Helyes kép a Bűn testének hasonlatosságáról

A bűn testének hasonlatossága

Nem az a célom, hogy személyeket támadjak, hanem hogy tiszta képet alkossunk a tanításról. Ez csak úgy lehetséges, hogy megnevezem a forrást, amire hivatkozok, jelen esetben Ellen Gould White-ot.. A célom, hogy az eredeti forrást, a Bibliát, és a hitem szerint Isten által vezérelt asszonyt, Ellen Gould White-ot megvizsgálva, felhívjam az emberek figyelmét, hogy a tiszta forráshoz forduljanak! A tiszta forrás minden keresztény számára létfontosságú. Hiszen ez alapján alkotunk képet Istenről, Jézus Krisztusról, és ez alapján formálódunk mi is az Ő képmására. Ha torz a kép, torz lesz a másolat is!

"Sokan vannak a gyülekezetekben, akik magától értetődőnek veszik, amit hisznek, de nem jönnek rá gyengeségükre mindaddig, amig a vita kereszttüzébe nem kerülnek. Amikor elkülönítik őkez a hasonló hitűektől és kénytelenek lesznek egyedül számot adni elveikről, akkor lepődnek meg majd, hogy milyen homályosak az ismereteik az általuk elfogadott igazságról... A hívők ne elégedjenek meg az igazsággal kapcsolatos feltételezésekkel és rosszúl körvonalazott elméletekkel. Alapozzák hitüket szilárdan Isten szavára, hogy amikor megérkezik a próba ideje, és tanácsok elé hurcolják őket, akkor szelídséggel is Istenszeretettel telten tudjanak számot adni a bennük élő reménységről.."

Testimonies for the Church vol. 5. 707-710.old.

Ez az írás nem a saját munkám, de meggyőződésem, hogy megállja a helyét, ugyanis a Jó Isten keresése közben, és az Ellen G. White írások kutatása közben bukkantam rá. A szerző Háló Sándor, nem ismerem személyesen, de mivel összhangban van a tanítás a Bibliával, Ellen Gould White írásaival, ezért vállalom az írás közzétételét.

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az Ő Fiát elbocsátván a bűn testének hasonlatosságában és a bűnért kárhoztatá a bűnt a testben.” Róm. 8,3.

A „test” szó jelentése

Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy mit jelent a test szó a Bibliában.

A vizsgálatra azért van szükség, mert ebben a kérdésben való állásfoglalásunk döntő jelentőségű az Istennel való kapcsolatunkban.

A krisztológiai viták középpontjában is az áll, hogy Jézus testté lett; csakhogy milyen volt az a test, amit magára vett?

A történelem folyamán az elképzelések sokasága látott már napvilágot, az első századoktól egészen napjainkig.

Ezért nagyon fontos tisztázni, hogy Jézus milyen testben lett emberré.

Az egyik irányzat értelmezését az alábbi idézetek alapján szeretném bemutatni és ismertetni.

„Az apostol azt írja (I. Jn. 4,2-3-ban), hogy az Isten Lelkét és az antikrisztus lelkét ismerhetjük meg abból, hogy valaki ezt vagy amazt vallja. Nyilvánvaló, hogy a test szónak valami különleges jelentése és jelentősége van itt, mivel az összes meghatározás, ami ebben az igében van, és amin minden megfordul: »testben megjelent Üdvözítőnek« valljuk-e Jézust, vagy pedig nem valljuk Őt »testben megjelent Üdvözítőnek«” (Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus, a „testté” lett Isten, 1. oldal)

