Írta: Radnai Tamás
2026. január 1.
Bátran mondhatom, hogy nem tévedtem az előrejelzéseimben (Facebook bejegyzéseim róluk). Az ismert volt korán már, hogy sok millió dollár családi pénzzel vágtak bele a World Fitness Project-be, és így egy saját víziót megjelenítő, viszonylag nagy durranást jelentő első versennyel és szezonnal indultak. Ezzel együtt az egész modell minden beépített problémája bebizonyosodott, és persze követtek el azokon túl is hibákat a szervezők (melyek persze kevésbé kardinálisak).
Régóta mondom, hogy a crossfit alapvetően unalmas mint szórakoztatóipari termék, mert nem kötetlenül, improvizatív módon lebonyolódó játék mint a népszerű sportok. Szokták mondani pejoratív módon, hogy “edzés sport”, ami persze számos más klasszikus (alap) sportra is igaz (súlyzós sportok, atlétika, úszás, stb.), de persze azok sem olyan népszerűek, mint a legnézettebb globális sportok.
Emiatt viszont a crossfit esetében szükséges minden olyan lehetőséget megragadni, ami izgalmasabbá tesz egy szezont és az, hogy a top elit sportolók évente többször garantáltan találkoznak, éppenséggel felhigítja az izgalmakat. Olyan ez mint a gyémánt, ami azért értékes, mert ritka (pont most olvastam, hogy a mesterséges gyémántok kezdik tönkretenni a természetes gyémánt ipart). A CrossFit Games szezonban az élversenyzők teljes gárdája tipikusan nem találkozik, csak az évente egyszer megrendezésre kerülő Games-en, miközben a kvalifikáció, főleg régebben, egyenes kieséses volt (ez pont mostanában változott meg, de mégis, annyi elit nem találkozik olyan gyakran mint a WFP szezonjában).
Logikusan egyébként az élő versenyek potenciális helyi nézői számára kellene vonzóbbnak lenni annak, hogy sok top versenyző jelenik meg ott, mert ha online már láttam egy összecsapást tőlük, akkor már a második, harmadik, negyedik alkalom nem annyira érdekes, viszont az egy új élmény, ha valaki a helyszínen tudja nézni őket és akár interakcióba kerülni velük.
Egyelőre legalábbis ez sem működik (az USA-ban valószínű soha nem is fog), és a WFP kb. 1500-3000 nézőt tudott eddig bevonzani egy-egy állomásán.És ahogy attól tartani lehet, ha egyre több Games versenyzőt elveszítenek, akkor még az is probléma lesz, ami idén nem volt jellemző, hogy gyengébb mezőnye lesz a ligának.
Az év közbeni fejlődés értékelése
Én elfogadtam a pletykát, hogy 3 évre van családi pénz (összesen 15 millió dollár körül), tehát a jelenlegi ‘túlélés’, az, hogy 2026-ben folytatódik a liga, még semmit nem mond el a valódi fenntarthatóságról, sikerességéről.
Nem tudjuk, hogy mennyi szponzor pénzt kapnak konkrétan (és nem csak tárgyi hozzájárulást, ami nem helyettesít pénzt, pl. cipőt, ruhát, italt a résztvevőknek), így ezen a téren nem tudjuk értékelni, hogy van-e fejlődés (volt pletyka, hogy pont Horváth Laura segített a WFP-nek pénzt is kicsiholni az Adidas és Red Bull cégekből, akik a saját támogatói is, de nem tudhatjuk).
Nem állítom, hogy nagyon más volt várható, de tizede a WFP online nézettsége, követettsége a CrossFit cégéhez képest. Erre nem tudom mit mondjak, csak azt, hogy csoda nem történt. Viszont ez az egyik legfontosabb dolog. A CrossFit-hez valójában azért vonzódnak a sportolók, mert millió feletti követéssel, nézettséggel rendelkezik az a cég, ami a versenyzők szponzorainak fontos. Mert ugye most éppen a győztesen kívül a CrossFit szezon pénzdíjai nagyon pocsékok.
A WFP szervezői hajlandók voltak folyamatosan kommunikálni a résztvevőkkel és a közösséggel, számos ponton vezettek be változtatásokat és javításokat menet közben (meg nyilván majd a 2026-os szezonra is). Ez önmagában nem is fejlődés, hanem ez volt az ígéret, amit betartottak (szemben Castro hitvallásával, hogy a versenyző és pláne az edző nem számít, eldobhatók, lecserélhetők, jönnek majd mások).
Kiemelt a visszajelzésekre való reakciók között az, hogy a döntő már a YouTube-ra is egyből ment élőben a weblapba ágyazott saját platform mellett. Írtam a teóriáról, hogy lehet, hogy a liga üzleti tesztelés okán próbálta meg először azt, hogy az ingyenes YouTube megszokott platformról el tudja-e vinni a nézőket egy nem megszokott platformra (még oda is ingyen), mert ez lehet alapja üzleti tárgyalásoknak műsor közvetítő cégekkel, ami szerintem a kulcs a túléléshez.
