Embedded Files
A Mennyei Szentek Szentjében
Ezen az oldalon olvashatsz Jézus Mennyei Szentek Szentjében végző szolgálatáról, ami a Dániel próféciák alapján 1844 októbere óta tart. De mivel kevesen ismerik a Dániel próféciákat, és nem találtal olyan átfogó illusztrációt, ami segíten megérteni az Isten tervét, ami a Teremtéstől Jézus elj9veteléig tart, közte magyarázva Dániel prófétát is, ezért szerkesztettem egy A3 -as oldalt.
A felbontás 300 dpi, méret 2,86 MB. A 3-as fekvő formátum.
A képre klikkelve kinagyíthatod és teljes méretben letöltheted.
A weboldal alján pdf formátumban is megtalálod.
Jézus Krisztus bent van a Mennyei Szentek Szentjében.
Tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe és örök váltságot szerzett .
És most mint Főpap szolgál az Isten házában, hogy ott Isten előtt szüntelen közbenjárjon értünk, hogy gyülekezetének, az egyháznak imádságait ott szüntelen Isten elé vigye
A hit igazi alapja egyedül Krisztus Golgotai, egyszer s mindenkorra bemutatott áldozata, és életünk legmaradandóbb áldása érettünk való könyörgése a mennyei szentélyben..
"Miután a héberek letelepedtek Kánaánban, a sátortemplomot felváltotta Salamon temploma, amely bár állandó és nagyobb építmény volt, de megőrizte az előző templom arányait, és hasonlóképp volt berendezve. A templom ebben a formájában maradt fenn - eltekintve attól, hogy Dániel korában romokban hevert - i. sz. 70-ig. Ekkor a rómaiak elpusztították.
Ez volt az egyetlen olyan templom a földön, amelyről a Biblia tájékoztatást ad. Erről mondta Pál, hogy az első szövetség szenthelye. De vajon az újszövetségnek nincs szenthelye?
Visszalapozva a Zsidókhoz írt levélhez, az igazság keresője egy második, illetve újszövetségi szenthelyre talál utalást a már idézett páli kijelentésben:
"Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. " Az "is" szó sejteti, hogy Pál korábban már tett említést erről a szenthelyről. Az előző fejezet elején ez olvasható: "Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített" (Zsid 8:1-2).
Itt utalást találunk az újszövetség szenthelyére. Az első szövetség szenthelyét ember építette: Mózes. Ezt azonban az Úr építette, nem ember. Abban a templomban a földi papok végezték szolgálatukat; ebben pedig Krisztus, a mi nagy Főpapunk szolgál Isten jobbján. Az első templom a földön volt, a második pedig a mennyben van.
A Mózes által épített templom minta után készült. Az Úr ezt parancsolta neki:
"Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját."
Majd ez a parancs hangzott el:
"Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked" (2Móz 25:9.40).
Pál pedig azt mondja: az első sátor "példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal"; szent helyei "a mennyei dolgoknak ábrázolatain voltak; a papok, akik a törvény szerint áldoztak ajándékokkal, "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgáltak; és "nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:9.23; 8:5; 9:24).
A mennyei templom, amelyben Jézus értünk szolgál, az a csodálatos eredeti, amelynek a Mózes által épített templom csak másolata volt. Isten a földi templom építőit megáldotta Lelkével. Az a művészi képesség, amelyről az építkezés során bizonyságot tettek, mennyei bölcsesség megnyilatkozása volt. A falak úgy néztek ki, mintha tömör aranyból készültek volna. Minden irányba visszaverték az arany gyertyatartó hét lámpájának fényét. A szent kenyerek asztala és a füstölő oltár fényes aranyként csillogott. A mennyezet díszes kárpitja, amelybe kék, bíborszínű és skarlátvörös angyalokat hímeztek, növelte a látvány szépségét.
A második függönyön túl volt a szent sekina - Isten dicsőségének látható megmutatkozása -, amely elé csak a főpap léphetett be úgy, hogy életben is maradt.
