A szofista Prodikosz (Kéosz, i. e. 470/465 körül – Athén, i. e. 399 után) Héraklész a válaszúton c. allegorikus művében Héraklészt ifjúnak ábrázolja, aki tudatosan elveti az élvezetekkel kecsegtető könnyű életet, a munkák és a hőstettek rögös útját választja, és így jut el a halhatatlanságig.
Prodikosz művei nem maradtak fenn, tanításai csak másodlagos forrásokból ismertek. Platóntól tudjuk, hogy létezett egy Órák című munkája, amelyben valós személyek és mitológiai figurák példázatai szerepeltek. Ennek része volt a Héraklész a válaszúton című morálfilozófiai értekezés, amelyet Xenophón által ismerünk. Ebben az Erény és a Boldogság (Hitványság) kísérli meg Héraklészt "elcsábítani". Az Erény hosszú, nehezen járható utat ígér, amelynek végén dicsőség várja a hőst, míg a Boldogság (Hitványság) könnyű és élvezetes, de feledést hozó utat kínál. Héraklész az Erény útja mellett dönt.
Xenophón így idézi fel Prodikosz allegóriáját:
„...Prodikosz, a bölcselő, Héraklészről szóló munkájában, mely kiemelkedik a többi hasonló tárgyú mű közül, ugyanúgy nyilatkozik az erényről [mint költő és filozófus elődei]; megpróbálom szavait emlékezetembe idézni.
Azt meséli, hogy mikor Héraklész, a gyermekkorból kinőve, ifjúvá serdült, s abba az életkorba jutott, amelyben a fiataloknak már maguknak kell dönteniük arról, hogy az erény útját választják-e életpályául, avagy a romlottságét — Héraklész magányba vonult, s meghányta-vetette magában, hogy a két út közül melyiket válassza. És ekkor úgy tűnt neki, hogy két sudár termetű hölgy közeledik feléje. Az egyik illedelmes külsejűnek és nemes lelkületűnek látszott; arcbőre sugárzott a tisztaságtól, tekintete szemérmes, egész viselkedése kimért volt, s csillogón fehér ruhát viselt. A másik viszont gömbölydeddé duzzadt, és elpuhult nő benyomását keltette; arcbőre úgy ki volt pingálva, hogy valóságos színénél fehérebbnek is, pirosabbnak is lássék, testtartásával a természetesnél délcegebbnek igyekezett feltüntetni magát, szemeit tagra nyitotta, s olyan öltözéket viselt, hogy abból ifjúságának tavasza minél inkább előtündököljön; emellett állandóan illegette magát, s ha egy férfi rávetette szemét, visszakacsintott rá, nemegyszer viszont a saját árnyékát bámulta.
Ahogy Héraklész közelébe jutottak, az, akiről elsőként szóltunk, nyugodtan folytatta útját; a másik azonban, hogy társnőjét megelőzze, elébe futott Héraklésznek, és így szólt hozzá:
— Látom, ó Héraklész, azt hányod-veted magadban, hogy melyik utat válaszd életed pályájául. Ha engem találsz kedvesebbnek, gyönyörrel teljes és sima útra vezérellek, részed lesz minden élvezetben, és szenvedésektől menten fogod végigélni az életedet. Mindenekelőtt: nem fogsz vesződni háborúkkal és közügyekkel, hanem azon jártatod elmédet, hogy ételben és italban mi kellemesebb számodra, mi az, aminek látásában vagy hallásában leginkább örömödet leled, minek illata vagy érintése okoz nagyobb élvezetet, milyen szerelemben találsz legnagyobb gyönyört, hogyan lehet a leglágyabb álom karjaiba szenderülnöd, s végül, miképpen tudsz mindezekhez a javakhoz hozzájutni a legkönnyebben. Ha pedig netán bárminek is hiányát gyanítanád az említettek megszerzéséhez szükséges feltételek közül, biztosítlak: nem kell félned attól, hogy olyan útra vezetlek, amelyen gyötrelem és nyomorúság árán kell mindezeket megszerezned tested és lelked számára; bővelkedni fogsz mindenben, amiért mások olyannyira megküzdenek, mert nem szenvedhetsz hiányt semmiben, ami hasznodra szolgál. Azoknak, akik hozzám szegődnek, módot adok arra, hogy minden körülmények között élvezethez jussanak.
Mikor Héraklész e szavakat meghallotta, így szólt:
— Mondd, asszony, hogy hívnak téged?
A nő erre így válaszolt:
— Akik híveim, azok Boldogságnak neveznek, ellenségeim viszont Romlottságnak csúfolnak.
Ebben a pillanatban megérkezett a másik nő is, és beszélni kezdett:
— Én is eljöttem hozzád, ó Héraklész. Származásodat és jellemedet már gyermekkorodban megismerve, mindezekből reményt meríthetek arra, hogy az én utamat választod; igen szép és isteneknek tetsző cselekedeteket fogsz, méghozzá derekasan, véghezvinni, és jótéteményeid által az én megbecsülésem s hírnevem is növekedni fog. Nem foglak elámítani a gyönyör ígéretes szózataival, hanem az igazságnak megfelelően tárom fel előtted a dolgokat, úgy, ahogy az istenek elrendezték azokat. A ténylegesen jó és szép dolgok közül fáradozás és küzdelem nélkül az istenek soha egyet sem ajándékoznak az embereknek; hiszen, ha kedves akarsz lenni az istenek szemében, tisztelned kell az isteneket; ha azt akarod, hogy barátaid szeressenek, munkálkodnod kell barátaid érdekében; ha számot tartasz valamelyik város tiszteletére, buzgólkodnod kell azért a városért; ha pedig azt óhajtod, hogy Hellász-szerte bámuljanak kiválóságodért, azon kell lenned, hogy egész Hellász jótevője légy. Ha arra törekszel, hogy a föld bőséges termést hozzon, ápolnod kell földedet; ha jószágodból kívánsz meggazdagodni, törődnöd kell a jószággal; ha pedig úgy vélekedsz, hogy háborúban fogsz naggyá lenni, s úgy érzed, hogy képes vagy megvédelmezni barátaidat és letiporni ellenségeidet, úgy szert kell tenned a hozzáértők harcászati ismereteire, s emellett bizonyos gyakorlatot is kell szerezned, hogy ismereteidet alkalmazni tudd; s végül, ha a testgyakorlás területén gondolod magad átlagon felüli képességekkel megáldottnak, hozzá kell szoknod, hogy testedet alávesd az edzés szabályainak, s fáradozás és verejtékezés közepette végezned kell a kötelező gyakorlatokat.
