Mikor és hol játszódott Jób története?

Mikor és hol játszódott Jób története?

Évekkel ezelőtt olvastam egy Biblia tanulmányt, ahol negyed éven át azt akarták az olvasóra erőltetni, hogy Jób ugyanolyan bűnös volt, mint minden ember, mert neki is ugyanúgy szüksége volt Jézus helyettes kereszthalálára. Holott Isten nevezte Jóbot igaznak! A másik számomra felfoghatatlan dolog, hogy időben az özönvíz előtti időre helyezték, mert hogy sokáig élt.

A Szentírásban több eltérő kor eltérő kultúrájában élő ember viseli a Jób nevet. A kérdés az, hogy vajon melyik lehet a bibliai Jób könyvének a főszereplője? Ehhez alaposan meg kell vizsgálnunk minden olyan bibliai verset, ahol előfordulnak a Jób, illetve a Jóbáb nevek. Magának a névnek a jelentése: “gyötört”, esetleg “nyomorult”.

Mózes első könyvében találunk egy Jobáb nevű királyt, akire ráillik Jób leírása.

1Mózes 36:33 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király.

Mikor élhetett Jób?

Jób abban a patriarkális korszakban élt, ahol a gazdagságot még nem pénzben, hanem az állatok és szolgálók számában mérték . A Jób könyvében említett pénzegység, (Jób 42:11) egy, a patriarkális időkben és Izrael korai korszakában használt fizetőeszköz volt, mely csupán két másik helyen, az 1Móz. 33:19-ben és a Józsué 24:31-ben van megemlítve.

Tény, hogy a könyv szereplői tisztában voltak az egy igaz Isten létével és ennek az Istennek a törvényeivel. Ábrahám és utódai több nemzedéken keresztül a melkisédeki rend alatt éltek, lévén, hogy az írott Törvény és annak hatásköre csak az Izraelitáknak adatott meg, és csak az Egyiptomból való kijövetel után.

A tények tehát azt mutatják, hogy Jób és barátai még az Izraelnek átadott Törvény előtti igazak életmódját ismerték és/vagy gyakorolták, ami azt jelenti, hogy még a melkisédeki rend alatt álltak. A melkisédeki rend alatt az Isten egyéni imádói maguk voltak a szolgáló papok (ahogy ez a keresztények esetében is s az áldozataikat így személyesen áldozhatták fel . Ennek megfelelően Jób és barátai még maguk adtak égő és egyéb áldozatokat az Úrnak , aminek elvégzése az írott Törvény alatt már kizárólag a leviták szentélyhez kötött felelőssége volt.

Amikor Jób megpróbáltatásai elkezdődnek, ő már egy érett férfi. A történet kezdetén tíz gyermekének mindegyike elérte már a felnőtt kort, akiknek megvolt a maguk önálló élete. De ne felejtsük el, hogy a könyv a feleségét említi, ami nem zárja ki több feleség és ágyasok létezését. Ezért a 10 gyermek akár tíz éven belül is születhetett. A másik dolog, hogy Jézus is csak 30 éves volt, mikor elkezdte szolgálatát, tehát lehetett Jób is akár 35 - 40 éves. A megpróbáltatások után további tíz gyermeke született, és kétszer annyi vagyonra tett szert, mint amit korábban elvesztett (Jób 42:10-13). Mindezek után pedig: Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen (Jób 42:16).

1Mózes 36:33 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király.

Ez az edomita Jóbáb tehát királlyá lett téve. A számunkra kérdéses Jób pedig rendkívül gazdag egyén volt, és mivel megsegítette a szegényeket, egy elismert, tisztelt ember is volt. Mindez közrejátszhatott abban, hogy királlyá tegyék. Habár a kanonizált Szentírás nem nevezi Jóbot közvetlenül királynak, ám a következő fogalmazás némileg érzékelteti ezt: "hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál." (Jób. 1:3) Ráadásul Jób lakhelye, Uz, Edom területén feküdt, és barátainak egyike Elifáz a temánita volt, vagyis Ézsau leszármazottja. Ezek a tények határozottan abba az irányba vezetnek bennünket, hogy Jób valóban Ézsau leszármazottja volt. Jegyezzük meg, hogy Témán fiainak neveit nem ismerjük , de a Jób barátjaként említett Elifáz Témán-nak egy valamelyik későbbi nemzedékéhez tartozott.

Ha csak a Bibliára hagyatkozunk, alaposabb elemzésével is megalapozottnak mondható Jób edomita származása. A geográfiai helyszín eleve önmagáért beszél. Uz földje Izraeltől dél-keleti irányba feküdt és Edomhoz tartozott. A település Uz-ról, Disan egy fiáról kapta a nevét, Disan pedig Szeirnek egy törzsfője volt, vagyis annak a földnek, amelyet Ézsau foglalt el, s amelynek lakosaival keveredett . Ahogy Jób neve, úgy az Úz név is több helyen előfordul, s emiatt meg kell indokolni, hogy miért az Edomban fekvő Uz volt Jób földje.