A földi templom páratlan pompája a mennyei templom dicsőségére emlékeztette az embert, ahol Krisztus, a mi Útnyitónk szolgál értünk Isten trónja előtt. A királyok Királyának lakóhelye, ahol ezerszer ezeren szolgálnak neki, és tízezerszer tízezeren állnak előtte (Dán 7:10); az örökkévaló trón dicsőségével betöltött templom, ahol a szeráfok, a trón fénylő őrzői tisztelettel takarják el arcukat, csak halványan tudta visszatükröztetni nagyságát és dicsőségét abban a pompás építményben, amelyet valaha emberi kéz készített. A földi szenthely és a szolgálati rendszer fontos igazságokat tanított a mennyei templomról és az ember megváltásáért a templomban folyó szolgálatról.
A mennyei templom szent helyeit a földi templom két helyisége szemlélteti. Amikor János apostol látomásban bepillanthatott Isten mennyei templomába, látta, hogy "hét tűzlámpás ég vala a ,királyi szék előtt" (Jel 4:5). Látott egy angyalt, aki arany tömjénezőt tartott, "és adaték annak sok tömjén, hogy tegye mindenszenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala" (Jel 8:3). A próféta bepillanthatott a mennyei templom első helyiségébe, és látta a hét égő "tűzlámpás"-t és "az arany oltárt"-t, amelyeket a földi templom arany gyertyatartója és füstölő oltára jelképezett. És "megnyilatkozék az Isten temploma" (Jel 11:19), és János bepillantott a belső függönyön túl levő szentek szentjébe. Itt látta "az Ő szövetségének ládáját", amelyet a Mózes által készített és az Isten törvényét magában foglaló szent láda szimbolizált.
Akik tehát ezt a témakört tanulmányozták, kétségtelen bizonyságát látták annak, hogy a mennyben van egy templom. Mózes a neki megmutatott minta szerint készítette el a földi templomot. Pál azt tanítja, hogy ez a minta az igazi templom, amely a mennyben van. És János látta ezt a mennyei templomot.
Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel megmér minden embert, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért. Igazság és irgalom így fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben. Ennek a két isteni tulajdonságnak az egybefonódását csak a végtelen bölcsesség tudta kigondolni, és a végtelen hatalom tudta megvalósítani. Ez az összefonódás az egész mennyet ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi templom kérubjai tisztelettel fordultak a kegyelem királyi széke felé, így jelképezve a mennyei sereg érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: hogy Isten akkor is igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel; hogy Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlanul sok embert emelt ki a pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a megváltottak örökre Isten közelében és a soha el nem bukott angyalok társaságában lehessenek.
Az a munka, amit az emberért közbenjáró Krisztus végez - akinek "neve Csemete" -, elénk tárul Zakariás örökszép próféciájában. Így szól a próféta: "Ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az Ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az Ő (az Atya) székében, és pap is lesz az Ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között" (Zak 6:12-13).
"Ő fogja megépíteni az Úrnak templomát." Áldozata és közbenjárása által Krisztus Isten templomának mind alapja, mind építője. Pál apostol "Szegletkő"-nek nevezi, "akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is - mondja - együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által" (Ef 2:20-22).
"Nagy lesz az Ő dicsősége. " Az elbukott ember megváltásáért Krisztusé a dicsőség. Az örökké tartó korszakokon át ez lesz a megváltottak éneke: "Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által... annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké" (Jel 1:5-6).
"Ülni és uralkodni fog az Ő székében, és pap is lesz az Ő székében. " Jézus most még nem ül "az Ő dicsőségének királyi székében"; a dicsőség országa még nem kezdődött el. Csak közbenjárói munkája végeztével adja neki Isten "a Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét", azt az országot, amelynek "vége nem lészen" (Lk 1:32-33). Krisztus most mint pap ül Atyja trónján (Jel 3:21). Az örökkévaló, önmagában létező Istennel ül a királyi széken az, aki "betegségeinket... viselte, és fájdalmainkat hordozá", aki hozzánk hasonlóan "mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt, " hogy segíthessen "azokon, akik megkísértetnek". "Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál" (Ésa 53:4; Zsid 4:15; 2:18; 1Jn 2:1). A Megváltó átszegezett, összezúzott testével és folttalan életével jár közben a bűnösért. Megsebzett kezét kinyújtva, átszegzett oldalára, összeroncsolt lábára mutatva könyörög az elbukott emberért, akinek a megváltása végtelen sokba került.