Ellenszél
A CrossFit szektás influenszerek hadjáratával sikerült az emberek egy részét is a WFP ellen hangolni, pláne a Lazar Đukić Games-en történt halála kapcsán eleve megosztott közösség táptalaján.
Valahol persze a CrossFit cég és a sport gyengeségét mutatja be az a némileg jogos felvetés, hogy nincs helye még egy verseny szezonnak, mert csak meggyengítheti a CrossFit céget és szezont, miközben az új liga sem lesz életképes. De az ember azt gondolná, hogy főleg az USA-ban hisznek az emberek a szabad piacban és a vállalkozói szellem pozitívumaiban (persze a piac, a kapitalizmus törekvéseinek egy jelentős eleme az, hogy valójában meggátolják, akadályozzák a konkurencia megjelenését).
A szektás influenszerek nyilvánvalóan a saját egójuk és potencálisan anyagi érdekük miatt is szeretnék azt, hogy Castro-féle CrossFit legyen a minden, mert többségük direktben Castro barátja vagy 1-2 kapcsolati lépésre vannak tőle és így az OG CrossFittől. Ezzel szemben a WFP vezetőséggel nincs ilyen vagy akár jó kapcsolatuk, és az idei tevékenységük után nem is lesz.
Ebből fakadóan lejárató kampánynak minősíthetjük a tevékenységüket. Vélhetően szándékosan is és agyilag korlátolt hozzáállás miatt is félre reprezentált WFP célok és szándékok súlykolása volt a jellemző: ‘A WFP mindenben mindig jobb lesz, mint a CF, és le akarják győzni őket’. Természetesen a WFP-ből senki ilyeneket nem állított soha.
Ezzel szemben a WFP valóságos fő ígéretei, amelyek ráadásul meg is valósultak:
Az ember az első: emberi, partneri bánásmód a versenyzőkkel, edzőkkel (szemben Castro hozzáállásával, ami szerint a verseny fontosabb, mint a versenyzők, akik lecserélhetők, eldobhatók... meg persze a saját egója is nagyon fontos).
Profi szerződések bevezetése, mely birtokosai az előző év végén már tudják, hogy:
mekkora garantált pénzügyi bevételre számíthatnak minimum (és mennyi lehet még azon túl, amit nyerhetnek)
és hány versenyen tudnak garantáltan részt venni (kvalifikáció nélkül).
Visszajelzések figyelembe vétele, akár hivatalos esemény utáni értékelések formájában a versenyzőkkel, edzőkkel.
Világbajnokok megkoronázása turné szezon formátumban, amely során minden versenyen mindenki részt vesz (vagy részt vehet), szemben a CrossFit Games szezon tipikusan kvalifikációs állomásonkénti kieséses rendszerével, amelynél sokszor földrajzilag szét vannak kényszerítve a versenyzők (‘régiók’).
Háború a CrossFit-tel?
Volt szóbeszéd, hogy a WFP megkövetelhet exkluzivitást (csak náluk lehetne indulni a szerződötteknek), de ez légből kapott, rosszindulatúan cirkuláltatott feltételezés, félreértelmezés. Amennyire én össze tudtam szedni a morzsákat, talán pont versenyzői oldalról volt az elején egy erre vonatkozó kérdés, amire a WFP azt mondta, hogy hacsak a távoli jövőben olyan helyzet nem lesz, hogy a liga tud és akar olyan brutálisan jó ajánlatot tenni a sportolóknak, hogy az nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy akkor el kell köteleződni, az exkluzívitás fel sem merült és a WFP úgy tekinti magát mint additív, tehát plusz lehetőség és nem diszruptív, vagyis romboló, konkurens szándékú.
Ezzel szemben most belegondoltam, hogy a CrossFit cég nyilvánvalóan a 2026-os szezonját úgy időzítette, hogy ütköztette a Quarterfinals hétvégéjét a márciusra tervezett WFP első versennyel. Csak most jöttem rá, hogy valójában ez a CrossFit részéről próbálkozás egyfajta exkluzívitás ki nem mondott kikényszerítésére, mert ha így maradna a helyzet, akkor sokan nem tudnának indulni a WFP-ben is (szinte biztos feltételezés, hogy a WFP elmozdítja ezt a versenyét az ütközö dátumról, ahogy 2025-ben is megtett már ilyet).
Rebesgették az év második felében, hogy végül tárgyalt a WFP és a CrossFit, de én nem tudok semmit ennek kimeneteléről.
A versenyzők hozzáállása
A korai lelkesedés nagy volt (bár egyből írtam, hogy úgy láttam totál nem voltak képben a versenyzők, hogy mit vállaltak), illetve rizikó nélkül bebiztosították magukat a sportolók a szerződés elfogadásával, de aztán többen nem tudtak és/vagy nem akartak indulni a szezonban, részben vagy egyáltalán nem. Ennek nyomán számos profi kártya cserél gazdát.
