World Fitness Project helyzetértékelő interjú – Jason Ansley

Írta: Radnai Tamás
2026. agusztus 14.

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Ismét értékelt egy új interjúban Jason Ansley, a World Fitness Project elnöke

Most már azért átütött a valóság és nem volt annyira elégedettre fényezett a mondanivaló mint eddig korábban mindig a liga megnyilatkozói részéről. Sokat írok arról, hogy nem megy szinte egyik teljesítmény mutató sem jó irányba (amiket én láthatok). 

Ansley beszélt arról, hogy:

• csalódás és katasztrófa-e a londoni idei első verseny alacsony nézőszáma

• hogy milyen új teszteket, ‘innovációkat’ vezetnek be idén

• hogy a WFP tulajdonosa kezdi-e kérdőre vonni a pénzügyi sikerességet, és van-e valami határozott terv, határidők

• hogy milyen lépéseket tettek, hogy invesztáljanak a jövőbe és erősítsék a túlélési esélyeiket

• milyen a viszonyuk a CrossFit céggel most

Ismét értékelt egy új interjúban Jason Ansley, a World Fitness Project most már elnöke. Nem feltétlenül vártam, de meglepődve azért nem vagyok, hogy most már azért átütött a valóság és nem volt annyira elégedettre fényezett a mondanivaló mint eddig korábban mindig a liga megnyilatkozói részéről. Sokat írok arról, hogy nem megy szinte egyik teljesítmény mutató sem jó irányba (amiket én láthatok).

Bár nem ismerhetem a kezdeti terveket, de tulajdonképpen már változtattak az üzleti modellen, mert nemrég ugye megvettek 3 létező versenyt, ahol nagy közösségi részvétel van (nem csak elit). Erről később. Hogy fair legyek, azt látni, hogy hallgattak visszajelzésekre és eszközölnek mindig változtatásokat, de attól tartok, hogy az alapvető modell olyan hibás, hogy a végén mindegy lesz.

Illetve megjegyzem, hogy a liga indulását túl gyorsan valósították meg (az augusztusi Lazar haláleset után év végén bejelentették a ligát és márciusban verseny volt már)., így némileg korlátozva voltak például a helyszín választásssal, míg ebben a szezonban a mexikói kartell háború miatt lemondták a Mexico City állomást, ami talán jó lehetett volna... nem tudom, én biztos mindent azért tettem volna meg, hogy Brazíliába legyen egy versenyem, hiszen Gui benne van a ligában. 

Mexico City helyett a gyors Londonra váltás gyászos volt, nem is igazán London már az (“...ahol már a metró a föld felett jár...”). Egy 2 órás meccsre jó a helyszín, 3 napra nem. És igen költséges minden Londonban. És bár 5 héttel a verseny előtt került az esemény Londonba és rossz helyen volt, mégis bevallja csalódottságát Ansley, hogy kevés néző volt.

Szóval némileg úgy érzem, hogy a túlélési torzítás (survivor bias)* analógiájára a versenyszervezők túl sokat figyelnek azokra a személyekre az alapkérdésekben, akik már elkötelezett versenyzői vagy nézői az ő kínálatuknak. Azt kellene ezzel szemben megtudni, hogy akik NEM hajlandók a WFP-ben versenyezni és nem nézik azt, azokat mi fogná meg! Hasonlót érzek a CrossFit cégnél és a CrossFit Games helyszíni nézőknél, akik most örömködnek, hogy milyen jól sikerült a Games San Jose, Kaliforniában és abba a csarnokba kéne visszatérni, illetve mindig Kaliforniában rendezni a versenyt. Hmm, de mi van azokkal, akik nem mentek el oda? Mert én nem tudok róla, hogy kiemelten jó jegyeladás lett volna például. Szerintem USA-ba és Kaliforniába (drága) sokan nem akarnak menni manapság. A CrossFit a csúcsidőszaka után mindig leszerepelt Kaliforniában. 

*Túlélési torzítás (survivor bias)
A túlélési torzítás egy olyan logikai és statisztikai hiba, amely során csak a sikeres, látható vagy „túlélő” esetekre fókuszálunk, miközben teljesen figyelmen kívül hagyjuk azokat a mintákat, amelyek elbuktak vagy kiestek a folyamat során. Ez a kognitív torzítás hamis képet fest a valóságról, mert drasztikusan felülértékeli a siker valószínűségét.