"És békesség tanácsa lesz kettőjük között. " Az Atya szeretete, éppúgy, mint a Fiúé, az elveszett emberiség megváltásának forrása. Jézus így szólt tanítványaihoz távozása előtt: "Nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát tiérettetek; mert maga az Atya szeret titeket" (Jn 16:26-27). Isten "Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19). És a mennyei templomszolgálat során "békesség tanácsa lesz kettőjük között". "Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).
Arra a kérdésre, hogy: mi a szenthely, a Szentírásban világos választ találunk. A "szenthely" szó a Biblia szóhasználatában egyrészt a Mózes által épített templomra, a mennyei dolgok tükörképére vonatkozik, másrészt pedig az "igazi sátor"-ra, a mennyeire, amelyre a földi templom hívta fel a figyelmet. Krisztus halálakor a jelképes szolgálat véget ért. Az "igazi sátor" a mennyei, az újszövetség temploma. És mivel Dániel próféciája (Dán 8:14) a keresztény korszakban teljesült, a próféciában említett szenthely minden bizonnyal az újszövetség temploma. A 2300 nap végén - 1844-ben - már hosszú századok óta nem volt szenthely a földön. Tehát ez a prófécia: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága" - kétségtelenül a mennyei templomra vonatkozik.
A legfontosabb kérdés azonban még megválaszolásra vár: Mit jelent a szenthely megtisztítása?
Az Ótestamentum szerint a földi templomban volt ilyen szolgálat. De vajon a mennyben lehet-e olyasmi, amit meg kell tisztítani? A Zsidókhoz írt levél 9. fejezete nyomán világossá válik, hogy mind a földi, mind a mennyei "megtisztíttatik". "Csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel (állatok vérével) tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal" (Zsid 9:22-23), Krisztus drága vérével.
A megtisztítás mind a jelképes, mind pedig a valóságos szolgálatban vérrel történt, illetve történik: az előbbiben állatok vérével, az utóbbiban Krisztus vérével. Pál elmondja, hogy miért kell a megtisztításnak vérrel történnie. Azért, mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A megbocsátás, illetve a bűnök eltávolítása az elvégzendő feladat. De mi köze lehet a bűnnek a templomhoz - a mennyeihez, illetve a földihez? Megtudhatjuk a jelképes szolgálatból, mert a földön ténykedő papok "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgáltak (Zsid 8:5).
A földi templomszolgálat két részből állt: a papok naponta szolgáltak a szenthelyen, a főpap pedig egyszer egy évben a szentek szentjében végezte az engesztelés különleges munkáját: megtisztította a templomot. A bűnbánó bűnösök nap mint nap hozták áldozatukat a templom ajtajához, és kezüket az áldozat fejére téve megvallották bűneiket. A bűnös így jelképesen önmagáról az ártatlan áldozatra helyezte bűneit, majd az állatot megölte. "Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" - mondja az apostol. "A testnek élete a vérben van" (3Móz 17:11). Isten megsértett törvénye a törvényszegő életét követelte. A vér az elveszett bűnöst képviselte, bűnét pedig az áldozat hordozta. Az áldozat vérét a pap bevitte a szentélybe, és a függöny elé hintette. A függöny mögött volt a frigyláda, és benne a bűnös által megsértett törvény. E szertartással a bűn a vér útján jelképesen átkerült a templomra. A vért nem mindig vitték be a szentélybe. Egyes esetekben a pap a húst megette, ahogy Mózes megparancsolta Áron fiainak: "Néktek adta azt az Úr a gyülekezet vétkének hordozásáért" (3Móz 10:17). Mindkét szertartás egyaránt azt szimbolizálta, hogy a bűn átkerült a bűnbánóról a templomra.
