Közzététel dátuma: Oct 18, 2012 2:12:10 PM
Allah megparancsolta a víz felett lebegő párának, emelkedjék a magasba. És két nap alatt megalkotta az eget. Ezután elválasztotta az eget a földtől, és létrehozta a hét eget és a hét földet.
Amikor Allah megalkotta a földeket, megparancsolta a szélnek, hogy kavarja fel a vizet. A víz megmozdult, és tajtékzott, magas hullámok tornyosultak, és sűrű pára képződött. Allah elrendelte a tajtéknak: szilárduljon meg, és a tajték megszilárdult. Ebből alkotta meg két nap alatt a víz színén a földeket. Ekkor megparancsolta a hullámoknak: álljanak meg. A hullámok megmeredtek, és ezekből alkotta Allah a hegyeket.
A föld pedig – akár egy bárka – a vizek szélén ringott. Allah előhívott egy mérhetetlen erejű angyalt, és megparancsolta neki, ereszkedjék le a föld alá. Az angyal alámerült, megragadta a földet keleti és nyugati szegélyénél fogva, és vállára emelte. De nem akadt hely, ahová a lábát helyezze. Ekkor Allah egy négyszögletű sziklát alkotott zöld rubinból, amelyben hétezer lyuk volt, és minden lyukban egy-egy tenger. Megparancsolta a sziklának, ereszkedjék az angyal lába alá. A szikla lemerült, de nem akadt szilárd pont, hogy megálljon. Ekkor Allah egy roppant bikát teremtett. A bikának negyven-negyvenezer feje, füle, orra, szája, nyelve és lába volt. Egyik lábát a másiktól ötévi gyalogút választotta el. Allah elrendelte a bikának, bújjon a szikla alá. A bika a szikla alá bújt, és szarvára emelte azt. De nem volt hely, ahol a bika a lábát megtámaszthatta volna. Ekkor Allah egy óriás bálnát teremtett. A bálna oly hatalmas volt, hogy ha a világ minden tengerének vize egyetlen orrlyukába gyűlne, ez mindössze annyi lenne, mint egy porszem a sivatagban. Isten a bálnát Bahmutnak nevezte, és ráparancsolt, hogy tartsa a bikát. Bahmut a vízen úszik, a víz alatt levegő van, a levegő alatt a sötétség. A hét föld tehát az angyal vállán nyugszik, az angyal a sziklán, a szikla a bikán, a bika a bálnán, a bálna a vízen, a víz a levegőn, a levegő a sötétségen.
Történt egy napon, hogy Iblísz, az ördög rávette a bálnát, vesse le hátáról a súlyos terhet. A bálna hajlott az ördög szavára. Allah ekkor egy parányi férget alkotott, s a féreg bebújt a bálna orrlyukába, és meg sem állt a roppant állat agyvelejéig. Bahmut szenvedett, nyöszörgött és rimánkodott Allahhoz, szabadítsa meg kínjaitól. Allah megkönyörült teremtményén, megszabadította a fájdalomtól, de megparancsolta a féregnek, hogy maradjon örökké a bálna közelében, nehogy az újra kísértésbe jöjjön, és ledobja hátáról a bikát, egész terhével.
Íme a hét ég, amelyet Allah teremtett:
Az első ég zöld smaragd, és tehén alakú angyalok lakják; a második vérpiros rubin, keselyű formájú angyalokkal benépesítve; a harmadik sárga rubin, lakói hatszárnyú, sas alakú angyalok; a negyedik színezüst, ló formájú szárnyas angyalokkal; az ötödik bíborszínű arany, angyalai hurikhoz hasonlóak; a hatodik csillogó igazgyöngy, benne gyermek formájú angyalok, kerubok röpködnek; végül a hetedik mennyország ragyogó fényből készült, és boldog lakosait ember formára teremtette az alkotó.
És íme, a hét föld, amint Allah megteremtette:
Első a mi földünk. Alatta vannak a Meddő Szelek. Földünket hetvenezer kötélen hetvenezer angyal tartja.
A második föld az elkárhozottak földje, ahol a bűnösök saját húsukat falják, és saját vérüket isszák.