„A Biblia fogalomvilágában egy külön nevet kap a bűneset utáni, megromlott, fertőzött emberi természet. A »test« lesz a neve, átvitt értelemben véve a szót. A test, mint teremtésbeli adottság, pozitív és értékes valami, Isten tökéletes alkotása, amely eredeti rendeltetése szerint a »a szentlélek temploma«. Átvitt értelmű, speciális használatánál azonban negatív tartalmat kap. Az az alapja ennek a szóhasználatnak, hogy a »bűn törvénye« az ember »tagjaiban« van (Róm 7:73). A test »hordozza, tartalmazza« valamiképpen az ösztönös hajlamokat, benne vannak »felírva« törvényként.” (Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus, a „testté” lett Isten, 7-8. oldal)

„Mindenekelőtt arra a tényre kell rámutatnunk, hogy minden esetben a »sarx« szó szerepel, amikor Jézus testtélételéről van szó az Újszövetségben. Az a test szó, amelynek átvitt értelmű jelentése is van, a bűn miatt megromlott emberi természetet is jelenti. Tehát nem a másik test szó, a »szoma« jelöli Jézus testtélételét, amelynek nincsen ilyen negatív, átvitt értelmű jelentése.” (Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus, a „testté” lett Isten, 14. oldal)

Ezek az idézetek a következő állításokat fogalmazzák meg és mondják ki a Bibliában található test szó értelmezésével kapcsolatban:

-A teremtésbeli fizikai test jelölésére használt szó a bűn rontása miatt egy jelképes fogalommá alakult át a Biblia fogalomtárában.

-Az I. Ján. 4,2-3-ban található test szón nem a fizikai testet kell érteni, hanem a jelképes testet, a bűn által megromlott emberi természetet.

A Újszövetség görög nyelve két különböző, eltérő jelentésű kifejezést (szarx, illetve szoma) használ a test szó jelölésére.

A jelképes, bűnnel terhelt testre következetesen a szarx szóval utal.

Jézus testtélételére minden esetben a szarx szót használja a Szentírás, ezzel is kifejezve azt, hogy Jézus a jelképes, bűnnel terhelt testet is magára vette, nemcsak a fizikait.

Mindezek után vizsgáljuk meg, hogy ezek az állítások mennyiben állják meg a Biblia próbáját, mit mond erről Isten a Bibliában.

A „test” szónak valóban több jelentéstartalmával is találkozhatunk a Szentírásban.

Meghatározza az ember materiális részét, a fizikai értelemben vett hús és vér testet, vagyis magát az anyagot, amiből felépül szervezetünk. (vö. I. Móz. 2,23. Dán. 1,15. Zsid. 2,14.)

Jelenti az ember élő szervezetét, a fizikai lényünket uraló természetünket, az aktívan funkcionáló szervezetet, vagyis magát az életet, az élő tevékenységet. (vö. II. Kir. 5,10. Mk. 5,29. Préd. 12,14.)

Kifejezi azt a bűn által megrontott emberi természetünket is, amit úgy is szoktunk nevezni, hogy testies, érzéki emberünk. (vö. I. Kor. 15,44. Róm. 7,14.)

Ebben az esetben a „test” szó valóban a megromlott belső természetünkkel kapcsolatos meghatározás. (vö. Róm. 7,18. 24.)

Az egyes igeszakaszok tartalmi jelentésének meghatározását, hogy ott éppen a „test” szó melyik értelmezéséről van szó, nem lehet csupán nyelvtani szempontok és fordítói értelmezés alapján eldönteni.

Azért sem tartható ez a szemlélet, mert az apostolok váltó-szóként használták ezt a két görög kifejezést, és az írásaikban egyáltalán nem tulajdonítottak más-más értelmet az egyik vagy a másik szónak.

Bár a mai ógörög szótárak szintén megpróbálnak különbséget tenni a szarx és a szoma szavak jelentése között, ezeket a próbálkozásokat viszont az apostolok írásai nem igazolják.

Ennek ellenőrzésére érdemes áttekinteni a következő táblázatot, amelyben Pál apostolnak tartalmilag a legkritikusabb írásából, a rómabeliekhez írott leveléből vettem a példa-verseket.

