Dicsőités, Áhitat

Dicsőités, Áhitat

Ha elmegyek Istentiszteletre, nagyon sokféle módon köszöntik az Úr Istent, keresik a vele való együttlét megfelelő módját. Az új, karizmatikus mozgalmaknál dübörög a zene, a néhány főt számláló újszülött közösségeknél, ahol sokszor teológiailag felkészült vezető sincs, hamisan peng a gitár, a több száz éves hagyományokkal rendelkező egyházaknál pedig olyan, mint ha temetésen lennénk.

De vajon tényleg szomorúnak kell lennie az Istentiszteletnek? Tényleg külső zajjal kell helyettesíteni a belső ürességet? Tényleg szórakoztatónak kell lennie az összejövetelnek? Valóban kell a XXI. század csodája, a számítógép, kivetítő, filmbejátszásokkal, és látványos hátterekkel színesített prédikáció?Az Istentisztelet szomorú, sokan hozzák a szinte elviselhetetlen terheket, feketébe öltöznek, és nem látszik más az arcukon, csak keserűség, fájdalom. Holott velük van az Isten! Az Úr, aki megtervezte a vízeséseket, a havas hegycsúcsokat. Az Úr, aki megalkotta a DNS-t, aki minden hajszálunkat számon tartja, aki kézben tartja az egész csillagrendszert, és közben meghallgatja a te imádat! Miért nem örülünk, ha velünk van a Mindenható? Miért nem kapcsoljátok ki a mélynyomókat, az erősítőket, amikor halk, szelíd hangon szól hozzátok az Úr? Miért kell, hogy Istentiszteleten elkápráztasson a csúcs technika, amikor az Igét olvassák fel számotokra? Miért csináltok úgy az öröteli találkozás napján, mintha böjtölnétek?

Márk. 2,19

Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek.

Jézus a vőlegény, az egyház pedig az Ő kedvese, a menyasszony, akiért vissza fog jönni a vőlegény, hogy magával vigye. Nem okozna örömet, ha távol lévő kedvesed levelet írna, vagy telefonálna, hogy siet vissza? Addig is várd bizalommal, mert amit megígér, azt nem felejti el! Nem okoz örömet, hogy találkozhatsz az Úrral, hogy szól hozzád, hogy vigasztal? Nem méltó az ilyen alkalmakon a szomorúság, a többieknek mutatott felszín, ami közömbösséget, hideg bensőt takar!

Ésa. 58,6

Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

Ésa. 58,7

Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

Ésa. 58,8

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Ésa. 58,9

Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;

Ésa. 58,10

Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

Ésa. 58,11

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

Ésa. 58,12

És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

Ésa. 58,13

Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:

És most ismét visszanyúlok a gyökerekhez, a zsidó kultúrához. Mert mi keresztények ebből a hagyományból táplálkozunk, ami közel van a Bibliához, az ebből a forrásból fakad, ami meg nem egyezik a Biblia tanításával, az a sokat emlegetett Európai gyökerekből, ami a pogány, Istentagadó szokások sokasága.

Az idézetek HAHN ISTVÁN

ZSIDÓ ÜNNEPEK ÉS NÉPSZOKÁSOK, könyvéből valók.

II. Szombat

Mindazok közül a vallásos és szellemi értékek közül, melyekkel zsidó vallásunk az emberiséget és a zsidó népet megajándékozta, egyike a legnagyobbaknak a szombat napja.

Amiként a Teremtés művében a hat nap alkotó tevékenységét a tökéletes nyugalom követte,azonképpen kell az ember életében is a hat munkanap szinte túláradó tevékenységét a hetedik nap tökéletes pihenésének felváltania. Csak a munkazaj elnémulásának, a szent elhalkulásnak idején tudjuk meghallani önmagunkban Istennek hangját.

Miben kell látnunk a szombat megszentelését?

Talán legjobban a Talmud adta meg erre a kérdésre a feleletet, amikor úgy érezte, hogy a szombat szinte új lelket ad a híveinek. Valóban: a szombati léleknek kell egészen mássá lennie. A szombat minden megkötöttsége ellenére is örömnap a vallásos zsidó számára. Az egész héten át úgyszólván csak erre készül fel.

Alig van annyira szegény vallásos zsidó, akinek külön szombati öltözéke ne lenne. Ennek a le nem írható, csak átélhető szombati hangulatnak jegyében születtek meg a szombat szertartásai, imái, szokásai.

A péntek estét, a zsidó otthon családias ünnepét lakásunkban avatjuk szentté, templomba menés előtt. A háziasszony joga és kötelessége, hogy a két szombati gyertyát áldó szavak kíséretében meggyújtja.

Péntek este

A péntek esti templomi istentisztelet a hétköznap délutáni imával kezdődik. Ezt – a hat hétköznapnak megfelelően – hat zsoltár követi (95–99., 29.), hogy utána elhangozzék a XVI. században élt Selomo Alkabec misztikus hangulatú szombat köszöntő dala:

Lecho daudi.

