Farkas Balázs May Fly

Írta: Radnai Tamás
2022. május 28.

A magyar sportolókkal foglalkozó sorozatomban ezúttal Farkas Balázs az alany, aki – ahogy az interjúból megtudjuk – leginkább most már teremtulajdonos (a legnagyobb magyar affiliate, a CrossFit MayFly az övé).

Helló Balázs! Mikor és mit kezdtél el sportolni, illetve mikor ismerkedtél meg a CrossFit-tel és hogyan?
Gyerekként 6 évesen kezdtem el szertornázni, melyet 7 éven át űztem versenyszerűen. Ezután 6 év kajak következett, amit a tanulmányaim miatt kellett megszakítanom, amikor is Szegedről Budapestre költöztem. Pár évig meg kellett elégedjek a konditermi edzéssel, mivel akkoriban a CrossFit még szinte ismeretlen volt Magyarországon. Sem terem, sem szakképzett edző, sem az anyagi lehetőségeim nem voltak adottak ahhoz, hogy a CrossFit-re váltsak. Én is többnyire külföldi oldalak cikkeiből, youtube videókból informálódtam a sportágról.

Aztán 2012-ben kezdődött az igaz CrossFit karrierem, amikor is Helsinkibe, Finnországba tettem át a székhelyemet itthonról. Az északi országokban már jóval ismertebb volt ez az edzésforma, és profi termek is szép számmal álltak rendelkezésre. Én is egy ilyen helyen kezdtem el edzeni egy ausztrál edző kezei alatt.

Mikor, hány év edzés után kezdtél el versenyezni crossfitben?
A sportolói előéletemnek köszönhetően nagyon gyorsan fejlődtem és már 2013-ban szűk félév crossfitezés után a versenyek felé kacsingattam. Elég kompetitív típus vagyok, szóval a versenyzés világa mindig is vonzott, legyen szó bármiről az életben.

Mit tartasz a legnagyobb versenyeredményednek és a legnagyobb élménynek eddig?
Nekem ez több oldalról is megközelíthető, mivel van egy versenyzői és egy teremvezetői vonal is, amire büszke lehetek. Egyrészt három különböző országban (Finnország, Spanyolország, Magyarország) sikerült létrehoznom és üzemeltetnem hivatalos CrossFit termeket, amelyekből mind a három azóta is dübörög egyre növekvő létszámmal, bár nekem már csak a MayFly-hoz van közöm. Mindegyik felejthetetlen élményekkel gazdagított és gazdagít a mai napig, kár lenne egyet kiemelnem.

Másrészt versenyzőként az elmúlt évben sikerült a két legrangosabb hazai országos versenyen ezüstérmet szereznem (az OFX Central European Cross Cup – NEFFISZ Magyar Kupán és a Funkcionális Fitnesz Nemzeti Bajnokságon), így az egyik legkonzisztensebb atléta is lettem hazai környezetben. De én nem is ezt tartom a legnagyobb eredményemnek versenyzőként mint inkább azt, hogy vissza tudtam építeni magam egy teljesen vert helyzetből, amibe egy nagyon komoly sérülés sorozatnak köszönhetően kerültem alig egy évvel azután, hogy elkezdtem ezt a sportot.

Egy a mai napig tisztázatlan térdproblémával küszködtem még a finn évek alatt. Félrekezelések és orvosi hibák eredményeként 5 bal térdműtéten estem át alig két éven belül, majd ezt egy jobb váll műtét követett, amelyet szintén a rossz térdem okozott a sorozatos keresztterhelés következményeként. Végeláthatatlan rehabilitáció és orvosi kontrollok követték a műtéteket még évekig és végleg el kellett fogadjam, hogy a komolyabb nemzetközi karrier elúszni látszik. Ugyan az orvosok már ezután óva intettek bárminemű súly emelésétől, közel 30 évesen sikerült visszakapaszkodnom és odaérni a magyar élmezőnybe, de azért a fejemben mindig ott fog motoszkálni egy “mi lett volna, ha...” gondolat. Manapság már egyre ritkábban bánt ez a dolog, megbékéltem a helyzetemmel, szerencsére bőven van másnak örülni az egyéni karrier mellett is.

A CrossFit Games szezonban hivatalosan is elindultál ismét, és az Open-ből továbbjutottál a Quarterfinals szakaszban, de ott már nem versenyeztél. Mi volt a célod és hogy sikerült, illetve miért nem vettél részt a Quarterfinals-ban?
Az Open-t egyfajta rutinkörnek tekintettem és minden feladatot csak egyszer teljesítettem. Így is sikerült a mezőny elején végezni, bizakodásra adott okot, hogy maradt bennem tartalék. A negyeddöntőre akartam kihegyezni a formát. Sajnos mire a negyeddöntő következett, nem várt problémák adódtak és elég sok stressz gyülemlett fel a terem vezetésével kapcsolatosan, és erre ment el leginkább az energiám, időm és a fókusz. Így nem lett volna értelme belevágni a Quarterfinals-ba, nem hoztam volna azt, amit tudok, illetve újabb sérülést is reszkíroztam volna, ami nekem már nem igazán fér bele az életembe!

Tegyük hozzá, hogy 33 éves vagy, ami nem masters kategória a CrossFit-ben még. Arra szándékozol rámenni, amint betöltöd a 35-öt?
Jelen pillanatban úgy látom, hogy nem fogok többet versenyezni, sem felnőttként, sem mastersként. Maximalista típus vagyok és engem borzasztóan zavar az, hogy többre lennék képes, de a régi sérülések nem engednek már számottevően magasabb szintre lépni.

Mik a további céljaid?
Szeretnék a sportban tevékenykedni még hosszú évekig, az általam létrehozott termet és edzői csapatomat összetartani, a közösségünket gondozni.

