Ellen G. White idézetek a témához.

Ellen G. White soha nem használta a Szentháromság kifejezést

Az alábbi idézet a George R. Knight:

Helyünk a keresztény világban című könyv

Jézus felmagasztalása:

A Szentháromság, Jézus teljes istensége és a Szentlélek személyisége

című fejezetéből idézem.

http://igemorzsa.hu/e-konyvek/helyunk_a_ker_vil/24.html...

"Mégis Ellen G. White lesz az, aki 1888 és 1950 között világos irányt ad az adventista gondolkodás megváltozására a Szentháromságot érintõ témákban.

Noha soha nem használta a Szentháromság kifejezést, White asszony mégis azt állította, hogy “a mennyei hármasnak három élő személye van… az Atya, a Fiú és a Szentlélek”. (Evangelism, 615. o.) 1901-ben pedig ezt írta: “az örök mennyei méltóságok: Isten és Krisztus, valamint a Szentlélek”. (uo., 616. o.) A Szentlélekre is ismételten úgy hivatkozott, mint “az istenség harmadik” személyére. (pl. uo., 617. o.; The Desire of Ages, 991. o.)"

Észrevételem. Ha Ellen G. White sohasem használta a Szentháromság kifejezést, miért találunk az Ellen G. White irodalomban Szentháromságról szóló tanítást?

"A gonosz hatalma századokon át egyre erősödött, és az emberek bámulatos módon hódoltak be ennek a sátáni befolyásnak. A bűnt csak a Szentháromság harmadik személye, e hatalmas követ által lehet visszautasítani és legyőzni, aki nem csekélyebb hatalommal, hanem isteni erejének teljességével jön el."

http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/szer/5.htm

"A természet szerzője a Szentháromság. A természet világának nincs önmagában való hatalma, csak az, amivel Isten ruházza fel."

http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/szegwi/44.htm

1. AZ ISTENSÉG FÉLREMAGYARÁZÁSA | Evangelizálás (Advent Kiadó, 1946)

A szentháromság örökkévaló méltóságai. — Az örökkévaló mennyei méltóságok – Isten, Krisztus és a Szentlélek – felövezték a tanítványokat emberfeletti hatalommal, amely növekedni fog bennük, és meggyőzi a világot a bűnről (Manuscript, 1901, 145.). {Ev 616.4}

https://white-konyvtar.hu/keres?q=szenth%C3%A1roms%C3%A1g

Elgondolkodtató írást találtam a neten, ami a White irodalom szerkesztésével foglalkozik

https://filadelfia.hu/.../10-profetasag-lelke-es.../

Érdemes végig olvasni az egészet, most csak egy részletet emelnék ki.

" SZERKESZTŐI VÁLTOZTATÁSOK

Egyfajta szerkesztői változtatásként figyelhető meg a nagybetűsítés, melynek célja, hogy ezzel az istenség fogalmát hangsúlyozzák. Az első ilyen példát a Jézus Életekönyvből hozzuk:

Csak az Istenség Harmadik Személyének [megj.: ez a rész a magyar fordításokban éppenséggel kisbetűs maradt – a ford.] erejével tudunk ellenállni a bűnnek, aki nem korlátozott erővel jön hozzánk, hanem isteni hatalmának teljességével. [megj.: ez viszont pontatlan fordítás, lásd lejjebb helyesen – a ford.] (Jézus Élete, 671. old., 1940-es kiadás)

Az eredeti, jogvédett, 1898-as kiadás így olvasható:

Csak az Istenség harmadik személyének erejével tudunk ellenállni a bűnnek, aki nem korlátozott erővel jön hozzánk, hanem az isteni hatalomnak teljességével. (Jézus Élete, 671. old., 1898-as kiadás)13

A nagybetűs kiadás úgy tünteti fel Ellen White-ot, mint aki Szentháromságpárti álláspontot képviselt. Egy másik ilyen példa látható a következő összehasonlításnál:

A gonoszság évszázadok óta sokasodik, visszatartani vagy ellene állni pedig nem lehet másképp, csak a Szentlélek, az Istenség Harmadik Személyének hatalmas erejével, aki nem korlátozott erővel jön hozzánk, hanem isteni hatalmának teljességével. (Bizonyságtételek a Prédikátoroknak, 392. old.)

A gonoszság évszázadok óta sokasodik, visszatartani vagy ellene állni pedig nem lehet másképp, csak a Szentlélek, az Istenség harmadik személyének hatalmas erejével, aki nem korlátozott erővel jön hozzánk, hanem az isteni hatalomnak teljességével. (Különleges Bizonyságtételek Prédikátoroknak és Munkásoknak, A sorozat, #10, 25. old.)

A Bizonyságtételek a Prédikátoroknak 392. oldalának alján, a lábjegyzetben ez olvasható: “Az ebben a részben szereplő cikkek a Különleges Bizonyságtételek Prédikátoroknak és Munkásoknak könyvből származnak (A sorozat, 9-11. szám, 1897-1898). Ez a cikk a 10. szám 25-33. oldalán olvasható.” Az ő tollából származó, az “Istenség harmadik személye” kifejezést akárhányszor publikálták Ellen G. White életében, a “harmadik személye” kifejezést mindig kisbetűvel írták! A halála óta viszont legalább hatszor nyomtatták újra nagybetűvel.14

A HNA Bibliakommentárban található egy olyan utalás, ahol a “harmadik személy” kifejezést helyesen, kisbetűvel nyomtatták (6. köt., 1052-1053). Ez a kijelentés az isteni Lelket “ama megtérítő, megvilágosító, megszentelő hatalomnak” nevezi.

Krisztus elhatározta, hogy ha majd felvitetett a mennybe e földről, megajándékozza mindazokat, akik hittek benne, és akik valaha is hinni fognak benne. Miféle ajándékot adhatott, ami elég pompás közbenjárói trónja elfoglalásának jelzésére és kihangsúlyozására? Méltónak kellett lennie nagyságához és királyi származásához. Elhatározta, hogy elküldi képviselőjét, az Istenség harmadik személyét. Ezt az ajándékot nem lehetett felülmúlni. Mindent odaadott egyben, és ezért az isteni Lélek, ama megtérítő, megvilágosító, megszentelő hatalom lett az ő ajándéka. (Eredeti forrás: Déli Őrszem, 1905. november 28.)

A Reformáció Hangja az 1994. augusztusi számában közre adta egy állítólag eredeti, kézírással írt, Ellen G. White kijelentés másolatát: “A mennyei trió három élő személye”. (Különleges Bizonyságtételek, B sorozat, 7. szám, 63. old.)15 Az érdeklődés fő tárgya egy állítólagos változtatás volt; az eredeti “személyiségből” “személy” lett. A Reformáció Hangja által bemutatott bizonyítékon látható, hogy White Testvérnő először “személyeket” írt, aztán kihúzta a többes ragot, és hozzátette az “iséget”, melynek eredményeképp a “személyiség” szót kapta. Nem mintha kételkedtem volna a kiadó őszinteségében, mégis le akartam ellenőrizni a bizonyíték hitelességét. Ezért felhívtam egy White Hagyatéknál dolgozó, általam őszintének és megbízhatónak tartott hivatalnokot, és megkérdeztem, hogy vajon a kiadott kézirat valóban hiteles EGW kézirat másolata-e. A hivatalnok számára elég valószínűnek tűnt. Kérésemre ez a testvér elküldött nekem egy másolatot, amit egyenesen az eredeti kéziratból készített, így magam is összehasonlíthattam a kettőt. Bár a White Hagyatéktól kapott másolat jóval áttekinthetőbb volt, mint az, amit a Reformáció Hangja adott ki, a kettő megegyezett. A White Testvérnő javításaival bíró, eredeti [kézirat] másolata így olvasható:

“Ez amennyei trió három élő személyeisége, melybe belemeríttetik minden lélek, amely megvallva bűneit, élő hittel elhiszi befogadja Krisztust."

