Közzététel dátuma: Oct 18, 2012 2:19:34 PM
Kezdetben nem volt semmi, csak a nagy óceán. A víz fölött, a felhőkben alakot öltött az isten, de nem volt sem neve, sem feje, sem karja. És az isten a saját kebeléből létrehozott egy másik istenséget, aki úgy nőtt ki belőle, mint az erdei gomba. És midőn az új istenség alakot kapott, hozzáfogott a teremtés művéhez.
Az ős isten az új istenség egyik darabjából roppant rákot alkotott, és megparancsolta a ráknak, merüljön a tenger alá, és tartsa hátán a földet. Ezután az istenségből megformált még egy kígyót, egy elefántot, és végül egy hatalmas pókot. És ráparancsolt a pókra, szőjön egy óriás hálót. A pók megszőtte a hálót, és az isten ebből a hálóból csinálta meg az ég boltozatát.
A föld jótékony szellemei, a Pu Niö Nia Niők egykor fenn éltek az égben, az istenek társaságában. Riasztó külsejük azonban annyira elrémítette az istenek gyermekeit, hogy az ég legfelsőbb ura kiűzte őket az istenek országából. Ekkor a föld még nem létezett, és lent csupán a végtelen víz tükre csillogott. Így szólt az istenek ura:
– Szálljatok alá, tapossátok meg a vizet, és lábatok nyomán előbukkan a föld. Teremtsetek lakhelyet magatoknak!
A szellemek leereszkedtek, megtaposták az óceán vizét, és íme, megjelent a föld. De a mérhetetlen kiterjedésű síkon egyedül érezték magukat, így hat visszamentek az égbe, hogy megkérjék az istenek urát, adjon társat melléjük. De amint újra megjelentek az istenek között, az istengyermekek rémülten menekültek. Az istenek ura haragosan rivallt rájuk:
– Hogy merészeltetek visszajönni?
– Azért jöttünk, istenek ura – felelték a szellemek –, hogy társakat kérjünk tőled, mert egyedül vagyunk a földön.
Az istenek ura ekkor átadott nekik három magocskát, és megparancsolta, hogy a magokat ássák a földbe.
– A magok kihajtanak, és indát eresztenek. Az indákon három hatalmas tök fog nőni. Itt van egy fúró, egy olló és egy fejsze. Ha zaj hallik a tök belsejéből, nyissatok lyukat rajtuk, hadd jöjjenek elő az emberek.
A Pu Niö Nia Niők visszatértek a földre, elültették a magokat, és a vastag indákon csakhamar három hatalmas tök fejlődött. Amikor a tökök belsejéből nagy zsivajgást hallottak, a fúróval, az ollóval és a fejszével kilyukasztották mind a hármat, mire előbújtak az emberek. Az első tökből származtak a khák, a szegény szolganép, a másodikból a laók, a harmadikból a mandarinok és a fehérek. Mivel az emberek ruhátlanul jöttek a világra, a szellemek ismét felmentek az istenek urához, hogy ruhát kérjenek számukra. Az istenek ura három bálát nyomott a kezükbe, majd visszaparancsolta őket földi lakhelyükre. Az első bálában a khák részére szánt ruhák voltak: foszlott rongyok. Ezért jár máig is a szegény nép rongyokban. A második csomagban már tiszta, rendes öltözékek voltak, ezért a laók tisztán és rendesen öltözöttek. A mandarinok és a fehérek csomagja pompás, díszes öltözékekkel volt teli.
Az istenek ura még átadott a szellemeknek néhány ekét, sarlót, és három pár agyagból formált állatot: két bivalyt, két tigrist és két békát. Az emberek az ekével és a bivalyokkal felszántották a földeket, és elvetették a rizst. Amikor a rizs szárba szökkent, a bivaly, a tigris és a béka összevesztek, mert nem tudták eldönteni, mekkorára nőjön a kalász, mielőtt learatják. Felmentek az istenek urához, döntse el a vitát.
– Azt szeretném – mondta a tigris –, ha akkora lenne, mint a farkam.
– Nem lehet nagyobb, mint háromszor a lábam hossza! – kiáltotta a béka.
Az istenek ura a békának adott igazat. Ezután megkérdezte az állatoktól:
– Mit szándékoztok tenni, ha a rizstermés nem lesz elegendő az emberek táplálására?
– Odaadom a húsomat – felelte a bivaly. Azért eszik az emberek máig is a bivaly húsát.
A föld jótékony szellemeinek hét fia született, akik között felosztották földi birodalmukat. Haláluk előtt azt tanácsolták az embereknek, készítsék el szobraikat, és minden esztendőben táncoltassák a róluk mintázott maszkokat a város két szélén, különben a gonosz szellemek elpusztítják a földet. Haláluk után a Pu Niö Nia Niők lettek a föld védőszellemei, és az emberek díszes pagodát építettek tiszteletükre.
Forrás:
Román József: Mítoszok könyve. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1963. 300. és 305-307. old.
illetve: Teremtéstörténetek. Válogatás a világ teremtéséről. Populart Füzetek.
Ez utóbbi elektronikus változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban: >>>