Bodnár Ádám, a CrossFit Games Open 2022 magyar férfi ezüstérmese

Írta: Radnai Tamás

A véleményem nyilvános az Open jelentőségéről, főleg az idei 3 feladatos, szuper inkluzív formátumról, de azért a top helyezettek személye érdekes. A 2. helyen befutó Ádám CrossFit szabályok szerint is már majdnem masters versenyző, máshol pedig már kifejezetten az.

Talán sokan nem tudják már a mostani generációból, hogy ő volt az egyike azon keveseknek, akik a hőskorban kijutottak egy élő CrossFit regionálisra, mégpedig a 2013-as Europe Regionals-ra! Fogadjátok az alábbi interjút Ádámmal.

Hány éves is vagy Ádám?
Májusban leszek 34 éves

Mivel foglalkozol?
Már 5 éve a saját edzőtermemet üzemeltetem Szegeden (BPM Training Center), ahol egyénre szabott edzéstervekkel személyi edzéseket tartunk!

Mikor ismerkedtél meg a CrossFit-tel és hogyan?
A szerkesztő: Lásd a kurrens cikk után egy Ádámmal készült 2013-as interjút, amiből ez részletesen kiderül!

Mikor, hány év edzés után kezdtél el versenyezni?
Viszonylag hamar, még egy éve sem kezdtem el CrossFit-ezni, mikor az első versenyemre elmentem a CrossFit Budapestbe 2011 novemberében! Persze ekkor már volt pár év egyéb sport a hátam mögött (kosárlabda, amerikai football, boksz)!

Mik a legjobb versenyeredményeid korábbról?

• Crossfit Games Regionals 2013

• Reebok Hestrez Team Invitational 2013

• Central European Throwdown 2014

• Prague Team Battle 2014

• Italian Throwdown 2014

• Serbian Throwdown 2015

• Aphrodite Games 2016

• 24 hour Amrap Challenge 2016

• Hungarian Games 2019

• Illetve megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb magyar verseny. Volt olyan év, amikor 9 versenyen is elindultam!

Mik a céljaid a crossfitben, és mit gondolsz az Open-ről mint kvalifikáló verseny?
A crossfitben most már a korosztályos versenyekkel szemezgetek, nem tartom kizártnak, hogy nemzetközi szinten is jól tudjak szerepelni az elkövetkező pár éven belül.

Az Open mindig is megosztó volt! Nekem az idei volt a 11. Open-em! Láttam már sok mindent, de ez mindig is ilyen volt! Nem hiszem, hogy ez változik, illetve vajon mi lenne jobb helyette? A feladatokat mindig érik támadások, de a végére valahogy mégis a legjobbak kerülnek oda! Idénről a max erő tesztelését hiányoltam. Mondjuk az elemelések és a nehéz thruster-ek sokakon kifogtak, ezeknél a feladatoknál nem volt mindegy milyen erős valaki!

Milyen korosztályban fogsz versenyezni a jövőben?
Jövőre töltöm be a 35-öt, így teljesen megnyílik előttem a 35+ masters korosztály! Főleg ott szeretnék ezentúl bizonyítani! Persze ez nem jelenti azt, hogy ne akarnék elindulni a 18-34 éves korosztalyban, de egyre több a feltörekvő fiatal, akikkel egyre nehezebben veszem fel a versenyt. Persze ez jó a sportág szempontjából és remélem jönnek is majd az eredmények!

Indulsz a ‘nyílt’ CrossFit®/crossfit versenyeken, azonban, ha nem tévedek a NEFFISZ/iF3 szövetségi funkcionális fitneszversenyeken érdemben nem indultál eddig. Mi ennek az oka, tervezel-e ott is indulni, illetve hogy látod a különbséget a kettő között és mit gondolsz a jövőjükről?
Őszintén szólva én még mindig érdeklődve nézem, hogy vajon mi is lesz ebből a funkcionális fitnesz szövetsegbol nemzetközi és hazai szinten is. Véleményem szerint igazán naggyá addig nem fog nőni, amíg a CrossFit érdemben jelen tud lenni vilagszinten! Addig a CrossFit, ami elindította ezt az egészet és amiből vegeredmenyben lett az iF3 is, mindig népszerűbb lesz! De az nagyon tetszik, hogy az iF3 más sportokhoz hasonlóan rendes szövetségeken keresztül működik és igazolással, sportorvosi alkalmassággal lehet indulni a versenyeken. Tervezem kipróbálni ezt a versenyzési formát is.