A klasszikus példa: Abraham Wald és a harci repülőgépek
A jelenség leghíresebb felismerése a második világháborúhoz köthető. A hadsereg megvizsgálta a csatából visszatérő amerikai bombázókat, és a lövésnyomok alapján ott akarta megerősíteni a páncélzatot, ahol a legtöbb találat érte a gépeket (például a szárnyakon). Wald Ábrahám magyar származású matematikus azonban rámutatott a hibára: a mintában csak a túlélő gépek szerepeltek. Azok a gépek, amelyeket a kritikus helyeken (például a hajtóművön vagy a pilótafülkén) találtak el, lezuhantak és nem tértek vissza, így nem is tudták őket megvizsgálni. A hadseregnek tehát pont azokat a részeket kellett megerősítenie, amelyek a visszatért gépeken sértetlenek maradtak.

A WFP a jövő évre is alapvetően a 2 turné állomás + 1 döntő három versenyes szezonban gondolkodik, bár nem zárta ki, hogy ha nagyon összeállnak a dolgok, akkor lehet még egy (én kétlem, több szempontból is). Ezzel együtt, mivel megvették a Down Under Championship versenyt Ausztráliában és az országot jó crossfit piacnak tartják, gondolkodnak, hogy miképpen lehetne integrálni azt.

Ansley elismeri, hogy a szponzorok felé számít a nézőszám, de szerinte még nincs katasztrófa, hosszú távra vannak berendezkedve, a közvetítés nézettségével pedig meg volt elégedve (a 2026 London Pro közvetítése). Én ezt rizikós relativizálásnak tartom, mert nem nőtt a 2. szezonra a nézettség és eleve tizede a CrossFit Games nézettségének. Nem csoda, mert a liga formátum nem izgalmas és elvesztettek egy csomó top Games versenyzőt mostanra. Talán a Cringle »« Horváth összecsapás segíthet egy időre, de látok rá nagy esélyt, hogy Cringle jövőre már nem lesz a WFP-ben. 

Ansley kiemeli, hogy az egész sportnak fel kell tennie a kérdést magának, hogy hol vannak a rajongók? Mi az, amit elmulasztanak a szervezők, beleértve a CrossFit céget is? Arról beszél, hogy amióta az elit versenyzők kiszakadtak a termek hétköznapi közösségéből és nincs Regionals, azóta kisebb a sport vonzása. Valójában ez ugye azt jelenti, hogy a versenysport túllépett a múlton, de így meg nem olyan vonzó(?) Azt persze tegyük hozzá, ahogy ő is említi a saját versenyénél, hogy a nem csak elit kategóriás versenyeken van 1000-2000 induló sok esetben.

Érdekes, hogy Ansley mennyire jelentőségteljesnek minősíti, amiket csinálnak:

• “Új teszteket vezetünk be idén, például van úszás Regionals versenyen, akarom mondani a mi turné állomásunkon.”

• “A flip sled-et is behozzuk. Szóval eltérő dolgokat csinálunk. A futásunk 10 km lesz. Azt hiszem a legnagyobb táv eddig 7.2 km volt.”

• “Próbálunk olyan dolgokat csinálni, amiket az emberek akarnak és amikre figyelmet szentelnek.”

Érdekes ez a megelégedés ezekkel az ‘innovációkkal’, mert sántít. A flip sled egy Pig, most volt a Games-en (és régebben is), ahogy nagyon rövid, robbanékony tesztek is. A 2012-es CrossFit Games-en a Camp Pendleton igaz triatlon volt, de 11 km futás volt benne.

Úszás ugyan nem volt a CrossFit saját Regionals/Semifinals versenyein, de amióta világ a világ, számos kis-közepes versenyen van úszás. Nem érzem tehát azt, hogy főleg a nézők ezeket követelték volna mint innováció és nagyon látványosnak tartanák ezeket. Az elejétől mondom, hogy csalódás, hogy itt volt a lehetőség és a WFP teljesen elszalasztotta az igazi innovációk abszolválását (a liga formátumot vehetjük annak, de az inkább negatív hatású).

 “...bár a magán pénzügyekbe nem mehetek bele, de azt meg tudom osztani veletek, hogy ahhoz, hogy minden továbbra is menjen előre, pozitív trendet kell felmutatnunk. Ez része annak, amiért invesztálunk olyan versenyekbe, amelyek gazdaságilag jól teljesítenek, mert ezzel pénzelhetjük magunkat.” 