AZ EREDETI ELLEN G. WHITE KÉZIRAT FÉNYMÁSOLATA

Ellen G. White kézirata

Az Adventisták manapság többek között ezt az idézetet használják fő “bizonyító szövegként” a Szentháromság bizonyítására. Azonban White Testvérnő írásainak tanulmányozása megmutatja, hogy ő a “lény” és “személy” szavakat nem egymással felcserélhető módon használta, amint azt ma némelyek teszik. Azt állította, hogy Krisztus volt “az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában”. (Pátriárkák és Próféták, 34. old.) Itt csak két “lényt” említ. Ha a Szentlélek ugyanolyan értelemben vett “lény”, mint Krisztus, akkor a Szentlélek miért nem volt bevonva “Isten minden tanácsába és tervébe”? Továbbá különbséget lehet tenni a “személy” és a “személyiség” között is, mégpedig a “személyiség” fogalmának meghatározása alapján. H. W. Carr vén W. C. Whitehoz írt, 1935. január 24-én kelt levelében azt kérte Willie-től, hogy írja le, értelme szerint mi “anya álláspontja a Szentlélek személyiségét illetően.” White vén válaszának egy részlete így olvasható:

Ezt nem tehetem, mivel sohasem értettem tökéletesen, hogy mit is tanít erről a kérdésről. Az elmémben mindig zavar támadt kijelentéseinek értelmezésével kapcsolatban, mivel azok az én felületes gondolkodásom számára némileg zavarba ejtőnek tűntek. …

A zavarodottságomat csökkentette azonban, amikor a szótárból megtudtam, hogy a személyiség egyik jelentése: jellemtulajdonság. És ez úgy van megfogalmazva, hogy mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy lehetséges egy olyan alaktalan, test nélküli személyiség létezése, amelyet az Atya és a Fiú közösen birtokol. (W. C. White levele H. W. Carrhoz, 1935. árpilis 30.)

FILADELFIA.HU

Az Atya Isten és Jézus a saját képmásukra teremtették az embert.

"12. fejezet | Jelenések könyve (Unknown, 2000)

EW 145-47. – És lőn az égben viaskodás. – Sátán egykor a menny dicső angyala volt; Krisztus után következett. Arckifejezése szelíd, mint a többi angyalé és sugárzott a boldogságtól. Homloka magas és széles; hatalmas szellemi képességeket mutatott. Alakja tökéletes, magatartása nemes és fenséges. Azonban mikor Isten így szólt Fiához: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” - Sátán féltékeny lett Jézusra. Kívánta volna, hogy Isten az ember teremtésénél őt is bevonja tanácsába, s mivel ez nem történt meg, irigységgel, gyűlölettel és féltékenységgel telt meg. Ő szerette volna Isten után a legfényesebb helyet elfoglalni a mennyben. .....

....... Sátán önmagát akarta felmagasztalni; nem volt hajlandó Jézus felsőbbségét elismerni, fondorkodni kezdett Isten uralma ellen. Néhány angyal Sátánnal szövetkezett ebben a lázadásban; mások síkraszálltak Isten bölcsessége és uralma mellett, hogy Fiának hatalmat, tekintélyt adott. Vita támadt az angyalok között. Sátán és angyalai Isten kormányzatát akarták megreformálni. Kifürkészhetetlen bölcsességébe kívántak behatolni, szándékát megérteni, mivel Fiát ily korlátlan hatalommal és uralommal ruházta fel. Lázadtak a Fiú tekintélye és uralma ellen. Isten felszólította az angyali sereget, hogy királyiszéke körül gyülekezzenek, hogy minden egyes esetet eldöntsenek. Itt kelt a határozat, hogy Sátán kizárassék a mennyből, az összes angyalokkal együtt, kik csatlakoztak lázadásához. „S lőn a mennyben viaskodás.”

Megjegyzésem. Az Atya és a Fiú a saját képmásukra teremtette az embert.

Sátán azt akarta, hogy bevonják a teremtés tervébe. A Szentháromság azt tanítja, hogy a Szent Lélek Isten is részt vett a teremtésben.

Sátàn azt akarta, hogy Isten után ő foglalja el a legfényesebb helyet a menyben, de ezt már elfoglalta az Isten Fia, aki már a teremtés előtt is az Isten Fia volt. Nem csak a Földön megszületése miatt nevezik az Isten Fiának.

Sátàn önmagát akarta felmagasztalni..A Szentháromság tanban a Szent Lélek Istent magasztalják fel, aki a katolikus teológia szerint Jézus anyja.Tehát felette áll Jézusnak.

Sátán és angyalai Isten kormányzatát akarták megreformálni. A Szentháromság tan egy megreformált Istenkép.

Szemelvények Ellen G. White írásaiból.

"Egyedüli reményünk Krisztus

   A világ alapjainak letétele előtt, Krisztus, Isten Egyszülött Fia elkötelezte magát arra, hogy - amennyiben Ádám bűnbe esik - az emberiség megváltója lesz. Ádám elbukott és az, aki Isten dicsőségének részese volt a világ megalapítása előtt, levetette királyi palástját és koronáját. Leereszkedett fenséges helyéről, hogy betlehemi csecsemőként szülessen meg és azon a földön élve, melyen Ádám megingott és vétkezett, megválthassa az elbukott emberiséget. Minden kísértésnek alávetette magát, amit az ellenség az emberek útjába hozhat, de Sátán semmilyen támadása nem tudta megingatni Őt Atyjához való hűségében. Bűntelen életével Krisztus igazolta, hogy Ádám minden egyes fia és leánya ellent tud állni a bűnt a világunkba hozó Sátán kísértéseinek.

 Krisztus erőt hozott a férfiaknak és nőknek a győzelemre. Emberi formában jött világunkba, hogy emberként éljen az emberek között. Felvette az emberi természet hajlamait, hogy azokban megpróbáltassék. Emberi mivoltában isteni természet részese volt. Megtestesülése által új értelemben nyerte el az Isten Fia címet. Az angyal így szólt Máriához: "A Szentlélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának" (Lk 1:35). Krisztus embertől született, s így új értelemben vált Isten Fiává. Noha Isten Fiaként jött világunkba, születése által mégis eggyé vált az emberiséggel."

Kérdéseim..Ha Jézus Krisztus a mennyben nem volt az Isten Fia, akkor hogy értelmezhetem a következő mondatokat?

"A világ alapjainak letétele előtt, Krisztus, Isten Egyszülött Fia elkötelezte magát..."

". Ádám elbukott és az, aki Isten dicsőségének részese volt a világ megalapítása előtt," 

Ha Jézus Krisztus nem született az Atyától, hanem örökkévaló Isten, ahogy a szentháromság hívők tanítják, akkor hogyan lehetett Jézus az Isten dicsőségének részese?

"Megtestesülése által új értelemben nyerte el az Isten Fia címet."

"Krisztus embertől született, s így új értelemben vált Isten Fiává."

Ha Krisztus a mennyben nem volt az Atyától született Fiú, hanem csak a Földi megszületése miatt nevezik Fiúnak és hogy született,az azt jelenti hogy a Földön megszületett,  akkor hogyan értelmezem ezeket a mondatokat, amik szerint új értelemben vált Isten Fiává?

