus Krisztus a Szentek Szentjében

Jézus Krisztus a Szentek Szentjében

A főpapot felszentelték a szolgáltra, megmosdott, felkenték, tiszta ruhát kapott. Feláldozta az áldozati bárányt, és az áldozati bárány vérét bevitte a szentélybe.

Az éves Engesztelő Áldozatnál a Szentek Szentlyébe ment be, hogy az év közben összegyűlt bűnöket bevigye a Frigyládához, az Úr színe elé.

A Szentélyt a Szentek Szentjétől egy kárpit választotta el. Ez a kárpit is Jézus Krisztust jelképezte.

Zsid. 10,19

Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

Zsid. 10,20

Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

A templom kárpitja csak addig töltötte be a funkcióját, amíg a jelképeket gyakorolták Mózes tanítása, Isten utasítása szerint. De mivel mindez előre mutatott Jézus Krisztusra, így Jézus kereszt halálával elvesztette funkcióját a jelkép. Ezért Isten megszüntette a Földi áldozati rendszert.

Luk. 23,44

Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

Luk. 23,45

És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

Luk. 23,46

És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

Mt. 27,50

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Mt. 27,51

És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

Zsid. 9,7

a másodikba azonban csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.

Zsid. 9,8

A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.

Jézus Krisztus által van bemenetelünk a Szentek Szentjébe, és a Mennyek Országába.

Ján. 10,7

Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Ján. 10,8

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

Ján. 10,9

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

A Főpap a kárpitra hintette az áldozati bárány vérét. Ez a kiontott vér is Jézus Krisztus vére volt.

Zsid. 9,19

Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet,

Zsid. 9,20

e szavakkal: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra.”

Zsid. 9,21

Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is.

Zsid. 9,22

A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.

Zsid. 9,23

Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.

Zsid. 9,24

Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.

Zsid. 9,25

Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével,

Zsid. 9,26

mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

Zsid. 9,27

És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,

Zsid. 9,28

úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Zsid. 6,19

Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,

Zsid. 6,20

ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.