Egyedül Jézustól tanulni

Mindig is fekete bárány voltam. Mertem gondolkodni, mertem kérdezni. Mertem kételkedni a "tekintélyes" és "tiszteletre méltó" emberek szavában. Mikor E.G. White írásait olvasom, akkor is kritikus szemmel követem az eseményeket. Nem kételkedem E.G. White prófétai elhívásában. De alaptermészetet, hogy mindent megvizsgálok, mindent leellenőrzök. Szeretem tanulmányozni White testvérnő írásait, így bukkantam rá az alábbi idézetre.

E.G.White. Bizonyságtételek prédikátoroknak/ Területi képviselők.

"SZABADULJATOK VILÁGIAS BEFOLYÁSOKTÓL

Akik isteni természet részesei, mentesüljenek minden világi befolyástól, üres ünnepektől, üljetek le Krisztus lábaihoz, ápolják az élő kapcsolatot Megváltójukkal. Szabaduljatok gondjaitoktól. Midőn az aggódó tanítványok a tengerparton az éhes tömeget szemlélték, képzeletük a lehetetlent látta csupán, ezért megkérdezték: "Elmenjünk a falvakba, hogy vásároljunk, hogy enni adjunk nekik?" Ehhez hasonlóan a különböző konferenciákon többen kérdezik: "Küldjünk-e Battle Creekbe, hogy valaki le jöjjön és nálunk konferenciát tartson, hogy megújítson, tápláljon?" Mit mondott Krisztus? Nem! Megparancsolta, hogy a tömeg ötvenes és százas csoportokban üljön a fűre. Jézus kezébe vette az öt cipót és a két halat, majd feltekintett Atyjához, áldását kérte a szűkös készletre. Majd tanítványainak kezébe adta, hogy kiosszák. A szűkös élelem megszaporodott Krisztus kezében, s állandóan friss mennyiséggel látta el szolgáit, hogy kiosszák az éhes tömegnek, mindaddig, amíg mindannyian jóllaktak, majd pedig mondotta: "Szedjétek össze a maradékokat, hogy semmi el ne vesszen. Összeszedtek pedig tizenkét kosárral." {TM 344.2}

Tanulság ez mindannyiunknak lelki vonatkozásban Mennyi gondtól mentesülnénk, mi emberek, ha Istenben bíznánk. Az élet kenyerét kell osztanunk ínséges lelkeknek. Ez gyakran milyen nagy gondot okoz. Hosszú tanácskozások folynak, hogy terveket készítsenek, új módszereket találjanak. Állandóan arra törekszenek, hogy szórakoztassák az embereket, hogy gyülekezetbe, a szombatiskolába vonzzák őket. A tanítványokhoz hasonlóan a munkások is felteszik a kérdést: "Elmenjünk a falvakba, hogy vásároljunk?" Mi tehát az elvégzendő feladat? Jöjjetek Jézushoz. Alázatos hit és ima sokkal többet tenne, mint a hosszas tanácskozás. Figyeljetek az Üdvözítő felhívására. Vegyétek fel az Ő igáját. Hordozzátok terhét. Fogadjátok el áldásait. Ő mondotta: "Az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű." {TM 345.1}

A félelmes nehézségeknek ez az előérzete felesleges. Együk és igyuk az életnek igéjét, azaz átvitt értelemben Krisztus testét és vérét. Akik az igazságot ismerik, fogadják el saját pásztoruktól, imádkozzanak, gyakorolják. Majd akkor a lelkek növekszenek hitben és ismeretben. Elfogadják és meg is emésztik az életnek kenyerét. "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." Hassa át az igazság a szívet és az elmét. Sokkal több ima, de kevesebb hosszú prédikáció egészségére válna a testnek és a léleknek. {TM 345.2}

Pénzt költöttek arra, hogy férfiakat Jeruzsálembe küldjenek, azért, hogy lássák Jézus tanításainak és utazásainak színhelyét, pedig a drága Üdvözítő itt van közelünkben, jelen van közöttünk. Jeruzsálem pedig itt lehet házainkban és gyülekezeteinkben. Felismerhetjük friss lábnyomait, ehetjük szavait, örökölhetjük az örök életet. Több tanulmányozás, több komoly elmélyedésre és Krisztussal való közösségre van szükségünk. Figyeljünk a csendes halk szóra, nyugodjunk meg hitben Krisztus szeretetében. Sokkal életerősebb tapasztalatra van szükségünk, erőteljesebb keresztényekké kell válnunk. {TM 345.3}