Ezeknek a hátterén egyáltalán nem lehet azt állítani, hogy Jézus testté-lételével kapcsolatban kizárólag a szarx szó szerepelne az Igében.

De még azt sem, hogy a jelképesen vett „testet” a megromlott természetünket mindig ez a szó jelölné az Újszövetségben.

Szarx

„Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.” (Róma 6:19)

Szoma

„Tudván azt, hogy a mi óemberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek…” (Róma 6:6)

Szarx

„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.” (Róma 7:18)

Szoma

„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban…” (Róma 6:12)

Szarx

„Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” (Róma 8:7)

Szoma

„Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7:24)

Szarx

„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk…” (Róma 8:12)

Szoma

„Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.” (Róma 8:10)

Szarx

„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Ján 1:14)

Szoma

„Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem” (Zsid 10:5)

Szarx

„Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.” (Róm 8:3) „Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.” (1Kor 11:29)

Szoma

„Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.” (1Kor 11:29)

Szarx

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak…” (Zsid 2:14)

Szoma

„Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg…” (Kol 2:9)

Szarx

„Ki az ő testének napjaiban…” (Zsid 5:7)

Szoma

„És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.” (Ef 2:16)

Szarx

„Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban. Az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint.” (Róm 1:2-3)

Szoma

„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk.” (1 Pét 2:24)

A következő három rendkívüli igei példákban pedig azt szeretném bemutatni és megerősíteni, hogy a szarx és a szoma szavaknak nem lehet csupán szótári értelmezéssel meghatározni a jelentésüket, mindhárom példa Pál apostol tollából származik.

Az első idézetben egyetlen versben mindkét szót ugyanazon fogalom jelölésére használja.

„Mert ha test (szarx) szerint éltek, meghaltok, de ha a test (szoma) cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek.” Róm. 8,13.

A másik versben viszont ugyancsak Pál, már csupán az egyik szó alkalmazásával próbálja kifejezni és meghatározni a testünk két ellentétes állapotával kapcsolatos üzenetét.

„Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket (szoma), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szoma).” Fil. 3,21.

A harmadik példa pedig egészen különleges, mert itt Pál egyetlen fogalom meghatározása érdekében mindkét szót igénybe veszi, és a két szó együttesével fejezi ki azt, amit szeretne elmondani.

Egyik esetben Jézus testéről beszél ilyen módon, másik esetben pedig a mi érzéki, megromlott bűnös testünkről.

„Most mégis megbékéltetett az Ő emberi testében (szomati tész szarxosz) a halál által.” Kol. 1,22.

„Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét (szomatosz tész szarxosz) a Krisztus körülmetélkedésében.” Kol. 2,11.

A hasonlóság értelmezése

Mivel az apostolok írásaiban többször találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy Jézus „hasonló” lett hozzánk, ezért szükséges megvizsgálni azt is, mit jelent konkrétan ez a hasonlóság.

„Isten az Ő Fiát elbocsátotta a bűn testének hasonlatosságában.” Róm. 8,3.

Jézus „önmagát megüresítve szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett.” Fil. 2,7.

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak.” Zsid. 2,14.

Szükségesnek tartom két adventista írótól a következő idézeteket megemlíteni azért, hogy érzékeltetni tudjam általa, mit is értenek némelyek a „hasonló” kifejezés alatt.

„Nehogy helytelenül következtessünk a „hasonló” szóból, nem az az alak, ne is annak fényképe, hanem úgy hasonló, hogy tényleg azonos. Ez a hasonló nem azonos a filippibeliekhez írt levél 2. fejezetében „hasonló” szavával, hanem a zsidókhoz írt levélben adott hasonló természetről beszél, hasonló húsról, vérről. Isten úgy küldte Fiát, abban a testben, ami teljesen azonos volt a bűnös testtel. Hiszen, hogy Jézus hasonló legyen a bűnös testhez, ahhoz az övének is bűnös testnek kellett lennie. Ahhoz, hogy egyáltalán testté váljon valaki, amint a test a világon létezik, ahhoz pontosan olyan testtel kell rendelkeznie, mint a mi bűnös testünk, mint amilyen ezen a világon szokás. Ezt jelentik tehát ezek a szavak: »bűnös testhez hasonló alakban«.” (A. T. Jones: A harmadik angyal üzenete, 28-29. oldal)

