Holló Szilárd, Magyarország egyik fiatal elit súlyemelője

Írta: Radnai Tamás
2022. szeptember 1.

Mivel a CrossIron nem csak crossfitről szól, hanem a ‘vas sportokról’, ezért ezúttal az olimpiai súlyemelés területére evezünk Holló Szilárddal (Kazincbarcikai VSE), aki végigversenyezve a korosztályokat érdemi eredményeket ért el hazánkat is képviselve.

Szia Szilárd! 22 éves vagy, mivel foglalkozol, csak a súlyemeléssel, vagy tanulsz, dolgozol is?
A sport mellett egyéb elfoglaltságaim is bőven adódnak: már lassan 3 éve, hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen tanulok Programtervező Informatikát. Emellett úgy érzem ideje az ehhez kapcsolódó szakmai gyakorlatot is teljesíteni, így jelenleg álláskeresőként élem mindennapjaimat (legalábbis szeptemberig).

Szabadidőmben sokat foglalkozom az írás tudományával is. Szeretném pályázatra bocsátani 1-2 munkámat, amik között egy, a sportéletről szóló regényt is be szeretnék adni. Sajnálatos módon még közel sem járok a projekt végén, legkésőbb csak jövőre lesz olyan állapotban, hogy befogadható legyen a kiadók számára.

Végül alkalomadtán részt szoktam venni önkéntesként katolikus eseményeken is, név szerint a Szalézi Rend által rendezett, gyerekeknek és kisiskolásoknak szóló eseményein. Általában kimerül nyári táborok, és játéknapok szervezésében, lebonyolításában, persze ez a hatalmas feladat nem csak rám hárul. Tucatnyian dolgozunk Kazincbarcikán, hogy az ottani gyerekek mindennapi életébe egy kis vidámságot csempésszünk.

Sportmúltad van a súlyemelésen kívül?
Pár évig versenyszerűen grundbirkóztam, illetve úsztam. Nagyon szerettem űzni őket, azonban a grundbirkózásból kinőttem, az úszásban pedig csak a megyei bajnokságig jutottam.

Szerencsére a grundbirkóban sikerült jó helyezést elérnem, még az országos bajnokságig is tovább tudtunk jutni anno. Sajnos arra az eredményre már nem emlékszem, a 10 éves önmagamnak már az is nagy szó volt akkor, hogy országos bajnokságokon vehetett részt. Ha most találkoznék a gyerekénemmel, nem hinné el nekem, hogy több Európa- és Világbajnokságon is részt vettem már… legalábbis súlyemelésben.

Mikor, hány év edzés után kezdtél el versenyezni?
Körülbelül 1-2 év volt a sportág megismerésének, és az első versenyem időpontja közötti időszak. Az első versenyemre 2012 márciusában került sor. Szlovákiában, Kassán került megrendezésre, és emlékszem rá, hogy nagyon féltem… Na de nem azért, mert féltem volna dobogóra állni, hanem mert nem tudtam szlovákul, és féltem, hogy kinevetnek. Igazam volt, mivel most én nevetek magamon, hogy ilyen dolgokon aggódtam. Mellesleg sikerélménnyel sikerült befejeztem a versenyt, mivel az ottani bírók voltak olyan kedvesek, és megadták minden gyakorlatomra a fehér lámpát. És ami a legjobb volt, hogy aznap volt a 12. születésnapom is, úgyhogy egy igazi születésnapi ajándék volt a verseny.

Folytassuk azzal, hogy felsoroljuk, hogy mik az eddigi legjobb versenyeredményeid, illetve a megemelt súlyok tekintetében!
2018-ig folyamatos fejlődésről tudok beszámolni. 1-2 kivétellel minden versenyen új egyéni csúcsokat állítottam fel, aminek demonstrálására edzőm, Pátrovics Géza grafikont is készített. Ilyen grafikonnal még a tőzsdén is ritkán találkozik az ember, így büszke vagyok erre az időszakra. Ami meg az azutánit illeti, addig nem nyugodtam, amíg először meg nem csináltam az áhított 200-as lökést a 2019-es HAJDU ZRT. Kupán.

