Krisztus egy teremtett lény?

Ellet Joseph Waggoner

Krisztus és az Ő igazsága című könyv.

Krisztus egy teremtett lény?

Mielőtt tovább haladnánk néhány gyakorlati leckére, melyeket megtanulhatunk ezekből az igazságokból, pár percet időznünk kell azon véleménnyel, melyet sokan teljes őszinteséggel képviselnek, és semmiképp nem becsülnék le Krisztust szándékosan, de akik e véleménnyel valójában mégis tagadják Krisztus Istenségét. Ez a gondolat pedig az, hogy Krisztus teremtett lény, akit Isten a maga jó tetszése szerint felemelt jelenlegi magas pozíciójába. Ezek közül senki sincs tisztában azon pozíció nagyságával, amit Krisztus valójában betölt.

A szóban forgó vélemény a Jelenések 3:14. versének rossz értelmezésén épült: „A laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete”. Ezt a bibliaverset rosszul értelmezik, és állítják, hogy Krisztus az első teremtett lény; és Krisztussal kezdődött Isten teremtő munkája. De ez a nézőpont ellentmond a Bibliának, amely kijelenti, hogy maga Krisztus teremtett minden dolgot. Kijelenteni azt, hogy Isten Krisztus megteremtésével kezdte a teremtés munkáját, ami azt jelenti, hogy Krisztust teljesen kihagyjuk a teremtés munkájából.

A „kezdetben” szó görög - „arche” - jelentése „vezető”, és „vezér”. Ezt a szót megtaláljuk az „archbishop” (érsek) és „archangel” (arkangyal) szavak összetételében. Vizsgáljuk meg az utolsó szót! Krisztus az arkangyal (lásd Júdás 9; 1Thessz 4:16; Ján 5:28,29; Dán 10:21). Ez nem azt jelenti, hogy Krisztus az első az angyalok között, mert ő nem angyal, hanem Ő az angyalok felett áll. (Zsid 1:4) Ez azt jelenti, hogy Krisztus az angyalok vezére vagy fejedelme, mint ahogy az „archbishop” (érsek) is a „bishops” (püspökök) vezére. Krisztus az angyalok vezére. (lásd Jel 19:11-14). Ő teremtette az angyalokat (Kol 1:16); így az a kijelentés, miszerint Krisztus Isten teremtésének a kezdete, azt jelenti, hogy Benne van a teremtés kezdete; mert maga Krisztus kijelenti, hogy Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. (Jel 21:6, 22:13). Ő a forrás, amelyből minden dolog eredete származik.

Nem is kellene azt képzelnünk, hogy Krisztus egy teremtett lény, mert Pál apostol Kol 1:15. versben kijelenti Róla, hogy „minden teremtmény előtt született”, és a következő versekben úgy mutatja be Őt, mint Teremtőt, és nem, mint teremtményt. „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1:16-17)

Tehát, ha Krisztus teremtette mindazt, ami teremtve lett valaha, és Ő minden teremtett dolog előtt létezett, akkor nyilvánvaló, hogy Krisztus nem tartozik ezek közé. Ő az egész teremtés felett áll, és nem képezi annak részét.

A Szentírás kijelenti, hogy Krisztus „Isten egyszülött fia”. Ő született, nem teremtetett. Semmi értelme feltennünk a kérdést, hogyan született, mert ha elmondanák is, az elménk nem tudná felfogni. Mikeás próféta elmond mindent, ami tudható erről a dologról: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. (Mik 5:2). Volt egy olyan idő, amikor Krisztus az Atya kebeléről származott és jelent meg (Ján 8:42; 1:18), de ez olyan messzi időben történt, hogy a véges elme számára gyakorlatilag ez kezdet nélküli.

Az igazság az, hogy Krisztus született Fiú, és nem teremtett. Ő olyan nevet örökölt, amely csodálatosabb minden más névnél. Ő „Fiú a maga háza felett” (Zsid 1:4, 3:6).

Mivel Ő Isten egyszülött Fia, Krisztus pont Isten lényege és természete, és születés által birtokol minden isteni tulajdonságot, mert így tetszett Istennek, hogy Fia „dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása” legyen (Zsid 1:3), és „benne lakozik az Istenség egész teljessége testileg” (Kol 2:9). Krisztusnak „élete van önmagában”. Ő halhatatlan, és átadhatja másoknak is. Az élet Benne van, ezért nem lehet elvenni Tőle, de van hatalma letenni, és újra felvenni azt. Jézus azt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és ismét van hatalmam felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” (Ján 10:17-18).

Ha valaki csomót keres a kákán, feltéve azt a kérdést: „Hogyan lehet Krisztus halhatatlan, és mégis meghal?”, csak azt válaszolhatjuk rá, hogy nem tudjuk. Nincs jogunk megmérni a végtelenséget. Nem érthetjük, miként lehetett Krisztus kezdetben Isten, osztozva egyenlő módon az Atya dicsőségében a világ megteremtése előtt, és mégis gyermekként születhessen meg Betlehemben. A testtélételének titka ugyanolyan nagy, mint a keresztre feszítés és a feltámadás titka. Nem érthetjük, hogyan lehetett Krisztus Isten, és ugyanakkor ember mi értünk. Nem érthetjük, hogyan teremtette a világot a semmiből, sem azt, hogy hogyan tudott halottakat feltámasztani, sem azt, miként munkálkodik szívünkben a Szentlélek által; mégis hisszük és tudjuk ezeket a dolgokat.

Elég lenne elfogadnunk azt, hogy Isten kinyilatkoztatott dolgai igazak, anélkül, hogy makacskodnánk olyan dolgok felett, amelyeket még az angyalok értelme sem képes felfogni. Tehát gyönyörködünk abban a végtelen hatalomban és dicsőségben, amelyről a Biblia kijelenti, hogy Krisztushoz tartozik, anélkül, hogy kínoznánk véges elménket, próbálva megmagyarázni a végtelent.

Mi abból ismerjük az Atya és a Fiú közötti isteni egységet, hogy mindkettőjüknek egy a Lelke. Miután Pál apostol elmondta, hogy azok, akik testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, így folytatta: „De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8:9). Itt látjuk, hogy a Szentlélek ugyanúgy az Atya Lelke, mint a Fiú Lelke is. Krisztus „az Atya kebelében van”; természetes módon isteni eredetű, és önmagában élete van. Ő jogosan nevezhető Jehovának, az Önmagában létezőnek. Jer 23:5. verse kijelenti, hogy Ő az „igazi mag”, aki „Jehovanak-tsidekenu” név alatt lesz ismeretes - az Úr a mi igazságunk.

Ezért, aki tiszteli Krisztust, ne adjon Neki kisebb tisztességet, mint az Atya Istennek, mert ezáltal nagyon lealacsonyítaná Istent. Imádjuk a Fiút mi mindnyájan, a mennyei angyalokkal együtt, és ne féljünk, hogy ezáltal a teremtményt imádjuk a Teremtő helyett. Most, hogy Krisztus istensége frissen van bennünk, emlékezzünk az Ő megaláztatásának csodálatos történetére.