„Olvasd most el a Róm 1:3-at. Isten evangéliuma »az Ő Fiára, a mi Urunk Jézus Krisztusra vonatkozóan, aki Dávid magvából lett test szerint«. Milyen volt Dávid természete test szerint? Bűnös vagy sem? Dávid azt mondja: „Ímé én vétekben fogantattam és bűnben melengetett engem az anyám.« (Zsolt 51:7) Ha Krisztus nem tétetett volna minden dologban hasonlóvá testvéreihez, akkor az Ő bűntelen élete egyáltalán nem lenne bátorítás számunkra. Csodálattal szemlélhetnénk, de ez a csodálat reménytelen kétségbeesést okozna számunkra.” (Waggoner: Az evangélium a Galatákhoz írt levélben; idézi Robert J. Wieland: Az 1888-as üzenet, 34. oldal)

A Jézusról szóló tanításoknak ez az irányzata a Megváltót az Istennek Szentjét a közönséges ember színvonalára süllyeszti le.

Ez a tanítási irányzat bizonyos szinten Jézus személyének a meggyalázását jelenti.

Azáltal, hogy a közönséges bűn vágyaival és hajlamával ruházza fel a Megváltó, „az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszentelődnek, tisztátalannak tartják” Zsid. 10,29.

Az apostol nagyon súlyos büntetésre méltónak tartja azokat, akik ezt megteszik.

Ez a szándék Sátántól ered: az ő csaló, megtévesztő mesterműveinek egyike, amellyel „a világ Megváltóját közönséges emberré fokozza le” (TL. 78,1).

A Jézus által elrendelt úrvacsora evangéliuma pontosan az ellenkezőjére szeretne megtanítani bennünket.

A kenyér és a bor az Úr Jézus „testét” és vérét szimbolizálja.

Az új tanítás fogalmai szerint Jézus testében, azaz emberi természetében viszont ott volt a bűn hajlama, vagyis a belülről ható „kovász”.

Az úrvacsora evangéliuma viszont éppen azt akarja hirdetni a szent jegyek által, hogy Jézus testében és vérében – vagyis a természetében – nem volt benne a bűn megrontó befolyása és hajlama, nem volt benne a bűn kovásza.

Az új tanítás képviselői következetesen hangsúlyozzák, hogy Jézusnak csak személyesen elkövetett bűnei nem voltak, de természetében hasonló volt hozzánk, illetve ugyanolyan volt, mint mi, vagyis bűnre hajló.

Az úrvacsora hasonlata szerint viszont Benne (vagyis a testében) nem volt még „kovász” sem.

Neki nem kellett a belső lényében lévő kovász átalakító hatása ellen küzdeni, Ő „szent” és „tökéletes Fiú”-ként született. Lk. 1,35/ b. Zsid. 7,26-28.

A kovász a bűnnek bennünk levő csíráját jelenti, amely születésünk óta hatással van ránk, ami szüntelen bűnös cselekedetek elkövetésére befolyásol belső természetünkben.

Az úrvacsora jegyei szerint azonban Jézus testében még a bűn kovásza sem volt, Ő ettől a belülről ható erőtől is tiszta volt.

Jézus emberi természetének tisztaságára vonatkozóan a következő kijelentéseket olvashatjuk a bizonyságtételekben.

„Azzal, hogy az elbukott állapotban levő ember természetét öltötte magára, Krisztus a legparányibb mértékben sem osztozott annak bűneiben.” (The Ellen G. White Comments in SDA Bible Commentary vol.5, 1131.)

