4. A Mannás korsó

A Mannás korsó

A Tízparancsolat mellett még ott van a Mannás korsó. A mannát a pusztai vándorlás alatt adta az Úr, hogy a semmi közepén gondoskodjon az Ő gyermekeiről.

Nehem. 9,19

És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének.

Nehem. 9,20

És a te jó lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban.

Nehem. 9,21

És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának.

A végidők küzdelmeiben is szükség van Isten mannájára.

Jel. 2,17

A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.

Jézus Élete 321-22. – A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – A zsidók Mózest a manna adományozójaként tisztelték: az eszközt dicsérték, s szem elől tévesztették azt, Aki a munkát bevégezte. Atyáik zúgolódtak Mózes ellen, kételkedtek, tagadták isteni küldetését. Most az utódok ugyanebben a szellemben utasítják el azt, Aki Isten üzenetét hordozza számukra. „Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret” (Ján 6,32). A manna adományozója ott állt közöttük. Maga Krisztus vezette a zsidókat a pusztán át, és táplálta őket naponta a mennyei kenyérrel. Az az eledel a valódi mennyei kenyér előképe volt. Az igazi manna az életadó lélek, amely Isten tökéletes teljességéből árad. Jézus így szólt: „Az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak” (Ján 6,33).

Néhány hallgatója még mindig azt hitte, Jézus a mindennapi kenyérre gondol, és felkiáltott: „Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!” (Ján 6,34.) Jézus egyszerűen így felelt: „Én vagyok az életnek ama kenyere” (Ján 6,35).

A Krisztus által használt hasonlat ismerős volt a zsidók számára. Mózes a Szentlélek sugallatára ezt mondta: „Az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal [...], ami az Úrnak szájából származik” (5Móz 8:3). És Jeremiás próféta megírta: „Szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára” (Jer 15:16). Maguknak a rabbiknak volt egy mondásuk: a kenyér megevése lelki értelemben a törvény tanulmányozását és a jó cselekedetek gyakorlását jelenti. Gyakran mondogatták, hogy a Messiás eljövetelekor egész Izrael megelégíttetik. A próféták tanítását világossá tette a kenyerek csodájában rejlő mély lelki tanulság. Krisztus ezt a tanulságot akarta megvilágítani hallgatóinak a zsinagógában. Ha megértették volna az Írásokat, e szavait is megértik: „Én vagyok az életnek ama kenyere” (Ján 6,35). Csak egy nappal azelőtt ették fáradtan és éhesen a kenyeret, melyet Ő adott. Ahogyan a kenyérből fizikai erőt, frissességet nyertek, úgy kaphattak Krisztustól lelki erőt az örök életre. „Aki hozzám jő, - mondta - semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján 6,35). Azonban hozzátette: „Láttatok is engem, mégsem hisztek” (Ján 6,36).

Az utolsó időben nekünk, Isten gyermekeinek is ugyanezen a tapasztalaton kell átmennünk. Hiszen eljön az az idő, amikor nem adhatunk és nem vehetünk.

Jel. 13,15

És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,

Nagy Küzdelem 399-401.old. – Akiken vala a fenevad bélyege. – Katolikus írók egyházuk tekintélyének jeleként azt a rendelkezést idézik, amellyel az egyház ’a szombatot vasárnapra változtatta. Ezt a rendelkezést a protestánsok is elfogadták..., mert a vasárnapmegtartásával elismerik, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket elrendelni, és büntetés terhe mellett érvényesíteni. ’Mi tehát a szombat megváltoztatása, ha nem a római egyház tekintélyének a jele vagy bélyege – ’a fenevad bélyege’?

A római egyház nem mondott le főhatalmi igényéről. Amikor a világ és a protestáns egyházak elfogadják az általa elrendelt szombatot, és a bibliai szombatot elvetik, tulajdonképpen helyt adnak ennek a jogtalan követelésnek. Ha a protestánsok a hagyomány és az egyházatyák tekintélyével meg is indokolják ezt a változtatást, pontosan azt az elvet veszik semmibe, amely Rómától elkülöníti őket, azaz hogy ’a Biblia, és csakis a Biblia, a protestánsok vallása’. A pápai egyház látja, hogy a protestánsok becsapják magukat, és szándékosan bezárják szemüket a tények előtt. Örül, amikor a vasárnap elrendelésére tett intézkedéseit tetszéssel fogadják, mert ebből látja, hogy a vasárnappal végül az egész protestáns világot Róma zászlaja alá fogja vonni.

