A CrossFit cég doppingszűrési eljárásának adminisztratív kihívásai

Írta: Radnai Tamás
2022. július 11.

A 2022-es CrossFit Games kvalifikáló szezon számos doppingbukást eredményezett ez idáig is. Az biztos, hogy szándékosan és vétlenül is nem egy versenyző akad horogra és a legtöbb esetben nincs legitimitás vita az eljárás körül. De nem 100%-ban van ez így, történelmileg Emily Abbott esete kiugró, most pedig a dél-afrikai Fittest in Cape Town Semifinal-ról Games-re kvalifikáló Lize Burns, a CrossFit Commit Okavango tagja jelentkezett panasszal, miután megbukott.

Burns fellebezik (2022.09.22: a fellebezést elutasították, 4 év maximális büntetést kapott) és azt állította, hogy a vizeletminta nem az övé (és számos más szabálytalanságot emelt ki), mert a bukott minta "SA Male Athlete 3" formanyomtatvánnyal került tesztelésre, tehát egy férfiéval, míg Lize azt állítja, hogy ő a "SA Female Athlete 2" dokumentumot írta alá, mivel ő volt a második nő, akitől a helyszínen mintát vettek.

Az első hiba, ami bekövetkezett az volt, hogy a digitális dokumentum kitöltése után a sportolónak kellett volna kapnia azonnal egy másolatot email-en, azonban az a CrossFit szerint azért nem történt meg, mert az autocorrect az eszközön megváltoztatta a helyes email címet. Ez kritikus, mert ezzel a dokumentummal ismeri el a sportoló, hogy az adott sorszámú minta az övé.

A CrossFit levelezéséből az ismerhető meg, hogy a doppingellenőr állítja, hogy Burns kiöltötte a dokumentumot és az ellenőr nézte, hogy a versenyző ellenőrizve azt aláírja és megnyomja a ‘Beadom’ gombot a digitális eszközön. Egyben a CrossFit elismeri, hogy a helyes adatok egy férfi sportolónak szánt dokumentumba lettek véletlenül felvíve (gondolom a fejlécben az szerepelt — a szerk.); valamint hogy "a doppingellenőrzés a Fittest in Cape Town eseményen nem mutatja azt, ahogy a doppingellenőrzés egy CrossFit versenyen tipikusan történik". A CrossFit cég a Morning Chalk Up publikáció feltáró cikkéhez eddig nem volt hajlandó nyilatkozni az esetről.

Burns szerint több szabálytalanság volt a tesztelés, a verseny során. Ezen a Semifinal-on csak a CrossFit Commit Okavango csapat lett tesztelve, szemben azokkal, akik mind nyertek pénzt. A CrossFit szabálykönyv szerint utóbbi csak akkor jár, ha átmentek a doppingteszten, ahogyan a Games kvalifikáció is csak akkor érvényes. Tipikusan egy férfi és egy nő kerül tesztelésre egy csapatból, de Dél-Afrikában csak a győztes csapatot vitték el, de abból minden tagot, viszont másik csapatok nem kerültek tesztelésre.

A bukott versenyző azt is furcsállja, hogy a tesztelési elkülönítő szobában a sportolók sört és koffeines italokat kaptak. (Ez nyilván vízhajtás célú, mert a vizeletminta megfelelő leadására sokszor órákig nem képesek egyes sportolók. Ezt én nem tartom hibának, a sportolónak lehetősége van visszautasítani bármit ebben a tekintetben — a szerk).

A második helyezett CrossFit Tijger Valley Unit csapat végül július 3-án tesztelve lett (a verseny ugye május 27-29-én volt). A tipikus 3-4 hetes teszt átfutási idő belenyúlhat már magába a Games kezdetébe is majdnem.

Összefoglalhatjuk az esetet úgy, hogy még Greg Glassman — a CrossFit cég eredeti tulajdonosa — döntött úgy pár éve, hogy a továbbiakban abszolút nem vállalja a saját Games kvalifikáló elődöntők megrendezését (a ‘Regionals’ saját, uniform versenyek éveken át központi rendezésben mentek), és egyszerűen kiadja a kvalifikálás feladatát független versenyeknek. Ez eleinte szinte totálisan laza rendszerben folyt, de a mai iteráció, a Semifinal versenyek is alapvetően független rendezésben mennek, aminek más típusú negatívumait is megtapasztalhattuk idén (pl. eszközök alkalmatlansága, biztonságosságának hiánya minden versenyző számára)

Az, hogy bár tudtommal a doppingellenőrzés központilag van vezérelve — ahogy az mindig is volt — de ennek ellenére egyes helyeken nem tipikus módon járnak el, mutatja, hogy a CrossFit cég annyira azért nem veszi ezt komolyan, illetve más tekintetben is láttuk már, hogy olyan földrajzi régiókban, ahol nem annyira népszerű a CrossFit nem ugyanazzal a komolysággal veszik a dolgokat (pl. nincs olyan videó közvetítés mint pl. az amerikai vagy európai kontinenseken).

A fő tanulság az, hogy a CrossFit cég újra és újra megmutatja, hogy mire képesek, a szó több értelmében is (illetve egész pontosan van olyna értelem, amiben azt mutatják, hogy sok mindenre nem képesek, lásd helyes bíráskodás).

Fel kell ismerni, hogy ha regisztrálsz hozzájuk, akkor a mai napig is teljesen a kezükbe teszed magad, hiszen nincs semmilyen lehetőség független fellebbezésre, a végső döntések ura a cég. És Emily Abbott esetéből láthattuk, hogy polgári peres úton sem tudta az igazát bebizonyítani, ami alapvetően csak úgy értelmezhető, hogy ha aláírod a CrossFit szabálykönyveket, akkor kis túlzással a kényük-kedvüknek kiteszed magad! Ez azért lehetséges, mert nem sportszervezetről van szó, hanem egy profitorientált cég szórakoztató eseményeiről, ezek a CrossFit/crossfit versenyek.

Ha sokat fektetsz a CrossFit-be és esély van arra, hogy eljutsz elég sokáig a kvalifikációs lépcsőkben, akkor nagyon tanácsolom, hogy komolyan legyél tisztában a CrossFit gyakran frissülő szabálykönyveivel (apropó, ez hány nyelven érhető el?), valamint általában véve a kurrens WADA dopping tiltólistával és doppingtesztelési eljárásrendekkel!

Kommentáláshoz látogasd meg a Facebook oldalamat!