14. Pelopsz

Miután Tantalosz fiát, Pelopszot az istenek új életre támasztották, magukhoz vették, és az Olümposzon nevelték fel. De amikor fölserdült, és már legénytoll pelyhedzett az állán, visszakívánkozott a földre, nem az ázsiai Szipüloszba, ahol egykor apja uralkodott, hanem az Alpheiosz folyó partjára, Éliszbe, ahova vakmerő kalandvágya és a szerelem reménye szólította.

Az éliszi Pisza királyának, Oinomaosznak volt egy szépséges szép leánya. Flippodameia, akinek a híre az egész földet bejárta, s messze vidékekről összesereglett kérők versengtek a kezéért. De Oinomaosz király kijelentette, hogy csak az veheti a leányát feleségül, aki őt kocsiversenyben legyőzi, aki pedig alul marad, annak fejét véteti.

Mégis egymás után jelentkeztek a daliák. A verseny úgy folyt le mindig, hogy a kérő saját kocsijára vette fel Hippodameiát, a korinthoszi szorosig kellett hajtania vele, ha addig nem éri utol Oinomaosz, feleségül veheti a leányt, de ha igen, nincs számára irgalom. És Oinomaosz egytől egyig utolérte őket, hiszen harci szekere elé olyan lovakat foghatott, amelyeket apjától, Arésztól, a háború istenétől kapott ajándékba; Arésztól kapta a fegyvereket is, amelyekkel egytől egyig lefejezte a pórul járt kérőket. A levágott fejeket sorra kiszögezte palotája falára.

Mikor Pelopsz megérkezett Piszába, már tizenhárom áldozata volt a kegyetlen kocsiversenynek. Pelopsz is elrémült, amikor Oinomaosz palotája elé érkezve megpillantotta a koponyákat, de aztán erőt vett kishitűségén, és bízott isteni pártfogóiban, különösen Poszeidónban, aki eddig is mindig kitüntette kegyével. Nagy bánatában éjnek idején kiment a tenger partjára, ott fohászkodott hozzá, mire háromágú szigonyával megjelent a tenger istene.

– Segíts meg engemet, Poszeidón – fohászkodott az istenhez Pelopsz -, már tizenhárom kérőt ölt meg a kegyetlen Oinomaosz, de én mégsem tudok lemondani a leányról, sem a küzdelemtől nem akarok gyáván visszavonulni. Mert mit ér, ha békén megöregszik is az ember, de nem tett semmi szépet egész életében?

Tetszett a beszéd Poszeidónnak, s négy szárnyas paripát és arannyal gazdagon díszített, kétkerekű kocsit ajándékozott a bátor ifjúnak. Avval hajtott Pelopsz Oinomaosz király palotája elé, hogy Hippodameia kezét megkérje. Szerencséjére akadt Poszeidónon kívül is pártfogója az istenek között, Aphrodité, aki most először szerelmet ébresztett a királyleányban vakmerő kérője iránt. Amint megpillantotta Hippodameia a Poszeidón szekerén érkező szépséges ifjút, elhatározta, hogy akármilyen áron is, de hozzá megy feleségül.

Volt Oinomaosz királynak egy kocsihajtója, Mürtilosznak hívták. Ez a Mürtilosz Hermész fia volt, és apjától, a tolvajok istenétől örökölte a ravaszságot. Hozzá fordult Hippodameia, Mürtilosz is szerette a királyleányt, és így nem tudta megtagadni tőle a segítséget. Mikor felkészítette a versenyre Oinomaosz kocsiját, kivette belőle a kerékszegeket.

Megkezdődött a verseny, szokás szerint Pelopsz indult először, mellette állt a kétkerekű kocsin Hippodameia, Poszeidón szárnyas lovai szélsebesen vágtattak velük. De Oinomaosz paripái is gyorsabbak voltak Boreasznál, az északi szélnél, talán utol is érték volna Pelopsz kocsiját, ha a kerekek fel nem mondják a szolgálatot. Oinomaosz kocsija felborult, a gyeplő a nyaka köré fonódott, és a tovaszáguldó lovak halálra vonszolták.

Így nyerte el Pelopsz a királyleány kezét. Hazaútban Mürtiloszt is magukkal vitték, de útközben Hippodameia megszomjazott, pihenőt tartottak, és Pelopsz szétnézett a vidéken, hogy tiszta vizű forrást keressen. Ezalatt Mürtilosz el akarta rabolni Hippodameiát. Pelopsz időben ért vissza, s az álnok kocsihajtót belökte a tengerbe – az Égei-tengernek ezt a részét, ahol Mürtilosz halálát lelte, azóta nevezik Mürtóonnak.

Pelopsz és Hippodameia visszatértek az Alpheiosz folyó partjára, Éliszbe, ahol Pelopsz átvette Oinomaosz örökét, és hovatovább kiterjesztette hatalmát a korinthoszi szorostól délre fekvő egész földterületre, amelyet róla neveztek el Peloponnészosznak, azaz „Pelopsz félszigetének”. E vidék különböző városaiban utóbb az ő fiai uralkodtak. Így Troizénben Pittheusz, Argosz és Mükéné uralma felett pedig Atreusz és Thüesztész vetélkedtek.

Ezek mind Pelopsz és Hippodameia gyermekei voltak.

Pelopsznak egy nimfától is született gyermeke, Khrüszipposz, és Pelopsz fiaival együtt nőtt fel Labdakosz fia, Laiosz is, akinek menekülnie kellett Thébaiból, amikor gyámját, Lükoszt, Zéthosz és Amphión elűzte.

Valamennyi gyermeke közül Khrüszipposzt, a nimfa fiát szerette legjobban Pelopsz, irigykedtek is rá a testvérei, Hippodameia is áskálódott ellene, végül is anyjuk tanácsára Atreusz és Thüesztész egy kútverembe vetették.

Mikor Pelopsz rátalált legkedvesebb fia holttestére, és a bűn kitudódott, a gyilkos testvéreket megátkozta és száműzte.

Voltak, akik azt beszélték, hogy Laiosz volt az, aki, visszaélve a vendégjoggal, Khrüszipposz halálát okozta; Pelopsz szörnyű átkot mondott rá is, amely utóbb egész családjára ránehezedett.

Hippodameiát is száműzte országából, mert bűnrészes volt fia halálában; a királyné Mideában talált menedéket, ott is halt meg, de Pelopsz hazahozatta hamvait, és Olümpiában templomot emelt föléjük.

Ott nyugodtak utóbb Pelopsz csontjai is, és az ő sírja közelében tartották évszázadokon át az olümpiai verseny játékokat, Pelopsz és Oinomaosz kocsiversenye emlékére.