Róma azt hangoztatja, hogy a ’protestánsok a vasárnap megtartásával akaratlanul is meghódolnak a (katolikus) egyház tekintélye előtt’. Amikor a protestáns egyházak erőltetik a vasárnap megtartását, tulajdonképpen a pápaság - a fenevad - imádását erőltetik. Akik tudják, mit kíván Isten a negyedik parancsolatban, és mégis úgy döntenek, hogy az igazi szombat helyett a hamis szombatot ünneplik, azok e döntésükkel annak a hatalomnak hódolnak, amely e rendelkezés egyedüli megparancsolója. De maguk az egyházak formálják meg a fenevad képét azzal, hogy világi hatalom által kényszerítenek ki egy vallási kötelességet. Amikor tehát az Egyesült Államokban kötelező lesz a vasárnap megtartása, tulajdonképpen a fenevadnak és képének az imádása lesz kötelező.

Voltak azonban a letűnt nemzedékek idején olyan vasárnapünneplő keresztények, akik azt hitték, hogy a bibliai szombatot tartják; és ma is vannak minden egyházban igaz keresztények - beleértve a római katolikus egyházat is -, akik őszintén hiszik, hogy a vasárnap Isten szombatja. Isten elfogadja becsületességüket és szándékuk őszinteségét. De eljön azaz idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: ’a fenevad bélyegét’. Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, azt felveszi ’a fenevad bélyegét’.

Jel. 13,16

Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;

Biblia Kommentár 4. 1171-2. old.– Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Az Úr világosan kijelölte az Isten városába vezető utat, a nagy hitehagyó azonban megváltóztatta a jelzőtáblákat, hamisakat állított helyükre. Ezt mondja: „Istennel ellenkező céllal akarok ügyködni. Hatalmat adok küldötteimnek, a bűn emberének, hogy ledöntse Isten emlékművét, a hetediknapi szombatot. Így bizonyítom be a világnak, hogy az Isten által megszentelt és megáldott nap meg lett váltóztatva. A szombatnap ezen túl nem él az emberek emlékezetében. Eltörlöm emlékezetét. Olyan napot állítok helyébe, mely nem viseli magány a menny hitelesítését. Olyan napot, amely nem lehet jel Isten és népe között. Rávezetem az embereket, akik elfogadták ezt a napot, hogy azt a szentnek tekintést ruházzák erre a napra, melyet Isten a hetedik napra ruházott. Helyettesemen át fogon felmagasztalni magamat. Az első napot fogják tisztelni, s a protestáns világ valódinak fogadja el a hamis nyugalomnapot. Az Isten által rendelt szombat meg nem tartásával, megvetéssel illetik Isten törvényét. A szavakat: „Jel közöttem és közötted, nemzedékről nemzedékre” az én nyugalomnapom céljaira fogom felhasználni. Így enyém lesz a világ. Én leszek a föld uralkodója, a világ fejedelme. Úgy fogok uralkodni a hatalma alatt állók gondolkodásán, hogy Isten szombatja megvetés tárgya lesz. Jel? A hetedik nap megtartását a földi hatalmasságok iránti hűtlenség, árulás jelévé teszem. Emberi törvényeket fognak hozni, szigorú törvényeket, hogy a férfiak és nők nem merik majd megtartani a hetediknapi szombatot. Attól rettegve, hogy nem lesz élelmük és ruházatuk, csatlakozni fognak a világhoz Isten törvénye megrontásában, s a világ teljesen az én ellenőrzésem alatt fog állni”.

A bűn embere hamis nyugalomnapot iktatott be, s az állítólag keresztény világ elfogadta a pápaságnak ezt a „gyermekét”, megtagadva az Isten iránti engedelmességet. Az ősellenfél így Isten menedékvárosától ellentétes irányba vezeti az embereket, s a sokaság, mely követi őt, azt bizonyítja, hogy Ádám és Éva nem az egyedüli, aki elfogadja a körmönfont ellenfél szavát.

A minden jó ellensége megfordította az útjelző táblát, úgyhogy az ellenség ösvényére mutat, mint a boldogság ösvényére. Megsértette az Urat, mivel nem hajlandó engedelmeskedni az így szól az Úrnak. „Véli, hogy megváltóztatja az időket és a törvényt” (RH 1900. ápr. 17).