Ez a munka egész évben nap mint nap folyt. Izrael bűnei így kerültek át a templomra, és eltávolításuk különleges szolgálatot igényelt. Isten megparancsolta, hogy a pap mindkét szent helyiségért végezzen engesztelést: "a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt, mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttük van, az ő tisztátalanságaik közepette. " Az oltárért is engesztelést kellett végezni: "tegye tisztává, és... szentelje meg az Izrael fiainak tisztátalanságaitól" (3Móz 16:16.19)
A pap egyszer egy évben - a nagy engesztelési napon - belépett a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a templomot. Ezzel a munkával lezárult az évi szolgálat körforgása. Az engesztelési napon két fiatal kecskebakot vittek a templom ajtajához, és sorsot vetettek rájuk: "egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért" (3Móz 16:8). Azt a kecskét, amelyre az Úrért való sors esett, megölték bűnáldozatként a népért. Vérét a pap bevitte a függöny mögé, majd a fedélre és a fedél elé hintette. Hintett belőle a füstölő oltárra is, amely a függöny előtt állt.
"És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre" (3Móz 16:21-22). Azázel bakja többé nem jött be Izrael táborába; az embernek pedig, aki elvezette, önmagát és öltözetét meg kellett mosnia, és csak aztán térhetett vissza a táborba.
Az egész szertartásnak az volt a célja, hogy tudatosítsa Izraelben Isten szentségét és a bűnnel szembeni gyűlöletét, és azt is, hogy a bűnnel való érintkezés óhatatlanul beszennyez. Az engesztelési munka során mindenkinek meg kellett sanyargatnia magát. Minden munkát félre kellett tenni, és ezt a napot Izrael egész gyülekezetének Isten előtt komolyan megalázkodva, imával, böjttel és mélységes önvizsgálattal kellett töltenie.
A jelképes szolgálat az engesztelés fontos igazságaira tanított. Isten helyettest fogadott el a bűnös helyett, de az áldozat vére nem törölte el a bűnt. A bűn így átkerült a templomra. A bűnös a véráldozattal elismerte a törvény tekintélyét, megvallotta, hogy a törvény áthágásával vétkezett, és kifejezte, hogy hisz az eljövendő Megváltóban és bocsánatra vágyik, de még teljesen nem szabadult meg a törvény kárhoztatásától.
Az engesztelési napon a főpap átvette a gyülekezet által bemutatott áldozatot, és az áldozat vérével bement a szentek szentjébe; majd a vért a frigyláda fedelére hintette, közvetlenül a törvény fölé, hogy a törvény kívánalmainak eleget tegyen. Közbenjáróként a bűnöket magára vette, és kivitte a templomból. Kezét Azázel bakjának fejére téve, megvallotta ezeket a bűnöket, és jelképesen önmagáról a bakra helyezte. Ezután a bak elvitte a bűnöket, és ezzel a nép örökre megszabadult tőlük.
Ez volt "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgálata. Ami jelképesen a földi templomszolgálatban történt, az történik a valóságban a mennyei templomszolgálatban is.
Megváltónk, miután a mennybe ment, főpapként kezdte el munkáját.
Ezt mondja Pál: "Nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24).
A pap szolgálata, amit a templom első helyiségében, a szenthelyet a külső udvartól ajtóként elválasztó "kárpiton belül" egész évben végzett, jelképezi azt a szolgálatot, amelyet Krisztus a mennybemenetelekor megkezdett.
A mindennapi szolgálatban a papnak az volt a feladata, hogy bemutassa Istennek a bűnáldozat vérét, és tömjént füstölögtessen, amely Izrael imájával együtt szállt fel.
Így viszi Krisztus is a saját vérét az Atya elé a bűnösökért, és bemutatja - saját igaz voltának jóillatával együtt - a bűnbánó hivők imáit is. Ez a szolgálat folyt a mennyei templom első helyiségében.
Ide kísérte el Krisztust tanítványainak hite, amikor a mennybe emelkedve eltűnt a szemük elől. Ide összpontosultak reményeik. Erről a reménységről mondta Pál, hogy
"lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya", amely "beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökkévaló főpap". "Nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 6:19-20; 9:12).