„Az ember természetét ugyan felöltötte, de bűnösségét nem.” (Sings of theTimes, 1901. máj. 29.)

„Jézust nem szennyezte be romlottság, idegen volt neki a bűn.” (Testimonies for the Church vol. 2, 508.)

„Ne tárd őt úgy az emberek elé, mint a bűn hajlamaival megterhelt embert. Ő a második Ádám… Elkövethetett volna bűnöket, elbukhatott volna, de egyetlen pillanatra sem volt Benne gonosz hajlam.” (The Ellen G. White Comments in SDA Bible Commentary vol.5, 1128.)

„Emberi természetében megőrizte az isteni jellem tisztaságát.” (Youths Instructor, 1898. jún. 2.)

A hasonlóság mibenléte

Pál apostol azt mondja, hogy Jézus a többi gyermekhez hasonlóan testből és vérből való emberként született meg. vö: Zsid. 2,16.

Ezzel viszont nem azt mondja, hogy Jézus a jelképes értelemben vett testet, vagyis a megromlott, bűnnel fertőzött természetünket vette magára.

Isten óv attól, hogy elvegyünk vagy hozzátegyünk az Igéhez, mintha a saját gondolataink az Ige gondolatai lennének.

Pál itt arról beszél, hogy Jézus az anyagi világ törvényszerűségei alá helyezte magát, amint az minden ember esetében van.

Az emberi család tagjaihoz hasonlóan született meg és nőtt fel az érett férfikorig.

Test és vér részese lett, vagyis valóságosan emberi teste lett, nemcsak annak látszott, mintha az lenne.

Más helyen is hasonló szempontok alapján beszél a Biblia Jézus testtélételével kapcsolatban.

„Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.” I. Jn. 4,2-3.

„Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.” II. Jn. 7.

János apostol sem akar ezzel a kijelentésével többet mondani annál, mint amennyit el is mond: Jézusnak valóságosan emberi testet volt, nemcsak annak látszott.

Ez a test azonban csak a hús-vér test volt, semmi több!

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy János apostol Jézus emberi testében az Isten dicsőségének megnyilatkozását akarja hangsúlyozni. Jn. 1,14.

Ezt a két kijelentést nem szabad egymástól függetlenül értelmezni!

A „bűn testének hasonlatossága” kifejezés semmivel sem akar többet mondani, mint azt, hogy Jézus annak a kornak az emberéhez volt hasonló, amelyben élt, kinézetre és alkatra, vagyis a fizikai mivoltában volt hasonló hozzánk. Róm. 8,3.

Amikor Jézus a Nikodémussal folytatott beszélgetése közben a Mózes által felemelt rézkígyót önmagával azonosította, akkor többek között ugyanezt a hasonlatosságot akarta hangsúlyozni.

Mózesnek nem egy hús-vér kígyót kellett a póznára feltenni, hanem csak egy hozzájuk hasonló kígyót, ami úgy nézett ki, de a belső anyaga és az alkotó elemeinek a természete teljesen más volt, mint a valóságos kígyóknak.

Ugyanígy volt Jézus belső lénye és természete is teljesen más, mint a kortársainak, de mégis hasonló volt hozzájuk, mert úgy nézett ki, mint ők.

Ahogyan a rézkígyó különbözött a mérges kígyóktól, úgy különbözött Jézus a kortársaitól, ezért mondta az angyal Máriának, hogy ami most „születik is szentnek hívatik”, miközben mi mindannyian „vétekben fogantatunk és bűnben születünk”, ezért mi magunk is bűnösek vagyunk már születésünktől fogva. Luk. 1,35. Zsolt. 51,7.

Összhang-keresés Ellen White műveiben

A következőkben a Bizonyságtétel idevonatkozó kijelentéseivel szeretném megerősíteni azt, amit eddig a Biblia alapján összegeztem.

