Zeusz

Római megfelelője: Juppiter

Funkciói: az istenek és halandók atyja. Nincs túl nagy uralma: a sors rejtve marad előtte.

Attribútumai: kettős élű bárd (ölő és életadó fegyver), villám: nyers erő (büntetés, ellenállás lehetősége) „mennydörgő” „fellegtorlaszoló” „villámsűrítő” (Homérosznál), aigisz (pajzs), jogar, kalapács, olimpiai játékok

Történetek:

• Állatok képében mutatkozik és szerelmeskedik. Szerelmeit állat képében menti Héra haragja elől. Gyakran bika képében jelenik meg, pl. Európé elrablásakor.

• A halál-funkciót elveszítette idővel, (átadta Hadésznak), és csak olümposzi lett.

• Gaia fellázad Zeusz ellen: megszülte Tüphónt (a mítosz másik változatát l. Héránál). Zeusz lenyilazta Tüphónt, más változatban ráborította az Etnát (Ekhidna néven szintén mitikus lény). Lávafolyamot okád. Tüphón és Ekhidna nászából szörnyek születtek: Orthosz (anyjával nemzette a szphinxet) és Kerberosz kutyák, a lernéi hüdra (akit Héraklész öl meg) és Khiméra (háromfejű szörnyeteg: elöl oroszlán, középen kecske, hátul kígyó).

Gaia második próbálkozása Zeusz ellen fellépni: a gigászok lázadása (de lehet, hogy fordított sorrendben)

• Zeuszt is fenyegetik fiai (gyermekei). Lázad ellene Héra, Poszeidón, Pallasz Athéné (más változat szerint Apollón). Segíti: Thetisz (Néreusz lánya)

• Első feleségét (Métiszt, az Észt) lenyeli, hogy ne szüljön erősebb fiakat. (Gaia és Uranosz történetén okulva.)

• Thetisz is erősebb fiút szülne, de ezt Thémisz, Gaia lánya megsúgja neki, ezért Zeusz nem veszi el Thetiszt, hanem Péleuszhoz adja. Az ő gyermekük Akhilleusz, akit Thetisz halhatatlanná akar tenni (ahogy Démétér Démophoónt).

• Második felesége: Thémisz (=’Igazságosság’).

• Gyermekeik a hórák. Hárman vannak:

Eunomia = ’Törvényesség’,

Diké = ’Igazságosság’,

Eiréne = ’Béke’.

A hórák az évszakok megjelenítői, az istenek és emberek életének rendjére vigyáznak.

• Szintén Zeusz és Thémisz gyermekei a moirák. Ők a sorsistennők, az emberek részét, osztályrészét szabják meg, mindegyik a maga idejében:

Lakheszisz = ’Osztályrészt adó’ – a születés előtt,

Klóthó = ’Fonó’ – az élet során,

Atroposz = ’Elháríthatatlan’ – a halál felé.

A mitológia különböző változatai egy, két illetve három moiráról tudnak, a klasszikus kor elképzelése a hármas szám. Fétisként tisztelték őket. Nemcsak Zeusz lányaiként ismertek.

• Zeusz és Eurünomé gyermekei: khariszok (akiket a rómaiak gráciáknak neveznek). Funkciójuk: derűt és bájt visznek az életbe.

Aglaia: ’Tündöklő’,

Euphroszüné: ’Jóakaratú’,

Thaleia: ’Viruló’.

Más változatok szerint mások a khariszok, nem is feltétlenül hárman vannak.

• Jellemző a klasszikus kor elképzeléseire, hogy a hórák, a moirák és a khariszok számát háromnak mondják: a háromszor három kereksége e kor sajátossága.

• Démétér testesíti meg azt a földet, aki Zeusz felesége/szeretője (ellentétben Gaiával), ezért nem szörnyszülő, hanem földműves istennő. Perszephonét Zeusz engedélyével rabolja el Hadész.

• Zeusz és Mnémoszüné (’Emlékezet’) gyermeke a kilenc múzsa, akik különböző művészetek pártfogói és megtestesítői:

Kalliopé = ’Szépszavú’ – epikus költészet,

Kleió = ’Dicsőítő’ – történetírás,

Melpomené = ’Dalos’ – tragédia,

Euterpé = ’Örömnyújtó’ – lírai költészet

Erató = ’Bűbájos’ – szerelmi költészet

Terpszikhoré = ’Táncos kedvű’ – tánc,

Thaleia = ’Viruló’ – színművészet,

Polühümnia = ’Sokdalú’ – eposz és némajáték,

Urania = ’Égi’ – csillagászat.

A többiek: énekkel, tánccal, zenével, műélvezettel kapcsolatos. Lakóhelyük a Helikón hegye.

• Zeusz és Létó gyermekei Artemisz és Apollón.

• Harmadik felesége Héra (legfontosabb)

• Zeusz teremtményei és gyermekei: törvényességet, rendet, tudományt, művészetet, erkölcsi normát adnak. Néhányszor elpusztítja az emberiséget (pl. vízözönnel), mert tökéleteset akar alkotni. Atlantiszt is megsemmisíti, mert nem tisztelték az isteneket.

A trójai háború oka: az emberek becstelensége (tehát erkölcsi vonások is felfedezhetőek Zeusz alakjában).

A rend nem Prométheusz jótéteményeivel függ össze: azok csak elbizakodottá tették az embereket; hanem a Zeusztól kapott tulajdonságokkal: szégyenérzet, lelkiismeret