Szentbeszédek és prédikációk bősége árad felénk, ám jó, ha megtanuljuk az Igét. Ezt a fogyatékosságot nem pótolhatja a kívülről jövő összes segítség sem. A bel misszió munkát bel misszionáriusok végezzék. Istennek nem tetszik, ha önzően annyi előnyben részesítünk lelkeket, akik az igazságot már ismerik, s alkalmuk volt sokkal jobban megismerni az Igazságot, mint ahogyan megvalósították. Ezrek és ezrek tudatlanságban élnek és pusztulnak el Krisztus nélkül. Ám pénzt, időt és munkát szentelünk olyan rétegnek, amely mindig tanul, de az igazságnak gyakorlati ismeretére soha el nem jut, mert nem is akarja kiélni az igazságot. {TM 346.1}

Akik a legtöbbet táplálkoznak Krisztusból, készek a szolgálatra. Olvasd, tanulmányozd igéjét, szívjad magadba a Szentlélek sugallatát, fogadd magadba keg yelmét, de nem azért, hogy halmozzad, hanem, hogy másoknak juttass. Annak érdekében, hogy másokat taníthassanak, a tanítóknak először Krisztustól kell tanulniuk. Minden gyülekezetben vannak Márták. Rendkívül buzgók, tevékenyek és sok jót tesznek, ám Mária jellemére is szükségünk van. A legbuzgóbb munkásoknak is Jézus lábainál kell tanulniuk. {TM 346.2}

https://white-konyvtar.hu/fejezet/BTP/unknown/1923/123.1775/

Szerintem nagyon tömény és sokkoló. Most vegyük át még egyszer de részletesen.

"Küldjünk-e Battle Creekbe, hogy valaki le jöjjön és nálunk konferenciát tartson, hogy megújítson, tápláljon?" Mit mondott Krisztus? Nem!"

Szinte kötelező évente több alkalommal HITMÉLYÍTŐ alkalmakat szervezni, ahol az ország minden pontjából összejönnek a hívők.

Ugyanazok a kiöregedett lelkészek tartják az előadásokat, sőt van olyan lelkész, akitől az elmúlt 10 évben szinte mindig csak ugyanazt a prédikációt hallom. Ha komolyan veszem E.G.White tanítását, akkor nem helyes egy olyan hierarchiát felépíteni, ahol a vezetők tudják az "IGAZSÁGOT", a területi vezetők, lelkészek pedig tovább viszik a tanítást a tagság felé. Az elmúlt évtizedek személyes tapasztalatai is azt mutatják számomra, hogy mindig van egy "kötelező" vélemény a világ politikai, gazdasági , migrációs vagy szociális problémáira, amit képviselni ajánlatos. Ha valaki máshogy gondolja, nem kívánatos, ha netán szembe is száll vele, ellehetetlenítik. A gyülekezeti tagság elveszti az önálló gondolkodás képességét, ha mindig fentről mondják meg, hogy mi a "helyes".

Ha problémák vannak, automatikusan a vezetőktől várják a megoldást!

Ezért idegen a mai világban az, hogy az Istentől kapom az információt. Ezért nem beszélnek pl. a Zsidókhoz írt levél 8. fejezet 10-11. verseiről.

Zsidókhoz írt levél 8. fejezet

10

Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.

11

És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.

A következő gond a programok népszerűvé, vonzóvá tétele.

"Tanulság ez mindannyiunknak lelki vonatkozásban Mennyi gondtól mentesülnénk, mi emberek, ha Istenben bíznánk. Az élet kenyerét kell osztanunk ínséges lelkeknek. Ez gyakran milyen nagy gondot okoz. Hosszú tanácskozások folynak, hogy terveket készítsenek, új módszereket találjanak. Állandóan arra törekszenek, hogy szórakoztassák az embereket, hogy gyülekezetbe, a szombatiskolába vonzzák őket."

Azt hisszük, hogy kell valaki (aki természetesen teológiát tanult), aki elmagyarázza az embereknek a kereszténység lényegét, a hitelveket. Kell egy felső vezetés, akik a hitmélyítő alkalmakon megfogalmazza helyettünk a hitünket. Kell valaki, aki meghallgatja a lelki problémákat. Eszünkbe sem jut, hogy ez a mi feladatunk lenne! Belénk nevelik azt, hogy csak a szépen megfogalmazott hitelvek hatnak a lélekre, és elfelejtjük azt, hogy a mi személyes tapasztalatunk, amit a saját szavainkkal megfogalmazunk, az fog élő bizonyságot tenni az Isten szeretetéről.

Kétségbe esve próbálják követni a világot, úgy módszerekkel, látványos technológiával, a legújabb divatnak megfelelő stílussal akarják hirdetni Isten igazságát, holott a Szent dolgok örök érvényűek.