Mit szeretsz jobban: tudni, hogy milyen feladatok lehetségesek egy versenyen vagy a CrossFit ‘bármi játszik’ megközelítését?
Ez érdekes kérdés! Ha tudom előre, hogy mik lesznek a feladatok lehet rájuk készülni. Viszont ilyenkor, ha elég korán kihirdetik azokat, specifikusan lehet rájuk gyakorolni, ami nem feltetlen hozza ki az egyének általános felkészültségét. Ha pedig nem tudjuk, abban van valami kis izgalom, egy kis rejtélyesség. Én mindkettő format szeretem!

Hányszor edzel egy héten?
Általában heti 5 napon, csütörtök-vasárnap pihenővel szoktam készülni. Versenyek előtt próbálok beiktatni egy második edzést is, készülve arra, hogy naponta többször is maxot kell majd nyújtanom! Az elmúlt időszak ilyen szempontból szerencsés volt, be tudtam illeszteni ezeket az edzéseket!

Mik a kedvenc és legkevésbé kedvenc gyakorlataid?
Nincs olyan gyakorlat, amit kifejezetten nem szeretnék! Persze vannak gyakorlatok, amik kevésbé mennek jól, de ezeket én szívesen csinalom, mert tudom, hogy így fognak fejlődni. Ha nagyon mondani kéne valamit, akkor a sprint feladatokat választanám. Itt van még mit csiszolni!

Kommentáláshoz látogasd meg a Facebook oldalamat!

A szerkesztő: Ne feledjük, ez egy majdnem 10 évvel korábbi interjú, az akkor kor szellemiségét hordozza magában!

Bodnár Ádám - A 2013-as Európai Regionális döntőre bejutott versenyző

Bodnár Ádám Ákosnak hívnak, idén májusban leszek 25 éves. Budapesten születtem és ott is töltöttem életem első 22 évét. A sportolást általános iskolában kezdtem egy mezei-futóversennyel, ahol érdekes módon „csak” hatodik lettem. Ez nem vette el a kedvem, bár futóversenyen komoly szándékkal többet nem indultam. Csapatjátékokban próbáltam ki magam, mint például a labdarúgás, amerikai foci, de végül a kosárlabdánál kötöttem ki. 12 évet kosaraztam kisebb-nagyobb sikerekkel. Szegedre a tanulás által kerültem. Miért jöttem le Szegedre, ilyen mesze az otthonomtól? A felvételi ponthatár miatt. Kereken egy pontra lett volna még szükségem, hogy a Budapesti Testnevelési Főiskolán tanulhassak.

Jelenleg is Szegeden élek. A Szegedi Tudományegyetemen tanulok mint végzős testnevelő-edző szakos hallgató. A tanulás mellett három helyen is tartok edzéseket, köztük a Testakadémia szegedi termében. És ha ez nem adna elég elfoglaltságot, beiratkoztam két edzői tanfolyamra, hogy ne unatkozzak. Fontosnak tartom azt, hogy az ember képezze magát! Az edzői papír ad egy alapot, amit önszorgalommal értelmes szintre lehet fejleszteni. Sokszor látok elrettentő példát, mikor egy több edzői végzetséggel rendelkező egyén egy „agyvérzésen átesett újszülött mókus” szintjén van. Sajnos egy papír megszerzésétől még senki nem lett edző!

Az egyetemnek hála az edzői képzések nem okoznak gondot, mivel ott sokkal részletesebben tanultam mindenről. Az egyetem tanított meg arra, hogy nem elég lemenni csak a terembe és nyomni neki. Rengeteg más dologra is oda kell figyelni az edzés mellett, például hogy mit és mikor eszel, alvás, pihenés és még sorolhatnám.