ADVENTISTA.HU

Ellen G. White írásai - Szemelvények E. G. White írásaiból

Ellen White krisztológiája

(angolból interneten fordítva. Nem kerestem ki a magyar fordítást, sok dolog nincs is lefordítva magyarra.)

Ellen White Istenségről alkotott felfogásának modern nézete az, hogy élete során alapvető változáson ment keresztül az örökkévaló Atyába és az Ő szülött Fiába vetett hitből (amelyre hatalmas befolyást gyakorolt ​​uralkodó férje) teljes mértékben. ortodox hármas istenség, amely három abszolút együtt örökkévaló első, második és harmadik személyből áll.

Vizsgáljuk meg a bizonyítékokat saját szavaival a kitartó álláspontra és a folyamatos hitre vonatkozóan Isten szó szerint született Fiában, aki az angyalok vagy bármi más teremtése előtt indult és jött ki az örök Atyától, és ugyanazzal az eredetivel, önmagában létezővel, halhatatlannal rendelkezik. életet, ugyanazt az örökkévaló Szellemet osztva, és Atyjának ugyanazt a tekintélyt, méltóságot, hatalmat és isteni tökéletességet kapta. Ez a nézet élete során nem változott. Figyeljük meg a következő állításokat közel negyven évvel elválasztva:

Azt mondja az igaz Tanú, az Atya egyszülötte : Boldogok, akik teljesítik [az Atya] parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba." Rev. xxii, 14." Ellen White, Review and Herald , 1852. június 10

"Dicséret és imádat áradt Jézus önmegtagadásáért és feláldozásáért, hogy beleegyezik abba, hogy elhagyja Atyja kebelét , és a szenvedés és gyötrelem életét választja, és gyalázatos halált hal, hogy életet adjon másoknak." 1 Lelki ajándékok p. 26 1858

„És az Isten Fia kijelenti magáról: „Az Úr birtokolt engem útja kezdetén, régebbi cselekedetei előtt. Öröktől fogva fel voltam állítva . . . . Amikor meghatározta a föld alapjait, akkor én általa voltam, mint akit vele neveltek, és mindennap gyönyörködtem benne, mindenkor örvendeztem előtte.” Példabeszédek 8:22-30. Pátriárkák és próféták p. 34 1890

Noha kezdetben kihagyta az ellipszisből azokat a hivatkozásokat, amelyek a férfi lényére utaltak, kilenc évvel később bátran idézni kezdte a teljes részt.

„ Az Úr birtokolt engem útja kezdetén , régi munkái előtt” – mondja Krisztus . „Amikor kiadta a tengernek parancsát, hogy a vizek ne lépjék át parancsát, amikor a föld alapjait megadta. akkor én mellette voltam, mint akit vele neveltek, és mindennap voltam az Ő örömében, és mindig örvendeztem előtte. " Az idők jelei , 1899. február 22

„Krisztus Salamon által kijelentette: „Útjának kezdetén birtokolt engem az Úr , régebbi cselekedetei előtt. Fel lettem állítva öröktől fogva, kezdettől fogva, vagy a föld valaha volt. Amikor nem volt mélység, előhoztak; amikor még nem voltak vízzel bővelkedő szökőkutak. Mielőtt a hegyek letelepedtek volna, mielőtt a dombok megszülettek volna." Az idők jelei 1900. augusztus 29.

Az Úr Jézus Krisztus, Isten isteni Fia, öröktől fogva létezett, különálló személy, mégis egy volt az Atyával. Ő volt a menny felülmúlhatatlan dicsősége. Ő volt a mennyei intelligenciák parancsnoka és az angyalok imádó hódolata. jogaként fogadta. Ez nem volt Isten rablása. ' Az Úr birtokolt engem útja kezdetén - jelenti ki - , "régi munkái előtt. Fel lettem állítva öröktől fogva, kezdettől fogva, ill. Valaha volt a föld. Amikor nem volt mélység, előhoztak , amikor nem voltak vízben bővelkedő források. Mielőtt a hegyek megtelepedtek, mielőtt a dombok lettek volna; míg még nem alkotta a földet, sem a mezőket, sem a világ porának legmagasabb részét. Amikor előkészítette az eget, ott voltam: amikor iránytűt állított a mélység arcára."" EG White, Review and Herald , 1906. április 5.

Ezután kövesse az Atya megszületett Fiát 1891 és 1912 között, közel 20 éven át:

"Ő valóban több volt, mint egy Istentől származó tanító; ő volt az Atya egyszülött Fia , akit azért küldtek a világba, hogy megmentse azokat, akik hisznek benne." EG White, Az idők jelei , 1891. november 23

"Józsué Isten népét képviseli Megváltójuk előtt. Sátán mesteri vádló erejével ellenáll Krisztus népének megváltási tervének. A menny felsége, az Atya egyszülöttje válaszol Sátán állításai. "Az Úr így szólt a Sátánhoz: Az Úr dorgáljon meg, Sátán, dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet választotta: nem tűzből tépett márka ez?" EG White, Review and Herald, június 20. , 1893

"Ő volt Isten egyszülött Fia, aki kezdettől fogva egy volt az Atyával . Általa lettek a világok." EG White, Az idők jelei , 1894. május 28

"Mielőtt a menny egybegyűlt lakói kijelentették, hogy Krisztuson, Isten Egyszülöttén kívül senki más nem léphet be teljes mértékben az Ő céljaiba, és Őrá lett bízva, hogy végrehajtsa akaratának hatalmas tanácsait." PP o. 36 1890

"Isten Fia végrehajtotta az Atya akaratát a menny összes seregének teremtésekor, és neki, valamint Istennek hódolatuk és hűségük járt." PP o. 36 1890

"Jézus volt a menny felsége, az angyalok szeretett parancsnoka, akinek öröme volt, hogy tetszését teljesítse. Egy volt Istennel, az Atya kebelében , de úgy gondolta, hogy nem kívánatos dolog egyenlő lenni vele. Isten, miközben az ember elveszett a bűnben és a nyomorúságban. Lelépett trónjáról." Biblia visszhangja és az idők jelei 1893.03.15

"Ki a Krisztus? Ő az élő Isten egyszülött Fia . Ő az Atyának olyan szó, amely kifejezi a gondolatot - mint egy hallható gondolat. Krisztus Isten szava... Krisztus Isten hasonlatossága volt, dicsőségének fényessége, személyének kifejezett képe." ifjúsági oktató , 1894. június 28

"Az Örökkévaló Atya, a megváltoztathatatlan, egyszülött Fiát adta, kitépte kebléből azt, aki az ő személyének képmására készült, és leküldte a földre, hogy felfedje, mennyire szereti az emberiséget." Review and Herald , 1895. július 9

Krisztust mint első nagy tanítót, Isten egyszülött Fiát kell felemelni, aki öröktől fogva az Atyával volt ." Ellen White, Special Testimonies On Education , p. 230 1895

"De az Úr egyszülött Fiával tanácskozáson megkötött megállapodása az volt, hogy az embereknek szabad erkölcsi ügynököket hagyjon egy bizonyos idejű próbaidőre." EG White, Review and Herald , 1897. december 21

"Az Úr szomorú állapotban látott minket, és elküldte világunkba az egyetlen hírnököt, akire a búcsú és kegyelem hatalmas kincsével bízhatta. Krisztus, Isten egyszülött Fia volt a megbízott hírnök. egy olyan munka, amelyet még a menny angyalai sem tudtak elvégezni. Egyedül rá lehet bízni, hogy elvégzi a munkát, amely egy olyan világ megváltásához szükséges, amelyet az átok átmart és elrontott. És ebben az ajándékban az Atya az egész mennyet a világnak adta." Ellen White, Review and Herald , 1898. február 15

