2. Miért pont karácsony?

Jézus Krisztus nem karácsonykor született. Erről részletesen olvashatsz a Jézus születése című oldalon. A részletekért kérlek hogy klikkelj ide.

A karácsony eredeti a Babiloni kúltúrában gyökeredzik.

Nimród és Szemiramisz alkotta meg a Napisten imádatát. Szemiramisz volt az Ég Királynője, Nimród pedig az Isten Fiu, aki at Ég Kiálynéjától származik.

Az Ég Királynőjének a születésnapja volt a 8. hónap 15-ik napja, Nimródé pedig december 25.

December 25-e a legrövidebb nappal és a leghoszabb éjszaka. Nimród volt az a Fiu, aki mehalt és a legenda szerint újjá született, mert Szemiramisz az Istentől lett terhes. És a lesötétebb nappalon, amikor a nappalok egyre hoszabbak lesznek, ünnepelték a Nimród születésnapját. Aki meghalt, de mint a Világosság visszajött.

Tudjuk, hogy Jézus Krisztus a világosság, és azt is tudjuk, hogy Lucifer, aki most a Sátán, szeretett lenni a világosság.

Ez a Karácsonyi történet is Sátántól származik, és a célja, hogy elvonja a figyelmet és a tiszteletet a valódi Világosságtól,

Jézus Krisztusól!

Ez a hagyomány, a Világosság visszajövetele, újjá születése, amit a téli nap-éj egyenlőség napja jelképez, azaz a december 25-i ünnep, elterjedt szinte minden Napisten imádó kúltúrában.

A legősibb kúltúrákban, a Babiloni, Perzsa és Indiai vallásokban mint MITHRA isten jelent meg.

Mithras, Mitra néven az ind hitregékben a felkelő nap istene, később Mithra névalakban a perzsa vallásban egyre jobban előtérbe kerül, s a világosság istene, a perzsa vallás megváltója lett, aki a jóság és az igazság küzdelmében a diadalmas vezér szerepét játssza.

Egyes mítoszok szerint december 25-én született egy szűztől. Ez visszavezethető az eredeti történetre, miszerint Nimród ekkor született Szemiramisztól, aki ugyan nem volt szűz, de a fogantatását Istentől származtatják.

Nagy mesternek tartották, ő volt a bölcsesség, az igazság és a hit. Funkciója miatt megváltónak is hívták.

Így került el a szokás az akkori Görögország területére.

A HELLÉN VILÁGBAN december 25-én ülték nagy pompával és örömujjongással a Nap (Héliosz Aión) születésnapját.

ALEXANDRIÁBAN azonban I. Amenemhet egyiptomi fáraó óta (i.e.2000 körül) téves számítások és megfigyelések alapján január 6-át tartották a téli napforduló napjának. Ez a szokás egyes helyeken még a naptár javítása után is megmaradt.

Róma

Perzsiából Babilonba, onnan Kis-Ázsiába, majd az 1. században Rómába került, s a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig.

Commodus császár uralkodásának idején kultuszát már államilag támogatták.

A 3. században szerepe egyre jelentősebbé vált, a Sol Invictus-szal (magyarul: „A legyőzhetetlen Nap”) összeolvadva az egyik legfontosabb állami kultusszá vált .

A hamis vallás nem tünt el, csak kisebb változásokon ment keresztül. De ez nem meglepő ,

hiszen a Sátán is képes a Világosság angyalának látszani.

2Kor. 11,13

Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.

2Kor. 11,14

Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.

2Kor. 11,15

Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

A fej felett látható napsugarakat vette át a Jézust ábrázoló glória, dicsfény a fej felett és körben. A külömbség csak annyi, hogy szakálat kapott az imádott személy. Ugyanúgy a "világosságot" imádják, a Nap Fiát. És mindezt a Nap napján. A szobrok imádatát tíltja a Tízparancsolat!

2Móz. 20,4

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.

2Móz. 20,5

Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.

2Móz. 20,6

De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Aurelianus császár idejére. 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus idején a birodalom fő védelmező istenévé nyilvánították.

Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását.

Kultuszának elvileg csak a kereszténység terjedése vetett véget, Mithrász képe 323-ban tűnik el a római pénzekről.

Julianus császár ismét vissza akarta Mithrászt helyezni jogaiba, de szándékát korai halála meghiúsította. A Mithrász-vallás több mint egy évszázadon át a kereszténység komoly ellenfele volt.

Látszólag a Mithras Napisten kultusza eltünt, de gyakorlatilag csak a külsőségek változtak meg, keresztény nevet adtak egy pogány, a Teremtő Istent sértő kultusznak!

A korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték. Az ünnepnap megmaradt, csak más nevet kapott.

Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.

A december 25-i Mithras Napisten kultusza így lett Jézus Krisztus születésnapja. Köszönhető azoknak a papoknak, akik Jézus neve mögé búlyva a Mithras Napisten imádták és imádják.

A pogány észak Európa Napisten kultusza.

Míg Egyiptomban bárkán járta égi útját a Nap, addig az észak-európai germánok hite szerint szekérrel járt (ahogy a nép is).

A naptiszteletre a napszekerek (amilyen például a trundholmi napkocsi) mellett a hét napjainak máig használatos pogány, germán.

Így a vasárnap a napisten nevét őrzi az angol „sunday”-hangalakban, vagy a német „Sonntag” szóban.

A Római Birodalom és a Kereszténység

A napkultusz „államosítását” a római császárok kezdték meg.

Az áttörés Aurelianus császár (270-275) alatt következett be, aki a Sol Invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap hivatalos kultuszát vezette be, ünnepét a téli napfordulóra, december 25-re helyezte.

