“iF3 VB, avagy lezajlott a Masters-ek diákolimpiája!” – cikk és kommentár

Írta: Radnai Tamás
2023. október 6.

Írtam mostanában arról, hogy konjunktúra van megint, csomó verseny van mindenhol, valamint időben és képzeletbeli ‘mérföldekben’ előrehaladtunk, például 5. működési évében van a NEFFISZ sportági szövetség. Úgy tűnik a napokban egy gátszakadás történt a felszín alatti bugyborékolásból, Faniszló Máté Pince Podcast interjúja és Baricz Loránd írása komoly gondokról és elég nagy elégedetlenségről tesz tanúbizonyságot.

A Faniszló interjúhoz (alább) is írtam kommentárt és most a Baricz Loránd cikkhez is megteszem ezt ebben az írásomban. 

“iF3 VB, avagy lezajlott a Masters-ek diákolimpiája!” 

Az én kommentárom és véleményem
A gyakorlat azt mutatja, hogy valakik szemét zavarja, ami az iF3 világbajnokságai képében zajlik, valószínűleg azért, mert egyes körökben fel vannak magasztalva az ilyen szereplések és eredmények, míg a teljes crossfit verseny szcéna szintjén objektíve nem feltétlenül magas szintűek ezek. Némileg kihúzhatná a méregfogát ennek az, ha minden versenyző nem szövetségi versenyen is indulna, egy teljesebb erősorrend képet létrehozva ezzel. 

Az én valahol abszolút megértem, hogy a nemzetközi szövetség nem nagyon tehet mást egyelőre, ha előre akar jutni.

Egyrészt és elsősorban, egy induló szövetségnek gyakorlatban bizonyítania kell, működés közben, hogy megérdemel egy emelt státuszt (ernyő szervezetek általi elismerést) a tevékenységei (pl. versenyek) és működési éveinek száma miatt. Az a tényező, hogy akár egy VB-nek is milyen szintű a mezőnyereje, nem kardinális tényező ilyenkor a lényeget illetően.

A másik pedig, hogy ha már rendez valaki versenyeket, ráadásul nagyobbat, csarnokban, ne adj isten közvetítéssel, akkor még az a relatíve kevés pénz is fontos, amit azzal behoznak, hogy nincs igazán egy központi alsó teljesítmény küszöb, amivel elvesztenének jelenleg résztvevőket. Azt azért persze megemlítem, hogy egy megoldás az lenne, ha a szövetségi verseny mellett nyílt, ‘közösségi’ verseny is menne, amire szövetségtől függetlenül bárki jelentkezhet.

A nagyobb felelőssége a nemzeti szövetségeknek van, mert legalábbis sok helyen könnyebb magasabb státuszt szerezni (pl. állami elismerést), mint a nemzetközi szövetségnek. Ráadásul sok helyen a CrossFit jelenléte szervezeti és versenyek szintjén nem olyan erős, nincs jelen, míg egy VB-nek a CrossFit Games-szel kell felvennie a versenyt.

A nemzeti szövetségeknek elsődleges feladata lenne állami elismerést szerezni, bekerülni a rendes sportvilág vérkeringésébe és persze lehetőleg állami pénzeket behozni, illetve az elismertség által remélhetőleg minél több valós szponzorációt és média figyelmet. 

Mindezt persze azért, hogy hathatósan tudják fejleszteni a sportot és már csak renomé miatt bevonzani minél több és jobb sportolót. Hogy előálljon az a helyzet, hogy ha a nemzetközi szövetség nem is tart központi kvalifikációt, az erős nemzeti bajnokságok már eleve megszűrjék, hogy ki kaphat kvótát a világversenyekre. 

A kommentárom másik fő lényegi pontja, hogy ezt az egészet inkább az utánpótlás versenyzőkre kellene kihegyezni, akik érthető okokból fontosabbak a jövőre nézve, ráadásul nekik van több idejük, nem kell feltétlenül sok esetben életük 2. versenyén világbajnokságon indulni. De persze itt is elmondhatjuk, hogy ha valaki saját költségén kiutazik, akkor na, bumm, a nem érintett emberek most mit szóljanak ehhez? 

Megint csak a nagyobb kérdés, hogy mi van országos szinten, miért nincsenek erősebb országos bajnokságok? (magyar versenyeredmények gyűjteménye)

Ha és amikor az iF3 megkapja a hivatalos sporttá váláshoz szükséges elismerést, akkor meglátjuk, hogy milyen szándékot és fegyelmet fog tanúsítani abban a tekintetben, hogy a minőséget is emeljék valamiféle központi kvótaszerzési standard rendszerrel.

Kommentáláshoz látogasd meg a Facebook oldalamat!