A Romlottság itt közbevágott, mint Prodikosz mondja:
— Hát nem látod, ó Héraklész, milyen nehéznek és göröngyösnek festi az utat ez a nő maga is az általa ígért boldogság felé? Én sima és egyenes úton vezetlek el téged az igazi boldogsághoz!
Az Erény ekkor így szólt:
— Ó, szerencsétlen, mi jót is tudsz te nyújtani? Tudsz-e olyan élvezetet, amelynek megszerzéséért az embernek kisujját sem kell mozdítania? A magadfajták nem az élvezetvágy kielégítéséért buzgólkodnak, hanem előbb töltekeznek el mindennel, mintsem bármit is megkívánnának. Jóllaksz, mielőtt megéheznél, iszol, mielőtt megszomjaznál, s hogy az evés élvezetet nyújtson, szakácsokat foglalkoztatsz; hogy az ivás élvezetet nyújtson, méregdrága borkeverékeket készíttetsz magadnak, és a nyári kánikula idején jég után szaladgálsz. Ahhoz, hogy élvezettel átaludd az éjszakát, nem elég neked a puha takaró, hanem különleges pamlagra van szükséged, s még az alá is különleges rugós szerkezetet készíttetsz. Hiszen nem attól álmosodsz el, amiben fáradozol, hanem attól, hogy nincs miben fáradoznod. A szerelem gyönyörűségét előbb csikarod ki, mintsem ingerét éreznéd; mindent elkövetsz, hogy az asszonyokban és férfiakban egyforma élvezetet lelj, s hozzászoktatod híveidet az átdorbézolt éjszakákhoz, melyek után a nappal drága idejét végigalszod. Így élsz, halhatatlan létedre számkivetve az istenek közül, s magadra vonva minden derék ember megvetését, önmagaddal eltelve süket vagy mindannak meghallására, aminek hallása, mindannak meglátására, aminek látása a legkellemesebb; hiszen egyetlen tettedet sem tarthatod számon mint saját érdemedet, hogy szépségében gyönyörködj. Hol találsz bárkit, aki csak egy parányit is bízik szavadban? Bárkit, aki segítségedre siet, ha valamiben szükséget látsz? Egyszóval: van-e józan elméjű ember, aki elég meggondolatlan ahhoz, hogy híveid közé szegődjék? Az ifjak testileg megrokkannak, az idősebbek pedig agyalágyultakká válnak körödben, és miután kikenve-kifenve, szenvedéstől menten eltöltötték ifjúságukat, majd megfonnyadtan átvergődtek az öregség szenvedésein, szánják-bánják múltbéli tetteiket, keseregnek jelenlegi életük miatt, mivelhogy ifjúságuk idején csak úgy átszáguldtak az élvezeteken, a szenvedéseket pedig vénkorukra tartalékolták. Én viszont otthonos vagyok az istenek között éppúgy, mint az emberek körében; jeles cselekedet sem az istenek, sem az emberek részéről nem jöhet létre közreműködésem nélkül. Mindenkinél nagyobb tiszteletben van részem mind az istenek, mind pedig az összes olyan halandók körében, akiktől ezt elvárni érdemes; áhított segítőtársa vagyok a kézműveseknek, hűséges őrzője a gazdaságok urainak, jóindulatú felügyelője a cselédségnek, igaz serkentője békében a tisztes munkának, jó bajtárs háborúban a harci feladatok megoldásában, s leghívebb ápolója a barátság szentségének. Az én követőimnek is része van gyönyörökben, s az ételek-italok élvezetéhez is könnyen hozzájuthatnak, éppen azáltal, hogy megtartóztatják magukat, míg csak kívánság nem támad bennük. Az álom is jobban esik nekik, mint a semmittevőknek, és sem azon nem keseregnek, ha félbe kell szakítaniok, sem kötelességük teljesítését el nem halasztják miatta. A fiatalok örömmel hallgatják az öregek dicsérő szavait, az öregek pedig elvezik a fiatalok tiszteletét. Élvezettel emlékeznek a múlt idők nagy tetteire, gyönyörködnek a jelen jeles cselekedeteiben, s az én révemen barátaivá válnak az isteneknek, szeretetre méltók lesznek barátaik előtt, s tiszteletet szereznek atyáiknál. Amikor pedig elérkezik a kikerülhetetlen Vég, nem nyugszanak sírjukban megtiszteltelenül, nevük nem merül el a feledés homályába, hanem örök idők emlékezetében virágzik, megörökítve a dalnokok által. Ilyen módon kell küzdened, ó nemes szülők sarja, Héraklész, hogy az igazi boldogság birtokába juss.
Valahogy így fejtette ki Prodikosz az Erénynek Héraklész számára adott útmutatásait..."
Horváth István Károly fordítása
John W. Kelley: Héraklész megkísértése (2009) - May 28, 2020 3:4:1 PM