Szeretném összegezni, hogy Ellen White szerint mit jelent az, hogy Jézus „a bűn testének hasonlatosságában” lett emberré?

Az alábbi idézetek azt fogalmazzák meg, hogy teljesen úgy nézett ki, mint korának bármelyik zsidó embere.

„Földre jöhetett volna, mint figyelemre méltó megjelenésű valaki, aki nem hasonló az emberek fiaihoz. Tekintete dicsőséggel ragyoghatott, alakja pedig figyelemre méltó megjelenésű lehetett volna, ami báját és szépségét mutatja a szemlélő számára, de ez nem a Menny udvarában elgondolt terv szerinti lett volna. Az emberi család és a zsidó faj jellegzetességeit kellett viselnie.” (The Ellen G. White Comments in SDA Bible Commentary vol.5, 1131; - Jézus gyermeksége, 13.)

„A pap semmi különöset sem vett észre… A gyermeket gyámoltalan csecsemőnek tartotta. A papnak fogalma sem volt arról, hogy a világ Üdvözítőjét, a Mennyei szentély Főpapját tartja kezei kezeiben.” (Jézus gyermeksége, 7.)

„János szavait senki másra nem lehetett alkalmazni, csak a régen megígért Messiásra. A Messiás köztük volt! A papok és a vezetők meglepetten néztek körül, remélték, hogy felfedezhetik, akiről János beszélt. Őt azonban nem lehetett észrevenni (felismerni) a tömegben.” (JÉ, 105.)

Emberi testének és természetének ugyanolyan szükségletei voltak, mint kora bármelyik emberének.

„Amikor Jézus emberi természetet öltött és megjelent, mint ember, az emberi szervezet teljességének birtokában volt. Szükségletei az ember szükségletei voltak. Testének szükségleteit ki kellett elégítenie, testi fáradtságát, kimerültségét enyhítenie kellett. Az Atyjához intézett imádság által erősödött meg kötelességeire és megpróbáltatásaira.” (The Ellen G. White Comments in SDA Bible Commentary vol.5,, 1130)

„Jézus minden tekintetben hasonlatos volt felebarátaihoz. Testté lett, amilyenek mi vagyunk. Éhezett, megszomjazott, elfáradt. Az étel megerősítette, az alvás felfrissítette. Osztozott az emberi sorsban, mégis Isten szeplőtlen Fia volt, testében Isten.” (JÉ, 255-256.)

„Krisztus magára vette az emberi természetet és eljött, hogy azonosuljon az emberiséggel, és hogy a mennyei Atyánkat kinyilatkoztassa a bűnös emberiségnek. Minden vonatkozásban testvéreihez hasonlóvá lett. Testté lett, olyanná, mint mi. Szenvedett éhséget, szomjúságot, fáradtságot. Táplálékkal kellett fenntartania életét, és alvással kellett kipihennie magát. Osztozott az emberek sorsában, mégis Isten ártatlan Fia maradt.” (Testimonies for the Church vol, 286.)

„Az ember megváltására hozott terv jónak látta, hogy Krisztus tapasztalja meg mi az éhség, a nyomor és mindaz, amin csak át kell mennie az embernek.” (Review and Herald, 1890. febr. 18.)

Testtélételekor az elbukott állapotban levő, vagyis a bűnössé vált ember természetét vette magára.

„Emberi természetbe öltözve jött Isten Fia a mélységbe, ahol azok voltak, akiket megmenteni szándékozott. Őbenne nem volt bűn, sem bűnös hajlam. Örökké tiszta, folttalan volt. Mégis magára vette a mi bűnös természetünket. Isteni természetét emberibe öltöztette, hogy az elbukott emberiség mellé állhasson.” (Review and Herald, 1896. dec. 5.)

„Krisztus, aki a bűnnek, a szennynek legparányibb árnyalatát sem ismerte, annak megromlott állapotában öltötte magára az emberi természetünket.” (Sings of the Times, 1898. jún. 9.)