Biblia Kommentár 7 979.old. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – (Jel 14,9-10) Mindenki érdeke megérteni, mi a fenevad bélyege, s hogy miként menekülhetnek meg Isten félelmetes fenyegetése elöl. Az emberek miért nem törekszenek megtudni, miből áll a fenevad és képmásának jegye? Isten jegyének ellenkezője az. (2Mózes 31,12-17)

A szombatkérdés lesz a nagy összecsapás vitapontja, melyben az egész világ részt vesz. (13,4-8.10). Az egész fejezet annak kinyilatkoztatása, hogy mi következik be bizonyosan (13,11.15-17). (1897, 88. kézirat).

Biblia Kommentár 7 949.old. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Az egész társadalom két csoportra rendeződik, az engedelmesekre és az engedetlenekre. Melyikbe találnak bennünket?

Akik megtartják Isten parancsolatait és nem csak kenyérrel élnek, hanem minden Igével, ami az Isten szájából származik, azok alkotják az élő Isten egyházát. Akik az Antikrisztus követését választják, azok a fő hitehagyó alattvalói. A Sátán lobogója alá felsorakozva megszegik Istent törvényét, s másokat is erre vezetnek. Úgy törekszenek formálni a nemzetek törvényeit, hogy az emberek Isten országa törvényeinek lábbal taposásával bizonyítsák földi kormányok iránti hűségüket.

A Sátán jelentéktelen kérdésekkel köti le a figyelmet, hogy az emberek ne lássák tisztán a roppant fontosságú ügyeket. Az ellenség a világ csapdába ejtését tervezi.

Az úgynevezett keresztény világ fontos és sorsdöntő események színtere lesz. Nagyhatalmú emberek hoznak majd a pápaság mintájára lelkiismeretet ellenőrző törvényeket. Babilon meg fog itatni minden nemzetet paráznaságának haragborával. Minden nemzet részt fog venni ebben… (Jel 18,3-7). (1891, 24. kézirat).

Jel. 13,17

És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.

Jézus Élete 92-3. old.– Senki se vehessen, se el ne adhasson semmit. – „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik” (Mát 4,4). Krisztus követője gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja egyszerre Istent is szolgálni, és evilági foglalatosságait is folytatni. Talán úgy tűnik, hogy az Isten egyszerű követelményei iránti engedelmesség egy időben lehetetlenné teszi a megélhetés biztosítását. Sátán megpróbálja elhitetni, hogy fel kell áldozni az embernek meggyőződését. Azonban világunkban az egyetlen dolog, amelyben bízhatunk: Isten szava. „Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). Földi életünkben sem válik javunkra, ha eltávolodunk mennyei Atyánk akaratától. Ha megismerjük szavának hatalmát, akkor nem fogjuk követni Sátán sugallatait, hogy élelmet szerezzünk, vagy életünket megmentsük. Csak ezt fogjuk kérdezni: Mit kíván Isten? Mit ígér? Ennek tudatában engedelmeskedünk akaratának és bízunk ígéreteiben.

A Sátánnal való küzdelem végső nagy összecsapásában azok, akik hűségesek Istenhez, minden földi ellátást nélkülözni fognak. Mivel nem hajlandók Isten törvényét áthágni, hogy engedelmeskedjenek a földi hatalmaknak, nem vehetnek, és nem adhatnak. Végül halálra ítélik őket (lásd: Jel 13:11-17!). Ám az ígéret így szól az engedelmeseknek: „Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa 33:16). Ez az ígéret teljesedik Isten gyermekeinek életében.

Amikor a földön éhség pusztít, ők eledelt fognak kapni. „Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban” (Zsolt 37:19). Habakuk próféta a nyomorúságos időkre tekintett. Szavai kifejezik az egyház hitét: „Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab 3:17 18).

Bizonyságtételek 5. 81.old. – Senki se vehessen, se el ne adhasson semmit. – Nincs messze az az idő, amikor minden emberre rátör a vizsgáztatás. Ránk akarják majd erőszakolni a fenevad bélyegét. Akik lépés-lépés után beadják derekukat a világ követeléseinek, s a világi szokásokhoz szabják magukat, azoknak könnyebb lesz behódolni a földi hatalmaknak, minthogy kitegyék magukat a gúnynak, a sértegetésnek, a börtönnel és a halállal való fenyegetésnek. Dúl a küzdelem Isten és az emberek parancsolatai között. Ekkor különítik el majd a gyülekezetben az aranyat a salaktól. Világosan meglehet majd különböztetni a valódi istenfélelmet a látszattól és a hamisítványtól. Sok ragyogásáért nagyra tartott csillag fog kimúlni a sötétben. Polyva felhőket hord el a szél még onnan is, ahol mi csak tiszta búzát látunk. Mindazok, akik ugyan magukra öltik a szenthely díszeit, de nem öltöznek Krisztus igazságos tetteibe, szégyenteljes mezítelenségükben látszanak majd meg.