Sajnos azután beütött a pandémia, így az edzések egy kis időre megszűntek. Pár hónapra rá szinte mindent újra kellett kezdeni, de szerencsére sikerült kitörni ebből. Idén már több versenyen is sikerült túlszárnyalnom magam mind szakításban, lökésben, és összetettben is, de mivel ezek az eredmények kassai (szlovák) színekben kerültek be eredményként, így Magyarországon nem hivatalosak. De hát ízlések és pofonok, nem igaz? Ettől függetlenül sikerült fejlődnöm, még ha papíron nem is. Mostani csúcsom szakításban 161 kg, lökésben 205 kg, de idén még szeretnék ezeken javítani.

Mi volt az eddigi legnagyobb versenyélményed?
Nincs igazán legjobb versenyélményem, általában minden versenyben megtalálom azt a dolgot, ami miatt már azt mondom, hogy érdemes volt elmenni. Azonban, ha választanom kéne, mai napig az első Európa-bajnokságomra (2015 - Landskrona), illetve az első világbajnokságomra gondolok (2017 - Bangkok). Az EB-n sikerült elvinnem szakításban, lökésben, és összetettben is 1-1 ezüstérmet, Bangkokban pedig 8. helyig sikerült szárnyalnom, de nem búslakodtam miatta, örültem, hogy ilyen nyomás mellett is sikerült jól szerepelnem. És ezen felül az ottani kultúra is igazán érdekfeszítő jelenség volt. Thaiföld színes látképe és gazdag kulturális élete minden embert magával ragadna, csak a megfelelő helyeket kell keresni. Még egyszer biztos visszamegyek oda, de most már versenyen kívül!

A legnehezebb súlycsoportban versenyzel és emiatt, valamint az eredményeid miatt te vagy Dr. Nagy Péter, többszörös olimpikon stafétabotjának a várományosa — hogy tekintesz erre az extra kihívásra?
Sosem tekintettem Péterre úgy, mint kihívásra. Mindig a saját magam előtt felállított mérföldkövek mentén próbáltam haladni. Persze Petit ugyanúgy tisztelem, mint az eddigi pályafutását, de számomra reálisabb volt egy olyan kihívást követni, amit rövidebb távon képes vagyok abszolválni. Ha 15 évesen a Peti eredményeit vettem volna alapul, már 2 év után beleőrültem volna, hogy nem tudom legyőzni, hisz még mindig ő nála van a stafétabot. Persze most már kíváncsi vagyok, hogy mikor tudom beelőzni, de sosem a vele való versengés hajtott. Sokkal inkább a csapatszellem, és az, hogy együtt szurkolunk egymásnak a csapattagokkal. Ez ad erőt minden versenyen, és az, hogy jól érezzük magunkat, miközben egy hosszabb idő után is ugyanúgy barátként köszönthetjük egymást a megmérettetéseken. És ezt a Peti felé is így gondolom.

Már van 363 kilós totálod, nyilván szeretnéd elérni az igen exkluzív 400-asok klubbjának tagságát? Mikorra gondolod ezt megemelni?
Sajnos erre nem tudok pontos választ adni. Minél messzebb kerülök a 18-tól, annál nehezebb jól beosztani az időm, és sajnos egyes esetekben ezt az edzések száma is megbánja. Emellett rengeteg olyan tényező van, ami megnehezíti a normális fejlődést, és most nem a két térdműtétemre gondolok. Természetesen nem lehetetlen, és a 400 kilogramm is a céljaim közé tartozik. Ha már idáig eljutottam, nincs az az Isten, ami letérítsen erről az ösvényről. Már csak az a kérdés, hogy holnap vagy 5 év múlva lesz ez meg. A jó hír az, hogy nekem sem mindegy, mikor érem el.

Mesélj arról, hogy milyen szervezeti és támogató keretek között tudsz sportolni! Azt említetted már, hogy tanulsz. A klubbodtól, a szövetségtől, esetleges szponzoroktól milyen segítséget kapsz és milyen formákban?
A segítség és szponzoráció főként lelki segítségnyújtásban nyilvánul meg, de annak minden aspektusáért hálás vagyok. Leginkább a szüleimnek és az edzőmnek, Pátrovics Gézának vagyok hálás, hogy minden ellenére is igyekeznek a helyes úton tartani engem. Ha ők nincsenek, most én sem lehetnék itt.

