A Szombat

A Szombat

Szintén Kamillától vett anyag, amit itt olvashattok. A dolog érdekessége, hogy a testvérnő nem szombat-ünneplő közösséghez tartozik, de tiszta szívvel kutatja a bibliát! Ez lett a gyümölcse, fogadjátok szeretettel.

A SZOMBAT MEGTARTÁSÁRÓL:

A negyedik parancsolat: A szombat

„8. Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.

9. Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat.

10. A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van.

11. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.”

„Emlékezzél” : az „emlékezzél” szó használata azt jelentheti, hogy ez az intézkedés ismeretes volt az izraelitáknál már jóval a mannával történt tapasztalatok előtt is. Ez tehát olyan szent intézmény, amelyet az ősatyáktól örököltek. A zsidó bölcsek szerint az „emlékezzél meg a szombat napjáról” úgy magyarázható, hogy gondolj rá és készülj az eljövetelére. Gondolj rá napról-napra és beszélj szentségéről és megszentelő hatásáról.

„hogy megszenteljed” : a szombat olyan nap, amelyet a nyugalmon kívül magasabbrendű, szent céloknak szolgálatába kell állítanunk. Már Philo is kiemeli a szombatnak szellemi életünk fejlesztése körüli fontosságát. Lényeges része a szombatnak az ünnepélyes istentisztelet és az azzal kapcsolatos vallásos oktatás: rendszeres olvasmányok a Tórából és a prófétákból. A szombatnak az a jellege, hogy lényegesen hozzá tartozik a vallásos tanítások terjesztése, a többi ünnep kialakulásában is nagy szerepet játszik. Így a zsidónép egyik legértékesebb nevelő eszközévé vált.

De a leányvallások is átvették a heti pihenőnapjukkal, illetve ünnepeikkel kapcsolatos berendezkedéseknél ezt a különleges zsidó jellegű intézményes szokást és ennek következtében a szombat az egész emberiség szellemi és társadalmi fejlődésének jelentős tényezője lett.

Zunz Lipót, a zsidó tudomány egyik megalapítója, kimutatja, hogy mily nagy hatást gyakorolt Izráel egész belső történetére a Tórához fűződő szombati prédikációk fejlődése.

Egyébként a szombati istentisztelet még ma is az az erő, amely a zsidó közösségi érzést fenntartja és fejleszti. E nélkül nagy szellemi károkat szenvedne az egyén és a közösség egyaránt.

„dolgozzál” : a munka a hétnek hat napján éppoly fontos az ember testi és szellemi fejlődése szempontjából, mint a nyugalom a hetedik napon. Sem a férfi, sem a nő, bármily gazdag is, nincs felmentve a munka kötelessége alól, mert a tétlenség okvetlenül bűnös gondolatokhoz és rossz tettekhez vezet. Hogy 7 nap közül legalább egyet a pihenésnek kell szentelni, azt az utolsó 3000 év tapasztalatai is igazolták. Egészségi állapotunk folytonosan rosszabbodik, ha ennyit sem szánunk a pihenésre.

Az első francia köztársaság is be akarta vezetni, hogy csak minden tízedik nap legyen pihenőnap, de a kísérlet nem sikerült.

„szombat az Örökkévalónak” : egy nap, amely elsősorban Istennel van szentelve.

„ne végezz semmi munkát” : a Szentírás nem sorolja fel azokat a munkákat, amelyeket szombaton tilos elvégezni, hanem alkalomadtán említi a mezei munkát, vételt, eladást, utazást, főzést, stb., mint tilos munkákat. A Misna felsorolja 39 csoportra osztva azokat a cselekvéseket, amelyek a zsidó törvény szerint munkának számítanak. Pl. szántás, aratás, teherhordozás, tűzgyújtás, írás, varrás, stb. Vannak más dolgok, amelyeket nem lehet ebbe a 39 kategóriába beosztani, de mégis tilosak, mert egy szombati tilalom megszegéséhez vezethetnek.

Ugyanígy tilos minden cselekedet, amely arra irányul, hogy a szombatot hétköznapivá változtassa. Amit sajátmagunk nem tehetünk meg, azt nem szabad más zsidó által sem elvégeztetnünk, még akkor sem, ha az egyébként meg is szokta szegni a szombatot. Az összes szombati törvény azonban fel van függesztve, mihelyt emberi élet forog veszélyben.