A CrossFittel az egyetemen ismerkedtem meg. Egy olyan edzésformát kerestem, amit később a többi sportágban, illetve az egyetemen a fizikai felmérőknél is hasznosítani tudok majd. Sajnos két év testépítő jellegű edzés után rá kellett jönnöm, hogy az nem ad annyi pluszt, mint amennyit belefektetek. Amit elsőre láttam a CrossFit-ből, az az volt, hogy egy nagydarab, crossfites pólóban lévő srác, úgy edz, ahogy én még nem láttam embert. Nagy súly, sok gyakorlat, semmi pihenő… megy a daráló! Rögtön megtetszett!

Amint hazaértem rákerestem és láttam, hogy ez kell nekem! Ki is tűztem magam elé, hogy holnap, ha törik, ha szakad, de megcsinálom a „Chelsea-t”. 30 percen keresztül kell minden percben megcsinálni egy 5 húzódzkodás, 10 fekvőtámasz, 15 guggolásból álló kört. Ami a percből marad, az a pihenő. Hát tényleg majdnem belehaltam, de sikerült! Végigcsináltam! Büszke voltam magamra – még úgy is, hogy utána 3 napig nem tudtam mozogni az izomláztól. Az efféle edzések hatása igen hamar mutatkozott: javult az összes fizikai képességem és egyre jobban elmerültem ebben a sportban. Annyira, hogy pár hónap után nem érdekelt már a kosarazás sem, inkább CrossFiteztem! Annyira elhatalmasodott rajtam a CrossFit utáni vágy, hogy még a szakdolgozatomat is erről írom.

A legjobbak motiváltak! Néztem a videókat Chris Spealler-ről, aki 70 kilósan is részt tudott venni az eddigi összes CrossFit Games-en; Rich Froning-ról, aki mindent szuper szabályosan csinál és egyszerűen legyőzhetetlen; és persze Kovács Lacee-ről is, aki ugyancsak Szegeden tanult és aki mostanra a legjobbakhoz tartozik! Eleinte Jason Khalipa is a kedvenceim közé tartozott, de az idei Open szereplése technikailag egy trágya volt, ezért elásta magát nálam!

Sokáig a tesi tanszék konditermében edzettem, ami korántsem volt megfelelő, viszont akkoriban ezt még át sem gondoltam és csak örültem az új edzésmódszeremnek. Persze lemehettem volna egy rendes konditerembe is vagy a Lelkesedés súlyemelő termébe, de nem hittem, hogy bármi komoly lesz a dologból, így nem láttam még értelmét. Az első versenyemre is itt készültem. A versenyt a CrossFit Budapest rendezte. Akkoriban még nagyon nehéznek és fárasztónak tűnt az összes feladat. Talán el sem megyek, ha Páldi Peti barátom, akivel együtt edzettünk, nem mondja, hogy ő biztosan ott lesz és szerinte menjek én is.

Végül elmentem és 6. lettem. Középmezőny. Viszont, amit adott a verseny motivációban, az felbecsülhetetlen. Láttam a többieket élesben, köztük Lacee-t is, aki szokásához híven alázta a mezőnyt mindenben. Ettől kezdve elhatároztam, hogy a lehető legtöbb versenyre el fogok menni és egyre jobb és jobb leszek, míg végül már csak én, meg Lacee maradunk, vagy csak én.. :D Látom a képet, ahogy két magyar lép az európai régió élére. Egy már ott van, de nekem ehhez azért még edzenem kell egy keveset! Ott voltam még abban az évben Szolnokon is, ahol már ötödik lettem. Ez kicsi lépésnek számított, de úgy voltam vele, ha minden versenyemen csak egy helyezést javítok, akkor rövid időn belül ott leszek az élen!

