Jézus Krisztus szenvedése

Ezen az oldalon csak Igéket találsz a Bibliából. Nem fűzök hozzá semmilyen kommentárt. Fölösleges.

Ésa. 52,14

Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:

Ésa. 53,1

Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?

Ésa. 53,2

Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!

Ésa. 53,3

Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.

Ésa. 53,4

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!

Ésa. 53,5

És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.

Ésa. 53,6

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.

Ésa. 53,7

Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!

Ésa. 53,8

A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!

Ésa. 53,9

És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

Ésa. 53,10

És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.

Ésa. 53,11

Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.

Ésa. 53,12

Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!

Zsolt. 22,2

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Zsolt. 22,3

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Zsolt. 22,7

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Zsolt. 22,8

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Zsolt. 22,12

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Zsolt. 22,13

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Zsolt. 22,14

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Zsolt. 22,15

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Zsolt. 22,16

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Zsolt. 22,17

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Zsolt. 22,18

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Zsolt. 22,19

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Zsolt. 88,2

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

Zsolt. 88,3

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Zsolt. 88,4

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Zsolt. 88,5

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Zsolt. 88,6

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Zsolt. 88,7

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Zsolt. 88,8

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Zsolt. 88,9

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Zsolt. 88,10

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Zsolt. 88,14

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Zsolt. 88,15

Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?

Zsolt. 88,16

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Zsolt. 88,17

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Zsolt. 88,18

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

Zsolt. 88,19

Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.

Zsolt. 109,2

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

Zsolt. 109,3

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Zsolt. 109,4

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Zsolt. 109,5

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

Zsolt. 109,22

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Zsolt. 109,23

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Zsolt. 109,24

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Zsolt. 109,25

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Zsolt. 42,2

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Zsolt. 42,3

Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?

Zsolt. 42,4

Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”

Zsolt. 42,5

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Zsolt. 42,6

Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.

Zsolt. 42,7

Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.

Zsolt. 42,8

Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Zsolt. 42,9

Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

Zsolt. 42,10

Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Zsolt. 42,11

Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

Zsolt. 71,4

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Zsolt. 71,7

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

Zsolt. 71,8

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

Zsolt. 71,9

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Zsolt. 71,10

Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

Ésa. 49,4

És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

Ésa. 49,7

Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.

Ésa. 50,6

Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt.

Ésa. 50,7

És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.

Zak. 12,10

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.

Zsolt. 69,2

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Zsolt. 69,3

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Zsolt. 69,4

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Zsolt. 69,5

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Zsolt. 69,8

Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

Zsolt. 69,9

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Zsolt. 69,10

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Zsolt. 69,11

Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Zsolt. 69,12

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Zsolt. 69,13

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Zsolt. 69,14

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

Zsolt. 69,15

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Zsolt. 69,16

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Zsolt. 69,17

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Zsolt. 69,18

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Zsolt. 69,19

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Zsolt. 69,20

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Zsolt. 69,21

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Zsolt. 69,22

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Zsolt. 69,30

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Zak. 13,7

Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.

Dán. 9,26

A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.