Az elsőszülöttek felszentelése a legrégibb időkből származik. Isten megígérte, hogy megadja a menny elsőszülöttjét, hogy megmentse a bűnöst." Korok vágya , p. 51 1898

„Pál apostol a mi Közbenjárónkról, Isten egyszülött Fiáról beszél, aki dicsőségben volt Isten alakjában, minden mennyei sereg parancsnoka, és aki amikor istenségét emberiséggel ruházta fel, elvette szolga alakja rajta." Ellen White, ifjúsági oktató , 1898. október 13

Krisztus, Isten egyszülött Fia , elhagyta a királyi udvarokat és eljött e világra, és általa Isten kiáradta kegyelmének gyógyító áradat." EG White, az ifjúság oktatója , 1899. március 30

"A mindenható bölcsesség és irgalmasság mélyén az Atya a saját kezébe vette az üdvösség művét. Egyszülött Fiát küldte a világba, hogy éljen Jehova törvénye szerint. A Krisztus jellemében kinyilatkoztatott törvény tökéletes volt. az Atya megnyilvánulása." EG White, The Bible Echo , 1899. november 20

"Mielőtt a világ alapjait letették, Krisztus, Isten Egyszülötte , megfogadta magát, hogy az emberiség Megváltója lesz, ha Ádám vétkezik." Ellen White, Az idők jelei , 1905. augusztus 2

"Tervének maradéktalan megvalósítása érdekében elhatározták, hogy Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának áldozatot kell adnia a bűnért. Krisztus adományozásával pedig Isten a menny minden forrását megadta, hogy semmi se hiányozzon. az ember felemelő munkája." Review and Herald , 1912. május 2

Így isteni származása miatt Krisztus már a megtestesülése előtt létezett.

„Egy másik veszélyes tévedés az a tanítás, amely tagadja Krisztus istenségét, és azt állítja, hogy Krisztus nem létezett e világra való eljövetele előtt… ez egyenesen ellentmond Megváltónk legnyilvánvalóbb kijelentéseinek az Atyával való kapcsolatáról, isteni jelleméről. és az ő előzetes létezése ." Spirit of Prophecy Vol 4, p. 347 1884 (újranyomva: GC 1888, 524. o.)

A szegénység volt az, hogy ahogy ide-oda járkált az alattvalók között, akit megmenteni jött, alig egy magányos hang nevezte áldottnak, alig nyúlt ki magányos kéz barátságból, és aligha nyújtott neki menedéket egy magányos tető. Aztán nézz a ház alá. álruhát, és kit látunk? - Az istenség, Isten Örökkévaló Fia , éppoly hatalmas, végtelenül megajándékozott a hatalom minden erőforrásával, és férfiként is divatos volt." (1888-as anyagok, 28) 1887-es levél EJ Wagonernek

Krisztus Isten Fia volt , egy volt vele, mielőtt az angyalok létrejöttek volna . Mindig is az Atya jobbján állt; az Ő felsőbbsége, olyan áldásokkal teli mindenki számára, aki jóságos irányítása alá került, eddig nem kérdezték meg." Pátriárkák és próféták p. 38 1890

Krisztus léte a megtestesülése előtt nem számokkal mérhető" Az idők jelei , 1899. május 3.

"Az Úr Jézus Krisztus, Isten isteni Fia, öröktől fogva létezett , külön személy, mégis egy az Atyával." Az idők jelei , 1899. április 26., R&H, 1899. április 5.; és 1 SM, p. 247

" Mielőtt Krisztus az emberek képében eljött, Atyja kifejezett képmása szerint létezett." Ifjúsági oktató , 1900. december 20

Az Ige isteni lényként létezett , méghozzá Isten örökkévaló Fiaként , egységben és egységben az Atyjával. Öröktől fogva Ő volt a szövetség közbenjárója… Mielőtt az emberek vagy angyalok létrejöttek volna, az Ige Istennél volt, és Isten." Review and Herald , 1906. április 5.; Evangelizáció p. 615-616

"Ő teremtette a világot, "és nélküle semmi sem keletkezett." Ha Krisztus teremtett mindent, akkor mindenek előtt létezett . Az erről szóló szavak olyan meghatározóak, hogy senkit sem kell benne hagyni. Krisztus Isten volt lényegében és a legfelsőbb értelemben. Istennel volt öröktől fogva , Isten mindenek felett, áldott mindörökké." Ellen G. White, Review and Herald , 1906. április 5., „A testté lett Ige” Krisztus „mindöröktől fogva az Atyával volt”. Az Apostolok Cselekedetei p. 39 1911

Mivel ő volt a szülött Fiú, egyenlő volt Istennel

"Isten kedves Fia… elsőbbséget élvezett az egész angyali sereggel szemben. Egy volt az Atyával, mielőtt az angyalok létrejöttek volna." Megváltás története , 1. o. 13.

"Isten isteni Fia volt az egyetlen kellő értékű áldozat ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítse Isten tökéletes törvényének követeléseit. Az angyalok bűntelenek voltak, de kisebb értékűek voltak, mint Isten törvénye. [Jézus egyenlő értékű volt] Alkalmazkodtak a törvényhez. Küldöttek voltak, hogy megtegyék Krisztus akaratát, és előtte meghajoltak. Teremtett lények voltak, [Krisztus nem volt], és próbaidősek. Krisztusra…nem volt kötelesség… vállalni az engesztelés munkáját. Ez önkéntes áldozat volt ." Review & Herald 1872. december 17

Íme, a világ Megváltója, akiben az Istenség teljessége testileg lakott ." Hit és munkák p. 16; 1890. 36. kézirat; Szemle és Hírnök 1877. február 24., március 3

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, nem teremtett fiút , mint az angyalok, sem örökbefogadott fiút , mint a megbocsátott bűnös, hanem képmás szerint született Fiút. az Atya személyéről, fenségének és dicsőségének minden fényességében, aki egyenlő Istennel tekintélyében, méltóságában és isteni tökéletességében. Benne lakott az istenség teljessége testileg." Az idők jelei , 1895. május 30

"Isten nagyságát nem lehet mérni vagy felfogni. És az a tanítás, amely tagadja Jézus Krisztus abszolút istenségét , tagadja az Atya istenségét is; mert senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya. A leghatalmasabb teremtett értelem nem tudja megragadni az istenséget. a mennyei fejedelemségeket és hatalmakat elárasztja Krisztus jellemének témája, valamint az istenség és az emberiség egyesülésének misztériuma." Az idők jelei 1895.06.27

Krisztus „Sokkal magasabb volt minden angyalnál, méltóságban és dicsőségben egyenlő az Atyával .” Az idők jelei 1896. július 30.; 5SDABC 1130. o.

"Egyenlő volt Istennel, végtelen és mindenható … Ő az örökkévaló, önmagában létező Fiú ." 1897. 101. kézirat; Evangelizáció p. 615-616

"Krisztus Isten eleve létező, önmagában létező Fia ... Amikor az ő létezéséről beszél, Krisztus az elmét időtlen korokon keresztül viszi vissza . Biztosít minket arról, hogy soha nem volt olyan időszak, amikor nem volt közel. közösség az örökkévaló Istennel ." EGW Signs of the Times , 1900. augusztus 29.; Evangelizáció p. 615-616

"Krisztus Isten volt lényegében és a legfelsőbb értelemben. Ő Istennel volt öröktől fogva , Isten mindenek felett, áldott mindörökké. Az Úr Jézus Krisztus, Isten isteni Fia, öröktől fogva létezett , külön személy, mégis egy Atyám. Ő volt a menny felülmúlhatatlan dicsősége. Ő volt a mennyei intelligenciák parancsnoka, és jogaként fogadta az angyalok hódolatát. Egyenlő volt Istennel, végtelen és mindenható. " Review and Herald , április 5, 1906. SDABC Vol. 5 p. 1126.