„az élel megmentése a szombati tilalom mellőzését követeli”. Isten törvényei az emberi jólét előmozdítását és az élet javát célozzák. Ez az elv a Lev. XVIII, 5-ön alapszik: „Őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, amelyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk.”

A ház feje felelős mindazokért, akik házában élnek.

„sem szolgád, sem szolgálónőd” : nemcsak a gyermekek, hanem a szolgák is, akár izraeliták, akár pogányok, sőt a teherhordó állatok is részesülnek a szombati nap nyugalmának áldásában.

„A szombat határtalan jótéteménye az emberiségnek és a vallás legnagyobb csodája. Semmi sem látszik egyszerűbbnek, mint ez az intézmény, hogy a hat munkanap után a hetedik napon pihenjenek. És mégsem jött rá a világ egyetlen törvényhozója sem erre az eszmére. A görögök és a rómaiak egyenesen nevetségesnek tartották.” (B. Jacob)

„áldotta meg…a szombat napját” : az áldás napjává tette azoknak, akik megtartják. A szombat egészen új fogalom volt, amely nem létezett azelőtt egy nemzetnél és vallásnál sem, örök emlékeztetője annak, hogy az ember felszabadítja magát világi gondjainak rabsága alól, hogy az ember szellemi szabadságra, békére és boldogságra teremtetett. (Ewald).

„A szombat az emberiség egyik dicsőséges. mert ha a munka előkelő dolog, annál előkelőbb szabad akaratunkból szünetet tartani a munkában, amely eredményt, pénzt, hírnevet szerez nekünk. Egy napot a nyugalomnak és Istennek szentelni, ez csakis az ember kiváltsága.” (C. G. Montefiore).

„és megszentelte azt”: felruházta megszentelő erővel. A szombat szentségének nyomai láthatók a zsidó lelkekben. Jesája úgy beszél a szombatról, mint „gyönyörűségről”. A liturgia pedig úgy írja le a szombati nyugalmat, mint a „szeretetben és az áldozatkészségben, az igazságban és a hűségben, békességben és a megenyhülésben, a megnyugvás és a biztonság érzetében megerősítő pihenést.”

„A szombat mennyországot plántált minden zsidó házába, megtöltvén azt sokáig várt, örömmel üdvözölt békével; minden orrhont szentéllyé varázsol, ahol az atya a pap és az anya, aki meggyújtja a szombati gyertyát, a világosság angyala.” (B. Jacob)

A szombat elűz gondot és fáradtságot, szomorúságot és bánatot. Szombaton tilos a böjtölés (kivéve az Engesztelés napján, amely mint a szombatok szombatja, felfüggeszti a rendes szombatok szabályát); úgyszintén szünetel minden gyász a szombati napon. A három szombati étkezésnek mindegyike kötelező vallási cselekedet, amely vallásos zsidó otthonokban asztali dalok kísérnek. a szombat szellemi hatását a régiek „külön léleknek” nevezik, amelyet a zsidó erre a napra kap.

Tudatlan és rosszakaratú kritikusok elítélik a rabbinikus szombattörvényeket számtalan aprólékosságuk és elviselhetetlen „terhük” miatt. Ezek az intézkedések azonban igazolják önmagukat; mert annak a zsidónak, aki valóban lelkiismeretesen megtartja mindezeket a szabályokat, és csakis az ilyen zsidónak, meg van a szombati nyugalma. Az említett szombati törvények formaiságairól egy német protestáns teológus ezt írta:

„Akinek alkalma van megismerni a mi napjainkban egy zsidó család belső életét, amely komoly jámborsággal és szigorúsággal megtartja ősei törvényét, csodálkozik azon a bőséges örömön, őszinte vidámságon, amelyről nem is álmodik a kívülálló és amelyet a Törvény teremt zsidó házban. Az egész ház örül a szombatnak, amelyet különös megelégedéssel ünnepelnek, nemcsak mint a nyugalom napját, hanem még inkább, mint az öröm napját. Zsidó imák a szombatot „a lélek gyönyörűségének” nevezik, annak számára, aki megszenteli azt, az „élvezi a Te jóságod bőségét”. Ilyen kifejezések nem puszta szavak. Ezek az önként fakadó tiszta boldogságnak és lelkesedésnek a kifejezései”. (Kittel).

A szombat megtartása nélkül megszűnne idővel a zsidó élet.