Tanítottam szombat-iskolai csoportot, és tudom, hogy akkor vonzó egy csoport, ha a tagok nem csak meghallgatják a tanítót, hanem a saját gondjaikkal, problémáikkal, tapasztalataikkal részesei lehetnek a közösségnek. A világ hiányban szenved. Hiányzik az élő kapcsolat, hiányzik az együtt dobbanó szív. Hiányzik a szem, ami könnyes, ha elmesélem a fájdalmaimat. Ezt helyettesíti a facebook 3000 "barátja", akik csak illúziók , lájkolnak szinte mindenre. Hadd higgyem azt, hogy együtt éreznek velem és veled. Ezt helyettesítik a brazil szappanoperák, ahol mindenki bőg és őrjöng, hogy nekünk is legyen kivel együtt bőgni.

A sarki kenyérboltot nem nagyon kell reklámozni, nincs szükség a legprofibb marketing eszközök és pszichológiai trükkök bevetésére, hogy kenyeret vegyenek az emberek. A mindennapi kenyérre szükség van. Mivel szociális alapítványt vezetek, tapasztalatból tudom, hogy a mindennapi kenyérnél is sokkal fontosabb dolgok vannak az emberek számára. A Lelki kenyér. A lelki problémák, fájdalmak elviselhetetlenek, ezért inkább alkoholt vesznek és nem kenyeret, hogy legalább egy rövid időre csillapítsák a lelki fájdalmat. Ha Jézus Krisztus nem csak egyháztörténelem lenne, nem csak betanult teológia lenne, hanem élő , személyes tapasztalat, úgy kellene elküldeni az embereket, mert már nincs több hely a gyülekezetben, nincs több hely az előadáson, a szombat-iskolai csoportban.

"Figyeljetek az Üdvözítő felhívására. Vegyétek fel az Ő igáját. Hordozzátok terhét. Fogadjátok el áldásait. Ő mondotta: "Az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű."

A teher hordozás nem része a XXI. századi teológiának. Amikor elkezdtem az ételosztást, sokat meséltem az embereknek a szolgálatról. Segítő társakat kerestem. Nem azért, mert nem bírtam, hanem mert szerettem volna, hogy minél több keresztény megtapasztalja a szolgálat örömét. Volt olyan keresztény, aki meghallgatott, és levonta a következtetést. Keresni kell valakit, aki segít az ételosztásban. Az eszébe sem jutott, hogy esetleg ő lenne az a valaki. Volt olyan keresztény, aki megkeresett egy másik gyülekezet, hogy jöjjenek, mert segítségre van szükségem! Felhívott az a lelkész, megkérdezte, hogy mit kell segíteni. Felvázoltam a feladatot. Este 9-kor átvesszük a pékségekből az élelmiszert, telephelyre szállítjuk, csomagoljuk, ha kell, hűtőbe rakjuk. Másnap ételosztás, ruha osztás, beszélgetés a hajléktalannal, a szerencsétlennel. Senki nem jött...Pedig összefügg a teher hordozás és az áldás fogadása.

"Akik az igazságot ismerik, fogadják el saját pásztoruktól, imádkozzanak, gyakorolják. Majd akkor a lelkek növekszenek hitben és ismeretben. Elfogadják és meg is emésztik az életnek kenyerét. "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." Hassa át az igazság a szívet és az elmét. Sokkal több ima, de kevesebb hosszú prédikáció egészségére válna a testnek és a léleknek. {TM 345.2} "

Gyakran tapasztaltam előítélete a lelkésszel szemben. Amikor a nem népszerű előadó van a szószéken, kevesebben vannak Istentiszteleten. Holott az az ember is mondhat olyat, ami a Szent Lélek mondata, ami megérinti a szívedet, válasz a problémáidra.

Nagyon fontos a gyakorlat. Ha jelentkezem egy tanfolyamra, a tanfolyam közben az oktató ellenőrzi a hallgatók szintjét, és az alapján haladnak a tananyaggal, ahogy a tanuló elsajátította az adott feladatot, tananyagot. Néhány hónapos kresz - tanfolyam után a sikeres vizsga a jutalom. 3-5 év iskola után a szakmunkás bizonyítvány vagy a diploma a jutalom. 20-30 év gyülekezetbe járás után az odaszentelt , Krisztust képviselő élet lenne a jutalom. De soha, sehol nem hallottam , hogy bárkit is számon kértek volna a gyakorlati kereszténységről. Egyedül a Jehova Tanúi vállalnak órában mérhető kötelezettséget a misszióra, a közös hitelv tanulmányozásra. A modern kereszténység fakultatív szabadidő tevékenység. Holott a Bibliában azt tanultam, hogy vagy a Sátán szolgái vagyunk, vagy Jézus Krisztus szolgái. Az eredeti Biblia értelmezés szó szerint rabszolgát jelent! Tehát Jézus Krisztus meghalt helyettem, megszabadított a bűn rabszolgaságából, szabad lettem a bűntől, de így Jézus Krisztus rabszolgája lettem, az Ő tulajdona vagyok!