Krisztus volt az, aki a Hóreb-hegyi csipkebokorról szólt Mózeshez , mondván: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK.” … „Nekünk pedig azt mondja: „ÉN VAGYOK a jó pásztor.” "ÉN VAGYOK az élő kenyér." „ÉN VAGYOK az út, az igazság és az élet.”…ÉN VAGYOK minden ígéret biztosítéka. ÉN VAGYOK; ne félj." A hit, amit élek , 47. o

Krisztus azonban egyenlőségét és helyzetét az Atyától kapta az örökség által.

Ezután az Atya tudatta, hogy saját maga rendelte el, hogy Krisztus, az ő Fia egyenlő legyen önmagával ; így bárhol volt Fia jelenléte, az a saját jelenléte volt. A Fiú szavának engedelmeskedni kell készséggel, mint az Atya szava. Fiát felhatalmazással ruházta fel, hogy parancsoljon a mennyei seregnek." EG White, Story of Redemption , p. 13.

"A világegyetem Királya maga elé hívta a mennyei seregeket, hogy jelenlétükben megmutassa Fia valódi helyzetét, és megmutassa kapcsolatát, amelyet minden teremtett lénnyel fenntartott." Pátriárkák és próféták p. 36 1890

„A mi nagy Példánkat Istennel egyenlővé magasztalták .” 2. Bizonyságtételek , p. 426.

Jézusra tekintve látjuk, hogy Istenünk dicsősége adni. Nem teszek magamtól semmit - mondta Krisztus -, az élő Atya küldött engem, és én az Atya által élek." „Nem a saját dicsőségemet keresem”, hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem.” János 8:28; 6:57; 8:50; 7:18. Ezekben a szavakban fogalmazódik meg a nagy alapelv, amely az élet törvénye. a világegyetemért. Mindent, amit Krisztus kapott Istentől , de vett, hogy adjon . Tehát a mennyei udvarokban, az összes teremtett lényért végzett szolgálatában: a szeretett Fiún keresztül az Atya élete mindenkihez kiárad , a Fiún keresztül visszatér, dicséretben és örömteli szolgálatban, a szeretet áradatában minden nagy Forrása felé. És így Krisztuson keresztül teljessé válik a jótétemény köre, amely a nagy Adományozó jellemét , az élet törvényét képviseli." Korszakok vágya , 1898. 21.

"A Szentírás világosan jelzi Isten és Krisztus kapcsolatát, és világosan látja mindegyikük személyiségét és egyéniségét. [Zsidók 1:1-5 idézve] Isten Krisztus Atyja; Krisztus Isten Fia . Krisztus magasztos helyzetet kapott . Egyenlővé tették az Atyával . Isten minden tanácsa megnyílik Fia előtt." EGW, 8T 268 1904

"A Krisztus és tanítványai között fennálló egység nem rombolja le egyikük személyiségét sem. Céljukban, elméjükben, jellemükben egyek, de személyükben nem. Ez az, hogy Isten és Krisztus egy." 8T, p. 269 ​​1904

Együtt dolgoztak minden dolog létrehozásában.

"Különösen a Fiának kellett egységben dolgoznia önmagával a föld és minden élőlény, amelynek a földön léteznie kell, várt teremtésénél. Fia végrehajtja akaratát és céljait, de egyedül semmit sem tesz. Az Atya beteljesedne benne az akarat." EGW, Spirit of Prophecy V.1, p. 1870

"Miután a föld és a rajta lévő vadállatok létrejöttek, az Atya és a Fiú végrehajtották a Sátán bukása előtti céljukat, hogy embert teremtsenek saját képükre. Együtt dolgoztak a föld megteremtésében és És most Isten azt mondja Fiának : „Alkossunk embert a mi képünkre.” The Spirit of Prophecy , V.1, pp. 24, 25 1870

" Az Atya tanácsot kért Jézustól, hogy azonnal teljesítsék céljukat, hogy embert hozzon a földre." EGW, Az idők jelei 1879. január 9

"A világegyetem Uralma nem volt egyedül jótékony munkájával. Volt egy munkatársa , aki értékelni tudta céljait, és osztozni tudott abban, hogy örömet szerez a teremtett lényeknek. (János 1:1, 2) Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje , egy volt az örökkévaló Atyával – természetében, jellemében, szándékában egy volt – az egyetlen lény , aki be tudott lépni Isten minden tanácsába és szándékába (Ézsaiás 9:6). (Mikeás 5:2)" Pátriárkák és próféták p. 34 1890

"Kezdetben az Atya és a Fiú megpihentek szombaton teremtő munkájuk után." EGW, Korok vágya p. 769 1898

És a megváltásunk tervezésében.

"A megváltás nagy tervét a világ megalapítása előtt fektették le. És Krisztus, a mi helyettesünk és kezesünk, nem állt egyedül az ember váltságdíjának csodálatos vállalkozásában. Az elveszett világ megmentésének tervében a tanács a kettő között volt . mindketten ; a béke szövetsége az Atya és a Fiú között volt ." The Signs of the Times , 1897. december 23., 1. o. 2.

"A megváltás tervét az Atya és a Fiú tanácsaiban határozták meg. " Review & Herald , 1908. május 28., par. 12.

"Még az angyaloknak sem volt megengedve, hogy megosszák a tanácsokat az Atya és a Fiú között, amikor a megváltás tervét lefektették." Gyógyító Minisztérium , 429. oldal.

" Az Atya és a Fiú által kidolgozott üdvösségi terv nagy siker lesz." Az idők jelei , 1903. június 17. par. 2.

"Az ember bukása előtt Isten Fia egyesült Atyjával az üdvösség tervének lefektetésében." Review & Herald , 1906. szeptember 13., par. 4.

HULLQUIST.COM

Sátán és bukott angyalai még mindig igyekeznek elhomályosítani Krisztus születésének tényét.

"Az angyalokat kiűzték a mennyből, mert nem akartak Istennel összhangban dolgozni. Leestek magas rangjukról, mert fel akartak emelkedni. Azért jöttek, hogy felmagasztalják magukat, és elfelejtették, hogy személyük és jellemük szépsége Uram, Jézus. Ezt a tényt az angyalok elhomályosították, hogy Krisztus az Isten egyszülött Fia, és arra jutottak, hogy nem kell Krisztushoz fordulniuk." EGW, TDG p. 128

Különbséget tett az Atya, Jehova, az egyetlen igaz Isten és az Ő Fia között

Nem ő volt az Atya, hanem benne lakott az istenség teljes teljessége testileg, és mégis a szenvedő világba hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok titeket.” (Ellen G. White, 8a. levél, 1890. július 7., MJ Churchnek, 20. kötet, MR1444)

"Az ember Krisztus Jézus nem volt a mindenható Úristen " 5SDABC p. 1129, ms 140, 1903.

" Isten Fia osztozott az Atya trónján , és az örökkévaló, önmagában létező dicsősége mindkettőt körülölelte ." PP o. 36 1890

" Jehova, az örökkévaló, önmagában létező, nem teremtett , aki maga mindennek a Forrása és Fenntartója , egyedül jogosult a legmagasabb szintű tiszteletre és imádásra." Pátriárkák és próféták 305.4, 1890

„Az Úr Jehova és Fiának impozáns lépcsőfoka ” a Sínai-félszigeten. ST, 1879. december 11. " Jehova az egyetlen igaz Isten , őt tisztelni és imádni kell." 6T 166. o., 1901

Ők két különálló személy.

