Embedded Files
2011 decemberében egy Úrvacsorai Istentiszteleten történt a gyökeres változás az életemben.1992 őszétől járok adventista közösségbe, és számtalan Úrvacsorán rész vettem. Első alkalmakon mint szemlélő, majd később mint szerves tagja a közösségnek.
De most , egy év munkanélküliség után, keserűséggel, kudarcokkal, kérdőjelekkel a szívemben, felmerült bennem a kérdés. Valóban tiszta lappal kezdem ezt a negyed évet? Jézus vére valóban lemosta a bűneimet? Valóban megtisztultam az "út porától, amit lemostam a lábamról"? Valóban áldásokat kapok, amikor a lelkész elmondja az Ároni áldást?
Vagy a szombat még elmegy, vasárnap igazából nem történik semmi, és hétfőn minden kezdődik előröl, mintha az Úrvacsorán semmit sem csináltunk volna!!!!
És egyik pillanatról a másikra békesség költözött a szívembe, és mikor elhangzott az Ároni áldás, tudtam, hogy megáldott az Isten, mától kezdve minden más, mert megértettem, hogy az áldásokat folyamatosan kínálja az Úr, csak mi nem vesszük magunkhoz!
Tudtam, hogy Szeret az Isten.
Tudtam, hogy megbocsájtotta a bűneimet.
Tudtam, hogy mától kezdve tiszta lappal indulok.
Tudtam, hogy az áldásainak a kimeríthetetlen tárházát tartogatja számomra.
Másnap, vasárnap a bolhapiacon voltam, könyveket árultam a Jó Isten dolgairól. Egy olyan hölgy került mellém, akivel négy órán keresztül beszélgettem Jézusról, a Bibliáról, és a végén könnyes szemekkel nézett rám. Lehet, hogy eddig becsapták, lehet hogy hamis tanítást követett? Lehet , hogy nem is Istentől voltak azok a titokzatos belső hangok?
A következő héten sikerült munkát találnom. 150 emberből vettek fel egyet, és másnak még protekcióval sem sikerűlt bejutni, én meg bekerültem, pedig emberileg lehetetlen volt, mindez december közepén, amikor az is csoda, hogy munkaerőt keresnek.
Két héttel később munka közben megütöttem a lábamat, és csonthártya gyulladásom lett. Táppénzre nem akartam menni, hiszen most találtam munkát, és próbaidős vagyok. Otthon kezelgettük, de nem javult semmit. A feleségem javasolta, hogy kenjük meg olajjal, és imádkozzunk a gyógyulásért.
Jak. 5,14
Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
Jak. 5,15
És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Jak. 5,16
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
Azon az éjszakán nehezen aludtam el, cikáztak az agyamban a gondolatok, és öröm volt a szívemben. Néha olyan érzésem volt, mintha elektromosság futna végig a lábamon. Másnap hajnalban, mikor felkeltünk, hogy menjünk dolgozni, megnéztem a lábamat, és teljesen megszűnt a gyulladás! Csak egy pici, ujj hegynyi pont volt, amit hogyha megérintettem, éreztem a fájdalmat, de csak emlékeztető volt, semmi több.
Aznap munka után vidáman trappoltam a ki a város szélén található nagy áruházba. Csikorogtak a fogaskerekek a buksimban. Meggyógyultam egy éjszaka. Az Úr felsegített. Ezek szerint meg is bocsátotta a bűneimet?
Jak. 5,15
És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
És megértettem, hogy IGEN!
Kutattam a Bibliámban, kerestem a gyógyítással kapcsolatos történeteket. Olyan volt, hogy Jézus megbocsájtotta a bűnt, és nem volt gyógyulás, de olyant nem találtam, hogy azonnali gyógyulás volt, és nem lettek megbocsájtva az addig elkövetett bűnök!
Tudom, hogy sokan megköveznének, mert ezt mondom, és le is merem írni. Isten megbocsájtotta a bűneimet,és oda merek állni Isten ítélőszéke elé, mert Jézus vére lemosta a bűneimet. Nem a saját érdemeimre hivatkozva, hanem mert Jézus Krisztus Szent vére és az ő kegyelme által újjá születtem, újjá születtek az indulataim, megváltozott a világhoz, a bűnhöz való viszonyom, és békességem van az Istenben!
Az elmúlt 20 év küzdelmei, amik végig kísérték az életemet, egyszerűen megszűntek. És az akkor megértett, hittel fogadott áldás gyümölcse ez a weboldal is. Hiszem, hogy ez az ébredés, újjá születés a jövőnk, az egyház egyetlen helyes alternatívája a túlélés, a megszentelődés útján. Mindenkinek magának kell megtapasztalni a hitet, megérteni az áldások lényegét, hogy Isten adná, csak mi nem fogadjuk el Tőle.
Mindenkinek személyesen kell végig taposnia a saját zarándok útját, a saját megaláztatásainak és kesergéseinek ösvényét. És mindenkinek el kell jutni odáig, hogy nincs más, csak az Isten segíthet kimászni ebből a depressziós, önsajnáltató, Istenben kételkedő, vak és süket lelki állapotból.
Van egy kedves történet, számomra nagyon sokat jelent.
"A kisbárány beleesik a szakadékba. A Pásztor ( így nagybetűvel ) azonnal észreveszi, és odamegy, hogy felmérje a helyzetet. A szerencsétlen jószág kétségbeesetten próbál kimászni, béget, kapálódzik, de csak mind jobban betemeti magát. A laza kövek mindig visszaomlanak, és csak reménytelenebbnek tűnik a helyzete. Már kezd kimerülni, tele van horzsolással, de nem bír kijutni! A Pásztor, az a Jó Pásztor pedig csak néz, türelmesen vár, de gyakorlatilag „ nem csinál semmit” ! Nem lusta, nem közömbös, nem smucik....csak tudja, hogy jelenleg nem tehet semmit. Tudja, hogy a kis birkuci a saját erejéből nem képes kijutni. Kell az Ő segítsége. Mindig van nála kötél, bot vagy valami hasonló eszköz erre az esetre. De hadd kérdezzem meg tőled, civilizált, reklámokkal pumpált 21-ik századi barátom, hogy veszed rá a barit az együttműködésre? Sehogy. Ezért a Pásztorunk vár, amíg ki nem fullad az a birka, amíg abba nem hagyja a kapálódzást, amíg el nem csendesedik és le nem rakja az ülepét a szakadék aljára. Előbb-utóbb elcsendesedik a birkuci. ÉS MOST FIGYELJ ! Birkapajtás bámul a semmibe, magába és a gödörbe roskadva, reménytelenül, búcsút mondva kóró és bogáncs vacsoráknak, melyek a Kánaánt jelentették számára a Kánaán földjén....És mit lát!!!!!!!!!!!!!!! Egy kötél végét, vagy egy kampót a nózija előtt! Nem béget, nem kapálódzik, nem kiabál kétségbe esve, hanem ráharap a kötélre, és hagyja, hogy a föntről jövő segítség kihúzza őt a veremből. És ez így van a valóságban is , nem mese, nem ámítás!"
Engedd, hogy a Jó Pásztor lehajoljon hozzád, és kiemeljen. Lehetséges, csak át kell adnod az irányítást, csak hinned kell az Ő gondviselésében, az Ő Szeretetében, az Ő Áldásaiban, amiket számodra is tartogat!
A idézett történet, és a teljes oldalt itt olvashatod.
Page updated
Google Sites
Report abuse