Bizonyságtételek 5 152.old. – Senki se vehessen, se el ne adhasson semmit. – Most kell megfontolni Üdvözítőnk rendelkezését: „Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.” Most jött el annak ideje, hogy testvéreink csökkentsék ingatlanjaikat, ahelyett, hogy terjeszkednének. Rövidesen jobb mennyei országba költözünk. Ne legyünk hát e föld lakói, hanem szabjuk poggyászunkat olyan kicsire, amennyire csak lehet.

Közeledik az idő, amikor semmilyen áron sem tudnunk eladni. Rövidesen rendelet jelenik meg, hogy akin nem éktelenkedik a fenevad bélyege, az se el nem adhat, se meg nem vehet semmit. Nemrégen csaknem így is történt Kaliforniában; ez az eset azonban csak fenyegetett a négy szél fúvásával. Most a négy angyal még visszatartja a szeleket. Még nem állunk készen. Előbb kötelesség vár ránk s akkor szólítják fel az angyalokat, hogy eresszék el a szeleket, had fújjanak a földre. Ez lesz a döntő nap Isten gyermekei számára – a szorongatás ideje, amilyen még nem volt, mióta nemzet és a földön. Most nyílik lehetőségünk a munkára.

Jézus Krisztus nyíltan beszél ezekről az időkről.

Luk. 21,9

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.

Luk. 21,10

Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;

Luk. 21,11

És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.

Luk. 21,12

De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.

Luk. 21,13

De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.

,

Luk. 21,26

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.

Mát. 24,6

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

Mát. 24,7

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

Mát. 24,8

Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

Mát. 24,9

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.

Mát. 24,21

Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

Mát. 24,22

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

A világ szenvedni fog az utolsó napokban. Csak Jézus követői, akik megtapasztalják az Úr gondviselését, ugyanúgy, mint Izrael a sivatagi vándorlás alatt, fogják kibírni ezeket a keserves időket. Mindenki más szenvedni fog a csapások miatt.

Jel. 18,8

Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.

TM 62. – Ennek okáért egy nap jönnek őreá az ő csapásai. – Bukott angyalok szövetséget kötnek gonosz emberekkel. Korunkban az Antikrisztus mint az igaz Krisztus jelenik meg, akkor teljesen érvénytelenné teszik Isten törvényét e föld nemzetei között. Isten törvénye elleni lázadás teljesen beérik. Ám mind e lázadás tényleges vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyét ölti fel. Embereket megtéveszt, akik Isten helyett őt magasztalják, sőt istenítik. Ám a Mindenható közbelép, s elhangzik az ítélet a Sátánt magasztaló hitehagyó egyházak felett. „Ennek okáért egy nap jönnek rá az ő csapásai, a halál, a gyász, és az éhség, és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt”.

Jel. 18,9

És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,

NK 581. – Jajgatnak őrajta a föld királyai. – A gonoszok szíve tele van bánattal. De nem azt sajnálják, hogy elfeledkeztek Istenről és embertársaikról, hanem azt, hogy Isten győzött. Bűneik következményeit siratják, de gonoszságukat nem bánják meg. Minden követ megmozgatnának a győzelemért.

Jel. 18,10

Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!

Jel. 18,11

A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;

Nagy Küzdelem 580-581.old. – A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt. – Amikor Isten véget vet népe fogságának, rettenetes lesz azok ébredése, akik az élet nagy harcában mindent elvesztettek. A kegyelemidő alatt Sátán csalásaitól elvakultan megindokolták vétkeiket. A gazdagok kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten törvényének áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni. De most elvesztik mindazt, ami által naggyá lettek; kifosztottak és védtelenek lesznek. Rémülten nézik bálványaik pusztulását, amelyek drágábbak voltak nekik, mint Alkotójuk. Földi gazdagságért és örömökért eladták lelküket, és nem az Isten mércéje szerinti gazdagságra törekedtek. Ezért fulladt kudarcba az életük. Örömeik keserűségre változnak, kincseik elértéktelenedtek. Egy élet szerzeményei egy pillanat alatt válnak semmivé. A gazdagok siratják palotáik pusztulását, aranyuk és ezüstjük elvesztését. De panaszszavuk elhal, mert félnek, hogy bálványaikkal együtt ők is elpusztulnak.