Rómaiakhoz írt levél 6. fejezet

6

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

7

Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.

16

Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

17

De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok.

18

Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

19

Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

20

Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.

21

Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.

22

Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

"Pénzt költöttek arra, hogy férfiakat Jeruzsálembe küldjenek, azért, hogy lássák Jézus tanításainak és utazásainak színhelyét, pedig a drága Üdvözítő itt van közelünkben, jelen van közöttünk. Jeruzsálem pedig itt lehet házainkban és gyülekezeteinkben. Felismerhetjük friss lábnyomait, ehetjük szavait, örökölhetjük az örök életet. Több tanulmányozás, több komoly elmélyedésre és Krisztussal való közösségre van szükségünk. Figyeljünk a csendes halk szóra, nyugodjunk meg hitben Krisztus szeretetében. Sokkal életerősebb tapasztalatra van szükségünk, erőteljesebb keresztényekké kell válnunk. {TM 345.3} "

Szinte kötelező egy teológiát tanult embernek elmenni Jeruzsálembe. Volt olyan eset, hogy az egész lelkész kar kirándult Izraelben. Több millió Ft-ot költöttek "szakmai tanulmányozásra", majd vetítettek , beszámoltak, meséltek....Az biztos, hogy sok embert szintén arra késztetnek, hogy arra spóroljon, hogy ő is elmehessen. Holott azok a hatalmas összegek jobb helyen lettek volna a misszióban.

Egyszer, egy beszélgetés alatt azt mondtam, hogy Jézus beköltözhet a szívünkbe, erre az egyik tekintélyes hittestvér azt válaszolta, hogy ne elméletet mondjak, hanem gyakorlatot. Mondtam, hogy ez gyakorlat...nagyon furcsán nézett rám. Jézus Krisztus közelsége, ölelése, vigasztalása, bölcsessége...ez mind , mind csak elmélet. Mert nem is tudják elhinni, ezért nem tudják megtapasztalni sem.

Szentbeszédek és prédikációk bősége árad felénk, ám jó, ha megtanuljuk az Igét. Ezt a fogyatékosságot nem pótolhatja a kívülről jövő összes segítség sem. A bel misszió munkát bel misszionáriusok végezzék. Istennek nem tetszik, ha önzően annyi előnyben részesítünk lelkeket, akik az igazságot már ismerik, s alkalmuk volt sokkal jobban megismerni az Igazságot, mint ahogyan megvalósították.

E.G.White sokat ír arról, hogy a gyülekezet feladata a misszió. Elmenni távoli helyekre, vinni az üzenetet. A lelkész nem a gyülekezetnek prédikál, hanem azokon a helyeken, ahol még nincs gyülekezet. A gyülekezet a lelkész nélkül is életképes. Az imáival, az adományaival, a megtért emberek felkarolásával támogatja a lelkész munkáját. Ez helyett a lelkész túl van terhelve az adminisztrációval, nincs energiája az új területeken dolgozni, és folyamatosan a gyülekezetet tanítja. Azt a gyülekezetet, aki nem viszi tovább az üzenetet, mert elhitették vele, hogy ezt csak az "okosok" tudják, akik odafönt vannak a vezetőségben.

Ezrek és ezrek tudatlanságban élnek és pusztulnak el Krisztus nélkül. Ám pénzt, időt és munkát szentelünk olyan rétegnek, amely mindig tanul, de az igazságnak gyakorlati ismeretére soha el nem jut, mert nem is akarja kiélni az igazságot. {TM 346.1}

Felmerül a kérdés, hogy meddig kell támogatni a gyülekezetet lelkésszel. Mert eljön az idő, el kell, hogy jöjjön, amikor a gyülekezet önállóan cselekszik, gondoskodik a saját lelki szükségleteiről, megtanul szolgálni, megtanul szociális munkát végezni, megtanul befogadni másokat, akik megfáradva, kétségbe esve hordozzák bűneiket.

Akik a legtöbbet táplálkoznak Krisztusból, készek a szolgálatra. Olvasd, tanulmányozd igéjét, szívjad magadba a Szentlélek sugallatát, fogadd magadba kegyelmét, de nem azért, hogy halmozzad, hanem, hogy másoknak juttass. Annak érdekében, hogy másokat taníthassanak, a tanítóknak először Krisztustól kell tanulniuk.