Az eredeti Elifáz Ézsau/Edom fia volt, s az ő fiát nevezték Temánnak (1Móz. 36). Ez a Temán az edomiták egyik törzsfője lett (36:15), s az általa uralt terület neve szintén Temán volt. A Jób könyvében szereplő "témánita” Elifáz erről a területről származott és nyilvánvalóan az eredeti Elifáz, illetve Temán leszármazottja volt. A tény, hogy ez az Elifáz Jób barátja volt, amellett szól, hogy Jób Ézsau után született, s ráadásul azon az Uz földjén élt, amely az Ézsau utódai által lakott területen feküdt.

Most pedig lássuk, mi tudható meg Jób többi barátjáról, akik meglátogatták őt az elszenvedett csapások után:

Jób 2:11 Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából.

A suákita Bildadnak a származása beazonosítható. Suák Ábrahám fia volt Ketura nevű feleségétől, akinek gyermekeit elküldte, elválasztotta az ígéreteket öröklő Izsáktól: “Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre (1Mózes 25:6). Ketura gyermekei eredetileg azon a vidéken éltek, amelyre később az Edomiták terjeszkedtek és Jób idejében még laktak itt elemeik, noha a későbbiekben keletebbre vándoroltak (Ketura fiainak modern leszármazottait az Ezékiel 38-39 című írás azonosítja be). A naamáita Cofár (vagy Zofár) származása illetve lakhelye nincs megadva a Szentírásban, de minden bizonnyal ő is a környező területen élt, és feltételezhetően szintén Edom, vagy Ketura utódaitól származott. Ez esetben a baráti kör három tagja Ábrahám családfájához köthető. Emellett tanúskodik a vallási meggyőződésük is, hiszen a beszédeikből kitűnik, hogy mindannyian nagyon jól ismerték az egy igaz Isten által lefektetett rendet, a bűn és az erény fogalmát, és a bibliai törvényszerűségeket.

A társaságot egy negyedik személy tette kerekké, a legtitokzatosabb “barát”, Elihu a buzita. Buz az arámok közt élő héber Náhor fia volt, s így ő egy kissé távolabbi vonalon tartozott a “családhoz”. Az arámi Buz, Dedán és Temá együtt vannak említve a Jeremiás 25:23-ban, s ez a terület is viszonylag közel volt Edomhoz.

Jób, a király

Jób feltehetőleg Ézsau harmadik generációs leszármazottja volt, akit a kor szokásaihoz híven a gazdagsága és jó jelleme miatt tettek meg királlyá. Jób gazdagságától sok ember függött, hiszen számos szolgálója volt, akiknek megélhetést biztosított, és az ország szegényeit is ő segítette meg. Így Jób egyféle meghatározó “szociális intézmény” volt, és amikor elérték őt a nagy csapások, az nagyban kihatott a nemzetre is. Így barátai sem kizárólag csak az őt érő baj miatt látogatták meg, hanem bizonyára szerepe volt ebben a nemzet iránti aggodalmuknak is. Barátai maguk is uralkodók voltak, és tartottak attól, hogy esetleg rájuk is kihathatnak majd a bajok. Fellépésük, érveik arról tanúskodnak, hogy Jóbban látták a bajok okát, a megoldást pedig abban, hogy Jób “mondjon le”, vallja meg a “bűneit”, és akkor helyreáll a rend. Így Jób szenvedése nem csupán egy igaz ember szenvedése volt (noha ez a fő üzenet), hanem egy király szenvedése is, ami kihatott az egész általa uralt nemzetre. Az egyéni szenvedést és drámát csak fokozták a “politikai játszma” jellegű baráti tanácsok és a saját nemzetért érzett felelősségtudat.

Súah városa

Ábrahámnak Ketúrától született fia, egyúttal egy nép vagy vidék neve Arábiában (1Móz 25,2; 1Krón 1,32). Jób egyik barátja (Bildád) súahi származású volt (Jób 2,11).

Cófár

Jób egyik barátja, Naamából származik. Naama ismeretlen helység, csak feltevések vannak helyéről (Edóm területén volt, vagy pedig É-on kell keresni; a Bejrút-Damaszkusz-i úton található egy Ain-Cófár nevű helység).

Cófár két társával, Elifázzal és Bildáddal együtt elment Jóbot meglátogatni, miután tudomást szerzett Jób sorsáról.