Ez a szolgálat tizennyolc évszázadon át folyt a templom első helyiségében.
Krisztus a bűnbánó hivők érdekében vérére hivatkozott. Kieszközölte számukra az Atya bocsánatát és pártfogását, de bűneik még bent maradtak a mennyei könyvekben.
A jelképes szolgálat év végi engesztelési munkájához hasonlóan Krisztus is, megváltási munkájának befejezése előtt, engesztelési szolgálatot végez a mennyben, hogy a bűnöket eltávolítsa. Ez a szolgálat kezdődött el a 2300 nap végén. Ekkor, miként Dániel próféta megjövendölte, Főpapunk belépett a szentek szentjébe, hogy ennek az ünnepélyes munkának az utolsó szakaszát - a templom megtisztítását - elvégezze.
Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre.
S miként a földi szentély a bűnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével ténylegesen megtisztul.
A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet - bűnbánata és Krisztusba vetett hite nyomán - az engesztelés áldásaiban.
A szentély megtisztítása tehát egyben vizsgálat is - azaz ítélkezés. Ennek a munkának le kell zárulnia, mielőtt Krisztus eljön, hogy népét megváltsa, mert amikor eljön, a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint fizessen (Jel 22:12).
Mindazok tehát, akik a prófétai ige fényét követték, felismerték, hogy a 2300 év végén - 1844-ben - Krisztus nem a földre jött el, hanem belépett a mennyei szentek szentjébe, hogy befejezze az engesztelési munkát, amely előkészíti eljövetelét.
Az is kiderült, hogy míg a bűnáldozat Krisztus áldozatára mutatott, és a főpap a közbenjáró Krisztust ábrázolta, Azázel bakja Sátánnak, a bűn szerzőjének jelképe volt, akire végül Krisztus ráhelyezi az őszinte bűnbánók bűneit.
A főpap a bűnöket a bűnért való áldozat vérével távolította el a templomból, és ráhelyezte Azázel bakjára.
Amikor Krisztus - szolgálatának befejeztével - saját vére által eltávolítja a mennyei templomból népének bűneit, e bűnöket ráhelyezi Sátánra, aki az ítélet végrehajtásakor megkapja végső büntetését.
Azázel bakját lakatlan helyre küldték, és soha többé nem térhetett vissza Izrael közösségébe. Így fogja Isten Sátánt is a maga népe közeléből örökre elűzni. A bűn és a bűnösök végleges megsemmisítésekor Sátán megszűnik létezni."
E.G.White. A Nagy Küzdelem. / Mi a Szentély. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/nk/25.htm
"Amint mondtuk, a földi szentélyt Mózes a hegyen mutatott minta alapján készítette. Az "[...] példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak [...] ajándékokkal és áldozatokkal"; két szent helye volt "[...] a mennyei dolgoknak ábrázolatá"-nak; Krisztus, a mi nagy főpapunk "[...] a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített" (Zsid 9:9.23; 8:2). Amikor látomásban János apostolnak Isten megmutatta a mennyei templomot, akkor az apostol látta, hogy: "A királyi székből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki" (Jel 4:5). Látott egy angyalt is, "[...] arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala" (Jel 8:3). Isten megengedte a prófétának, hogy betekintsen a mennyben lévő szentély első helyiségébe. A próféta ott látta "a hét tűzlámpást" és az "arany oltárt" (Jel 4:5; 8:3), amelyet a földi szentélyben az arany gyertyatartó és a tömjénező oltár képviselt. Ezután "megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben", és János apostol betekintett a belső kárpit mögött lévő szentek szentjébe. Itt meglátta Isten "szövetségének ládáját" (Jel 11:19), amelyet a földi szentek szentjében a szent láda képviselt, és amelyet Mózes készíttetett Isten törvényének őrzésére."
