Az első részletben Gilgames megálmodja halálát, amely elkerülhetetlen, mert mint Enlil mondja: „Gilgames, a királyságot kaptad sorsodul, / az örök életet nem kaptad sorsodul.” Híre-neve azonban fennmarad, sőt ő lesz az alvilág ítélkező bírája. Ezt követően már a kiterített Gilgamest és az őt sirató népet látjuk. A keserű tanulság: „A Végzetnek keze nincsen, lába nincsen, / az italt nem ismeri, az ételt nem ismeri…”
A második töredék Gilgames halotti áldozatait sorolja fel, az alvilági istenek részletes jegyzékével. A szöveg a hős dicséretével zárul: hozzá fogható király nem élt a földön.
Forrás: Bakcsi György tartalmi összefoglalója az eposzról. 44 híres eposz – Verses regény, elbeszélő költemény. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1995 (3. kiadás) 5-16. oldal
Ugyanez elektronikusan: Irodalom és művészetek birodalma blog: >>>