A büdzsé és a költségek kérdésében elhangzott a kényes kérdés, hogy úgy is, hogy magánszemélyek és nem befektető cég a WFP tulajdonosa, kezdik-e kérdőre vonni a pénzügyi sikerességet. Van-e valami határozott terv és határidő? Ugye a WFP-ben igen nagy stáb van, komoly média osztály, stb.

A válasz:

“Ezek mind nagyszerű kérdések és bár a magán pénzügyekbe nem mehetek bele, de azt meg tudom osztani veletek, hogy ahhoz, hogy minden továbbra is menjen előre, pozitív trendet kell felmutatnunk. Ez része annak, amiért invesztálunk olyan versenyekbe, amelyek gazdaságilag jól teljesítenek, mert ezzel pénzelhetjük magunkat.”

Ugye a WFP nemrég meglévő versenyek akvizícióját hajtotta végre: USA-ban a Heart of America és az Atlantic Coast Classic, Ausztráliában pedig a Down Under Championship lett az övék. 

Persze ez is pénzt igénylő befektetés és nem tudom, hogy valóban olyan erőteljes profit van-e, hogy nettó új pénzként azzal fizetni lehet a WFP elit liga egy részét? Illetve mi az idő horizont a nettó új profit megjelenésére (nem tudom megbecsülni, hogy mennyiért lehet megvenni ilyen versenyeket, illetve kell-e befektetni oda is)?

Ansley folytatja:

“Valójában többet invesztálunk most a jövőbe, de olyan versenyekbe fektetünk be, amelyek profitábilisak és etetik a gépezetet, növelik az ökoszisztémát.”

“Ez nagyon hasznos, mert például, ha egy Adidas bejön és írni akar egy nagy csekket nekünk, akkor nem csak 3 WFP elit versenyt kap érte, hanem mondjuk a jövőben 16 közösségi versenyt, ahol ezrével vannak indulók. Ez olyasmi, ami érdekli őket [potenciális szponzorokat] és szeretnék, ha így mennénk tovább. Ezek miatt lettek meghozva az ilyen pénzügyi döntések.”

Ansley kiemeli, hogy az egész sport nagy problémája az önkéntesek kérdése, hiánya.

A CrossFit céggel való kapcsolatról az hangzott el, hogy érthető, hogy egy ilyen másik ligát elkezdeni nem lehet némi frikció nélkül és a CF közösség eleve nagyon érzelmes, de van egy folyamatos, nyílt kommunikációs csatorna a CF és a WFP között most már. A probléma az, hogy a két teljesen eltérő rendszer miként tudna együtt csinálni valamit, de szerinte előbb-utóbb lesz valami közös dolguk.

Összefoglalva az pozitív, hogy a WFP-ben látok némi felismerést és nyilvános beismerést a számomra egyértelmű problémákra, illetve valamiféle lépéseket próbálnak tenni. Volt pár jó kisebb szabályigazítás (pl. hogy döntőbe mindenki csak TOP 30-as szezon helyezéssel juthat be, vagy hogy a pontozás összeadódik a versenyek között), illetve a sikeres, nem elit versenyek akvizíciója némileg értelmesnek tűnik. 

Ettől még viszonylag hamar előállhat az a helyzet, hogy a liga létrehozásának célja, az eredeti misszió modellje fenntarthatatlanná válik, azaz a profi, szerződéses elit versenyliga költségei és nézettsége olyan lesz (marad), hogy miért is kéne erőltetni ilyen költségekkel? Persze nem fog összedőlni a világ, ha teljesen feladják azt, főleg, ha közben már félig átalakultak. Valahol kommentáltam, hogy lehetnek az új Loud and Live Sports cég, akik a pandemia környékén felvásároltak számos nagy versenyt a portfóliójukba. Sőt ezeket a versenyeket egy virtuális pontszerző ligába össze lehet majd kötni (szerződtetett sportolók nélkül). 

Egy kényes kérdés, hogy a WFP mikor tud kiszállni a jelenlegi modellből, mert ha egy adott szezon elindul a jelenlegi modellben, akkor a résztvevők azon ígéret birtokában indulnak, hogy a következő szezonra garantált pénzes profi szerződést nyerhetnek. Tehát ezt megszüntetni csak úgy tisztességes, hogy egy adott szezon indulása előtt már bejelentik, hogy azon már nem tudnak az azt követő évre szerződést nyerni. Tehát most vagy jövő év elején a szezon előtt be kellene jelenteni, hogy 2028-ban már nem lesznek szerződések.

Kommentáláshoz látogasd meg a Facebook oldalamat!