A zsidó szombat

A Zsidó Szombat

Adventista vagyok, ami azt is jelenti, hogy szombatot ünneplek. De volt egy olyan sejtésem, hogy a mi szombat-ünneplésünk messze alul marad az eredeti zsidó szombat ünneplésnek! ezért segítséget kértem egy tesótól, és így találtam rá a következő anyagra. Természetesen csak szemezgetek, részleteket közlök, ami számomra a leg megragadóbb volt!

HAYIM HALEVY DONIN: ZSIDÓNAK LENNI...

A szombat megünneplése

A vallásos zsidók a sok parancsolat közepette különleges szeretettel viseltetnek a szombat iránt. Az egész judaizmusban nincs még egy parancsolat vagy vallási előírás, amely iránt annyi érzelem, odaadás, rajongás fejeződnék ki, mint a szombat iránt. Ez az egyetlen előírás, amely az imák költészetében megszemélyesítve van jelen: gyengéden Szombat menyasszonynak nevezik. A zsidók számára olyan a szombat, mint a sugárzó szépségű menyasszony, a báj és tisztaság költői jelképe, amert a költők és misztikusok képzeletében a királynő is a fenségesség, szépség és báj szimbóluma, és ilyen a szombat is a zsidók számára. A szombattartó zsidók teljességgel átérzik ezeket a költői megközelítéseket.

A külső szemlélő számára, legyen az zsidó vagy keresztény, a szombat korlátozásnak tűnhet.Szabályainak felületes áttekintése alapján azt lehetne hinni, hogy szigorított fegyelmi előírásaiáltal ezen a napon nélkülöznünk kell az örömöt és jókedvet. De belülről átélve éppen a fordítottját lehet tapasztalni: magasztos légkörében elszakadunk a hétköznapok terheitől, a megszokott napirendtől, és felüdülésre is szolgál. A lélek megnyugvását, a bensőséges örömöt és szellemi fölemelkedést kíséri ének és vidámság ezen a napon.

Ha megkísérelnénk leírni azt az érzést, amely szombaton eltölt bennünket, olyan, mintha gyönyörű naplementét próbálnánk meg közvetíteni egy vak ember számára. A leggazdagabb szókincs sem lenne elég, hogy leírjuk a mámort, amit ekkora szépség láttán érezni: a legnagyobb költő sem tudná soha tökéletesen visszaadni a látványt. Aki kívülről szemléli a szombatot, az olyan, mint a süket ember egy bálteremben, ahol láthatatlan zenekar játszik: miután nem hallja a zenét, azt hiheti a táncolókról, hogy egy csapat őrültet lát. Természetesen ő az, aki nem érzékeli a hangokat, ezért érthetetlen számára az ütemesen ringó testek látványa. Így hiheti a szombatot korlátozások tömkelegének a külső szemlélő, míg el nem jön az alkalom, hogy maga is átélje. Csak akkor tapasztalhatja, hogy mindaz, amiről azt gondolta, hogy terhes és kényelmetlen, valójában élvezetes és kívánatos. Nem véletlen, hogy a Midrás az örök Paradicsomról, az eljövendő világról mint hosszantartó, végtelen, örökös szombatról, "jom sekulo sábbátról" ír, és nem véletlenül vált a szombat gyönyörűségének bibliai eredetű kifejezése, az "oneg sábbát" (Ézsaiás 58:13.), mára közkeletű – és sokszor félreértett – kifejezéssé.

Ésa. 58,13

Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem [vers 9. 5 Móz. 32,13. 33,29. Hós. 10,4.] szólván:

Gyakran gondolják, hogy a szombat mindössze egy pihenőnap, amelyen nem szabad dolgozni. Ez csak részben igaz: a szombat célja, hogy szent nap legyen,jom kádos, különbözzék a többi naptól. Nem a lustálkodás napja, hanem a hét csúcspontja, amely köré a többi nap csoportosul. Ha ez az a nap, amelyen függetleníteni próbáljuk magunkat a világtól, akkor ez az a nap is, amelyet megpróbálunk szellemi jelentőséggel és értelemmel felruházni. Ha ez a nap a test felüdülését szolgálja, ez szolgálja a lélek felüdülését is. A szombati "pihenés" teljességgel mást jelent a szombat-tartó zsidó számára, mint puszta feloldódást.