Mit szeretsz jobban: tudni, hogy milyen feladatok lehetségesek egy versenyen vagy a CrossFit ‘bármi játszik’ megközelítését?
Én személy szerint mindig is a CrossFit vonalat erősítettem, az élvezeti faktor is jelentősebb, így nagyobb izgalommal tölt el, ha egy-egy kihívást hirtelen kell tudni megoldani hosszas felkészülési idő nélkül. Szerintem jobban érvényesül a versenyzői rutin, kreativitás, talpraesettség!

Van példaképed a sportunkban?
Mikko Salo, aki a mai napig az egyetlen európai, aki CrossFit Games bajnoki címet szerzett a felnőtt férfi kategóriában. Volt szerencsém vele találkozni többször, a finneknél hatalmas tisztelet övezi még ma is.

Hányszor edzel egy héten?
Heti 5 alkalommal. 1 alkalom átlag 90 perc, csütörtök és vasárnap pihenő.

Mik a kedvenc és legkevésbé kedvenc gyakorlataid, illetve erősségeid és a fő fejleszteni valók?
Bármelyik gimnasztikai gyakorlattal nagy barátságban vagyok, az elemelés viszont régóta az ősi ellenségem.

Indulsz ‘nyílt’ CrossFit®/crossfit versenyeken, valamint egyike vagy azoknak, akik kezdettől fogva részvételükkel (és egyesületükkel) is támogatták a NEFFISZ és az International Functional Fitness Federation (iF3) szövetségeket, az ő funkcionális fitneszversenyeiken is részt vettél. Hogy látod a különbséget a CrossFit® és a szövetségi rendszer között és mit gondolsz a jövőjükről mind itthon, mind a nemzetközi szövetség tekintetében?
Nem látok átütő erőt sem hazai, sem nemzetközi szinten a funkcionális fitneszversenyeket és szövetségeket illetően. Még hosszú évekig a CrossFit vonal fog dominálni szerintem. Nehéz dolga van az iF3-nak átcsábítani a nevesebb atlétákat a saját versenyeikre, így az iF3 versenyek nívója sem nagyon tud magasabbra emelkedni. Ennek egy (illetve három) borzasztó egyszerű oka van jelenleg véleményem szerint: pénz, pénz és pénz! A rangosabb CrossFit versenyeken elérhető pénznyereményekkel jelenleg nem tudják felvenni a versenyt az iF3 rendszerében szerveződő versenyek.

Szerinted mi kellene ahhoz, hogy a magyar versenyzői tömegbázis és a nemzetközi eredményeink fejlődjenek?
A fiatalabb korosztályt lenne fontos célozni. A hazai CrossFit termeknek az általános és középiskolákat felkeresve, azokkal közösen együtt dolgozva elérni azt, hogy akár a testnevelés órát is már kihelyezetten ezekben a termekben végezhessék a gyerekek. Ehhez viszont olyan iskolai vezetésre is szükség lenne, amely nyitottabb az új vagy jelenleg még sok helyen ismeretlen sportok irányába mint pl. a CrossFit/funkcionális fitnesz.

Sajnos itthon nehezen engedheti meg a szülők többsége, hogy CrossFit terembe járassa a gyereket iskolán kívül. Emellett a szülők még mindig szívesebben keresnek olyan sportágat a gyereknek, amely az olimpián is megjelenik, illetve amit az állam is sokkal jobban támogat, így az nem jelent akkora anyagi ráfordítást.

Ezen felül az utánpótlás sportban, legyen bármilyen más sportág, erőnléti edzésként lenne fontos beépíteni a crossfitet szorosan együttműködve más sportegyesületekkel. Így akár más sportokból is át lehetne csábítani a fiatalokat, hogy idővel crossfit versenyeken is induljanak. Viszont itt is sokszor a pénzhiány az, ami ennek gátat szab. Nem vagyunk könnyű helyzetben! (A szerk.: lásd a cikkemet ebben a témában)

Frissítés: Balázs kommentárja 2023 januárjában
"Jó néhány iskolát felkerestünk már és legtöbb esetben az iskolai vezetés akasztotta meg elsőként a folyamatot. A CrossFit/funkcionális fitnessz továbbra is teljesen ismeretlen a legtöbb helyen, illetve az iskola semmiféle anyagi hozzájárulást nem tud nyújtani a kihelyezett testnevelés órákért cserébe. Viszont véleményem szerint a magyar cross termek többségének jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy ezt a 'szolgáltatást' ingyen adja, mèg ha lenne is erre nyitott iskola. De amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy ha ismerik is ezt a sportot, mennyire szkeptikus és lemaradott az iskola vezetősége a legtöbb helyen, aminek köszönhetően szintén azonnali falakba ütközünk."

Saját szervezésű nemzetközi versenyt is meghirdettél nemrégiben MayFly OPEN Budapest néven. Kicsit (értsd nagyon) meglepődtem, hogy ebbe a hálátlan műfajba is bele akarsz vágni. Hogy áll a dolog és miért gondolkodsz ebben? (Tegyük hozzá, hogy sok más országgal ellentétben felnőtt pénzdíjas nemzetközi verseny Magyarországon nincs.)
Lenne benne fantázia, de nagy valószínűséggel elvetem ezt a tervemet, mivel nem áll rendelkezésre ebben a méretben és minőségben is alkalmas helyszín, ami megfizethető lenne. Nem tartom okos dolognak kitenni a termemet egy ilyen kockázatos projektnek. Idővel ez még változhat, ha még több komolyabb szponzor, támogató állna be mögénk, de egyelőre jegelem a dolgot.

Kommentáláshoz látogasd meg a Facebook oldalamat!