A szolnoki versenyt követően jött el egy új korszak az edzéseimben. A versenyt követően már a súlyemelő teremben edzettem, beindult a TA Szeged. Végre olyan dolgokat is elkezdtem tanulni mint a súlyemelés, olyanoktól, akik tényleg értenek hozzá. Elég motiváló volt látni Nagy Petit edzés közben, hogy dobálja a több száz kilót! Elkezdtem fejlődni! Nem is kicsit! Be is neveztem a 2012 CrossFit Games Open-re. Kicsit csalódás volt ez számomra, mivel nem értem el olyan jó helyezést, mint amilyet én szerettem volna. De igaz a mondás, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz!

Innentől kezdve nem akartam egy versenyen sem csalódást okozni magamnak, mindenhol győzni akartam, nem tudtam elviselni, ha bárki jobb volt nálam valamiben. A tavalyi évben ezek után minden versenyen, amire elmentem, dobogós helyet értem el. Sajnos nem minden verseny volt olyan színvonalú, mint amire én számítottam, de mára ez a helyzet is javulni látszik, és egyre színvonalasabb versenyeket rendeznek (pl. a WATT MUSCLE - GRINDER győri verseny).

Nem állíthatott meg semmi. Egy év alatt több, mint húsz kilóval nőtt a szakításom, a lökésem a technika letisztulásának köszönhetően. Persze ezt követte az erőm növekedése is. Ehhez hozzájárult az is, hogy nyár végén a súlyemelő teremből átköltözött a CrossFit-es csapat egy saját terembe, ahova már akkor mehettem edzeni, amikor én akartam. Persze visszajártam súlyemelni is, és idén elindultam a súlyemelő megyebajnokságon, ahol nyertem a 85 kilós kategóriában. Most pedig az Egyetemi OB-re készülök.

Elég fontosnak tartom a jó technika elsajátítását. Visszagondolva elég hülye voltam, hogy nem kértem korábban segítséget a súlyemelőktől. Jó technika nélkül nem csak, hogy kisebb súlyt fogsz tudni emelni, de a sérülés is elkerülhetetlen. Domború háttal csak le fogsz sérülni, nagyot emelni nem, és ha ezt nem látod be, ne is álmodozz arról, hogy valaki leszel ebben a sportban! Van az a szint, ahol már csak az dönt, milyen a technikád. Nem véletlen Rich ül a trónon, nem pedig Khalipa. Ő is erős, sőt, talán erősebb is, mint Froning, de a technikája már kifogásolható. Tetszik, hogy a legújabb magyar versenyeken már csak a súlyemlő technikát fogadják el, még ha maga a CrossFit HQ nem is így tesz. Hosszú távon ez lesz a kifizetődő! Remélem folytatódik ez az irányvonal.

Az edzéseimet előre megtervezem, nem aznap a teremben találom ki, hogy mit is fogok csinálni. Szerintem fontos a tervszerűség. Egyik sportot sem lehet komoly szinten művelni edzéstervezés nélkül. Heti mikro-ciklusokban gondolkozom. Általában szerdán és vasárnap van a pihenőnapom. Ez azt jelenti: 2 nap edzés, 1 pihenő, majd 3 nap edzés, 1 pihenő. Ha tudok, napi kettőt edzek, de ez nem mindig jön össze az edzéstartás miatt. Ilyenkor az első edzésen a súlyemelő és erőfejlesztő gyakorlatok dominálnak, míg a másodikon égetem az izmaimat.

Meghatároztam minden mikro-ciklusra az elvégzendő feladatokat. Ez azt jelenti, hogy például minden héten szakítok, guggolok, nyomok, stb. Szinte minden nap guggolok, persze nem mindig ugyanazt a formáját. Ezen kívül mindig van nyomó gyakorlat is mint például vállból nyomás, fekvenyomás, láblökéses nyomás, stb. A metcon-jaimat (metabolikus kondicionálás) is előre megtervezem és csak ritkán változtatok rajtuk, mondjuk akkor, ha belefutok valami nagyobb izomlázba.