Azzal, hogy a hetedik napon abbahagyjuk a munkát, kinyilvánítjuk, hogy a világ nem a miénk, azaz nem mi, hanem Isten a világ Teremtője. A halak és az állatok, amelyeket nem vágunk le, a növények és virágok, amelyeket nem szakítunk le, a dolgok, amiket nem szabunk ki és nem vagdosunk szét – mindezek tanúsítják, hogy az Örökkévaló rendelkezik ezek fölött a dolgok fölött. Másrészt minden tevékenység, amellyel az ember változást hoz létre a fizikai világban, alkotómunka. Ennek az alapvető felismerésnek a fényében magyarázatot nyer sok szombati törvény.

Samson Raphael Hirsch Horeb című monumentális művében így foglalja össze a szombat jelentőségét:

Mindenekelőtt hogyan mutatja ki az ember, hogy ő az első a földön? Azzal, hogy mindent átalakít saját céljaira: a földet lakóhellyé, az állatokat és növényeket eledellé és ruházattá. Mindent az emberi célok szolgálatába állít. Hat napon át Isten akaratából uralkodhat a földön.

A hetedik napon tilos átalakítania bármit is saját céljaira. Így megtudja, hogy nem rendelkezik tulajdonosi jogokkal a világ fölött. Semmi sem történhet az ember kénye-kedve szerint, mert a Teremtő Isten tette az embert úrrá a földön. Minden szombaton a világ visszatér Isten tulajdonába, és ezáltal az ember mindenki előtt kinyilvánítja, hogy csak használati jogot kapott rá.

A mai embernek is szüksége van egy pihenőnapra, amely több, mint fizikai pihenés: jom menuhá. Aki azt gondolja, hogy egy gazdagabb társadalomban nincs többé szükség a robot nyűge alóli felszabadulásra, az vagy vak, vagy még sohasem nézett körül.

A mai ember sok ünnepnapot ül meg, de kevés ünnepi napot tart meg. Lehet, hogy több szabad ideje van, mint az előző generációknak együttvéve, még sincs ideje derűre és megnyugvásra.

A modern ember gyakran vágyik magányos tengeri szigetre, ahol békés enyhülésre lelne. Romantikus álom ez, amely soha nem teljesül be. De van egy sziget, amelyre az ember visszavonulhat: a szombat, az idő szigete, távol a hétköznapok kontinenseitől, ahol pontosan ezt a békés enyhülést lehet megtalálni. S a szombat szigete hetente felbukkan, elérhető közelségbe kerül.

Készülődés a szombatra

A szombat iránti megbecsülésre és gyönyörűségének befogadására már megérkezése előtt fel kell készülnünk. Úgy kell megtenni az előkészületeket, mintha egy híres embert fogadnánk házunkban.

Hogyan készüljünk a jeles vendég fogadására?

* Az embernek úgy kell hazaérnie a munkából, hogy legyen ideje megborotválkozni, megfürödni és átöltözni.

* Az anya figyeljen oda arra, hogy ő és gyermekei tiszták legyenek, tisztába öltözzenek.

* Az étkezőasztalon ünnepi teríték legyen: a legszebb étkészletet és evőeszközt tegyük fel.

* A vacsorát előre el kell készíteni, és másfajta ételekből kell állnia, mint hétköznap. Ha szegények vagyunk, ilyenkor eszünk halat és húst. De ahol a hús és a hal mindennapi eledelnek számít, ott is lehet jobban, ünnepiesen elkészíteni.

* A lakást alaposan ki kell takarítani, de legalábbis rendet kell csinálni benne.

* A család minden tagjának részt kell vennie a házimunkában.

* Képzeljük el, hogy családtagjainkat állandóan szomszédok, barátok, üzletfelek keresik, mialatt a nagy vendég nálunk van. Ez nemcsak tapintatlanság a vendéggel szemben, hanem nagyon zavaró is.

Minderről a vendég érkezése előtt kell gondoskodnunk.

Szombat előestéje

A szombati gyertyák

A család számára a szombat hivatalosan a szombati gyertyák meggyújtásával kezdődik. Ezt a vallási kötelességet az asszonynak kell teljesítenie. Ha az asszony nincs otthon, vagy nem tudja teljesíteni az előírást, vagy ha nincs a házban asszony, a férfi gyújtja meg a gyertyákat. Bár elsősorban az asszonyok kötelessége ez, de a szombat szertartásához szorosan hozzátartozik a gyertyagyújtás, és a férfi is köteles gondoskodni róla.