Sajnos a szövetség felől már régen nem kapok semmilyen támogatást, de legnagyobb szerencsémre sosem a pénz miatt csináltam. Természetesen a klubtól és szüleimtől kapok annyi anyagi támogatást, hogy a felkészülésre szükséges tőkével fel tudjak lépni a dobogóra, de ennél többet nem is fogadnék el tőlük. Hisz nem nekik bizonyítok, hanem saját magamnak. Természetesen az anyagiak gondot jelenthetnek, főleg egy fiatal felnőtt számára, viszont ennek abszolválására nekem is megvan a saját módszerem.

Hányszor edzel egy nap és egy héten?
Általában 5-öt edzek 1 héten, de van hol többet, van hol kevesebbet. Edzőtáborban 8 edzésen is részt szoktunk venni, azt a számot mindenképp tartjuk. Itthon más a helyzet, már csak azért is, mert nem közvetlen a sportcsarnok mellett lakom. Természetesen, ha van rá kapacitásom, délelőtt és délután is szívesen le szoktam menni a terembe.

Az érdekesség kedvéért: hányszor guggolsz egy héten, és hányszor végzel teljes versenygyakorlatokat?
Teljes versenygyakorlatokat általában kétszer végzek 1 héten, míg guggolni mostanában 7-8 alkalommal. Persze ez sincs mindig így. Van amikor csak 5-öt guggolok egy héten, illetve van, amikor csak 1 beülve munka van. Az időtől és az állapotomtól függ, hogy mit bírok. Ha jól érzem magam, természetesen feljebb szoktam menni, és megváltoztatom az edzéstervet. Kár lenne az ilyen lehetőségeket kihagyni!

Covid alatt hogy tudtál edzeni és mennyire vetett vissza az az időszak?
A pandémia kártyavár-szerűen döntötte le a versenyeinkre való felkészülési terveket. A termünk pár hónapra bezárt, az időjárás pedig még nem volt olyan kedvező, hogy minden nap a szabad ég alatt edzhessünk. Természetesen itt is megragadtuk a lehetőségeket és edzőnknek hála sikerült berendeznünk egy ideiglenes edzőhelyiséget a garázsunkban. Sajnálatos módon a garázs belső tere nem engedte, hogy az edzésterveket teljeskörűen kövessük, versenygyakorlatokat például lehetetlen lett volna végezni az alacsony plafonmagasság miatt.

Szerencsére, amint jobbra fordult az idő, sikerült az edzéseket is kintre, a szabadba átköltöztetni néhány dobogódarab segítségével, de az sosem lesz olyan professzionális mint egy teljesen felszerelt terem. Persze a szükség nagy úr, így sikerült átvészelni ezt az időszakot is, azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viselte meg számos klubtársunk eddigi képességeit és eredményeit. Nekem is egy fokkal lejjebb kellett vennem az elvárásaimból, mivel nekem is újra kellett kezdeni az évet, legalábbis felkészülés szinten.

Hány kalóriát eszel egy nap, számoltad valaha?
Mikor fogyókúráztam, mindig számoltam, de akkor próbáltam betartani egy bizonyos limitet. Fogyókúrán kívül sajnos sosem számoltam, de ha jobban belegondolok, nem ártana. Biztos érdekes számok jönnének ki!

Van példaképed a súlyemelés sportban?
Sokáig Dr. Nagy Pétert tartottam példaképemnek. Általános iskolában, erkölcstanon készítettem is róla kézzel egy prezentációt, ami még a mai napig megvan. Emlékszem, hogy Wikipediáról másoltam ki róla az információkat és azokat írtam a kartonjára. Szerencsére a tanárnak nem tűnt fel, hogy internetről szedtem le hozzá a szöveget. A sors fintora, hogy pont erkölcstanon sikerült úgy lelopnom az információkat az oldalról, hogy nem jelöltem meg hozzá a forrást. Persze ezt egy 11 éves gyerek még nem tudhatta, hogy ezt nem szabad, de visszagondolva elég vicces.

Mostanában azonban teljesen máshogy gondolkodok a példaképekről. A példaképem az az ember, aki mindig igyekszik másokon segíteni. Aki közvetlen és minden erejével azon van, hogy lehetetlen helyzetből egy igenis lehetséges helyzetet teremtsen. Ez a sportban is nagy előny, aki a legrosszabb formájában is képes felülkerekedni a problémáin.

