A hét gyülekezet

A hét gyülekezet

Jel. 1,1

Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,

Jel. 1,2

A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.

Jel. 1,3

Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.

Ez indított el a mostani gondolatmeneten. Nem mondom hogy igazam van, de számomra logikusabb, mint az oly sokszor hallott és bonyolult, nehezen értelmezhető hivatalos változat.

Mivel grafikusként lábatlankodok a világban, ezért most újra gondoltam a látomásokat, nem teológus szemmel, hanem egy egyszerű ember látásával, benyomásával , aki egyszerűen leírja azt, amit tapasztalt. Meglepően egyszerűvé válnak a jelképek, és egy újfajta felosztást alkalmazok. A logikám szerint a lényeg a Mennyei látomás, ahonnan minden üzenet kiindul, és a csúcspont Jézus Krisztus visszajövetele, ezért minden egyes látomásnak az elejét és a végét itt határozom meg, A Mennyei látomással kezdem, és Jézus Krisztus visszajövetelével zárom.

Nem gondolom hogy az Isten egy látomás sorozat alatt egy zsidó rabnak a görög írás szerkesztés szabályait venné elsősorban figyelembe és hogy csak azok érthetik meg a Jelenések könyvét, akik sokadszor veszik át a Jelenések szemináriumot. Számomra a Jelenések könyve sokkal egyszerűbb, átláthatóbb és mindenki számára teológiai és történelmi ismeretek nélkül is könnyebben értelmezhető.

A bevezető látomás szerint János mindent leírt amit látott. Ennyi. Ezért azt veszem alapul, hogy mit is látott, és nem az utólagosan ráhúzott történelemmel próbálom átértelmezni az egyszerű képeket.

Jel. 1,1

Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,

Jel. 1,2

A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.

Hiszem, hogy a jelképeknek könnyen érthetőeknek kell lennie, de ezt nem mondhatom el a Jelenések szemináriumokról.

Jel. 1,3

Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.

A 2.-3. fejezet számomra is elfogadható, az egyház korszakait mutatja be i.u. 33-tól egészen a napjainkig.

-1. Efézus. ( kívánatos) I. század. Az apostoli korszak. Az igaz hitű gyülekezet.

A dícséret: Missziómunka, türelem, egészséges tudomány, gyülekezeti fegyelem, állhatatosság.

A dorgálás: Első szeretet elhagyása, visszafejlődés.

Az ígéret: Mennyei eledel az élet fájáról.

A jellemzés: Igazi, Krisztusi szellemű, de csökkenő buzgóságú gyülekezet képe.

-2. Smirna. ( keserűség ) A II. és III. század. A mártíromság kora. A szegény és mégis gazdag gyülekezet.

A dícséret: Kitartás a szenvedésben. Mennyei kincsek birtoklása.

A dorgálás: nincs.

Az ígéret: Az élet koronája.

A jellemzés Az üldözés ellenére az igazságot változatlan erővel hirdető gyülekezet képe.

-3. Pergamum. ( felemelt ) IV. és V. század. Az államegyház kora. Rossz környezetben élő gyülekezet.

A dícséret: A gonosz környezet ellenére megáll az igazságban.

A dorgálás: Hamis tanok megtűrése, eretnekség.

Az ígéret: Mennyei táplálék, titkos lelki áldás, új név.

A jellemzés Állami támogatást élvező és állami irányítás alatt álló gyülekezet képe.

-4. Thiatira. ( romlott áldozat ) VI-XVI. század. Az egyházi állam kora. Hamis prófétanő gyülekezete.

A dícséret: Szeretet, szolgálat, hit, türelem.

A dorgálás: Laza gyülekezeti fegyelem, hamis próféták tanítását tűri.

Az ígéret: Uralkodás, megvilágosodás.

A jellemzés A vallási formalizmusban megcsontosodott gyülekezet képe.

-5. Sárdis. ( megújulás ) XVI.-XVIII. század. A reformáció kora. Látszólag élő, a valóságban haldokló gyülekezet.

A dícséret: Tisztaság, feddhetetlenség.

A dorgálás: Hitét nem párosítja cselekedettel.

Az ígéret: Megigazulás, megvilágododás.

A jellemzés Külsőségekre sokat adó, de ugyanakkor a lelki életben hanyatló gyülekezet képe.