A szombati gyertyákat körülbelül napnyugta előtt húsz perccel kell meggyújtani. Ha nincs zsidó naptárunk, amelyben a gyújtás ideje a helyi idő szerint fel van tüntetve, az aznapi újságban nézzük meg, hogy aznap hány órakor megy le a Nap, és ehhez igazítsuk a gyújtást.

Napnyugta után nem szabad a gyertyákat meggyújtani.

Szabad valamivel korábban is meggyújtani a gyertyákat: például a nyári hónapokban, amikor hosszúak a napok, a szombat bejövetele előtti órában már meg lehet gyújtani őket.

A szombati asztal

A szombati asztalon a gyertyákon kívül a következő dolgokat kell az asztalfőn elhelyezni: * két felvágatlan szombati cipót – amelyeket chálának hívnak ["magyarul" bárchesznak. A

fordító.] –, asztalkendővel vagy szalvétával letakarva (van, ahol külön, díszes cháláterítőt használnak, és ezt csak ajánlani lehet, mert emeli a szombat szépségét);

* egy kidduspoharat.

Az esti istentisztelet

A péntek esti szertartás neve "szombat köszöntése", kábálát sábát. Kezdetének idejét többnyire kiírják a zsinagógában: az otthoni gyertyagyújtás után kezdődik. Bár a nők nem kötelesek részt venni a szertartáson – és a szombatra való gondos előkészületek fáradalmai után "levegőt kell venniük" –, a szombat szelleme emelkedettebb, ha az asszonyok is elmondják otthon az imákat. Sokan az istentiszteletre is elmennek.

A család férfi tagjainak és a gyerekeknek mindent meg kell tenniük, hogy a péntek esti zsinagógai szertartáson – amely közvetlenül naplemente előtt kezdődik – részt vehessenek. Ez az esemény körülbelül negyven-ötven percig tart, és páratlan szellemi tartalma van. Sok zsinagógában közös énekléssel szokták kísérni a szertartást, és ebben a lelkes légkörben fogadják a szombatot.

Bár a nőknek abban a pillanatban kell meggyújtaniuk a szombati gyertyákat, amikor a szombat beköszönt, a férfiak számára ez a pillanat a kábálát sábát alatt következik be, amikor elmondják a Mizmor sir l'jom hásábát... kezdetű szombati zsoltárt.

A betegség, a különleges időjárás vagy a nagy távolság elfogadható indokok a zsinagógától való távolmaradásra. Ilyen esetben otthon kell elmondani a szombati imákat.

Ha otthon imádkozunk, a szombati gyertyák meggyújtása után kell az imákat mondani. A szertartás, amennyire lehet, hasonlítson a zsinagógaihoz. Az Ámidá imát csöndesen kell mondani, egyenesen állva, Izrael országa, Erec Jiszráél felé fordulva.

"Szabadidős tevékenységek" szombaton

A Tóra-tanulás egyike azoknak a tevékenységeknek, amelyeket szabad szombaton folytatni. A Tóra-tanulás és a szombat kapcsolata az ősi időkig nyúlik vissza. A Midrás Tánhumá felteszi a kérdést: miért van az, hogy a vájákhél szó – "És összegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész gyülekezetét..." csak a szombat megtartásával foglalkozó szakaszban (2Mózes 35:1.) fordul elő a Tórában, másutt sehol? A bölcsek a következő választ adják:"Azért, mert Isten így szólt Mózeshoz: Menj, és minden szombaton gyűjtsd össze a gyülekezetet, és tanítsd nekik a Tórát! " Azt is mondják a bölcsek: "Izrael azért kapta a szombatot és az ünnepeket, hogy Tórát tanulhasson." A legtöbb ember egész héten dolgozik, nem érnek rá belemélyedni a tanulásba. De szombaton és az ünnepeken van rá idejük: mindenki annyit tanulhat, amennyit csak bír.

Bár a szombat reggeli istentiszteleten a Tóra-tekercsből való nyilvános olvasással formálisan eleget teszünk az előírásnak – hiszen pontosan ezért olvasunk Tórát szombaton a zsinagógában –, fontos, hogy mindenki maga is állandóan fejlessze tudását. A szombat ideális megoldást ad, hogy minden héten néhány zavartalan órán át magunkban vagy társaságban tanuljunk. Szombaton nem hivatkozhatunk arra, hogy "nincs időnk".

