A japán teremtéstörténet

Ekkor megszülték a nap istennőjét, Amateraszut, akit a „Nagy istenség égi fényessége” néven ismernek, és már születése után oly gyönyörű volt, hogy szülei nyomban felküldték a mennyei létrán, hogy az égről sugározza le a földre ragyogó fényét. Következő gyermekük, Tsuki-jumi, a hold ura lett. Tsuki-jumi tompa, ezüstös csillogása elhalványult nővére arany pompája mellett, de azért méltónak mutatkozott arra, hogy Amateraszu hitvese legyen. Ő is felkapaszkodott az égi létrán, de hamarosan civakodni kezdtek. Amateraszu megelégelve az örökös egyenetlenséget, így szólt: – Távolodj el tőlem, nem akarlak többé szemtől szembe látni. Ekkor az istenek elválasztották őket, a házastársak szétköltöztek, és a nappal elvált az éjszakától. Izanagi és Izanami még számos gyermeknek adott életet. Izanami megszülte Szuszanoót, a Vad Hímet. Szuszanoo után megszületett a Szél és Kagu Csusi, a Tűz. A Tűz születése alkalmával Izanami súlyosan megsebesült, sebeinek váladékából még sok istengyermek született, de anyjukat annyira kínozta a Tűz okozta fájdalom, hogy végül meghalt, és eltűnt a sötétség földjén, Jomi birodalmában. Izanagit mérhetetlenül elkeserítette asszonya halála. Kagu Csusit okolta a szerencsétlenségért. Haragjában felkapott egy kardot, levágta a Tűz fejét, s a kard pengéjéről lecsöpögő vérből megszületett a Nyolc Nagy Hegy istene. Izanagi fájdalmát a bosszú sem csillapította. Elhatározta, hogy leszáll Izanamihoz a sötétség földjére. Sokáig tévelygett a fekete éjben, míg egy komor zugban Izanami hangját vélte hallani. – Ó, Izanami! Elvonultál a sötétség földjére, egyedül hagytál a napfény világában. Jöjj velem, kísérj vissza a világosságra. – Nem tehetem, uram és férjem – hangzott Izanami szomorú válasza –, megízleltem Jomi kemencéjének pokoli főztjét, most már örökre itt kell maradnom. Későre jár, fáradt vagyok, le kell feküdnöm. Kérlek, fordulj el, és ne tekints rám. Izanagi türelmetlenül hallgatta Izanami szavait, és most már kíváncsisága is felébredt. Kiemelte hajából sokfogú fésűjét, letörte az egyik nagy fogat, meggyújtotta, s a tűz megvilágította Izanami örök sötétségbe borult otthonát. Izanagit szörnyű látvány fogadta. A hajdan oly csodálatos szépségű Izanami teste felpuffadt, fekete fekéllyel borított bőrén rovarok hemzsegtek. Az istennőt a mennydörgés nyolc riasztó istene őrizte, fülsértő hangjuktól megremegtek a sötétség országának boltozatai. Izanagi rémülten menekült, Izanami pedig megszégyenülten kiáltotta utána: – Csúfosan megaláztál! Ezért meglakolsz! A sötétség katonái üldözőbe vették Izanagit, ő azonban egérutat nyert, és mielőtt utolérték volna, egy roppant sziklával eltorlaszolta a pokol nyílását. Azután hátat fordított a szörnyű helynek, és bánatosan folytatta útját a napfény felé. Úgy érezte, hogy Jomi országa förtelmesen beszennyezte, ezért sietve Tsukusi szigetére ment, hogy megtisztítsa testét. Ruháit is elhajította, és minden ruhadarabjából új isten született. Izanagi feljött hát a sötétség világából, megtisztult a szennytől, és miután teljesítette isteni hivatását, eltávozott Ahaji szigetére, szállást épített magának, és csendes visszavonultságban éldegélt. (Forrás: Román József: Mítoszok könyve. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1963. 352-355. old.)