Mik a következő versenyeid idén, és mik a terveid, kilátásaid a Párizs 2024-es olimpiáig, olimpiára?
Legközelebb az U20-U23-as Európa-bajnokságra készülök, ami Albániában kerül majd megrendezésre októberben. Emellett számos hazai versenyen is szeretnék jelen lenni, mint a Felnőtt Országos Bajnokság és a Csapatbajnokság Döntő, hacsak nem fogják újra lemondani a pandémiára hivatkozva mint tavaly. Persze ez is a jövőbeli helyzettől függ!

A 2024-es párizsi Olimpiára eddig úgy tűnik, nincs esélyem kijutni, de bizakodó vagyok. Legfőképp azért, mert tudom mire vagyok képes, ha engem is komolyan vesznek. Ha a ‘24-esre nem is, de az azutánira szeretném bedobni magam teljes formámban (feltéve, ha nem veszik ki a súlyemelést az olimpiai sportágak közül)! Addig is folytatom az edzést, és ott fogom megragadni a lehetőségeket, ahol csak tudom. Hisz mit ér egy nemzetközi verseny vagy Olimpia, ha nem küzdünk érte teljes szívünkből?

Az edzéstervedben követtek komolyabb éves és többéves (olimpiai ciklus) fejlesztési blokkokat, periodizációkat?
Nem igazán. Versenyek előtt azonban jobban odafigyelünk az edzéstervre, és olyan módon próbáljuk felépíteni, hogy kivitelezhető legyen egy új egyéni csúcs a következő versenyre. Ahogy a kilók is egyre jobban nőnek a rúdon, annál jobban oda kell figyelni. Sajnos azonban rá vagyok utalva a saját tempómra, mivel mindkét térdemet műtötték még 5-6 éve, és azóta sokkal jobban oda kell figyelnem, hogy mikor, mennyit és milyen módon emelek. Szerencsére az esetek többségében képes vagyok kontrollálni eme kellemetlenséget, így további fejlődésre számítok.

Mi a véleményed a súlyemelés nemzetközi és hazai helyzetéről és jövőjéről, pláne annak tekintetében, hogy bár a megnevezésében is szerepel, hogy "olimpiai súlyemelés", a sport elvesztheti olimpiai részvételét? Te mit tennél, ha ez megtörténne 2024 után?
Sajnálatos módon, az olimpiai súlyemelés, mint olyan, nem képes lépést tartani a szankciókkal, főleg világszínvonalon. Nem csodálkoznék azon, ha egyik napról a másikra már nem lenne "olimpiai" a sportág. A mai napig problémát problémára halmoznak, holott lázasan igyekeznek a múltban bekövetkezett tévedéseiket is kijavítani.

Az egyetlen dolog, amit sajnálnék, ha megszűnne, hogy a tisztán és sportszerűen készülő versenyzőknek, akik kis túlzással akár évtizedekig is küzdhetnek egy olimpiai eredményért, már nem lesz alkalmuk bemutatni, hogy mit tudnak. Rengeteg embernek, sőt nekem is érvágás lenne, ha ez bekövetkezne, ugyanakkor megértem az Olimpiai Bizottság álláspontját is. Az általuk felsorolt problémák egy részével találkoztam már, és ennek hatására bennem is megingott párszor a léc, hogy érdemes lenne-e tovább folytatni. (Relatíve jó hír az, hogy pont az interjú ideje körül úgy tűnik, sikerült a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség vezetésébe reformereket bejuttatni, akik például igen szigorú új doppingellenőrzési rendszert akarnak, így talán meg tudnak felelni a NOB-nak és elkerülhető lesz a sport kizárása az olimpiáról — a szerk.)

Ha végleg megszűnne a súlyemelés mint olimpiai sportág, valószínűleg egy ideig még űzném a sportágat, már csak a magam egészsége érdekében is, azonban egy idő után lehet új vizekre eveznék. Az erőemelés is érdekel, illetve még olyan sportágak, amiknek a megismerésére még nem volt alkalmam. Ilyen például néhány téli és vizes sportág, de a legvalószínűbb, hogy belevetném magam a táncművészetbe. Úgymond táncórákra sosem jártam, de magamtól sikerült annyi tapasztalatot összeszedni, amivel akár haladóként, vagy annál feljebb is kezdhetném pályafutásomat. Ilyenkor szoktunk viccelődni a barátaimmal azon, hogy: "Legközelebb elmegyek hastáncosnak!"

Kommentáláshoz látogasd meg a Facebook oldalamat!