1.Jézus áldozata a Mennyben

Jézus áldozata a Mennyben

A Jelenések könyve Krisztusról, mint Bárányról úgy szól, mint aki Megváltó és Szabadító, aki az Antikrisztussal, a Sátánnal vívott harcában éppen engedelmes halála által lett győztes. Isten felkentje nem maradhatott a halálban, sőt az Atya felmagasztalta azáltal, hogy a maga jobbjára ültette, és neki adott minden hatalmat mennyen és földön.

Az Isten jobbjára való ülés jele annak a korlátlan teljhatalomnak, amelyet Krisztus kapott.

A Jelenések Könyvében hangsúlyos megöletésének ténye. Jézus Krisztus bemutatta az ádozatát az Atyának.

Kereszthalálával legyőzte a halált.

Jel. 5,5

És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.

Jel. 5,6

És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.

Jel. 5,7

A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből;

Jel. 5,8

és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -,

Jel. 5,9

és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;

"TM 124. – A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Istennek Bárányát, Isten „trónjának közepette” mutatja be nekünk az Ige. Ő a nagy oltári szentség, aki által az ember és Isten egyesül és közösséget tart fenn egymással. Az embereket pedig úgy vázolja, mint akik mennyei helyeken ülnek Krisztus Jézusban. Az Isten és az emberiség találkozásának ez az elrendelt helye.

(Olvasd János 17,19-23). Krisztus az emberi természetet személyében összekapcsolta saját Istenségével. Így egy központot teremtett, ahol a világegyetem hite összpontosulhat, s amibe kapaszkodhat."

E.G.White. Jelenések magyarázata. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/05-06.html

"AT 227. – A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Ha az isteni jellemet a kereszt fényében szemléljük, akkor irgalmasságot, gyengédséget és megbocsátást látunk, párosulva méltányossággal és igazsággal. Mennyei trónján szemléljük Őt, aki kezein, lábain és oldalán viseli szenvedéseinek jeleit; ezeket azért szenvedte, hogy megbékéltesse az embert Istennel. Látjuk az Atyát, a Végtelent, megközelíthetetlen világosságban, aki Fiának érdemeiért tulajdonául fogad el bennünket. A bosszúállás fellege, mely csak nyomorúsággal és kétségbeeséssel fenyegetett, a keresztről áradó fényben, Isten kézírását tükrözi: Élj bűnös! Ti bűnbánó, hívő lelkek éljetek! Én megfizettem érettetek a váltságdíjat!

Ha Krisztust szemléljük, a szeretet felmérhetetlen tengerének partján időzünk. Szeretnők elbeszélni ezt a szeretetet, de szavaink felmondják a szolgálatot. Elmondjuk földi életét, érettünk hozott áldozatát, közbenjárói tevékenységét fenn a mennyben, valamint azt, hogy lakhelyeket készít azok számára, akik Őt szeretik. Ha mindez elvonul előttünk, akkor felkiáltunk: Oh, mily nagy és mélységes Krisztus szeretete! „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (János 4, 10; 3, 1)."

E.G.White. Jelenések magyarázata. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/05-06.html

"TM 92-93. – Bárányt állani, mint egy megölttet. – Lássuk meg, a felemeltetett Üdvözítőt, a megöletett Bárányt, fenséges trónján ülve, ahogy szétossza a szövetség felértékelhetetlen áldásait, a javakat, amelyekért meghalt, hogy megvásárolja minden Benne hívő lélek számára. János ezt a szeretetet szavakban kifejezni nem is tudta, túlságosan széles. Felszólítja az egész emberiséget, hogy szemlélje. Krisztus a mennyekben esedezik az egyházért, könyörög érettük, akikért saját életének vére árán lefizette a váltságdíjat. Századok, korszakok sem csökkenthetik ennek az engesztelő áldozatnak a hatását, hatóerejét. Kegyelmes evangéliumának üzenetét világosan és határozottan tárjuk az egyház elé. Ne mondja senki többé, hogy a H. N. Adventisták csak a törvényt, a törvényt hirdetik, de nem tanítják, nem hiszik Krisztust.

Krisztus vérének erejét eleven erővel és hatalommal tárjuk a nép elé, hogy érdemeit hitük megragadhassa. Az Ószövetség papja a meleg vért a kegyelem trónja elé hintette, mialatt a jó illatú áldozat felhője felszállt Isten trónja elé. Ehhez hasonlóan mialatt bevalljuk bűneinket, s könyörgünk Krisztus engesztelő vérének erejéért, imáink felszállnak a mennybe, Üdvözítőnk jellemének, érdemeinek jó illatával. Érdemtelenségünk ellenére tartsuk állandóan emlékezetünkbe, hogy van Valaki, aki elveheti bűneinket, megmentheti a bűnöst. Isten eltöröl minden egyes bűnt, melyet töredelmes szívvel beismerünk Előtte. Ez a hit, az egyház élete. Miképpen Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, s felszólított mindenkit, akit a tüzes kígyók megmartak, hogy tekintsenek fel és éljenek, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy „valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A bűnös legfőbb teendője, hogy feltekintsen, a felemeltetett Üdvözítőre, s hitben elfogadja érdemeit, amelyekre igényt tarthat. Ha ezt nem teszi, nem üdvözülhet, annyira nem, mint ahogyan Péter sem járhatott a hullámokon, csak ha tekintetét állandóan Jézusra szegezte. Sátánnak eltökélt szándéka volt, hogy eltakarja előlünk Jézust, s rávegye az embereket, hogy emberekre tekintsenek fel, emberekben bízzanak, s olyan nevelést kapjanak, hogy embertől várják a segítséget. Éveken keresztül az egyház emberekre tekintett, sok mindent emberektől várt el, de nem tekintett Jézusra, akiben összpontosulnak reményeink az örök életre.”