Gyakran láttam a kedves Jézust , hogy Ő egy személy . Megkérdeztem tőle, hogy az Atyja személy-e , és olyan alakja van-e, mint Ő. Jézus azt mondta: " Atyám személyének kifejezett képmása vagyok ." Ellen White, Korai írások, 1851. évi 77. oldal

"Örökkévalóságtól fogva teljes egység volt az Atya és a Fiú között . Ketten voltak, mégsem egyformák voltak ; kettő egyéniségben, de egy lélekben, szívben és jellemben ." Ellen G. White, ifjúsági oktató 1897. december 16. [majdnem, de nem egészen]

A mennyei tanács, amely előtt Lucifer vádolta Istent és Fiát, azoknak a bűntelen birodalmaknak a képviselőit, amelyek felett a Sátán úgy gondolta, hogy megalapítja uralmát, mind ott vannak, hogy üdvözöljék a Megváltót. Lelkesen ünneplik diadalát, és dicsőítik saját hatalmukat. Király." "De visszalendíti őket. Még nem; most nem veheti át a dicsőség koronáját és a királyi ruhát. Belép Atyja színe elé. Sebzett fejére, áttört oldalára, elrontott lábaira mutat; felemeli szögek nyomát hordozó kezek. Rámutat diadala jeleire; Isten elé tárja a hullámkövét, azokat, akik vele együtt nevelkedtek, mint annak a nagy sokaságnak a képviselői, akik második eljövetelekor előjönnek a sírból. Apa, akivel öröm van egy megtérő bűnösön; aki énekelve örül egynek." Ellen White Korok vágya p. 834 1898

"Az Úr Jézus azért jött erre a világra, hogy az Atyát képviselje. Nem a természetet átható lényegként képviselte Istent, hanem mint személyes lényt. A keresztyéneknek szem előtt kell tartaniuk, hogy Istennek éppolyan személyisége van, mint Krisztusnak." Ellen G. White „A veszélyre való figyelmeztetés”. St. Helena, Cal., 1903. szeptember 23. Az Emmanuel Missionary College tanárainak, Spalding és Magan Ellen G. White kiadatlan kéziratos vallomásai, 324. oldal, 1903.

Az Atya és a Fiú közötti kapcsolat, valamint mindkettőjük személyisége ebben az írásban is világosan megmutatkozik: "Így szól a Seregek Jehovája, mondván: Íme, az az ember, akinek a neve Fiú, és kinő Az ő helye; És építi az Úrnak templomát; . . . És ő viseli a dicsőséget, és ül és uralkodik trónján; És pap lesz az ő trónján; És a béke tanácsa mindkettőjük között lesz." Ellen G. White, Testimonies to the Church, 8. kötet „The Essential Knowledge", 1904, lásd még Review and Herald, 1904. március 3.

"Szolgáltatóinknak nagyon óvatosnak kell lenniük, hogy ne menjenek vitába Isten személyiségével kapcsolatban. Ez egy olyan téma, amelyhez nem szabad hozzányúlniuk. Ez egy titok, és az ellenség biztosan félrevezeti azokat, akik belemennek. tudd, hogy Krisztus személyesen jött, hogy kinyilatkoztassa Istent a világnak. Isten személy, Krisztus pedig személy. Krisztusról az Ige úgy beszél, mint „Atyja dicsőségének fényességéről és személyének kifejezett képmásaként.” Ellen G. White, Beszéd 1904. május 18-án, Prédikációk és beszédek, 1. kötet, 341. oldal, 46. kézirat, 1904, „Hitünk alapja”

Krisztus egy az Atyával, de Krisztus és Isten két különálló személy. Olvassa el Krisztus imáját János tizenhetedik fejezetében, és világosan meg fogja találni ezt a pontot." Ellen G. White a Hetednapi Adventisták 1905-ös Általános Konferenciájának küldötteinek, Takoma Park Washington DC, 1905. május 19., Review and Herald , 1905. június 1., „The Work in Washington”

De azáltal, hogy egyikünkké válik, nemcsak a testvérünk, hanem ismét Isten Fia.

Emberi mivoltában részese volt az isteni természetnek. Megtestesülésében új értelemben nyerte el az Isten Fia címet. Az angyal így szólt Máriához: "A Magasságos ereje beárnyékol téged, ezért a szent is. ami tőled születik, azt Isten Fiának fogják nevezni." (Lukács 1:35). Emberfiaként új értelemben Isten Fia lett. Így állt a mi világunkban – a Fiú. Istené, de születésénél fogva szövetségesek az emberi fajjal." EGW, 1SM 226, 227

Az Isten szülött Fiába vetett hit egyértelmű és következetes folyamatossága van Ellen White szolgálata során. A Fiú mindent kapott Atyjától: örök életet és szellemet, isteni jellemet, saját nevét, teremtő erejét, tekintélyét, dicsőségét és tiszteletét. Nem teremtett vagy örökbefogadott fiú, hanem született Fiú.

Ellen White-ot lenyűgözte Waggoner Christlogyjának nagyszerűsége. „Bemutatja a törvényt és az evangéliumot, tökéletes egésszé kötve a kettőt.” Tanúságtételek a lelkészeknek p. 94. Későbbi írásai ezt a változást tükrözik megértésében. Míg korábbi művei Krisztus alárendelt szerepét hangsúlyozták a Fiúként ("Isten Fia volt a következő hatalom a nagy törvényhozó után. R&H 41. kötet, 1. szám, 1872. december 17.), a továbbiakban az ő nevéhez fűződik, hogy teljes mértékben ábrázolta Őt. Isten, örökké önmagában létező, önmagában való élettel „eredeti, kölcsönvett, alávaló” Korok vágya , 760. o., 1889.

HULLQUIST.COM

SDA Doctrine of God

http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/szegwi/36.htm

Az Ige testté lett

"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt." "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:1-5, 14).

Ez a fejezet felvázolja Krisztus munkájának jellegét és jelentőségét. A témájához értő János minden hatalmat Krisztusnak tulajdonít, és az Ő nagyszerűségéről és magasztosságáról beszél. Az értékes igazság isteni sugarait napfényként ragyogtatja. Úgy mutatja be Krisztust, mint az egyedüli közbenjárót Isten és az emberiség között.

Krisztus testtélételének tana nagy titok, "...mely el vala rejtve ősidők és nemzetségek óta" (Kol 1:26). A szent élet hatalmas és mélységes titka ez. "Az Ige testté lett, és lakozék közöttünk" (Jn 1:14). Krisztus magára vette az emberi természetet, ami mennyei természetéhez képest alsóbbrendű volt. Semmi nem mutatja úgy Isten csodálatos leereszkedését, mint ez. Isten "...úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta..." (Jn 3:16). János olyan egyszerűséggel beszél erről a csodálatos témáról, hogy azt mindenki megértheti, s általa világossághoz juthat.

Krisztus nem színlelte, hogy felvette az emberi természetet, hanem valóságosan felvette azt. Valóban emberi természete volt. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak" (Zsid 2:14). Jézus Mária fia volt, emberi leszármazás szerint Dávid magvából való. A Biblia emberként, az Ember Jézus Krisztusként beszél róla. "Mert ez" - írja Pál [angol ford.] - "nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak" (Zsid 3:3).

