Tágabb értelemben Gilgames-eposzként emlegetjük azoknak az irodalmi műveknek az összességét, amelyek az i. e. III. évezredben keletkeztek Elő-Ázsiában, és amelyeknek központi hőse Gilgames uruki uralkodó. Szűkebb értelemben: a tizenkét táblás akkád eposz, amely később készült egységes szerkezetű alkotás. Magyarul hozzáférhetőek a sumer kiseposzok és töredékek (öt mű, amelyek megtalálhatók a Fénylő ölednek édes örömében című kötetben, első kiadása 1970, Komoróczy Géza fordítása), valamint az akkád eposz (a Gilgames – Agyagtáblák üzenete című kötetben, első kiadása 1966, Rákos Sándor fordítása német nyelvből, amely az újasszír táblákon kívül óbabiloni és hettita táblaszövegeket is beilleszt). Bár az akkád eposz sok száz évvel később keletkezett, mint a sumer szövegek, mégis azt vesszük előbbre, hogy a cselekmény áttekinthetőbb legyen.
Gilgames élő személy volt, az i. e. 28-27. században élhetett. Ebben az időben Mezopotámiában kélt város harcolt a teljhatalomért: Uruk (ma Warka) és a tőle északra fekvő Kis. Gilgames Uruk élén állt, és legyőzte Aggát, Kis királyát. A későbbi évszázadokban alakja köré mítoszok szövődtek, bizonyos emlékekben ő az alvilág ítélkező királya.
Az akkád összefoglalás az i. e. 15-14. században keletkezhetett, ismerjük szerzője nevét: Szinleqi-unninni uruki írtnok. Ezt az összeállítást másolták a későbbi századokban, van másolat még az i. e. 2. századból is. A ránk maradt legteljesebb (klasszikus) változat Assurbán-apli asszír uralkodó ninivei könyvtárából való, az i. e. 7. századból. Úgy tartják, hogy az eredeti eposz szövegének mintegy egyharmadát tartalmazza. Napjainkban is kerülnek elő újabb szövegek és variánsok.
Túl azon, hogy a Gilgames-eposz az emberiség legősibb irodalmi alkotásai közé tartozik, és hogy az ó kori Kelet legteljesebb és legterjedelmesebb fennmaradt alkotása, „saját jogon” is páratlan remekmű, amelynek olvasása igazi élvezet. Az akkád eposz, illetve a sumer énekek visszaadják az ókori ember hitvilágát, gondolkodásmódját. Az eposz alapproblémája: az emberi élet értelme, a halhatatlanság, maradandóság dilemmája azóta is elkíséri az alapvető irodalmi műveket. A kivételesen szép, költői részletek közül is kiemelkedik Gilgames és Enkidu álmainak leírása, Enkidu siratása; a történelem kutatása szempontjából is rendkívül fontos a korábbi forrásból átvett vízözöntörténet vagy Gilgames és alattvalóinak konfliktusa. Szomorú mementóként emlékezünk Gilgames hiábavaló kísérleteire, amelyek mind a halál elkerülését célozzák.
Az akkád eposz váltakozó hosszúságú (többnyire 12-14, illetve 17-18 szótagos) sorokból áll; hihetetlen erejűek az ismétlések, amelyek már-már ráolvasásokra emlékeztetnek. Gyakoriak a lüktető párbeszédek, kérdés-feleletek, a négyütemű felező tagolások, olykor enjambement-ok is előfordulnak (különösen a sumer kiseposzokban).
Az eposzt két évezreden keresztül elfelejtették, csak a 19. század második felében kezdődött meg újrafelfedezése, és századunk elején készültek a máig használatos szövegkiadások. A Gilgames-motívumok számos modern irodalmi és zenei alkotásban szerepet játszanak – közülük Thomas Mann tetralógiáját említjük (József és testvérei).
Forrás: Bakcsi György ismertető szövege az eposz tartalmi összefoglalójához. 44 híres eposz – Verses regény, elbeszélő költemény. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1995 (3. kiadás) 5-16. oldal
ugyanez elektronikusan: Irodalom és művészetek birodalma blog: >>>