A mitológia az egész világot magyarázó és az egész életet szabályzó komplex valami: példákat adva eligazítja a közösség tagjait arról, hogy hogyan kell viselkedni a legkülönfélébb szituációkban. A mitológiát nem mesélik, hanem élik: a mitológia eredetileg a mindennapokra és az ünnepnapokra is kiterjedő szertartásrend. A mitológiában - és az azt létrehozó primitív (=civilizáció előtti) tudatban - még egységben van az, ami később különágazik vallásra, tudományra és művészetre.
Precedensértékű események a mitikus időben
Az idő kétfelé osztása: a mitikus idő és "a mi időnk". A mitikus időben az istenek még a földön jártak. Ekkor történtek a példaként szolgáló (=precedensértékű) események. A mitológiát élő (mitikus tudatú) ember az egész életét úgy rendezi be, hogy mindenben a példákat kövesse. Nem is tudja elképzelni, hogy olyasvalamit is tehetne, amire a mitikus időben nincs példa.
A változtatáshoz, a változáshoz is példákra van szüksége. A mitológia ugyanis nem merev, megkövült dolog (eredetileg), hanem dinamikusan követi az életet. A szertartások is változnak, az istenek tisztelete is: egyes istenek kultusza leáldozik, másoké feltűnik és virágozni kezd. De ehhez is precedens szükséges: a mitikus időben történt eseményhez (pl. az istenek közötti küzdelemhez, háborúhoz, győzelemhez és vereséghez) mint okhoz köti a közösség a szokás, a szertartásrend, a kultusz megváltozását.
Képi gondolkodás- és kifejezésmód
A primitív ember gondolkodásmódjának kezdetlegessége például azt jelenti, hogy hiányoznak belőle, illetőleg kevesen vannak benne az elvont fogalmak. Ami nem kézzelfogható a mitikus tudatú ember számára, arról más technikával gondolkodik, mint a civilizáció embere: képek segítségével. Például a természet tavaszra fordulásának minden konkrét jelenségét kezelni és megnevezni képes ez a gondolkodásmód (nyílnak a virágok, megszűnnek a fagyos, viharos szelek, elolvad a hó stb.); arra az elvonatkoztatásra azonban még nem alkalmas, ami a tavasz fogalmának létrehozásához szükséges lenne. Ezért aztán képet alkot: megszemélyesíti a tavaszt egy olyan alakban, aminek minden vonása kifejezi az embernek a tavaszról alkotott benyomásait; a tavaszi természet konkrét jelenségeinek létrejöttét pedig ezen alak (emberi) tevékenységével magyarázza (virágokat ültet, lecsendesíti a szeleket, eltakarítja a havat stb.). A mitikus tudat tehát metaforikus gondolkodásmódot jelent.
A metaforikusság következménye, hogy a mitológia a felszínén nem feltétlenül következetes: eseményei nem önmagukról szólnak, nem önmagukat jelentik, hanem kifejeznek valamit: a primitív embernek a világról vagy az életről szerzett valamilyen tapasztalatát. Ebben a tapasztalatban meglehet az a következetesség, ami az azt kifejező a történetekből hiányzik.
Antropomorfizmus
A mitológia képei és képzetei jellemzően az emberi életből valóak. Ez elsősorban nem is azt jelenti, hogy a természet erői emberi alakban szerepelnek a mitológiában - mert a mitológiák kezdetleges állapotában ez pont nem így van: maguk az istenek sokáig állatalakúak (zoomorfak), csak később válnak antropomorfakká. De a természet erői közötti kapcsolatokat, a logikai összefüggéseket akkor is az emberi viszonyok segítségével fejezi ki a mitológia, amikor az isteneket még állatalakban képzeli el. Az azonos kategóriában egymásnak mellérendelt jelenségeket (például az évszakokat) testvérekként; az egymásnak alá-fölérendelt, de egymással oksági viszonyban lévő dolgokat (például a tengert és hullámait) szülő-gyermek kapcsolatként metaforizálja.
Az időbeliség követelménye
A primitív tudat számára kezelhetetlen probléma volna, ha a világról szerzett tapasztalat metaforikus kifejeződésében (pl. egy szertartásban) nem telne az idő, amikor pedig a megjelenítő tevékenység (a szertartás végzése) időbeli. Ez lényegében azt jelenti, hogy a mitológia egyértelműen elbeszélő természetű, leírásra képtelen. A világról szerzett tapasztalatnak azonban nem feltétlenül van köze az időhöz: vannak tapasztalatok, amelyek lényege az, hogy a világban valami milyen. Ennek a kifejezésére a leírás lenne a célszerű, de erre a mitológia képtelen: mindenáron elbeszélni kénytelen. Így aztán olyan metaforikus eseményt feletet meg az efféle tapasztalatnak, amelyik elmondja, hogy a dolog hogyan készült - lényegében azzal magyarázza a dolog milyenségét, hogy elmeséli róla, hogyan készült. A dolog ugyanis attól olyan, hogy úgy készült. Erre a jelenségre a leglátványosabb példák a teremtésmítoszok: ezekben az a tapasztalat fejeződik ki, hogy az embert körülvevő világ hogy néz ki, hogyan működik; a kifejezőeszköz viszont az a metaforikus történet, hogy az istenek hogyan és mikor és miért hozták létre ezt a világot.
A mitológia felbomlása és utóélete
A mitikus tudat felbomlásával a mitológia alapvető fontosságú szertartásból kevésbé fontos történetté változik. A közösség a fiatalokat már nem egy szertartás aktív részeseivé teszi, amikor a hagyományait átadja nekik, hanem passzív mesehallgatókká. A mitológia történetek összességévé válik, azaz mítoszokra esik szét. Alapvetően nyelvi formát kap, így leírható lesz, szöveggé válik. A civilizáció embere jellemzően ebben a formában találkozik vele, és azt gondolja, hogy ez a mitológia.
Amikor az elvont fogalmak megjelentek és jellemzőkké váltak az ember gondolkodásában, a világról már nem csak a mitológia eszközével lehetett gondolkodni. Ekkor válhatott ki a mitológiából a vallás (az istenekkel való kapcsolattartás elmélete és gyakorlata), a tudomány (a világ és az élet jelenségeinek magyarázásának kísérlete) és a művészet (a világ és az élet nagy kérdéseiről továbbra is képek és példák segítségével való megnyilatkozás).
Egyes népek mitológiáját - különösen a görögöt - szövegekből, többnyire irodalmi szövegekből ismeri az európai kultúra. Az ókori görög irodalom alkotásai (az epikus és a drámai művek legalábbis) a már felbomlóban lévő mitológiából vették témájukat. Így a mitológia eltűnése után e feldolgozásokban továbbélnek a történetei - de már csak mint történetek, amelyek passzív befogadást feltételeznek a hallgatótól, olvasótól, nézőtől.
A világról és az életről gondolkodni éppen csak elkezdő gyerek tudata a mitológiához hasonló módon képekkel dolgozik, metaforikusan működik, hiszen az elvont fogalmakkal még a kisgyerek sem tud bánni.
Hiedelemvilág - mitológia - vallás - Oct 22, 2019 7:58:32 AM
Vallástipológia - Oct 22, 2019 8:2:24 AM