(Forrás: Dr. J. H. Hertz: Zsidó Biblia – Mózes öt könyve magyarázatokkal – Exodus

Chábád Lubavics Zsidó nevelési és oktatási egyesület Budapest, 1996)

Az izraeliták már a Törvényadás előtt megtartották a szombatot és ez arra utal, hogy a szombat mögött a mózesi Törvénynél általánosabb érvényű szellemi elv áll.

A szombat megszegése, a bálványimádáshoz hasonlóan, megkérdőjelezi Isten hatalmát és mindenhatóságát, s így egyfajta árulásnak számít.

Ezért a megszegéséért járó büntetés elrettentésként adatott e bűnért, és akárcsak a fajtalankodásért, emberölésért, halálbüntetés járt érte!!!

Hát, van min elgondolkozni!!

szeretettel: Kamilla

Szia Attila!

Számomra is meglepetés!

Most tanulmányozom a Mózes könyveit és ezt találtam!

Gondoltam beírom, hogy együtt gondolkozzunk, imádkozzunk és keressük Isten akaratát ez ügyben!

Az biztos, hogy a Mindenható és az Ő Beszéde örök-érvényű, nem változik.

Jézus azt mondta, hogy egyetlen pont vagy vesszőcske sem múlik el belőle,

hanem mind be fog teljesülni! MIND!

Kérem az Örökkévalót, hogy adjon kijelentés, rhémát ebben a dologban is,

hogy teljesíteni tudjuk az akaratát ebben is!

Arra törekszem minden erőmből, hogy Neki tetsző életet éljek, és ez független emberi vélekedésektől.

Arra vágyom, hogy amikor rám néz az én Teremtőm és Megváltóm, akkor ezt mondja:

"Ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm!"

Még egy dolog: most a Törvényadásnál tartok, amikor másodszor is felment Mózes a hegyre és amikor lejött, az Úr jelenlétének dicsőségétől ragyogott az arca.

Pál erről azt írja, hogy a halál kövekbe vésett szolgálata az Ószövetség (2Kor 3:7-9)

A megváltatlan, bukott ember - azzal, hogy igyekszik megtartani Mózes törvényét - csak fokozza a bűn erejét az életében, a bűn viszont halált terem:

1Kor 15:56; "A halál fullánkja a bűn; a bűn ereje pedig a törvény"

Nos ez számomra azt mondja, hogy azok, akik nem fogadták még el Jézus Megváltójuknak, nincsenek Krisztusban, azoknak a törvény megtartására törekvés nincs hasznukra.

DE: Jézus azt mondta, hogy nem eltörölni, hanem betölteni jött a Törvényt! És ezt meg is tette! Akkor pedig, akik Őbenne vannak, szintén be kell hogy töltsék a törvényt, ami a Szeretet törvényében valósul meg: Istent szeretjük, ezért megtesszük, amit parancsol nekünk és embertársaink szeretetében.

A Törvényben Krisztus igazságossága van. A Törvény célja: Krisztus, ezért amikor Jézus eljött, akkor kiemelte a törvényt a betű állapotából és emberré tette, működőképessé, az emberi életben döntő tényezővé.

Az igaz Törvény = Krisztus!!! Ő a legtökéletesebb megjelenési formája. Ő már be tud hatolni az ember belsejébe és olyan szellemi valóságot hoz létre, ami be tud kerülni a szívbe. Így tudunk azonosulni a Törvénnyel, képesek vagyunk megcselekedni, mert belülről fakad, nem kívülről kényszerítik ránk.

Ez által lehet megigazulni, felszabadulni a törvényszegés miatti kárhoztatásból. Természetünkké válik! pl. Nem lopunk, mert érezük, tudjuk, hogy nem szabad. Aki mégis megteszi, az erőszakot követ el a lelkiismeretén, értelemmel győzi meg magát, hogy miért tesz. Vagy bármilyen bűnt elkövetőnek, főleg ha lebukik, azonnal megtöretik a szíve, és bűnbánatra jut, akár bevallja, akár nem!

Nos, eddig jutottam ebben a dologban.

Azt gondolom, hogy aki tényleg, őszintén, teljesen letette az életét az oltárra, átadta magát Istennek, annak ez a meggyőződés fokozatosan kialakul a bensejében, hiszen egyre jobban eggyé válik Krisztussal = a Törvénnyel!!!

szeretettel: Kamilla