Nagy Konstantin idejében (306-337) azonban Rómát egyre erősödő vallási felfordulás rázta meg, megsokszorozódtak a kereszténység hívei. A keresztények és a pogányok háborút vívtak egymással, és Constantinus úgy döntött, hogy egyetlen vallás, a kereszténység alatt egyesíti Rómát, bár az általa veretett pénzen a képmása mellett továbbra is megmaradt a napisten szimbóluma.

A történészek máig csodálják azt a ragyogó húzást, amellyel a császár áttérítette a napimádó pogányokat a kereszténységre, beolvasztva a pogány szimbólumokat, a jeles napokat és szertartásokat a keresztény hagyományba.

Karácsony ünnepe ugyanis csak 354-ben került át december 25-re, amikor pápai rendeletben a téli napfordulót az egyházi ünnepek közé iktatta.

Jézus születésnapjának meghatározása sem volt kis feladat ebben a korban, ugyanis többféle dátum létezett.

A választás azért esett végül december 25-re, mert ezzel akarta a keresztény egyház megnyerni az amúgy is december 25-ét ünneplő Napistent imádó tömeget.

A gyakorlatnak megfelelően alkalmazkodott a katolikus egyház, hogy megnyerje a tömeget. Hiszen a Babiloni kultúra hatása alatt élő Európa csak így volt megközelíthető!

A Napistent imádták, az Ég királynője, aki az Isten Anyja és közbenjáró volt a legnagyobb tisztelt lény.

A Napisten születésnapját december 25-ét ünnepelték.

Tavasszal ujjászületési ünnepek voltak festett tojással, a lányokat fürdették a folyóparton, ez később finomult locsolássá vödörrel, majd kölnivel.

És cédrus fákat, fenyőfákat díszítettek a Napisten születésnapján. És a napisten napját ünnepelték. Sunday, Sonntag, magyarul Vasárnap.

Egyszerüen ezeket az elemeket átvette, átnevezte a katolikus egyház, így alakult ki a mai arculat fokozatosan.

Az üldözött kereszténységből hirtelen KÖTELEZŐ Államvallás lett. A keresztények társadalmi előnyöket, adókedvezményt élveztek, és a pogányokat próbálták kompromisszumok árán is bevonni a kereszténységbe. Egyszerübb volt átnevezni a megszokott pogány Babiloniai ünnepeket, mint megtéríteni tiszta szívvel Jézushoz az embereket.

Még egy idézet, ez katolikus egyháztanitótól származik.

Krizosztómusz, Jézus bátor bizonyságtevője és mártírja irja 380-ban.

"Még tíz éve sincs, hogy megismertük ezt a napot" ( karácsonyt).

Tertullianus egyházatya a 3-ik sz-ban ezt irja.

"A zsidoknak a Szent szellem szemrehányást tesz ünnepeik miatt. Szombatjaitokat, ujholdjaitokat és szertartásaitokat gyülöli az én lelkem. Mi azonban akiknek a szombatok, ujholdak és az egykor Istennek tetszö napok semmit sem számitanak, szaturnáloákat ( december 25 ) Jannus ünnepeket ( ujév ), téli nap fordulokat és matronáliákat ünnepelünk. Ajándékok áradata érkezik, és az ujévi pénz csak úgy csörög, mindenütt a játékok és lakomák zaja hallatszik. A pogány hit mégiscsak jobban bánik hiveivel, egyetlen keresztény ünnepet sem vesz igénybe a maga számára."

A Karácsonyfa eredete.

Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.

Csillagászatilag a téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én vagy 20-án) van.

Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a "Napisten" születésnapjaként ünnepelték.

A Római Birodalomban az ünnepet a Mithrász-kultusz terjedésének következtében a 3. századtól kezdve megtartották. Az ókeresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta. Az első nikaiai zsinat döntése alapján 325-ben az ókeresztény egyház erre napra helyezte Jézus születésének évfordulóját a karácsony ünnepét.

Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért. Sok egyéb legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát.

Más források szerint a karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis állításának hagyománya Németországból került át, de nem vált hagyománnyá Magyarországon.

A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. 1521-ből Sélestat városában (Elzász), a Humanistenbibliothek in Schlettstadt könyvtárban található az első írásos emlék a fenyőfa árusításáról.

Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Ma már a keresztény országokban világszerte állítanak karácsonyfát.

Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

A magyarság körében

Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben.

És most, a XXI-ik században a karácsony egy üzleti vállalkozás lett, ami extra hasznot hoz a kereskedőknek, anyagi terhet, sokszor hitelt, majd később adosságot az ünneplőknek.

Minezt Jézus Krisztus nevében, akinek semmi köze az Atyának nevezett papi hatalomhoz.

Semmi köze december 25-höz, a "szeretet ünnepéhez".

Semmi köze a Mikulás mesélyéhez meg a szalomcukorral díszített karácsonyfához.

Semmi köze a vasárnaphoz, a Napisten napjához.

Semmi köze Nimród születésnapjához, a december 25-höz.

Tudom, hogy kiábrándító amit itt olvasol, mert szép mese a karácsony és jó dolog drága ajándékokat kapni, de hidd el nekem, hogy sokkal szebb a mesénél a valóság .

Mert a valóság az, hogy Jézus krisztus eljött, megszületett és felnőtt emberként meghalt helyetted, hogy te örökké élhess.

És hamarosan a felnőtt Jézus fog visszajönni, nem egy kisgyermek jézuskát kell várni!

És ne feledd, sokkal jobb szeretetet adni, mind drága ajándékot kapni.