A szombat megtartása és a zsidó tudás közötti kapcsolatot nem szabad megszakítani. Az a zsidó közösség, amely elhagyja a szombatot, vagy csak jelképesen tartja meg, előbb-utóbb a zsidóságot is elhagyja.

Az évszaktól és lakóhelytől függően az alábbi tevékenységeket végezhetjük az istentiszteleten és a szombati vacsorán kívül fennmaradó időben:

* olvasás és/vagy tanulás,

* beszélgetés a gyerekekkel arról, mit csináltak egész héten, és/vagy a leckéjük átnézése,

* séta,

* szomszédi, baráti összejövetel,

* részvétel a zsinagóga vagy más szervezetek által rendezett előadásokon, vitákon vagy közös tanuláson,

* alvás, korai lefekvés vagy szombat délutáni szieszta,

* sakkozás, ostáblázás és más társasjátékok; a gyerekek az egész heti tanulás után szívesen foglalkoznak ilyesmivel,

* a gyerekek és fiatalok számára rendezett szombati összejöveteleken való részvétel, ahol közös éneklés, izraeli néptánc, vitafórum, beszélgetés a program.

A szombat délután – az istentisztelet és a szombati ebéd utáni idő – is alkalmas ezekre a tevékenységekre. A szombattartó nem unatkozik, mintha tétlenül töltötte volna idejét, inkább úgy érzi, hogy a csöndes örömben töltött órák túl hamar elteltek.

Szombat napja

A reggeli istentisztelet

A szombat reggeli istentisztelet a hétköznapinál hosszabb és részletesebb: a részvétel a szombat megtartásához tartozik. A szombati istentisztelet időtartama különböző tényezőktől függ:

* a heti Tóra-szakasz olvasása központi szerepet játszik a szombati istentiszteletben,

* a rabbi beszédének meghallgatása a legtöbb zsinagógában elterjedt szokás,

* szintén elterjedt és dicséretes szokás az imák közös eléneklése,

* a kántor és a kórus szereplése hozzájárul a hét legfőbb istentiszteletének szépségéhez, és szintén időt vesz igénybe,

* időnként egyéb szertartásokat is az istentisztelet idején tartanak, például a bár micvákat.

Az Egyesült Államokban a hagyományos gyülekezetekben reggel fél kilenc és kilenc között kezdődik az istentisztelet. Rendszerint három-három és fél óráig tart, déltájban fejeződik be.

Izraelban a legtöbb zsinagógában nyolc óra körül kezdődik, és két-két és fél órát vesz igénybe.*

Amerikában és Izraelban is vannak közösségek, ahol kora reggel, fél hét körül kezdik az istentiszteletet, és fél kilenc tájban fejezik be.

A három szombati étkezés

Különleges micvá szombaton három étkezést (sálos sz'udot) tartani. Ezek közül az egyik a péntek esti vacsora, a másik kettő napközben van. Azokban a közösségekben, ahol a szombat reggeli istentisztelet sokáig tart, déltájban vagy később van a második étkezés ideje. A harmadik, a sz'udá slisit késő délután van, napnyugta előtt. Ez rendszerint egyszerű szokott lenni, de kenyér vagy chálá* jár hozzá.

A másik két szombati étkezésre is érvényesek azok az előírások – a kézmosás, a két szombati cipó megszegése, a zmiroténeklés, hálamondás stb. –, amelyeket a péntek esti vacsora ismertetésénél leírtunk.

A nap vége

A szombat nem akkor fejeződik be, amikor a Nap lenyugszik, hanem este, amikor a csillagok

feljönnek. Az este akkor kezdődik, amikor legalább három csillagot látni. Persze már régóta

számításokat használnak az est beálltának megállapítására.

A napnyugta (skiát háhámá) és az este (cet hákochávim) közötti idő a hagyomány szerint sem nem nappal, sem nem éjszaka. Héberül úgy nevezik: bén hásmásot. Egyszerre tartozik

mindkét naphoz, de még a szombat része, tehát bizonyos tevékenységek ez alatt az idő alatt is szombat-szegésnek számítanak. A péntek esti bén hásmásot is a szombathoz tartozik.

A napnyugta és az este közötti idő hossza a földrajzi helyzettől függ. Az Egyenlítőn egy pillanatig tart, de az Egyenlítőtől való távolság arányában egyre hosszabb ideig tart. (Amerikában például New York-i idő szerint húsz-negyven percig.)

