Közzététel dátuma: Oct 18, 2012 2:14:30 PM
A világ sötétségbe merült, mintha mély álom takarná – érzék s szellem számára megközelíthetetlenül és megkülönböztethetetlenül.
Ekkor az önmaga által létező fenséges lény, aki örökre láthatatlan és megközelíthetetlen marad, létrehozta a mindenséget – hatalmas elemek formájában, és roppant erőfeszítése eloszlatta a homályt.
Az örökkévaló, felfoghatatlan és megfoghatatlan lény – aki minden létezőt magában hordott – íme, láthatóvá vált a teremtésben.
Eltelve a vágytól, hogy létrehívja a létezőket – puszta gondolatával megalkotta a vizet, és beléhelyezte magvát.
E mag oly csillogó aranytojássá növekedett, akár a nap, s az aranytojásban megszületett ő maga, Brahman, a világok ős alkotója.
Így az örök, megközelíthetetlen ősokból – a „nemlét” tartalmából – létrejött a hímnemű lény, akit Brahman néven ismerünk.
A boldogságos egy teljes esztendeig maradt a tojásban, majd egyedül, pusztán szellemének erejéből két részre osztotta a tojást.
A két részből Brahman megalkotta az eget és a földet, a kettő között létrehozta a levegőt, a vizek megbolygathatatlan medrét és a nyolc égtájat.
És Brahman megalkotta önmagából a lelket – mely magába zárja a létet és a nemlétet.
És megteremtette a nagy elvet, a szellemet és valamennyi lényt, amely – hogy felfogja a tárgyi világot – öt szervvel rendelkezik.
Ekkor Brahman saját megtisztult létanyagából megalkotta az első asszonyt, Szaraszvatít, a zene, a költészet és a bölcsesség istennőjét, az írás feltalálóját, a szent Védák megalkotóját.
És Szaraszvatí szépsége elbűvölte a teremtőt, és szerelemre gyúlt saját testének alkotása iránt. Oly lángoló szemmel közeledett Szaraszvatíhoz, hogy az nem állta tekintetét, és a teremtő baloldalához lépett, hogy elkerülje az emésztő pillantást. Ekkor azonban Brahman bal vállából új fej emelkedett, melynek pillantása éppoly heves volt, mint az előző szempáré. Szaraszvatí Brahman háta mögé került, de a teremtő hátából ismét új fej bukkant elő, majd végül Brahman jobb vállából kinőtt az alkotó negyedik feje. Így jött létre a négyes istenség: Brahman – az ősok, minden lét szellemi edénye, Brahman – a teremtő, minden lét megalkotója, Visnu – a fenntartó, a lét megőrzője, az igazság és az erkölcs őre, és Siva – a pusztító és felújító.
Szaraszvatí most az ég felé emelkedett, de Brahman szavai megállították.
– Jöjj, Szaraszvatí, hozzuk létre az élőlényeket, az isteneket és a gonosz lelkeket.
Ekkor Szaraszvatí leszállt a földre, hogy Brahman asszonyává legyen. Egy rejtekhelyre vonultak, és száz esztendeig tartózkodtak ott. Létrehozták a szurákat és a dévákat, az istenek nemzetségét, és az aszirákat, a gonosz erők szellemeit. És létrehozták a hatalmas szellemeket, az ős rsiket, a mindenség törvényeinek tudóit és őreit. Végül létrehozták az első emberpárt, Szvajambhú Manut és Satarúpát.
A világok születnek, elpusztulnak és újra teremtődnek. Brahman az egymásra következő világok életét korszakokra osztotta. A földi világ életét egy-egy Manu vezérli. A mi korunk a hetedik Manu-korszak kezdete. Minden korszak több millió évig tart, és tizennégy korszak egyetlen Brahman-napnak felel meg.
Brahman tizenöt régiót teremtett, hogy lakhelyül szolgáljon istennek, szellemlénynek, élőnek és élettelennek. A menny tíz magasságát jelölte ki a legfőbb istenek és a dévák lakhelyéül. A föld az emberek és az állatok tartózkodási helye. A föld alatti régiókban szenvednek a bűnösök, és innen törnek elő az aszurák, a gonosz erők szellemei.
*
Kezdetben csupán a vizek léteztek. És a vizekben vágy keletkezett:
– Vajon miként tudnánk teremteni?
És a vizekben megnövekedett a belső hév, s az egyre növekvő tüzes áramlatból létrejött egy aranytojás. Noha az év nem volt megteremtve, az aranytojás egy esztendeig lebegett a vizek színén.
Ezen idő alatt jött létre az aranytojásban az ősnemző, Pradzsápati. És azért szül az asszony, a tehén és a kanca egy esztendő alatt, mert Pradzsápati keletkezése is egy esztendeig tartott. Az esztendő végén Pradzsápati eltörte a tojást, de mivel a bölcsője a vizek színén lebegett, nem volt szilárd pont, ahová lábát helyezhette volna.
– Bhúr! – kiáltotta, és megjelent a föld.
– Szvar! – kiáltotta, és megjelent az ég.
Mivel Pradzsápati első szavai csupán néhány szótagból álltak, a születő gyermek is csak néhány szótagot ejt ki először. És Pradzsápati születésekor ezer esztendős volt.