A harmadik föld a dárdafarkú, tüzes mérget fröcskölő, öszvér nagyságú skorpiók földje. Lakosai emberarcúak, de szájuk kutyaszáj, tehénlábúak, kecskefülűek, birkaszőrűek. Allahnak nem engedelmeskednek, és amikor nálunk éjszaka van, náluk nappal.
Sivatag a negyedik föld neve. A pokol tüzét tápláló kénkövekből készült; népének se szeme, se kézé, szárnyuk galambéhoz hasonló.
Az ötödik föld skorpiókkal és kígyókkal van tele, az elkárhozott hitetlenek élnek itt, nyakukban izzó kénkövekkel, és éhségükben egymást zabálják.
A hatodik földön tartják számon a rossz szellemek és az elkárhozottak tetteit.
Végül a hetedik föld az „Ellenség-vidék” – Iblísz, az ördög lakhelye. Iblísz házát maró méreg és dermesztő jég veszi körül. Az itt sürgölődő törpe fekete nép vadállatokhoz hasonló, és könyörtelenül visszaveri a dzsinneket, a rossz szellemeket, ha ura ellen támadnak.
A hetedik földön túl el nem múló tűzzel lángol a pokol. E tűznek a nap melege és a nyár melege csupán parányi töredéke. Egyszer a tűz panaszkodott Allahnak:
– Megfulladok, elemésztem önmagam.
Ekkor Allah megengedte a tűznek, hogy évente egyszer belélegezzen és kilélegezzen. Ez a kánikula és a tél jeges hidege.
Magasan a pokol felett vezet a Halottak Hídja. Itt áll a Mérleg, Allah trónusára felfüggesztve. A Mérleg két tányérja akkora, mint a föld. Egyik sötétségből, másik árnyékból készült. A Mérlegnek hangja és nyelve van. Így kiált:
– Ez üdvözült! Ez kárhozott!
És az üdvözültek felemelkednek a mennybe, a kárhozottakat pedig letaszítják a pokol mélységeibe.
*
Allah hat nap alatt teremtette az eget és a földet, és megalkotta az űrt az ég és a föld között. És elfoglalta trónusát, és a trón a vizeken nyugodott. De Allah nem fáradt el hatalmas munkájában, pedig felemelte az eget, és az eget nem támasztották oszlopok, és elválasztotta a vizeket a szárazföldtől, melyek hajdan egybeforrtak. Megparancsolta a napnak és a holdnak, hogy haladjanak kijelölt pályájukon, elválasztotta egymástól az égi jeleket, és elhelyezte őket az ég boltozatján. Mindent megalkotott az emberek számára, ami a földön van; majd megteremtette a hét mennyországot, és benépesítette angyalokkal. És elküldte a földre a dzsinneket, a jó és rossz szellemeket, hogy megkísértsék a földi vándort, s ha tévelyeg, jó útra vezessék. Ezután Allah megteremtette a föld mélyén a gyehennát, a hét poklot, hogy a hitetlenek és a bűnösök örök tűzben senyvedjenek vétkeik miatt. És a gyehennát tizenhét angyal őrizetére bízta.
Ekkor a kegyelmes így szólt az angyalokhoz:
– Most pedig a föld agyagjából megalkotok egy emberi lényt, hogy benépesítse a földet, és engedelmeskedjék parancsaimnak.
De az angyalok így feleltek:
– Határtalan a te bölcsességed, ó, Allah! Mégis gondold meg elhatározásodat. Egy lényt helyezel a földre, aki gonoszat fog cselekedni, vért fog ontani, fellázad ellened! Mi, angyalok viszont mindig csak dicsőítünk téged.
– Engedelmeskedjetek parancsomnak! Én tudom azt, amit ti nem tudtok!
Gábriel és Mihály arkangyal leszállott a földre, hogy agyagot szerezzen Ádám megformálásához. De a föld megkeményedett, és makacsul megtagadta az agyagot. Ekkor az ég ura leküldte a halál angyalát, hogy akár erőszakkal is, de szerezzen agyagot a földtől. A halál angyala leereszkedett a mennyekből, és erővel elragadta a földtől az ember megalkotásához szükséges sarat. A halál angyala a föld három pontjáról hordta össze az agyagot: vöröset, feketét és fehéret, édeset és sósat, jót és rosszat, hogy Allah e különböző agyagokból gyúrja meg az első embert.