Minden héten van rövid, közepes és hosszú feladatsor is. Nem szabad szerintem egyiket sem elhanyagolni, viszont, ha túlzásba viszed, az is gáz. Túlságosan is hozzászokik ahhoz az idő-intervallumhoz a testem, amit sokat gyakorlok. A gyakorlatokkal ugyanez a helyzet. Ha valamelyik előtérbe kerül, mint mondjuk most az Open ideje alatt, pár nap alatt annyira rááll a testem, hogy mérhetően jobban produkálok belőle. Ez előre meghatározott feladatoknál jó, de nekem nem ez a célom év közben. Rá kell mennem a gyengeségeimre. Keresem őket és minél szivatósabb feladatot próbálok összerakni, hogy terheljem magam. Nem szeretem az erősségeimet még jobban megerősíteni. Ezt az energiát a gyengeségek felhozására kell fordítani!

Ami még fontos az edzésemben, az a pihenés. Mivel nagyon le szoktam terhelni magam, minden 5. héten pihenek egyet. Ez nem azt jelenti, hogy az edzés idejét TV nézéssel töltöm, hanem azt, hogy ilyenkor visszaveszek az intenzitásból és nem használok súlyemelő rudat. Ilyenkor a saját testsúlyos gyakorlatok vannak előtérben. A metcon-jaimban is csak testsúlyos gyakorlatok szerepelnek. Persze ilyenkor is kapom a terhelést rendesen, de mégis, mivel nem használok lényegében külső ellenállást az ízületeim pihennek és az izmaim is másképp fáradnak el. Mindemellett annyira kiéhezek a súlyzók mozgatása iránt, hogy utána széttépem a rudakat. Hihetetlen energia gyülemlik ilyenkor fel bennem, amit mind az edzésre tudok fordítani. Az Open-re is így készültem, bár akkor annyit változtattam, hogy szerda és szombat volt a pihenőnapom. Azért változtattam, hogy kétszer tudjam lenyomni a feladatsorokat (a pihenőnapok után).

Az Open egy nagy meglepetés volt számomra. Az eredeti tervem az volt, hogy benne leszek az első százban. Mondjuk ez sikerült is, mert 41-ik lettem! Az első héten már csillant a szemem, hogy ha nem is jutok ki, de a közelében leszek. Innentől kezdve a Regionals kijutásért harcoltam. Volt pár álmatlan éjszakám, de végül sikerült. Ezzel nem egy célom vált valóra, hanem egy álmom! Még most is alig akarom elhinni, hogy ott fogok én is küzdeni, ahol a legjobbak. Nézem a tavalyi összefoglalókat és egyszerűen ámulok, hogy sikerült!

Arra a kérdésre, hogy pontosan miért is lehettem én az, aki kijutott második magyarként a regionálisra, a válasz benne van Schwarzenegger egyik monológjában:

„Megkérdeztem magamtól: miért pont te, Arnold? Hogy lehettél pont te a Mr. Universe mindössze öt év edzésmúlttal? Mások is pontosan ezt kérdezték tőlem. Megpróbáltam megkeresni a különbségeket köztem és a többi testépítő között. A legnagyobb különbségnek azt találtam, hogy a legtöbben nem úgy gondolkoztak, hogy GYŐZTESEK LESZNEK. Volt valami zavaros elképzelésük arról, hogyan is szeretnének kinézni egy szép napon, de közben kételkedtek abban, hogy meg is tudják ezt valósítani. Ez az, ami lerombolta őket. Hitem szerint, ha a semmiért edzel, ha nincs célod, csak pazarlod az erődet.”

Higgy magadban! De tényleg! És ne csak úgy csinálj, mintha hinnél! Tényleg, ott legbelül, mélyen kell hinned magadban! Az sem árt, ha van valaki melletted, aki ugyanúgy hiszi, hogy sikerülni fog. Nálam ez a barátnőm volt, Dóri. Ezúton is köszönöm, hogy mindig hittél bennem, akkor is, amikor még én se hittem magamban!

A lényeg az, hogy eddz keményen, szakértő kezektől kérj segítséget, higgy magadban és soha ne add fel!