Ezután Pradzsápati megalkotta az évszakokat, és megvetette a lábát a szilárd földön. Himnuszokat énekelt, és felébredt benne a vágy, hogy szaporodjon. És létrehozta önmagában a szaporodás képességét. Szájából megszülte az isteneket, akik nyomban birtokba vették az eget. Ezért nevezzük őket mennyei lényeknek. És a fényességes lények, a dévák megjelenésekor világosság támadt.
Ezután Pradzsápati az alsó leheletéből létrehozta a rossz szellemeket, az aszurákat. És az aszurák a földet vették birtokukba. Midőn megjelentek, minden fény elhomályosodott. És így szólt az ősnemző:
– Bizonyára rosszat alkottam, mivel a föld homályba borult
Ekkor Pradzsápati az isteni fénnyel megalkotta a nappalt, az aszurák sötétségével pedig létrehozta az éjjelt. És megalkotta az esztendőt.
Miután megteremtette az időt, az ősnemző létrehozta az isteneket: Agnit – a tűz istenét, Indrát – az istenek és az ég uralkodóját, Szómát – a holdat és a halhatatlanság italának istenét, és más istenségeket.
Az istenek pedig himnuszokat énekeltek, és áldozatokat mutattak be. És miután Agni bemutatta áldozatát, így szólt testvéréhez, Szómához:
– Ó, bárha belőlünk válna a mindenség!
És íme, Agni, a tűz lett a faló, és Szóma a táplálék. És belőlük lett minden, mert a mindenségben vagy falnak, vagy felfalatnak.
Az áldozat után az isteneknek vágyaik támadtak. És minden vágyuk nyomban teljesült. És az előttük fekvő tájat megtették keletnek. Ezért fordulnak a hívők kelet felé, mert az istenek előtt is kelet volt. Ezután jobbra fordultak, és a tőlük jobbra fekvő tájat délnek nevezték, és ebből alkották meg a levegőt. A mögöttük fekvő területet megtették nyugatnak, és ez lett a reménység helye. Mert amikor nyugatnak fordultak, így szóltak:
– Legyen ez a bőség vidéke!
És e vidékből alkották meg a földet, a jólét, a bőség és a reménység helyét.
Ekkor egyre jobbra fordulva, az istenek elnevezték az északot, és az északból alkották meg a vizeket és a törvényt. Mert valóban, törvény, hogy a vizek mindig e világ felé áradnak, tehát a víz a törvény.
Így hozták létre az istenek az eget, a földet, a vizeket, míg végül Pradzsápati megalkotta a mindenséget.
*
Az idők kezdetén, amikor a nagylelkű Brahmanban felébredt a teremtés vágya, megjelent az első alkotás, a sötétségből szőtt értelmetlenség. Ez az alkotás Brahmanon kívül keletkezett, és sajátosságai a ködös homály, az ostobaság, a súlyos sötétség és az elvakultság voltak.
Mivel Brahman kezdetben az élettelen dolgokat teremtette meg, az élettelen dolgokat ősteremtésnek nevezzük. És Brahman elgondolkodott, és megértette, hogy ez a teremtés tökéletlen. És gondolataiból létrejött a második teremtés, az állatvilág. És Brahman elgondolkodott a második teremtésen is, és látta, hogy ez is tökéletlen. Mert az állatok a sötétség után következtek, ezért tudatlanok és önzők. És Brahman gondolataiból létrejött a harmadik teremtés: a gyönyörrel és megelégedéssel telített lények, akiket semmi nem gátol, sem kívülről, sem önmagukban – az istenek. És a harmadik teremtés után Brahman szellemét boldogság töltötte el.
És Brahman gondolataiba merült, mivel korábbi alkotásait tökéletlennek találta, és gondolataiból megszületett az ember.
Brahman tehát megalkotta a létezők négy rendjét: az isteneket, az embereket, az állatokat és az élettelen dolgokat. És ekkor Brahman combjából megszülettek a gonosz szellemei. Az istenek ragyogóak voltak, ők lettek a nappal. A gonosz szellemek a sötétség szülöttei, ők lettek az éjszaka. Az emberekben pedig szüntelen szenvedély keletkezik, ezért az ember a hajnal.
És a boldogságos Brahman e teremtései után ismét elmerült gondolataiban, és létrehozta a falánk szörnyetegeket, a ráksaszákat, de a vérivó szörnyek annyira elborzasztották, hogy Brahman haja kihullott, és a kihullott hajból kígyók és egyéb csúszómászók lettek.
Ezután Brahman megalkotta az ég isteni zenészeit és táncosait, a gandharvákat. És férfiúi erejéből megalkotta a madarakat, kebléből a bárányokat, szájából a kecskéket, hasából a teheneket, lovakat, elefántokat, szarvasokat, tevéket, antilopokat és más állatokat. És Brahman szőrzetéből lettek a növények, a gyümölcsök és a gyökerek.
És ekkor a boldogságos Brahman keleti szájával megalkotta a Rgvédát és a himnuszokat, déli szájával a Jadzsurvédát és az újabb himnuszokat, északi szájával a Számavédát és az Atharvavédát. Így az ősszellem létrehozta a mindenséget s a szent iratokat és a himnuszokat, hogy teremtményei dicsőségét zengjék, és ne térjenek le az erény útjairól.
(Forrás: Román József: Mítoszok könyve. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1963. 202-206. old.)