KRISZTUS FÖLDI SZÜLETÉSE ELŐTTI LÉTE

Miközben Isten Szava beszél Krisztusról, aki emberi testben e földön élt, határozottan szól a földi születése előtti létéről is. Az Ige isteni személyként létezett az Atya mellett. Az örökkévalóságtól kezdve Ő volt a szövetség közbenjárója, akiben a föld minden nemzetei - zsidók és pogányok egyaránt - megáldatnak, amennyiben elfogadják őt. "Az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige" (Jn 1:1). Az emberek, de már az angyalok teremtése előtt is, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

A világ általa lett, "...és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (Jn 1:3). Ha Krisztus teremtett mindent, akkor léteznie kellett a teremtett dolgok megléte előtt. Az erre vonatkozó szavak oly határozottak, hogy senkinek sem kell kétségben maradnia felőlük. Krisztus Istentől volt, a szó legkomolyabb értelmében. Az örökkévalóság óta Istennel volt, mindenek fölötti, örökké áldott Isten.

Az Úr Jézus Krisztus, Isten szent Fia, öröktől fogva különálló személyként létezett, mégis egy volt az Atyával. Ő volt a menny túláradó dicsősége, a mennyei lények parancsnoka, és az angyalok imádó hódolata joggal illette meg, s nem jelentette az Isten megrablását. "Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem" - jelenti ki - "az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget" (Péld 8:22-27).

Világosság és dicsőség övezi azt az igazságot, mely szerint Krisztus a világ alapítása óta egy volt az Atyával. A sötét helyen fénylő világosságot isteni, eredeti világosság teszi ragyogóvá. Ez, az önmagában is végtelenül titkos igazság más titkos és egyébként megmagyarázhatatlan igazságokat tesz érthetővé, miközben a világosság védelme veszi körül - megközelíthetetlen és felfoghatatlan.

"Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten" (Zsolt 90:2). "A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada" (Mt 4:16). Ezek a versek Krisztus földi születése előtti létét, valamint világunkban

való megjelenésének célját mutatják be az örökkévalóság trónjáról érkező világosság élő sugaraiként. "Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálcával verjék arcul Izrael bíráját! De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:1-2).

"Mi pedig Krisztust prédikáljuk" - jelentette ki Pál - "mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét" (1Kor 1:23-24).

EGY TITOK

Isten testben való megjelenése valóban nagy titok; a Szentlélek segítsége nélkül nem számíthatunk ennek a tárgynak a megértésére. Az emberi bölcsesség semmisége és az Isten önerőből történő keresésének hiábavalósága a legegyszerűbb lecke, amit az embernek meg kell tanulnia. Értelmi képességeit az ember a végsőkig fejlesztheti; lehet, hogy a világ magasan iskolázottnak tartja, Isten szemében mégis tudatlan marad. Az ókori filozófusok bölcsességükkel dicsekedtek, de vajon mennyit nyomtak Isten mérlegén? Salamon sokat tudott, bölcsessége mégis bolondság volt, mert nem tudott megállni erkölcsi függetlenségben. Jellemét nem az isteni hasonlatosság szerint formálta, s így nem tudta elkerülni a bűnt. Salamon megosztotta velünk kutatásainak, erőfeszítéseinek és kitartó érdeklődésének eredményeit. - Bölcsességét mindenestől fogva hiábavalónak tartotta.

Bölcsesség által a világ nem ismerte meg Istent. Az isteni jellemről alkotott véleményük és az Isten tulajdonságainak tökéletlen ismerete nem növelte szellemi képességeiket. Gondolkodásmódjukat nem nemesbítette az isteni akarathoz való alkalmazkodás, mert ahelyett inkább a legszörnyűbb bálványimádást választották. "Magukat bölcseknek tartván, balgatagokká lettek; és az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával" (Róm 1:22-23). Ennyit ér minden ismeret és tudás Krisztus nélkül.

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondja Krisztus -; "senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6). Krisztusnak hatalma van arra, hogy minden teremtménynek életet adjon. "Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam." "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:57, 63). Krisztus itt nem tanítására, hanem személyére, jellemének isteni voltára utal. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: és hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5:25-27).

KRISZTUS SZÜLETÉSÉNEK JELENTŐSÉGE

Az Atya és Krisztus kezdettől fogva tudtak Sátán hitehagyásáról és Ádámot bűnbeejtő megtévesztő csalásáról. A megváltási terv azért készült, hogy újabb lehetőséget kínáljon az elbukott emberiségnek a bűntelen életre. Krisztus a teremtéstől kezdve megbízást kapott a közbenjárói szolgálatra. Öröktől fogva Ő volt helyettesünk és kezesünk. Már a világ teremtése előtt eldőlt, hogy Krisztus isteni voltát emberibe kell burkolnia. "Testet alkottál nékem" (Zsid 10:5) - mondja Krisztus, aki akkor jött el emberi formában, amikor az idők teljessége elérkezetett. Betlehemi gyermekként megszületve jött el világunkba.

Senkinek, aki erre a világra érkezett, még a legígéretesebb gyermek megszületését sem kísérte olyan örvendezés, mint a betlehemi gyermek jöttét. Isten angyalai dicséreteket énekeltek Betlehem hegyei és lankái felett. "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!" (Lk 2:14.) Bárcsak ma is megértené ezt az éneket az emberi család! Az akkor tett kijelentés, az akkor felcsendült hang és megkezdett dallam erősödni fog az idők végéig és visszhangozni fog a földön. Az ének Isten dicsőségét zengi, békességet hirdet a földnek, az emberekhez pedig jóakaratot. Amikor az igazság napja felkel gyógyító erővel a szárnyai alatt, a Betlehem hegyein megkezdett éneket egy nagy sokaság sok vizek zúgásához hasonló hangja fogja visszhangozni:

"Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható." (Jel 19:6.)

Isten parancsolatai iránti engedelmessége által Krisztus megváltást hozott az emberiségnek. Nem pusztán belehelyezkedett egy másik lénybe, hanem saját magára öltötte az emberi természetet. Így Krisztus saját létezéséből adott a világnak. A megváltás munkája abban állt, hogy emberi létet adjon Krisztusnak, hogy az elbukott emberiség eggyéválhasson az Istenséggel. Krisztus egyrészt azért vette fel az emberi természetet, hogy az emberek eggyé lehessenek Vele, miként Ő is egy az Atyával, hogy Isten úgy szerethesse őket, mint Egyszülött Fiát; másrészt pedig azért, hogy az emberek isteni természet részeseivé lehessenek és életük teljessé váljon Őbenne.

Az Isten Egyszülött Fia által küldött Szentlélek egységbe hozza az ember testét és lelkét, s Krisztus tökéletes, istenemberi természetét alakítja ki benne. A szőlőtő és a szőlővesszők ezt a kapcsolatot jelképezik. A halandó ember összekapcsolódik Krisztussal. Az emberi természet hit által hasonlóvá lesz Krisztus természetéhez. Krisztusban eggyé leszünk Istennel. (The Review and Herald, 1906. április 5.)

ADVENTISTA.HU

Ellen G. White írásai - Szemelvények E. G. White írásaiból

http://adventista.hu/egwhite/honlap/pp/1.htm

Ellen G. White Pátriákák és próféták.

Miért engedte meg Isten a bűnt?

"A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt

 egy társa - munkatársa, aki meg tudta érteni szándékait, és vele tudott örülni a teremtett lények boldogításában. "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az

 Istennél vala" (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje azonosult az örökkévaló Atyával - természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában. "Hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének" (Ésa 9:6). "Származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2). És az Isten Fia ezt mondja önmagáról: "Az Úr az ő utának kezdetéül szerzett engem az ő munkái előtt régen. Öröktől fogva felkenettem [...] mikor megállapítá e földnek fundamentumait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben" (Péld 8:22-30).