„Az Isten tervében az állt, hogy Krisztus majd magára fogja ölteni az elbukott ember formáját és természetét.” (Lelki ajándékok, 115., Review and Herald, 1872. dec. 31.)

Az elbukott ember természetével együtt azonban nem vette magára annak lelki, belső fertőzöttségét, a bűnre hajló indulatait és hajlamait.

„Azzal, hogy az elbukott állapotban levő ember természetét öltötte magára, Krisztus a legparányibb mértékben sem osztozott annak bűneiben. Semminemű aggodalmunknak sem kellene lennie Krisztus emberi természetének tökéletes, bűntelen voltát illetően.” (The Ellen G. White Comments in SDA Bible Commentary vol.5, 1131; Sings of the Times 1898. jún. 9.)

„Őt nem szennyezte be romlottság, idegen volt neki a bűn.” (Testimonies for the Church vol.2 , 508.)

„Lelki természete szabad volt a bűn minden nyomásától.” (Sings of the Time, 1897. dec. 9)

„Légy óvatos, rendkívül óvatos, ahogyan Krisztus emberi természetéről beszélsz. Ne tárd őt úgy az emberek elé, mint a bűn hajlamaival megterhelt embert. Ő a második Ádám. Az első Ádám tisztának, bűntelen lénynek teremtetett, nem volt rajta a bűn romlottsága. Isten képmása volt. Eleshetett, és el is bukott a bűn elkövetése által… A bűn miatt utódai az engedetlenségre való örökletes hajlamokkal születnek. Jézus Krisztus azonban az Isten egyszülött Fia volt. Magára vette az emberi természetet, és megkísértetett mindenekben, ahogyan az emberi természet megkísérthető. Elkövethetett volna bűnöket, elbukhatott volna, de egyetlen pillanatra sem volt Benne gonosz hajlam. Kísértések törtek rá a pusztában, ahogyan Ádámot megrohamozta a kísértés az Édenben.” (The Ellen G. White Comments in SDA Bible Commentary vol.5, 1128.)

A Bizonyságtételek kijelentései között sehol sem lehet olyan meghatározást találni, amely azt mondaná, hogy a bűnös ember természetének felvételével a bűn fertőzöttségét is magára vette az Úr Jézus.

Ilyen állítást minden esetben csak következtetésekkel, csak Ellen White írásainak egyéni értelmezésével mondanak ki azok, akik azt állítják, hogy Jézus a bűnös hajlamainkat is magára vette.

Ellen White a leghatározottabban tiltakozik az ilyen jellegű következtetések ellen, ahogy ez a fenti idézetekből is kiderült.

Amikor Jézus testté lett, akkor a négyezer év alatt elkorcsosodott emberiség gyönge, erőtelen testében lett emberré.

Anélkül azonban, hogy a bűn belső fertőzöttségét is magára vette volna.

Csak a belső tisztaságának megőrzése által lehetett az egész világ Megváltója.

Csak a belső tisztasága alapján lehet Őt második Ádámnak nevezni.

„Krisztus a bűnös ember kinézetét vette fel. Isteni természetét emberi természetbe burkolta be. Ő azonban szent volt, mint ahogy Isten is szent. Ő volt a bűn hordozója, akinek nem volt szüksége engesztelésre. Ha Ő nem lett volna a bűn szeplője és sömörgőzése nélkül, akkor nem lehetett volna az emberiség Megváltója. Egy volt Istennel tisztaságban és szentségben, így volt képes a világ bűneiért váltságot hozni.” (Youths Instructor 1899. szept. 21.)

„Ő annyival hevesebben és fájdalmasabban érezte a szenvedést, mint mi, amennyivel tisztább, dicsőbb és szentebb volt az Ő természete a bűnös emberi fajnál, amelyért szenvedett.” (1888. szept. 11.)