Cseke Szilveszter, Véméndi Általános Iskola 2024. 12. 05. Felkészítő: Falusi Krisztina
Gandhi mesemondó verseny 2. hely
Térségi prózamondó verseny, Mohács 2024. - Arany minősítés
Orsós Krisztián, Véméndi Általános Iskola 2024. 12. 05. Felkészítő: Falusi Krisztina
Gandhi mesemondó verseny 3. hely
Térségi prózamondó verseny, Mohács - Bronz minősítés
A Véméndi Általános Iskolából hat tanuló vett részt 2024. november 28-án a Térségi prózamondó versenyen Mohácson.
Eredményeik:
Steinbach Lilian 5. osztály arany - Nógrádi Gábor: Segítség ember! A nyúl
Szitás Panni 5. osztály arany - Mészöly Ágnes: Hurrá nyaralunk
Orsós Krisztián 7. osztály bronz - Madarakból lettünk (Cigány eredetmonda)
Szitás Máté 7. osztály ezüst - Nógrádi Gábor: Hogyan neveljük magunkat együttérzésre
Barta Szonja 7. osztály arany - Lukács-Kis Panka: Szürkeség
Cseke Szilveszter 7. osztály arany - Hogyan lett az ember (Cigány eredetmonda)
A prózám aranyat ér?
Kriszta néni még év elején megkérdezte, hogy szeretnék-e elmenni Mohácsra, prózamondó versenyre? Kicsit húztam a szám, annyira nem volt kedvem, de pár perc gondolkodás után meghoztam a döntést. Persze, benne voltam. Aztán néhány hét múlva komoly választás elé állított a tanárnő. Majoros Nórától választom a Képzelt napló egy magyar kamaszlányról című prózát, vagy Lukács-Kis Pankától az érzelmes, szomorú Szürkeséget. Mindkettőt elolvastam. Itt már eldőlt minden. Lukács-Kis Pankától a Szürkeséget választottam. Nagyon érzelmes, komoly és fájdalmas írás. Röviden annyi, hogy anya és apa sokat veszekednek, majd ebbe anya belehal. Mikor tanultam, sokszor könny futott a szemembe, de nemcsak nekem, hanem a nagymamámnak is, mikor felolvastam neki. Tanulgattam, tanulgattam, hangsúlyoztam, elrontottam, javítottam. Majd elérkezett a verseny, Dénes bácsi még segített nekem pár helyen szünetet hagyni. Aztán Mohácsra utaztunk. (Annyira feszült voltam, hogy amit anyukám csomagolt szendvicset nem ettem meg.) Mindegy is. Megérkeztünk a Széchenyi Iskolába, ahol csak ámultam és bámultam. Gyönyörű volt a suli. Bejelentkeztünk és húztunk egy sorszámot. Köszöntöttek minket, majd a különböző korosztályok elvonultak. Elkezdődött a verseny. Én nagyon izgultam. Nagyon szép előadásokat hallgattunk. Erős mezőny volt. Bemondták a tizenhármas számot, és kimentem. Izgultam, féltem. A cím után nagy levegőt vettem, és mondtam a prózát. Hirtelen minden izgalom elillant belőlem. Elmondtam. Büszke voltam magamra, ugyanis olyan kemény hatást keltettem, hogy a közönségből az egyik néni elsírta magát. De nyugi, majdnem én is. Ezek után egy kis szendviccsel és teával vártak. Ettünk, iszogattunk. Összesen talán több, mint harminc szenyót faltunk fel. Körülbelül 10-15 perc múlva következett az eredményhirdetés. Krisztiánunk bronzot, Máté ezüstöt ért el. Mivel nem mondták a nevemet, reménykedni kezdtem...Talán aranyat értem el?! Igen! Nagyon boldog voltam. Örültem. Otthon anya tárt karokkal várt. És megdicsértek.
Köszönöm, hogy részt vehettem, köszönöm a segítséget, és azt az időt, amit rám szántak.
Szerintem jövőre is elmegyek. Sajnos utoljára.
(Barta Szonja 7. osztály)