E.G.White. Jelenések magyarázata. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/05-06.html

Jézus Krisztus vére a bűnből való váltságért folyt ki

Jel. 7,14

És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Jel. 7,15

Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

Jel. 12,11

És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.

Róm. 8,34

Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:

"1Szem 244. – Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat. – Mindazok, akik méltóvá tétetnek arra, hogy a mennyei család tagjaivá váljanak, Isten fiait és leányait fogják felismerni egymásban. Felismerik, hogy mindannyian ugyanabból a forrásból merítik erejüket és jutnak bűnbocsánathoz: az ő bűneikért keresztre feszített Jézus Krisztusban. Tudják, hogy ha a szentek ragyogó gyülekezetében szeretnének lenni, az igazság ruháiba öltözötten, akkor jellemük ruháját meg kell mosni Jézus vérében, és elfogadásra kell találniuk az Atyánál az Ő nevében"

E.G.White. Jelenések magyarázata. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/07-14.html

"EW 61. – Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat. – Az Úr gyakran betekintést adott nekem, hogy láthassam az elszórt drágakövek állapotát és szükségletét, akik még nem ismerhették meg a korszerű igazság világosságát s feltárta előttem, hogy a hírnököknek a lehető leggyorsabban hozzájuk kell sietni, és a világosságot eljuttatni. Sokan vannak körülöttünk, akik azonnal elfogadnák az igazságot, ha előítéleteiket eloszlatnók, s a korszerű igazság mellett elfoglalt álláspontunkat a Szentírásból kimutatnánk. A hírnökök úgy vigyázzanak a lelkekre, mint akikről leszámolni tartoznak. Legyen életük a munkának s a lelkek megmentése érdekében való fáradozásnak élete, mert hisz vállaikra nehezedik Krisztus dicsőséges, de sokszor megsebzett munkájának terhe. Le kell mondaniuk földi előnyökről, és kényelemről, és legelső feladatuk legyen, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek az igazság ügyének előmozdítására s elveszett lelkek megmentésére.

Ezeknek gazdag jutalmuk lesz. Az öröm koronájában azok, akiket munkájukkal mentettek meg, mint fénylő csillagok ragyognak örökre. Az örökkévalóságon át mindig meg lesz azon elégtételük, hogy megtették mindazt, amit megtehettek, hogy az igazságot a maga tisztaságában és szépségében nyilatkoztassák ki. Általuk lelkek megszerették az igazságot, megszenteltettek általa, kihasználták azt a felbecsülhetetlen kiváltságot, hogy megmosakodhattak a Bárány vérében, gazdagok lehettek és megbékélhettek Istennel."

E.G.White. Jelenések magyarázata. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/07-14.html

Jézus Krisztus a győzelem által méltóvá tétetett, hogy hatalma legyen a világ fölött.

Jel. 5,7

És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.

Jel. 5,8

És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.

Jel. 5,9

És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

"EW 256. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Láttam, hogy a tömjénezőből jó illat szállt fel, midőn Jézus felajánlotta az Atyának bűnvallomásaikat és imáikat. S mialatt felszállott, ragyogó fény áradt szét Jézuson és a kegyelem trónján. Ama komoly, imádkozó lelkek, akik oly végtelenül elszomorodtak, mert rájöttek, hogy megszegték Istennek parancsolatait, végül elnyerték Istennek áldását s arcuk ragyogott az örömtől és boldogságtól. Csatlakoztak a harmadik angyal üzenetéhez, s fennhangon hirdették az ünnepélyes intelmet. Eleinte csak nagyon kevesen fogadták el azt, de a nagy munka azért tovább folyt. Majd ismét láttam, hogy sokan fogadták el a harmadik angyal üzenetét, s ők is egyesítették hangjukat azokéval, akik már kezdettől fogva hirdették azt. Dicsőítették Istent azáltal, hogy megszentelték a szent nyugalom napját."

E.G.White. Jelenések magyarázat. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/05-08.html

Jézus Krisztus visszakapta azt a dicsőséget, ami eredetileg is megillette Őt.

"NK 578-79. – Méltó a megöletett Bárány. – Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kerubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és kioltotta életét a Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát. Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek: „Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga végtelenül drága vérén!”

E.G.White. Jelenések magyarázat. http://www.adventista.hu/terezvaros/revelation/White/05-12.html

Mivel legyőzte a bűnt, ezért visszafoglalta méltó helyét, és a Királyi Trónba ült. Áldozata alapján örökre az Isten jobbjára ült , azaz elérte célját: Főpap és Király lett. Jézus mennybemenetelével és felmagasztalásával egyúttal elnyerte az Atyától a mennyei főpap tisztét.

Eféz. 1,20

A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Eféz. 1,21

Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:

Zsid. 12,2

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

Róm. 8,34

Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:

Zsolt. 110,2

Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!

Zsolt. 110,3

Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.

Zsolt. 110,4

Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.

Zsid. 6,19

Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,

Zsid. 6,20

ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

Jel. 5,12

és így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”

Jel. 5,13

És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké”

Jel. 5,14

A négy élőlény így szólt: „Ámen!” És a vének leborultak, és imádták őt.

Zsid. 13,20

A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust,

Zsid. 13,21

Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.

Jézus Krisztus Isteni tiszteletben részesült

Jel. 5,8

És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.

Jel. 7,9

Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;

Jel. 7,10

És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!

Jel. 12,10

És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

Jel. 11,15

A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.

Jézus Krisztus felmagasztaltatott. A Sion hegyén foglalt helyet, ami az Isten helye.

Jel. 14,1

És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.