Közzététel dátuma: Sep 23, 2016 7:52:29 PM
Mikor hétnapos volt Meleagrosz, a kalüdóni Oineusz király és Althaia gyermeke, megjelentek bölcsőjénél a Moirák, a sors istennői. A szobában égett a tűz, a Moirák rámutattak az egyik fahasábra, és így szóltak:
– Mihelyt ez a fahasáb végigég, Meleagrosz is meg fog halni.
Ijedten kapta ki Althaia a fahasábot a lángok közül, és elzárta ládájába, ahol senki se férhetett hozzá. Így aztán fel is nevelkedett Meleagrosz, és derék hős lett belőle, akin nem fogott a fegyver.
A termés zsengéiből évről évre áldozatot szokott bemutatni Oineusz az isteneknek. De Artemiszről megfeledkezett. Megharagudott az istennő, és egy óriási vadkant küldött Kalüdón földjére. Ez aztán feltúrta Oineusz féltve őrzött venyigéit, a barmokat elpusztította, sőt ha emberrel találkozott, annak se kegyelmezett.
Erre Oineusz király összehívta egész Görögország hőseit, és kihirdette köztük, hogy aki megöli a vadkant, lenyúzott bőrét kapja jutalmul. Sokan jöttek el a kalüdóni vadászatra, ott volt mindenekelőtt Oineusz fia, Meleagrosz, és Oineusz sógorai, de eljött Zeusz és Léda két fia, Kasztór és Polüdeukész is Spártából, Thészeusz Athénből, Admétosz Pheraiból, Amphiaraosz Argoszból, Peirithoosz, a lapithák királya, Larisszából, Péleusz Phthiából, Telamón Szalamiszból, Iaszón Iólkoszból, Iphiklész, Héraklész öccse, Thébaiból és még sokan mások. Eljött Árkádiából egy hős leány is, Atalanté, s bár a hősök méltatlannak találták magukhoz, Meleagrosz szavára a leányt is bevették maguk közé.
Kilenc napig lakomáztak az egybesereglett hősök Oineusz király vendégszerető házában, a tizedik napon aztán elindultak a vadkan ellen.
Meg is találták hamarosan Kalüdón határában, és körülállták, ahányan csak voltak. De a vadászok még jóformán rá sem értek felajzani íjaikat, s a fenevad máris elkapott kettőt közülük. Erre hatalmas nyílzáport zúdítottak rá; először Atalanté nyila sebezte meg a vadkant a hátán, másodszor Amphiaraosz nyila a szemén.
Végül Meleagrosz mártotta dárdáját a véknyába, mire kiadta páráját. Így aztán Meleagroszt illette meg a vadkan lenyúzott bőre, de Meleagrosz megszerette Atalantét, és neki engedte át a jutalmat.
Meleagrosz nagybátyjai – Althaia testvérei –, akik már előbb is elégedetlenkedtek, amiért a leányt is magukkal kellett vinniök a vadászatra, most méltatlankodtak csak igazán:
– Ahol ennyi férfi van együtt, majd éppen egy nőnek engedjük, hogy elvigye a jutalmat! – S mondván, hogy ha Meleagrosznak nem kell a vadkan bőre, családi jusson őket illeti meg, senki mást, menten el is vették Atalantétól.
Éktelen haragra gerjedt ezért Meleagrosz, dühében megölte nagybátyáit, és a vadkan bőrét visszaadta a leánynak.
Mikor Althaiának hírül vitték, hogy testvérei saját fia kezétől haltak meg, első felindulásában fogta a fahasábot, melyet évek hosszú során át rejtegetett ládájában, és a lángok közé hajította. A tűz gyorsan belekapott, és egykettőre felemésztette.
Meleagrosz éppen útban volt hazafelé. De mikor a fahasáb végsőt lobbant, egyszerre holtan esett össze az úton.
Akkor eszmélt csak Althaia arra, hogy mit tett, mikor meghozták fia holttestét. Nem tudta elviselni szörnyű fájdalmát, és Meleagrosz feleségével, Kleopátrává! együtt felakasztotta magát.