E.G.White Pátriákák és Próféták. / A szentély szolgálata. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/30.htm
"Semmiféle földi építmény nem ábrázolhatja nagyságában és dicsőségében a mennyei templomot, a királyok Királyának lakóhelyét, ahol "[...] ezerszer ezeren szolgálának néki és tízezerszer tízezeren állanak előtte" (Dán 7:10), amelyet az örökkévaló trón dicsősége tölt be úgy, hogy még fénylő őrizői, a szeráfimok is elfedik arcukat imádás közben. A földi szentély fontos igazságokra tanít a mennyei szentélyben az ember megváltásáért folyó szolgálattal kapcsolatban.
Mennybemenetele után Üdvözítőnknek főpapként kellett elkezdenie munkáját. Pál ezt mondja: "Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24). Amint Krisztus szolgálata két nagy részből állt, amelyek közül mindegyiknek meg van a rendelt ideje, és megkülönböztető helye a mennyei szentélyben, úgy a jelképes szolgálat is két részből állt, a naponkénti és az évenkénti szolgálatból, amelyeket a szentély két helyiségében végeztek."
E.G.White Pátriákák és Próféták. / A szentély szolgálata. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/30.htm
"Amint Krisztus mennybemenetele után megjelent Isten színe előtt, hogy a bűnbánó hívőkért felvitt vérére hivatkozzék, úgy a pap is naponkénti szolgálatában az áldozat vérét elhintette a szent helyen a bűnösökért, hogy bűnbocsánatot nyerjenek.
Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el. A bűn feljegyezve áll a szentélyben a végső engesztelésig. Így jelképesen az áldozat vére eltávolította a bűnt a bűnbánóról, de a bűn ott maradt a szentélyben az engesztelés napjáig.
Az utolsó ítélet nagy napján a halottak "[...] megítéltetnek [...] azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12). Azután Krisztus engesztelő vére minden bűnbánó bűneit kitörli a mennyei könyvekből. Így a szentély szabaddá és megtisztítottá lesz a bűn feljegyzésétől."
E.G.White Pátriákák és Próféták. / A szentély szolgálata. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/30.htm
Jézus az Ő szent templomában van, s elfogadja áldozatainkat, bűnvallomásainkat és imáinkat. Kész megbocsátani Izrael minden vétkét, hogy kitörölhesse azokat, mielőtt elhagyja a szentélyt. Midőn Jézus elhagyja a szentélyt, akkor azok, akik szentek és igazak, továbbra is szentek és igazak maradnak, mert bűneik eltöröltettek, s ők maguk elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével. Ellenben azok, akik igazságtalanok és tisztátalanok voltak, ezután is azok maradnak; mert többé nem lesz a szentélyben a jóságos Főpap, aki bűnvallomásaikat, imáikat és áldozataikat a mennyei Atya királyi széke elé vigye. Ezért, amit a bűnösök megmentéséért megtehetünk, hogy megszabadítsuk őket az eljövendő haragtól, meg kell tennünk, még mielőtt Jézus elhagyná a mennyei szentek szentjét.
E.G.White Tapasztalatok és látomások/ Hitünk próbái. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/tel/9.htm
"Láttam, hogy mi történt a mennyben, 1844-ben, a prófétai korszak lejártakor. Midőn Jézus befejezte szolgálatát a szentélyben, s a szentély ajtaját bezárta, sötétség borította el azokat, akik az eljöveteléről szóló üzeneteket hallották és elvetették, úgy, hogy ezek teljesen szem elöl tévesztették őt.
Ezután Jézus drága ruhákat öltött magára. Ruhájának alsó szegélyén gránátalmák és csengők váltakoztak. Vállairól egy művészi kivitelű mellvért csüngött alá, mely midőn megmozdult, a gyémántokhoz hasonlóan csillogott s beragyogott betűket, melyek nevekhez hasonlóan voltak a mellvértbe belevésve. A fején koronához hasonló díszes föveg volt. Midőn öltözéke teljes volt, angyalok vették körül és általuk kísérve tüzes szekéren átvonult a második kárpit mögé.
Azután, utasítottak, hogy szemléljem meg a mennyei szentély két részét. Az ajtót képező függöny félrelebbent és engedélyt nyertem a belépésre.
A templom első szakaszában láttam a hétágú gyertyatartót, a színkenyerek asztalát, a tömjénező oltárt és a tömjénezőt. Az összes tárgyak mintha színaranyból készültek volna és visszatükrözték a belépő képmását.