Jób láttán a három barát a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Csak sírtak sorsán (Jób 2,11-13), majd Jób panaszára sorban oktató, vigasztaló beszédet mondtak.

Utolsóként szólalt meg Cófár. Valószínűleg rangja szerint őt illette utoljára a szólás joga, vagy ő volt a három között a legfiatalabb. Indulatosan beszélt Jóbhoz. Jób panasz-beszédét csak üres fecsegésnek, gúnyolódásnak nevezte (Jób 11,3). Első beszéde (Jób 11) Isten titkairól szólt. Jób számára azt a tanulságot vonta le, hogy ha eltávolítja az álnokságot magától, akkor szégyen nélkül emelheti orcáját Istenhez, és jó dolga lesz. Második beszédében (Jób 20) is ingerülten utasítja el Jób szavait. Arról beszélt neki, hogy a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, a gonoszok romlása hamar elkövetkezik. Bármennyire is jól érzik magukat gonoszságukban, hamarosan olyan lesz az számukra, mint a kígyó mérge. Pusztulásukat okozza. Jób vitába száll ezzel, és élettapasztalataira támaszkodva kérdezi: Miért maradhatnak életben a bűnösök? Miért érhetnek el magas kort? És még csendesen szállnak sírjukba is! (Jób 21,7-13).

Jób és barátai vitáját Isten dönti el. Elmarasztalja a három barátot, mert nem beszéltek Istenről olyan helyesen, mint Jób. Visszarendeli őket Jóbhoz. Áldozatot kell bemutatniuk, és Jóbnak kell értük imádkozni. Csak Jóbra való tekintettel nem szégyeníti meg Isten őket. Így nyernek kegyelmet (Jób 42,7-9).

Elifáz

'elifáz jelentése: »Az én Istenem színarany«. A név valószínűleg Isten szentségére utal, valamint arra, hogy Ő az ember legfőbb kincse.

1. Ézsaunak Ádától született fia (1Móz 36,4.10), több edómi népcsoport atyja (1Móz 36,11.16; 1Krón 1,35k).

2. Jób három barátja közül a legidősebb és legtekintélyesebb (Jób 2,11). Témánban élt. Ez a város híres volt bölcsességéről (Jer 49,7). A várost Elifáz fia, Ézsau unokája alapította (1Móz 36,10k). Amikor a barátok elmentek vigasztalni Jóbot nagy nyomorúságában, mindig Elifáz szólalt meg először. Három beszédben fejtette ki véleményét Jób szenvedéséről. Első beszédében általánosságban beszél arról, hogy senki sem szenved ártatlanul. Isten előtt egyetlen halandó sem igaz, hiszen még angyalaiban is talál hibát. Arra inti Jóbot, hogy ne vesse meg a Mindenható fenyítését, hanem forduljon hozzá, mert ő megsebez ugyan, de be is kötöz (Jób 4,1-5.27). Elifáz nem tudja elfogadni Jób védekezését, ezért második beszédében önteltséggel vádolja, és figyelmezteti, hogy aki Isten igazsága ellen lázad, az elpusztul (Jób 15,1-35). Mivel Jób továbbra sem hajlandó elismerni bűnösségét, ezért Elifáz a harmadik beszédében kimondja, hogy megérdemelte büntetését és meg kell térnie. Ha megtér a Mindenhatóhoz, akkor felépül (Jób 22,1-30). Elifáz három beszéde része annak a tusakodásnak, amivel Jób könyve a szenvedés titkát, értelmét keresi. Isten mérlegén azonban könnyűnek találtatott mindaz, amit Elifáz mondott, ezért, barátaival együtt, engesztelő áldozatot kellett bemutatnia (Jób 42,7kk).

Témán

1. Ézsau egyik leszármazottja az elsőszülöttje, Elifáz vonalán (1Mó 36:10, 11;1Kr 1:35, 36); edomita sejk (1Mó 36:15, 16, 34, 42).

2. Egy helység, melyet néhány tudós a Petrától kb. 5 km-re K-re fekvő Tavilannal azonosít. Nyilvánvalóan edomita város vagy körzet volt (a temaniták földje), ahol Témán leszármazottai laktak (1Mó 36:34; Jr 49:7, 20; Ez 25:13; Ám 1:11, 12; Ab 9). A bölcsesség központjaként vált híressé (Jr 49:7). Habakuk könyvében azt olvashatjuk Istenről, hogy „Témánból [jött], egy Szent a Párán hegyéről”. Ez arra utalhat, hogy Jehova a dicsőségében ragyogott, tündökölt a hegyekből, amikor az újonnan megalakult nemzetét Edom mellett elhaladva az Ígéret földjére vitte (Ha 3:3, 4; vö.: 5Mó 33:2).