 Az Atya a Fiú által teremtett minden mennyei lényt. Ő benne teremtetett minden [...] akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden ő általa és ő reá nézve teremtettek" (Kol 1:16). Az angyalok Isten szolgái, akik a tőle állandóan áradó fényben ragyognak, és gyors szárnyakon sietnek, hogy véghezvigyék akaratát. De a Fiú, a felkent Isten, "[...] az ő valóságának képmása," "dicsőségének visszatükröződése [...] aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget", magasabbrendű az angyaloknál (Zsid 1:3). "Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos" volt szentségének helye (Jer 17:12), "[...] Igazságnak pálcája" országának pálcája. (Zsid 1:8). "Ékesség és szentség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén" (Zsolt 96:6)."

ADVENTISTA.HU

Ellen G. White írásai - Pátriárkák és próféták

Krisztus és az Ő igazsága című könyv.

Krisztus egy teremtett lény?

Mielőtt tovább haladnánk néhány gyakorlati leckére, melyeket megtanulhatunk ezekből az igazságokból, pár percet időznünk kell azon véleménnyel, melyet sokan teljes őszinteséggel képviselnek, és semmiképp nem becsülnék le Krisztust szándékosan, de akik e véleménnyel valójában mégis tagadják Krisztus Istenségét. Ez a gondolat pedig az, hogy Krisztus teremtett lény, akit Isten a maga jó tetszése szerint felemelt jelenlegi magas pozíciójába. Ezek közül senki sincs tisztában azon pozíció nagyságával, amit Krisztus valójában betölt.

A szóban forgó vélemény a Jelenések 3:14. versének rossz értelmezésén épült: „A laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete”. Ezt a bibliaverset rosszul értelmezik, és állítják, hogy Krisztus az első teremtett lény; és Krisztussal kezdődött Isten teremtő munkája. De ez a nézőpont ellentmond a Bibliának, amely kijelenti, hogy maga Krisztus teremtett minden dolgot. Kijelenteni azt, hogy Isten Krisztus megteremtésével kezdte a teremtés munkáját, ami azt jelenti, hogy Krisztust teljesen kihagyjuk a teremtés munkájából.

A „kezdetben” szó görög - „arche” - jelentése „vezető”, és „vezér”. Ezt a szót megtaláljuk az „archbishop” (érsek) és „archangel” (arkangyal) szavak összetételében. Vizsgáljuk meg az utolsó szót! Krisztus az arkangyal (lásd Júdás 9; 1Thessz 4:16; Ján 5:28,29; Dán 10:21). Ez nem azt jelenti, hogy Krisztus az első az angyalok között, mert ő nem angyal, hanem Ő az angyalok felett áll. (Zsid 1:4) Ez azt jelenti, hogy Krisztus az angyalok vezére vagy fejedelme, mint ahogy az „archbishop” (érsek) is a „bishops” (püspökök) vezére. Krisztus az angyalok vezére. (lásd Jel 19:11-14). Ő teremtette az angyalokat (Kol 1:16); így az a kijelentés, miszerint Krisztus Isten teremtésének a kezdete, azt jelenti, hogy Benne van a teremtés kezdete; mert maga Krisztus kijelenti, hogy Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. (Jel 21:6, 22:13). Ő a forrás, amelyből minden dolog eredete származik.

Nem is kellene azt képzelnünk, hogy Krisztus egy teremtett lény, mert Pál apostol Kol 1:15. versben kijelenti Róla, hogy „minden teremtmény előtt született”, és a következő versekben úgy mutatja be Őt, mint Teremtőt, és nem, mint teremtményt. „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1:16-17)

Tehát, ha Krisztus teremtette mindazt, ami teremtve lett valaha, és Ő minden teremtett dolog előtt létezett, akkor nyilvánvaló, hogy Krisztus nem tartozik ezek közé. Ő az egész teremtés felett áll, és nem képezi annak részét.

A Szentírás kijelenti, hogy Krisztus „Isten egyszülött fia”. Ő született, nem teremtetett. Semmi értelme feltennünk a kérdést, hogyan született, mert ha elmondanák is, az elménk nem tudná felfogni. Mikeás próféta elmond mindent, ami tudható erről a dologról: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. (Mik 5:2). Volt egy olyan idő, amikor Krisztus az Atya kebeléről származott és jelent meg (Ján 8:42; 1:18), de ez olyan messzi időben történt, hogy a véges elme számára gyakorlatilag ez kezdet nélküli.

Az igazság az, hogy Krisztus született Fiú, és nem teremtett. Ő olyan nevet örökölt, amely csodálatosabb minden más névnél. Ő „Fiú a maga háza felett” (Zsid 1:4, 3:6).

Mivel Ő Isten egyszülött Fia, Krisztus pont Isten lényege és természete, és születés által birtokol minden isteni tulajdonságot, mert így tetszett Istennek, hogy Fia „dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása” legyen (Zsid 1:3), és „benne lakozik az Istenség egész teljessége testileg” (Kol 2:9). Krisztusnak „élete van önmagában”. Ő halhatatlan, és átadhatja másoknak is. Az élet Benne van, ezért nem lehet elvenni Tőle, de van hatalma letenni, és újra felvenni azt. Jézus azt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és ismét van hatalmam felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” (Ján 10:17-18).

Ha valaki csomót keres a kákán, feltéve azt a kérdést: „Hogyan lehet Krisztus halhatatlan, és mégis meghal?”, csak azt válaszolhatjuk rá, hogy nem tudjuk. Nincs jogunk megmérni a végtelenséget. Nem érthetjük, miként lehetett Krisztus kezdetben Isten, osztozva egyenlő módon az Atya dicsőségében a világ megteremtése előtt, és mégis gyermekként születhessen meg Betlehemben. A testtélételének titka ugyanolyan nagy, mint a keresztre feszítés és a feltámadás titka. Nem érthetjük, hogyan lehetett Krisztus Isten, és ugyanakkor ember mi értünk. Nem érthetjük, hogyan teremtette a világot a semmiből, sem azt, hogy hogyan tudott halottakat feltámasztani, sem azt, miként munkálkodik szívünkben a Szentlélek által; mégis hisszük és tudjuk ezeket a dolgokat.

Elég lenne elfogadnunk azt, hogy Isten kinyilatkoztatott dolgai igazak, anélkül, hogy makacskodnánk olyan dolgok felett, amelyeket még az angyalok értelme sem képes felfogni. Tehát gyönyörködünk abban a végtelen hatalomban és dicsőségben, amelyről a Biblia kijelenti, hogy Krisztushoz tartozik, anélkül, hogy kínoznánk véges elménket, próbálva megmagyarázni a végtelent.

Mi abból ismerjük az Atya és a Fiú közötti isteni egységet, hogy mindkettőjüknek egy a Lelke. Miután Pál apostol elmondta, hogy azok, akik testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, így folytatta: „De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8:9). Itt látjuk, hogy a Szentlélek ugyanúgy az Atya Lelke, mint a Fiú Lelke is. Krisztus „az Atya kebelében van”; természetes módon isteni eredetű, és önmagában élete van. Ő jogosan nevezhető Jehovának, az Önmagában létezőnek. Jer 23:5. verse kijelenti, hogy Ő az „igazi mag”, aki „Jehovanak-tsidekenu” név alatt lesz ismeretes - az Úr a mi igazságunk.

Ezért, aki tiszteli Krisztust, ne adjon Neki kisebb tisztességet, mint az Atya Istennek, mert ezáltal nagyon lealacsonyítaná Istent. Imádjuk a Fiút mi mindnyájan, a mennyei angyalokkal együtt, és ne féljünk, hogy ezáltal a teremtményt imádjuk a Teremtő helyett. Most, hogy Krisztus istensége frissen van bennünk, emlékezzünk az Ő megaláztatásának csodálatos történetére.