A szentély két részét elválasztó kárpit, különböző színből és különböző anyagból készült, szélén gazdag szegélyezés, melyet angyalok arany szálakból beleszőtt képei díszítettek.
A függönyt félrevonták s bepillanthattam a második szakaszba is. Frigyládát láttam ott, amely mintha a legfinomabb aranyból készült volna. A láda keretét pompásan készített megannyi korona képezte. A ládában kőtáblák voltak, amelyek Isten Tízparancsolatát tartalmazták.
A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre.
A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított.
Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is és Isten dicsősége betölti a templomot.
Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el ezen, fenséges jelenettől.
Láthattam a két szakaszból álló földi szentélyt is. Teljesen hasonlított a mennyeihez s azt mondták nekem, hogy hű képmása annak. A földi templom első részének edényei és berendezése minden tekintetben hasonlított a mennyeihez. A függönyt félrehúzták s bepillantottam a második részbe is és láttam, hogy annak edényei is épp olyanok, mint a mennyei szentek szentjéé. A földi szentély mindkét részében főpap szolgált. Az első részbe naponként belépett s végezte szolgálatát, de a szentek szentjébe évenként csak egyszer lépett be, hogy megtisztítsa azt azoktól a bűnöktől, amelyeket arra áthárítottak.
Láttam, hogy Jézus a mennyei szentélynek mindkét részében szolgált. A földi szentélybe a papok, valamely bűnért bemutatott áldozati állat vérével léptek be. Krisztus saját vérének áldozatával lépett be a mennyei szentélybe. A földi papok szolgálatának határt vetett a halál; azonban Jézus örökkévaló főpap. A földi szentélyben hozott áldozatoknak és adományoknak kellett volna Izrael fiait rávezetni arra, hogy az eljövendő Üdvözítő érdemeit megragadják. Isten bölcsessége megőrizte számunkra a földi szentély szolgálatának részleteit, hogy abból megérthessük Jézusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálatát.
Midőn Jézus meghalt a Golgotán, így kiáltott fel: "Elvégeztetett!" Ugyanekkor a templom kárpitja kettészakadt felülről kezdve egészen aljáig. Ez jelképezte, hogy a földi szentély szolgálata örökre bevégződött s Isten nem kívánja, és nem fogadja el többé a papok áldozatát. Akkor ömlött ki Jézus vére, melyet Ő maga mutatott be a mennyei szentélyben. A földi szentély papja évenként csak egyetlen egyszer lépett be a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a földi szentélyt. Jézus is, a Dániel próféta könyvének 8. Részében foglalt 2300 számmal prófétai napév végén, azaz 1844-ben lépett be a mennyei szentek szentjébe, hogy végleges engesztelést szerezzen mindazoknak, akiket megsegítetett közbenjárása által, és hogy így a szentélyt megtisztítsa."
E.G.White. Tapasztalatok és Látomások. / A Szentély. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/tel/59.htm
Zsid. 9,7
a másodikba azonban csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.
Zsid. 9,8
A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.
Zsid. 6,19
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
Zsid. 6,20
A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
Gal. 4,24
Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
Gal. 4,25
Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
Gal. 4,26
De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
Zsid. 12,22
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
Zsid. 7,25
Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.
Zsid. 7,26
Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn,
1 Tim. 2,5
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
1 Tim. 2,6
A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,
1 Ján. 2,1
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
1 Ján. 2,2
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
Zsid. 10,15
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
Zsid. 10,16
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
Zsid. 10,17
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
Zsid. 10,18
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
Zsid. 10,19
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
Zsid. 10,20
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
Zsid. 10,21
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
Zsid. 9,12
Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
Zsid. 10,19
Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által,
Zsid. 10,20
azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;
Zsid. 10,21
és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:
Zsid. 13,10
Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak.
Zsid. 9,24
Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.
Zsid. 9,25
Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével,
Zsid. 9,26
mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Zsid. 9,27
És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,
Zsid. 9,28
úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.
Page updated
Google Sites
Report abuse