Jer, fogadjuk hő barát

Szombatot, a szép arát.

A Lecho daudit követi a hat köznapi zsoltárt befejező szombati ének (Zs. 92, 93.).

A főimádság elött a Tóra szombati törvényét idézik; magának a főimádságnak szövegében a közbülső 12 könyörgés helyett, mint minden ünnepen, egyetlen áldásmondat szól a szombat jelentőségéről. Néhány himnusz elhangzása után a szombat-köszöntő, szombat-szentelő kiddus szavai fejezik be a péntek este templomi imáit.

Hazatérve folytatódik a könyörgések sora. Lakásába dallal lép be a vallásos zsidó.

„Isten hozott, Istennek angyalai.

Égi seregek, békeangyalok

A Királyok Királya küldött le a földre

Áldás reátok, áldást hozzatok!”

Étkezés elött folyik le a péntek este tán legbensőségesebb, legszebb szertartása: az apa – néhol az anya is – megáldja a gyermekeit, az ősi papi áldás szavaival:

„Áldjon meg az Ur és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel!”

A péntek esti vacsorát a bor és két fonott kalács (barchesz) fölött mondott kiddus vezeti be. A két fonott kalács az egykori szentélybeli két kalácsból álló áldozatra emlékeztet.

Magát az étkezést megszakítják és követik a szép szombati énekek (zemiroth).

A szombati imák

A szombat reggeli ima a hétköznapitól egyes zsoltárok és fohászok betoldása által különbözik. A reggeli ima második része a Nismath kezdető fohásszal végződik:minden lélek, minden teremtmény Istent magasztalja, Őt dicsőítse. A világosságért hálát mondó ima is több himnusz-szerű betoldással bővül, a főimádság szövegében is külön áldás emlékezik meg a szombatról.

A szombat reggeli istentiszteletet követő délelőtti imarend két főrészből áll: a Tóraolvasásból és a Muszafimából. A Tórafelolvasásának külsőségei, a Tórakivétel ünnepélyes szertartásai, a Tórához felhívott 7 férfi, továbbá a prófétai szakaszt felolvasó Maftir áldásmondásai ismertek. A Tóraolvasás elött elmondottban a Tan által való zsidók kiválasztottságnak, az utó áldásban a kiválasztottságból fakadó örök életben való hitünknek

tudata szólal meg. A prófétai szakaszt is külön áldás vezeti és rekeszti be. A Tóra ünnepélyes vissza tételét követi a Muszafima. A Szentírás korában a szombatot és ünnepet a hétköznaptól a kiegészítő (héberül: muszaf) áldozat különböztette meg. Ez az emlék él vallásunkban most is, amikor az év kiemelkedő napjait a reggeli ima után elhangzó Muszaf imával tüntetjük ki.

A muszafimát követi himnuszokkal fejeződik be a szombat délelőtti istentisztelet.

A délutáni (mincha) ima a hétköznapival szemben a következi heti Tóraolvasmány első szakaszának felolvasásával és a hétköznapi reggeli ima befejező részét alkotó Uvo le- Cion (és eljön Cionnak megváltója…) kezdető imával bővült.

Kedves vendégként; „menyasszony”ként üdvözli a vallásos zsidó a szombat beköszöntését és mint kedves vendégtől nehezen búcsúzik el tőle ünnepnek estéjén.

Amikor az égen már három csillag látható, megkezdődik a szombatot búcsúztató esti ima a 144. zsoltár bizakodó hangjaival. Az esti imát áldáshirdető szentírási versek csoportja követi – mintegy kedvező előjel gyanánt a következő hét köznapjainak küzdelmeire. Majd a fonott gyertya fénye mellett a borra és a díszes ezüsttartóban őrzött jó illatú szegfőszegre, végül, pedig a fényre mondott áldással búcsúzunk a szombattól, köszöntjük a köznapot. Áldjuk az Istent „aki különbséget tesz (hamavdil; innen ennek a szép szertartásnak neve: Hávdála) a szent és a profán… a szombat és a köznap között”. Uj, meg új himnuszok, vallásos énekek közepette búcsúztatjuk a hétről hétre beköszöntő, testünknek a pihenés, lelkünknek a szent munka boldogságát adó Szombatkirálynőt.

Csodálatos hogy ez a 24 óra csak úgy zeng a dicsérettől, a hála és az áldás szavaitól! Ezt nem lehet szomorúan, unottan, kötelességből végig csinálni. Aki együtt énekel a családjával, mikor haza mennek az Úr házából, az nem fog lógó orral visszamenni másnap az Istentiszteletre. Talán ez, talán a tiszta szívből, lelkesen ünneplő hívő lélek visszakapja az őt megillető helyet az Istentiszteleten, és ki lehet kapcsolni az erősítőket, le lehet venni az álarcokat....