Allah megformálta hát Ádámot, és negyven napra és negyven éjre az angyalok elé helyezte, hogy lássák művét. Az ember pedig merev és mozdulatlan maradt. Iblísz, a sátán megkopogtatta a teremtményt, majd beléje röpült, de üresnek találta. De Allah belélehelte szellemét, a szellem behatolt Ádám fejébe, és lassan megmozdult az ember teste is. És a Kegyelmes bemutatta az embernek az ég arkangyalait, és ráparancsolt az angyalokra, hogy boruljanak le, és tiszteljék alkotását. Az angyalok leborultak Ádám előtt, csak a gőgös Iblísz, a sátán maradt állva, és így szólt:
– Miért boruljak le egy emberi lény előtt, akit bűzös agyagból alkottál? Engem a tűzből formáltál, ez pedig csak a föld salakjából!
– Fennhéjázó és lázadó szavad miatt örökre kiűzlek az egekből! – kiáltotta Allah. – Légy átkozott az utolsó ítélet napáig!
– Uram – könyörgött Iblísz –, halaszd el büntetésedet az ítélet napjáig.
– Jól van – felelte Allah –, addig várok.
– Minthogy letaszítottál az egedből – folytatta a lázadó szellem –, elhódítom tőled az embereket, és vonzóvá teszem a bűnt előttük. Csak a te őszinte híveid menekülnek meg kísértésemtől.
Allah így szólt:
– Én az üdvösség útját követem. Az én híveim fölött nem lesz hatalmad, csak a hitetlenek engedelmeskednek csábításaidnak. És a hitetlenek a hétkapus pokolban fognak senyvedni. Az én követőim azonban bejutnak a mennyországba, s ott fáradságot nem ismerve, gyönyörök között fognak élni.
Ezután Allah álmot bocsátott Ádám szemére, és az ember oldalbordájából megteremtette Havát, az asszonyt, hogy társa legyen a férfinak. És így szólt hozzájuk:
– Ádám, lakj hasonmásoddal együtt az Édenkertben, de óvakodj Iblísztől, a gonosztól! Egyél, igyál kedved szerint, azonban messze kerüld el az élet és a tudás fáját.
Egy napon pedig Iblísz megjelent kígyó alakjában, és így szólt az emberhez:
– Jöjj, Ádám, megmutatom a fát, melynek gyümölcse örök életet ad. Allah csak azért tiltott el a gyümölcs élvezetétől, nehogy halhatatlan angyalokká váljatok.
Ádám hallgatott a sátán csábító szavára, és Havával együtt megízlelte a tiltott fügefa gyümölcsét.
Ekkor megzendült az ég, és a magasból Allah szava mennydörgött:
– Nem tiltottam-e meg nektek, hogy egyetek a fa gyümölcséből? Vajon nem mondtam, hogy Iblísz örökre az ellenségetek?
Ádám remegett a félelemtől, és menekült a hang elől, de hosszú haja fennakadt egy akácfa ágán. És reszkető hangon könyörgött:
– Uram, vétkeztünk ellened. Megszegtük parancsodat. Ha nem kegyelmezel, szerencsétlenek leszünk.
Allah így szólt:
– Elűzlek benneteket a Paradicsom kertjéből! Ádám, légy ellensége asszonyodnak, és az asszony neked, amíg parancsomat meg nem változtatom! Bűnötöket megbocsátom, de e naptól kezdve dolgoznod kell. Munkáld a vasat, és munkáddal szerezd meg eledeledet!
*
A bűnösöket pedig Allah szétszórta a világban. Ádámot Indiában egy magas hegy csúcsára helyezte, Havát Arafába vitte, Iblíszt pedig Dzsiddába űzte. Ádám elhozta a Paradicsomból a szent fekete követ, a Kaabát, hogy utódai benne tiszteljék a teremtő Allah egy porcikáját. És midőn Ádám és Hava a szent kőhöz zarándokoltak, újra megtalálták egymást, és gyermekeket nemzettek. Fiaikat pedig Kábilnak és Hábilnak nevezték. Idők múltán Ádám és Havá még egy leánygyermeket is nemzett, akit Lilithnek neveztek.
(Forrás: Román József: Mítoszok könyve. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1963. 545-550. old.)