Az első szezon gyakorlati tapasztalása alapján pláne előjött bennem a kérdés, hogy mi van, ha valaki csak tudatosan ‘ráül’ a szerződésére, azaz eleve nem gondolja komolyan a teljes részvételt a szezonban, de nem is engedi át a szerződéses helyét a következő sportolónak a tabellán. Ezzel lehetősége lesz kvalifikáció nélkül beugrani akármelyik versenyre (egész pontosan a döntőhöz 2026-tól már kell egy minimum szezon pontszám is), és még a részarányos minimum szerződéses pénzét is felveheti ez alapján. Meg amit esetleg konkrétan megnyer ezen felül.
A másik érdekes kérdés pedig az, hogy fog-e beugrani érdemi versenyző profi kártya nélkül is akár csak 1 versenyre, pl. az otthonához közel? Ilyenkor persze profi kártya hiányában online kvalifikáción kell megnyernie az indulási jogot.
Egyéb próbálkozások
Voltak a WFP-nek egyéb próbálkozásai is a portfólión belül, de ezeket szinte meg sem érdemes említeni. Eléggé érthetetlen számomra, hogy úgy gondolták, hogy ezekben tényleg van fantázia és nem csak figyelem szétforgácsoló dolgok lesznek számukra.
Nagyon szerencsétlenül partner terem hálózatot próbált indítani a szervezet, amit “affiliate” néven illettek és ez persze kiverte a biztosítékot a CrossFit szektásoknál, annak ellenére, hogy a WFP közel sem ajánlja ugyanazt, amit a CrossFit (nincsenek képzések, nyilvánvalóan a CrossFit módszer nem hozzájuk kötődik, stb.) Egyébként meg a dolog hivatalos neve “Fitness Project” gym... hát én az első naptól mondom azt is, hogy az elnevezéseik kreativitása gyalázatos.
Nem értem, hogy miért kellett hozzányúlni az affiliate kifejezéshez, amikor lehetett volna csak partner termekről beszélni. És lényegében a WFP affiliate-ek semmit nem kapnak, semmi nem történik igazán, max talán annyi, hogy akik az élő versenyeik környékén vannak, azok kapnak pár ingyen jegyet, meg oda visznek közönség találkozót a profijaikkal. Hozzáteszem a legtöbb “Fitness Project” gym CrossFit affiliate terem is (nincs itt sem exkluzívitás), így a WFP reklámozza őket, de persze a hardcore CrossFit közösségből csak a gyalázást kapják.
A WFP megpróbálta leutánozni a CF online versenyeit is, megint csak némileg érthetetlen módon. Miért gondolták, hogy a CrossFit-en kívül bárki meg tud mozgatni tömegeket ilyesmiben? Így a Rec League és a Trials is nagyjából halva született, érdektelenek.
A jövő
Továbbra is tartom, hogy a végső kulcs egy ‘TV’ (streaming?) szerződés és annak az anyagi értéke, hossza, és az ebből fakadó esetleges újabb szponzori pénzek. Mindez versenyfutás az idővel, egyrészt az anyagi keret kimerülésének dátuma felé, miközben erősen benne van a pakliban, hogy a WFP egy B-ligává alakul, ahol inkább a nem Games elit és a még csak feltörekvő ismeretlenebb versenyzők indulnak. Mely helyzet felveti akkor a kérdést, hogy ők mennyire eladhatók és megéri-e ennyi pénzt rájuk költeni (szerződések).
Jó pár ember azt javasolja, hogy a WFP-nek, hogy hagyja az USA-t és leginkább Európába legyenek a versenyei, mert ott nagyobb az affinitás a versenyek látogatására. A hivatalos CrossFit ugyen amerikai bázisú a mai napig, ott van a legtöbb ‘regionális’ kvalifikáló és maga a CrossFit Games is, így oda rakni még plusz versenyeket nem túl csábító.
Van ebben ráció, ezzel együtt én egyáltalán nem gondolom, hogy a helyi nézők száma lesz döntő hatással a WFP jövőjére és végső sorsára, míg nagyon sok elit férfi-női versenyző is észak-amerikai, akiknek a részvételét csökkentheti, ha nekik kell más kontinensekre sokat utazniuk.
Egyáltalán nem esik a WFP kontrollja alá, de sok szempontból érdekes, hogy mi fog történni a CrossFit céggel. El tudják adni és mikor? Addig is és utána is káosz, lepukkanás lesz a jellemző?
Itthon, nálam a CrossIron-on is nagyon kevés reakciót és detektálható figyelmet kapott a WFP szezonja. Az első szezon után téged jobban vagy még kevésbé érdekel? Van véleményed róla?