Írta: Radnai Tamás
2024. augusztus 4.
Sokszor elképeszt, ahogy látom még a legmagasabb szinten is (pl. Dave Castro-tól, a CrossFit képzési- és sport-igazgatójától), hogy miként fogalmaznak meg gondolatokat az állítólag tudományos CrossFit koncepciók és az elnevezés rendszerük kontextusában.
“Először felmérjük a fittséget, aztán teszteljük az erőt!” – hangzott el már konkrétan Castro-tól, de általában ilyesmi megjegyzéseket hallhatunk emberektől:
“Csináltam egy WOD-ot, aztán este még extrában futottam.”
“Ki lehet egészíteni a CrossFit edzést (WOD-ozást) plusz erőfejlesztéssel?”
“Nem azért fizetem a tagdíjat, hogy hosszú unalmas kardió edzést csináljak. CrossFit-ért fizetek!”
Tegyük hozzá, hogy az eredeti (és a napi gyakorlatban ma is sokak által hasonlóképpen űzött) CrossFit-et túlhaladta főleg a verseny CrossFit, aminél potenciálisan nem 1 edzésblokk van egy nap (tehát a WOD több napi edzésblokkból áll).
Külön kiemelném, hogy még a CrossFit-ben igen járatos egyéneknél is még mindig a felé hajlik a dolog, hogy a ‘fittség’ az inkább a futós, metabolikus kardió jellegű tevékenységeket jelenti és nem annyira tudják észben tartani a CrossFit egyébként elegáns definícióit, amelyekben abszolút az van, hogy a fittség elválaszthatatlan része az erő is és sok más egyéb képesség.
Mark Allen, a híres IronMan Triathlon bajnok
Mi a fittség és ki fit? (The CrossFit Journal, 2002 október)
Az Outside Magazine megkoronázta a triatlonista Mark Allen-t mint a ‘Legfittebb ember a földön’. Feltételesen fogadjuk el egy pillanatra, hogy a híres hatszoros IronMan Triathlon bajnok valóban a fittek fittje, de akkor milyen címet kell adnunk a tízpróbázó Simon Poelman-nek, aki szintén elképesztő állóképességgel és kitartással rendelkezik, de lezúzza Allen urat, ha az összehasonlításba beveszünk olyan elemeket is mint az erő, teljesítmény, gyorsaság és koordináció?
A tízpróbázó Simon Poelman
Egyébként, ahogy gondolkodom a cikk írása közben, az ötlött fel bennem, hogy nem lehetetlen, hogy egy ösztönös, evolúciós alapú elfogultság van a helyváltoztatás képessége irányába (kardió fitnesz), illetve egy konkrét spektrum lehet ez:
Állóképesség (jelentős helyváltoztatás) ⇢ Izomállóképesség (‘birkózás’) ⇢ Erő (kis számú alkalommal manipulálni valami nagyon nehezet)
Az élelem beszerzésében, a védekezésben és menedékhelyek megtalálásában igen fontos volt a hatékony, magasan funkcionális helyváltoztatási képesség.
Ami azt kellene hogy jelentse, hogy ha a való életbeli funkcionalitásról beszélünk, akkor az általam felvázolt prioritás sorrendnek jelentősége és alapja van, de egyben eljutunk és nagyobb magyarázatot kaphatunk a CrossFit hierarchia piramisára is:
Elfogadhatjuk, hogy a 10 képességből nem mindegyik egyformán fontos és fundamentális? Például a pontosság vagy az agilitás kevésbé fontos, mint az állóképesség?
Visszatérve a kifejezések szabatos jelentésére, a WOD és a MetCon kifejezések sem ugyanazok tehát: a WOD az egy napon végzett feladatok összessége, míg a MetCon metabolikus kondicionálás edzés (hosszú állóképesség és/vagy magas pulzusos edzés).
A kifejezéseknek persze a hétköznapi gyakorlatban túl nagy jelentőség nincs, és leginkább a fittség koncepciójának különválasztása a más, pont a CrossFit szerint a fittség részét képező képességektől (kiemelten az erő) az, ami leginkább karcolja a fülemet. És ezzel kapcsolatban a kicsit másként induló cikkem egy spontán evolúción ment keresztül a közepe felé és talán ráéreztünk, hogy mégis van alapja a képességek súlyozásának.