Embedded Files
Írta: Radnai Tamás
2023. május 25.
Ben Bergeron (CompTrain vezető) már nem egyszer beszélt arról — illetve válaszolt konkrét ilyen kérdésekre — hogy mi lenne, ha a CrossFit az olimpiára kerülne. Korábban Ben elutasító volt, mert szerinte nem passzol a CrossFit formátuma és esszenciája az olimpiára. Utóbbi esetében az állandó változó, előre nem ismert versenyprogramozásra gondolt. (Az általam is felvetett problémák ebben a témakörben az alábbi cikkemben részben megtalálhatók: Fogadási csalások, dopping és manipuláció — védeni kell a sportot?)
Bergeron most újabb konkrét kérdést kapott ezzel kapcsolatban:
“Képzeld el, hogy a CrossFit bekerül az olimpiára. Mit tennél, hogy megkülönböztesd a CrossFit Games-től, ha egyáltalán változtatnál bármit? Például súlykategóriák, kevesebb teszt, csapatok, stb.”
Ben mostanra megváltoztatta az elutasító véleményét és előállt egy saját javaslattal, mely szerint:
3 fős nemzeti csapatok lennének, nem egyéni verseny (ugye ez a koncepció már régen megjelent a már megszűnt CrossFit Invitational képében)
férfi és női csapatok
10 teszt 5 nap alatt
standardizált (fix) formátum, de nem teljesen, mert akkor lényegében ‘dekatlonnál’ kötnénk ki
5 ismert, minden évben fix teszt, amelyek lehetővé tennék világrekordok megállapítását is
és 5 teszt, amelyek minden évben változnának
a tesztek időtartománya:
2 teszt a <1 perces tartományban
2 teszt a 3-5 perces tartományban
2 teszt a 10-20 perces tartományban
2 teszt a 30-40 perces tartományban
2 teszt a 1-3 órás tartományban
Minden kategóriában az állandó teszt mellett a változót az aktuális rendező ország alakítaná ki.
Az 5 nap x 2 napi teszt felosztáson belül vitára bocsátja, hogy lehetne úgy is, hogy az első nap a 2 legrövidebb teszt van és így haladnak a napok az utolsóig, amikor a 2 leghosszabb teszt során akár 4-6 óra állóképességi felmérés történik. Ennek előnye az lehetne, hogy a tabella nagy átrendeződésen menne keresztül a napok során.
De lehetne úgy is, hogy első nap egy legrövidebb és egy leghosszabbtól indulna a sztori.
Teszt példák
Az 1 percen belüli legrövidebb tesztben lehetne:
Váltó versenyben mindenki végez
3 thruster @ 92.5 kg férfiaknak
200 méter futás
>> versenyző váltás
A 3-5 percen belüli tesztben lehetne:
21-15-9 ismétlés
szinkronizált bar muscle up
szinkronizált overhead squat
kalória evezés
A 10-20 percen belüli tesztben lehetne:
3 kör időre
30 worm thruster
30 burpee
A 30-40 percen belüli tesztben lehetne:
Csapat Murph
szinkronizáltan a testsúlyos gyakorlatok
futás kötelet fogva együtt
Az utolsó, leghosszabb teszt pedig lehetne:
olimpiai távú triatlon
Ezek lehetnének tehát a minden olimpián megmaradó fix feladatok.
Hogy a nehéz súlyokkal mi van? Ott vannak az állandóan változtatott tesztek minden időkategóriában, amelyek lefedhetnék a nagy súlyos feladatokat, de akár például a legrövidebb fixben lehetne a thruster nagyobb súly is, mondjuk 102.5 kg a férfiaknak.
Realitások és történések
Az valóság, hogy 2016 óta az International Functional Fitness Federation (iF3) ilyen irányú erőfeszítéseket folytat, de a mai napig a legfontosabb alap mérföldköveket sem érte el, így az első vágyakozott cél, a 2028-as los angeles-i olimpián bemutató sportként való jelenlét elutasításra került.
Ennek kapcsán tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg nem túl realisztikus a crossfit jellegű sport olimpiára kerülése, hiszen egyrészt nincs elég lefedettsége a világban hivatalos szövetségi rendszerben, egy tipikus nagy világszövetség, pl. a testépítő és fitnesz IFBB 190 országban van jelen, míg az iF3 50-es nagyságrendnél tart. De a főbb probléma az, hogy ezekből is a túlnyomó többség nem elismert az országában, tehát nem nemzeti sportági szakszövetség jelenleg.
Persze ennél a szempontnál az iF3 legfundamentálisabb hiányossága, hogy maga sem — mint nemzetközi szövetség — nem elismert semmilyen szükséges ernyő szervezet által (csak a TAFISA szabadidősport szövetségben vannak benne).
Aztán ott van a WADA antidopping ügye, a megfelelő ellenőrzési program, a WADA tagság hiánya.
A kereskedelmi potenciál, nézettség kérdése is buktató, mert a ‘CrossFit’ crossfit viszonylag elterjedt (bár a közelmúltban is megjegyeztem, hogy mindig megdöbbenek , amikor a márkatulajdonos cégtől hallom, hogy ők úgy tartják, hogy pár millió ember crossfitezik csak a világon), de a márkát és az az alatt futó ‘ligát’ birtokló cég nem sportszövetség, jogilag és ezen a néven nem is lehet része az olimpiának, de náluk van a pénz, a tömegbázis és a média figyelem.
Az iF3 és Bergeron koncepcionálásaiban láthatunk halvány fénysugarakat, bár pont ellentétes irányba mutatnak: az iF3 a CrossFit Invitational kompakt, 2 órás (6 tesztes) meccs szerű irányát vette föl a jobb alkalmazkodás érdekében (miközben fix konkrét tesztek nem lennének, csak fix tesztkategóriák), addig Ben többszörös számú tesztben és napban állapodott meg (a CF Games-től kevésbé elszakadva).
Ha figyelembe vesszük a kőkemény realitásokat, pl. hogy elég unalmas is ez a sport és a formátuma... formabontó; valamint a diplomáciai érdekérvényesítő erő hiányát (itt nyugodtan kimondhatjuk akár azt is, hogy az a való világban némileg a korrupció területére is elvándorolhat), akkor nem tudom, hogy érdemes-e egyáltalán ezzel foglalkozni.
Azt hozzáteszem, hogy talán egy fél lépéssel realisztikusabbnak tartom, hogy a nem olimpiai sportágak ‘olimpiájára’, a World Games-re esetleg előbb el lehetne jutni, bár oda is a korábban felsorolt paraméterek többségének kielégítése szükséges.
Page updated
Google Sites
Report abuse