-6. Filadelfia. ( testvéri szeretet ) XIX. század. eredetileg csak az 1800-as évekre értelmezik ezt a korszakot, de én ezzel nem értek egyet. A szabad egyházak korszaka. Erőtelenségében is Istenhez hűséges gyülekezet.

A dícséret: Bizonyságtevés, Isten beszédének megörzése.

A dorgálás: -nincs-

Az ígéret: Lelki oszloppá válik, Isten nevét hordja.

A jellemzés Hiányos ismeret ellenére, hűségesen munkálkodó gyülekezet képe.

Szerintem a Filadelfia korszak a Müller féle mozgalomtól indul, és az 1844-es nagy csalódás után kialakult Advent mozgalom a fő jellegzetessége, és azonosítója, de nem zárom le a Hetednapi Adventista Egyház kialakulásával. Az ok egyszerű.

Jel. 3,7

A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:

Itt arról az ajtóról beszél, amit Jézus nyit meg. A Mennyei Szentek szentjének az ajtaját. Ez 1844-ben történt, Dániel próféciája alapján.

Jel. 3,8

Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

A kevés erő utalás a nagy csalódásra.

Jel. 10,10

Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.

Jel. 10,11

És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.

Jel. 11,1

És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.

Az 1844-es csalódás után tanulmányozni kellett a Szentély szolgálatot. Így ismerték fel a Biblia tanítása alapján, hogy Jézus bement a Mennyei szentek szentjébe.

Jel. 3,9

Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

A 10. versben a béketűrésre intő beszédről olvashatsz, a megpróbáltatás idején.

Jel. 3,10

Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.

Ez a korszak elhúzódik egészen az utolsó napokig. Így ír a 144 000-ről és a nagy sokaságról.

Jel. 7,14

És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Jel. 7,15

Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

Jel. 3,11

Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.

Jel. 3,12

A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

Jel. 3,13

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

Hasonlítsd össze a 144000-ről szóló beszámolóval.

Jel. 14,1

És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.

Jel. 14,2

És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala;

Jel. 14,3

És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről.

Jel. 14,4

Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.

Jel. 14,5

És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.

-7. Laodícea. ( ítélet népe ) hivatalosan a XX. század. Az ítélet korszaka. Gazdaságával dicsekvő, mégis szegény gyülekezet.

Mivel nem egy konkrét gyülekezet ír le, hanem Isten népének az utolsó korszakát, ezért az időbeni besorolást is rugalmasan kezelem. A XX.század a kezdete, de mivel a Filadelfiabeli korszak elhúzódik egészen az utolsó napok eseményéig, ezért a Laodiceát inkább egy fokozatosan kialakuló lelkiállapotnak tekintem. A csúcspontja a látszólagos bukás, amikor úgy tűnik, hogy Isten népe elbukott. De felismeri az állapotát, és újjá születik.

Itt jelennek meg a 11 órai munkások, itt töltekezik ki mérték nélkül a késői eső, itt lesznek az üldözések, a vasárnap törvény, és as halálos ítélet azokra, akik nem veszik fel a Fenevad bélyegét.

A dícséret: -nincs-

A dorgálás: Langymelegség, önhittség, lelki szegénység és vakság.

Az ígéret: Együtt uralkodás Istennel.

A jellemzés Népszerűségre törekvő, a világal kapcsolatot kereső gyülekezet képe.

A 4-5. fejezetet nem csak egy önálló beszúrásként kezelem, hanem a 3. fejezet folytatásaként. Az utolsó gyülekezet a Laodíceai gyülekezet. A Jelenések könyve 10. fejezet alapján ki merem jelenteni, hogy a Laodíceai korszak akkor kezdődött, mikor 1844 október 23-án, a Dániel könyve 8. fejezetét félre értelmezve várták Jézus Krisztus visszajövetelét. És akik a csalódás ellenére is megmaradtak a hitben, azok kezdték alaposabban kutatni a Bibliát, és így alakult ki az Adventista egyház, így fedezték fel apránként azokat az elfeledett igazságokat, amik újra felfedezve az Adventista egyház hitelveit alkotják.

Mivel a Menyországban más az idő mértéke mint itt a Földön, ezért a Mennyei eseményeket folyamatosan kezelem, és egymáshoz csatolom.

Tehát 1844-re teszem a 4-5 fejezetet. A későbbi Mennyei látomásokat összekapcsolom ezzel a látomással. Meggyőződésem, hogy a lényeg a Menyországban van, a látomások a Mennyei kihírdetéssel kezdődnek és Jézus eljövetelével érnek véget.