Sok hívő zsidó – és több közösség is – azt az elvet követi, hogy különleges micvá "elvenni a világiból, és hozzátenni a megszentelthez: a hétköznapból a szombathoz", s ahogyan a szombatot még napnyugta előtt köszöntik, úgy búcsúztatását is jóval az est beállta után tartják. A nagy "vendéget" még marasztalják kicsit, mielőtt búcsút vesznek tőle.

A szombaton tiltott tevékenységek

Bibliai törvények

A Tízparancsolatban és mindenütt másutt is a Tóra állandóan figyelmezteti Izraelt, hogy semmiféle meláchát – amit munkának szoktak fordítani – ne végezzen szombaton. Nemcsak a tiltó parancsolatokban találjuk meg ezt – "...ne végezz semmiféle meláchát [munkát], sem te, sem fiad, sem leányod..." (2Mózes 20:10., 5Mózes 5:12-14.) –, hanem a felszólítók is a nap "megszentelésésre", "szentté" tételére, a róla való "megemlékezésre", "megtartására", a "pihenésre" intenek (2Mózes 23:12.).

A "meláchá" héber fogalma nem teljesen azonos a "munka" fogalmával. Ezért egyszerűbb, ha a héber szót használjuk, vagy körülírjuk "a szombaton tiltott tevékenység" kifejezéssel.

A "munka" szó általában olyan tevékenységet jelent, amelyet vagy

1. állásban, hivatásként, foglalkozásként végzünk, vagy

2. nagy fizikai erőkifejtést kíván.

Ezek közül egyik sem azonos azzal, amit a "meláchá" jelent a Tóra szerint. Ha így lenne, a szombati pihenés mindenki számára mást jelentene. Amit az egyik ember keresőfoglalkozásként űz, az a másiknak szórakozás. Amit az egyik szívesen csinál, azt a másik gyűlöli. Ami az egyiknek nehéz, az a másiknak könnyű. Eszerint a rabbi vagy a tanító nem adhatna szombaton tanácsot vagy utasítást, és a gyengéknek tilos lenne valami terhet cipelniük még a lakáson belül is.

Ezek a dolgok nem tiltottak mint meláchák. Ezenkívül a "munka" fenti meghatározása alapján a szombati pihenés elvesztené szellemi jelentését.

A Szóbeli Tóra meghatározza, mit ért az Írás meláchán. Leírja azokat a tevékenységeket és feladatokat, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak. Nem ad lehetőséget, hogy mindenki maga döntse el, mi számít meláchának. Ha adna, szombati törvényeket sem kellene alkotnia. A pontatlan, zavaros törvény, amelyet bárki saját tetszése szerint alkalmazhat, céltalan és haszontalan.

A gyerekekre vonatkozó szombati korlátozások

A nagyon kis gyerekeket nem kell eltiltani a szombati tevékenységtől, de a szülők ne is biztassák őket, hogy tiltott dolgokat csináljanak. Ne kérjék meg őket, hogy hozzanak valamit, tépjenek, gyújtsanak villanyt stb.

Amint a gyermek elég értelmes hozzá, négy-öt éves korától kezdve, tartózkodnia kell a szombaton tiltott tevékenységek végzésétől. A szülők példamutatása a legjobb tanító. Ne szidjuk le a gyereket: csöndesen emlékeztessük kötelességére.

A szombat a gyermek tudatában az örömhöz, ünnepi érzéshez kapcsolódik, hiszen szépen felöltöztetik és a zsinagógába viszik, édességeket, süteményt kap, énekel az asztalnál, ahol a kiddust és a hávdálát hallgatja, együtt van szüleivel, akik ilyenkor többet foglalkoznak vele, mint máskor. Ezért a korlátozásokat nem a boldog gyermekkornehézségeiként éli át, hanem úgy, hogy bizonyos tevékenységek helyett ilyenkor más, még örömtelibb tevékenységekben vesz részt.

********************************************************************************

Eddig az idézetek, számomra csodálatos volt belepillantani ebbe a picit zárt, titokzatos világba. És mindenkinek javaslom, hogy tekintsen magába, akár szombaton megy a templomba, akár vasárnap. Van mit csiszolnunk az Úrnak szánt nap eltöltésén, az odaszentelésen, a készülődésen.